Búcsúszentlászló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Búcsúszentlászló
Búcsúszentlászló1.jpg
Búcsúszentlászló címere
Búcsúszentlászló címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
MegyeZala
JárásZalaegerszegi
Jogállás község
Polgármester Molnár Gyula (független)[1]
Irányítószám 8925
Körzethívószám 92
Népesség
Teljes népesség795 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség505,19 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület1,54 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Búcsúszentlászló (Magyarország)
Búcsúszentlászló
Búcsúszentlászló
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 47′ 19″, k. h. 16° 55′ 51″Koordináták: é. sz. 46° 47′ 19″, k. h. 16° 55′ 51″
Búcsúszentlászló (Zala megye)
Búcsúszentlászló
Búcsúszentlászló
Pozíció Zala megye térképén
Búcsúszentlászló weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Búcsúszentlászló témájú médiaállományokat.

Búcsúszentlászló (2004 előtt Bucsuszentlászló[3]) község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombságban, az Egerszeg–Letenyei-dombság területén. 154 hektáros kiterjedésével a megye második legkisebb közigazgatási területű települése.[4]A településen polgárőrség működik.[5]

Fekvése[szerkesztés]

Zala megyében, Zalaegerszegtől 10 kilométerre délkeletre fekszik, a Szévíz patak észak-déli irányú völgyében. Főutcája a Pölöske-Alsónemesapáti között húzódó 7363-as út. Utóbbiból itt ágazik ki kelet felé, a település központjában a 73 227-es út Nemessándorháza, a község déli szélén pedig a 73 228-as út Nemesszentandrás felé.

A településen áthalad a Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonal, amelynek állomása is van itt, Búcsúszentlászló vasútállomás a 73 227-es út mellett található.

Története[szerkesztés]

A település nevét 1270-ben említették először az írásos forrásokban Scent Laduzlo néven, mint a pölöskei vár tartozékát. Plébániatemploma, mely valószínűleg a tatárjárás után épülhetett, ekkor nem szerepelt a forrásokban, de ebben az időben miután tituláris szentje az egész település névadója, már állnia kellett. Az 1333-as pápai tizedjegyzékben "Szent László egyház"-ként emlegetett templomának plébánosa Pál volt.

A hagyományok szerint maga Szent László király rendelte el egy kis kápolna építését a Boldogságos Szent Szűz tiszteletére ezen a helyen, miután csodás módon megmenekült az őt üldöző seregtől. Bár e hagyománynak konkrét történelmi bizonyítékai nincsenek, a régészet is román korinak vallja a kegykápolnát. Később ehhez az ősi kápolnához építették az impozáns barokk templomot, megőrizve ezzel a régi kápolna épületét is. A török időkben egyrészt a rejtettsége biztosította a kápolna fennmaradását, de a hívő muzulmánok is tisztelettel viseltettek Jézus szülőanyja, Mária iránt, akinek tiszteletére emelték a kápolnát. A kanizsai basáról maradt fenn egy történet arról, hogy betegsége idején, 1690 előtt egyik keresztény túszát küldte a kápolnába, hogy imádkozzon az ő gyógyulásáért. Amikor a rab ezt kényszerűségből megtette, a török basa meggyógyult. Ekkor személyesen is eljött ide, megkeresztelkedett, sőt, díszes pajzsát itt hagyta a kápolnában, adományképpen; a pajzs még 1780 körül is megvolt.

1694-ben ferences szerzetesek érkeztek ide, Széchenyi Pál veszprémi püspök bízta rájuk az addigra már közismertté vált zarándokhelyet, amelyet a nép Szentlászlónak nevezett. A püspök megbízólevelében számos csodát is említett, amelyek Szűz Mária közbenjárására történtek. Ettől kezdve híres búcsújáró hely lett; a hívő emberek mind a nagyobb Mária-ünnepeken, mind pedig Szent László király ünnepén nagy számban érkeztek a kegyhelyre, ahol a ferences barátok fogadták őket.

Búcsúszentlászlónak 1910-ben 509 lakosa volt, melyből 505 magyar nemzetiségű volt. 509 lakosából 482 római katolikus, 9 református, 17 pedig izraelita volt. Az 1910-es népszámláláskor a település Zala vármegye Pacsai járásához tartozott.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990-1994: Józsa Tibor (független)[6]
  • 1994-1998: Józsa Tibor (független)[7]
  • 1998-2002: Ferkóczáné Szalai Zsuzsanna (független)[8]
  • 2002-2006: Kocsis Éva (független)[9]
  • 2006-2010: Molnár Gyula (független)[10]
  • 2010-2014: Molnár Gyula (független)[11]
  • 2014-2019: Molnár Gyula (független)[12]
  • 2019-től: Molnár Gyula (független)[1]

Látnivalók[szerkesztés]

Fő nevezetessége az Arany János utcában álló római katolikus kápolna és templom az épületegyüttes mellett fakadó forrással, aminek csodatévő erőt tulajdonítanak, ezért zarándokhely. Helyrajzi száma: 306, műemlékvédelmi (KÖH) törzsszáma 6418. A templom mögötti, úgynevezett Szentkút Szent László tiszteletének helye. A templom két kegyhelye:

Az 1736-ban épült egykori ferences kolostor ugyancsak az Arany János utcában (15–17.) áll; ma szociális otthon. Helyrajzi száma: 305. Műemlékvédelmi törzsszáma: 6419.

A kegytemplom fölött emelkedő dombot koronázó Kálvária-kápolna, körülötte a keresztúti stációkkal (18. század második fele) ugyancsak műemlék; törzsszáma 6420).

A falu ismertebb szülöttei[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,4%, cigány 0,54%, német 0,68%. A lakosok 73,4%-a római katolikusnak, 1,9% reformátusnak, 0,7% evangélikusnak, 2,2% felekezeten kívülinek vallotta magát (21,3% nem nyilatkozott).[13]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Búcsúszentlászló települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 19.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Búcsúszentlászló története a KSH online helységnévtárában
  4. [1]
  5. Zala megyei polgárőr egyesületek. zmpsz.hu. (Hozzáférés: 2016. július 7.)
  6. Bucsuszentlászló települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  7. Bucsuszentlászló települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 3.)
  8. Bucsuszentlászló települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  9. Bucsuszentlászló települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  10. Bucsuszentlászló települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  11. Búcsúszentlászló települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  12. Búcsúszentlászló települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 19.)
  13. Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Kocsis Éva: Búcsúszentlászló képekben; Gura Ny., Zalaegerszeg, 2005
  • Zarándokkönyv. Egyházmegyei zarándoklat. Búcsúszentlászló, 2010. május 1.; összeáll. Déri Péter; Martinus, Szombathely, 2010
  • Bolla Lajos János: Búcsúszentlászló, ahogy én látom... A falu története; Önkormányzat, Búcsúszentlászló, 2014
  • Nagy Zsófia: Fogolykiváltó Boldogasszony és Szent László kegyhely; N. Molnár Katalin, Búcsúszentlászló, 2014
  • Ferences köszöntés Szent László királynak; összeáll. Károly Ferenc Barnabás, lejegyezte Szent-Mihályi Mihály, vál., szerk. Tokár Imre János, jegyz. Medgyesy S. Norbert; Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Bp., 2017
  • Németh Miklós Attila: Búcsúszentlászló. Muzulmánok Máriája; Kairosz, Bp., 2018 (Féltett kishazák)