Közönséges nád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges nád
bugavirágzata
bugavirágzata
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
Alcsalád: Arundinoideae
Nemzetség: Phragmites
Adans.
Faj: P. australis
Tudományos név
Phragmites australis
(Cav.) Trin. ex Steud.
Szinonimák
Szinonimák
  • Arundo aggerum Kit.
  • Arundo australis Cav.
  • Arundo barbata Burch.
  • Arundo donax Forssk. [Illegitimate]
  • Arundo egmontiana Roem. & Schult.
  • Arundo filiformis Hassk. [Invalid]
  • Arundo flexuosa Brongn. [Illegitimate]
  • Arundo graeca Link
  • Arundo isiaca Griseb.
  • Arundo maxima Oken
  • Arundo naga J.Koenig ex Steud. [Invalid]
  • Arundo naya J. König ex Steud.
  • Arundo nigricans Mérat
  • Arundo occidentalis Sieber ex Schult.
  • Arundo palustris Salisb. [Illegitimate]
  • Arundo phragmites L.
  • Arundo phragmites B.
  • Arundo phragmites f. chrysantha (Mabille) Asch. & Graebn.
  • Arundo phragmites var. flavescnes (Custer) Asch.
  • Arundo phragmites var. gracilis Mérat
  • Arundo phragmites var. humilior M. Bieb.
  • Arundo phragmites var. rubiculmis Wikstr.
  • Arundo phragmites f. salsa Podp.
  • Arundo phragmites var. stenophylla (Boiss.) Asch. & Graebn.
  • Arundo phragmites var. subuniflora DC.
  • Arundo pseudophragmites Lej. [Illegitimate]
  • Arundo pumila (Willk.) Griseb.
  • Arundo pumila (Willk.) Schweinf. & Asch.
  • Arundo pungens Steud. [Invalid]
  • Arundo rivularis Steud. [Invalid]
  • Arundo villatoria Gray
  • Arundo vulgaris Lam. [Illegitimate]
  • Calamagrostis nigricans Mérat
  • Cenchrus frutescens L.
  • Cortaderia egmontiana (Roem. & Schult.) Ma. Lyle
  • Cynodon phragmites (L.) Raspail
  • Czernya arundinacea C.Presl
  • Donax australis Steud. [Invalid]
  • Oxyanthe phragmites (L.) Nieuwl.
  • Phragmites altissimus (Benth.) Mabille ex Debeaux
  • Phragmites arundinaceus J.Allam. ex Munro [Invalid]
  • Phragmites australis var. berlandieri (E.Fourn.) C.F.Reed
  • Phragmites australis var. flavescens (Custer) Tzvelev
  • Phragmites australis subsp. humilis (De Not.) Kerguélen
  • Phragmites australis var. humilis (De Not.) Tzvelev
  • Phragmites australis subsp. humilis (De Not.) Soják
  • Phragmites australis subsp. maritimus (Mabille) Soó
  • Phragmites australis f. piliferus (Ohwi) H.Hara
  • Phragmites australis var. stenophylla (Boiss.) Bor
  • Phragmites australis var. stenophyllus (Boiss.) S.K.Jain & Doli Das
  • Phragmites australis var. striatopictus (Rchb.) Tzvelev
  • Phragmites australis f. subuniflora (DC.) Dobrescu
  • Phragmites australis var. turkestanicus (Drobow) Tzvelev
  • Phragmites barbatus Stapf [Invalid]
  • Phragmites berlandieri E.Fourn.
  • Phragmites breviglumis Pomel
  • Phragmites capensis Nees
  • Phragmites capensis Trin. ex Steud.
  • Phragmites caudatus Nees [Invalid]
  • Phragmites chilensis Steud. [Invalid]
  • Phragmites chrysanthus var. marsillianus Mabille
  • Phragmites communis Trin.
  • Phragmites communis var. arundinaceus (Licht. ex Roem. & Schult.) Conert
  • Phragmites communis subsp. berlandieri (E.Fourn.) Á.Löve
  • Phragmites communis var. berlandieri (E.Fourn.) Fernald
  • Phragmites communis subsp. chrysanthus (Mabille) K. Richt.
  • Phragmites communis var. flavescens Custer
  • Phragmites communis var. flavescens Schoenef.
  • Phragmites communis var. genuinus Stuck.
  • Phragmites communis var. giganteus (J. Gay ex F.W. Schultz) Husn.
  • Phragmites communis var. hirsutus (Kitag.) Conert
  • Phragmites communis subsp. hispanicus (Nees) K.Richt.
  • Phragmites communis var. hispanicus (Nees) K. Richt.
  • Phragmites communis subsp. humilis (De Not.) Arcang.
  • Phragmites communis var. humilis (De Not.) Parl.
  • Phragmites communis subsp. humilis (De Not.) Nyman
  • Phragmites communis subsp. isiacus (Coss.) Arcang.
  • Phragmites communis var. isiacus Coss.
  • Phragmites communis var. isiacus (Delile) Engl.
  • Phragmites communis var. isiacus (Delile) Griseb.
  • Phragmites communis var. longivalvis (Steud.) Miq.
  • Phragmites communis subsp. maritimus (Mabille) K. Richt.
  • Phragmites communis var. maritimus (Mabille) Gaut.
  • Phragmites communis var. marsillianus (Mabille) Briq.
  • Phragmites communis f. minor Hack.
  • Phragmites communis var. nigricans (Mérat) Gren. & Godr.
  • Phragmites communis subsp. nigricans (Mérat) K. Richt.
  • Phragmites communis var. nigricans (Mérat) Bréb.
  • Phragmites communis f. pilifer Ohwi
  • Phragmites communis f. piliferus Ohwi
  • Phragmites communis var. pumilus (Willk.) Hack.
  • Phragmites communis f. repens G.Mey.
  • Phragmites communis var. roxburghii Peter
  • Phragmites communis var. rubriculmis (Wikstr.) Andersson
  • Phragmites communis var. stenophyllus Boiss.
  • Phragmites communis subsp. stenophyllus (Boiss.) K. Richt.
  • Phragmites communis var. striatopictus Rchb.
  • Phragmites communis f. subnudiflorus (DC.) Asch. & Graebn.
  • Phragmites communis var. subnudiflorus (DC.) Mert. & W.D.J. Koch
  • Phragmites communis var. turkestanicus Drobow
  • Phragmites communis var. variegatus Hitchc.
  • Phragmites communis var. variegatus Mutel
  • Phragmites congestus Lowe
  • Phragmites dioicus Hack. ex Hicken
  • Phragmites dioicus Hack. ex Conert [Illegitimate]
  • Phragmites distichus Buse
  • Phragmites egmontianus (Roem. & Schult.) Steud.
  • Phragmites emodii Arn. & Nees
  • Phragmites explanatus Trin. ex Steud. [Invalid]
  • Phragmites filiformis Steud.
  • Phragmites fissifolius Steud.
  • Phragmites flavescens (Custer) Hegetschw.
  • Phragmites flavescens (Custer) Peterm.
  • Phragmites flexuosus Trin. ex Steud.
  • Phragmites frutescens H.Scholz
  • Phragmites giganteus J. Gay & Endress
  • Phragmites graecus (Link) Steud.
  • Phragmites hirsutus Kitag.
  • Phragmites hispanicus Nees
  • Phragmites humilis De Not.
  • Phragmites isiacus A. Rich.
  • Phragmites isiacus (Custer) Rchb.
  • Phragmites jahandiezii Sennen & Mauricio [Invalid]
  • Phragmites jehandiezi Sennen & Mauricio
  • Phragmites jeholensis Honda
  • Phragmites longivalvis Steud.
  • Phragmites loscosii Willk.
  • Phragmites maritimus Mabille
  • Phragmites martinicensis Trin. ex Steud. [Invalid]
  • Phragmites maximus (Forssk.) Alston
  • Phragmites maximus (Forssk.) A. Chev.
  • Phragmites maximus (Forssk.) Blatt. & McCann
  • Phragmites maximus Mabille
  • Phragmites maximus var. berlandieri (E.Fourn.) Moldenke
  • Phragmites maximus var. variegatus (Bailey) Moldenke
  • Phragmites minor Steud. [Invalid]
  • Phragmites nagus Steud. [Invalid]
  • Phragmites nakaianus Honda
  • Phragmites naya Trin. ex Steud.
  • Phragmites nigricans (Mérat) Mabille
  • Phragmites occidentalis Trin. ex Steud. [Invalid]
  • Phragmites phragmites (L.) H.Karst. [Invalid]
  • Phragmites phragmites (L.) Speg.
  • Phragmites phragmites var. flavescens (Custer) Druce
  • Phragmites phragmites var. subuniflorus (DC.) Druce
  • Phragmites pumilus Willk.
  • Phragmites pungens A.Chev. [Invalid]
  • Phragmites stenophyllus (Boiss.) Rouy
  • Phragmites stenophyllus (Boiss.) Rouy ex Prain
  • Phragmites vulgaris (Lam.) Crép. [Illegitimate]
  • Phragmites vulgaris Britton, Sterns & Poggenb.
  • Phragmites vulgaris var. humilis (De Not.) Brand
  • Phragmites vulgaris var. longivalvis (Steud.) W. Wight
  • Phragmites vulgaris var. maximus (Forssk.) Chiov.
  • Phragmites vulgaris var. mossambiencis (Andersson) T. Durand & Schinz
  • Phragmites vulgaris var. nudus (Nees) T. Durand & Schinz
  • Phragmites vulgaris var. subuniflorus (DC.) Druce
  • Phragmites vulnerans Gilib. ex Asch.
  • Phragmites willkommianus Mabille
  • Phragmites xenochloa Trin. ex Steud.
  • Reimaria diffusa Spreng.
  • Remirea diffusa Sieber ex Steud.
  • Trichoon phragmites (L.) Rendle
  • Xenochloa arundinacea Licht.

a Phragmites australis subsp. altissimus szinonimái:

  • Arundo altissima Benth.
  • Arundo isiaca Delile [Illegitimate]
  • Phragmites altissimus (Benth.) Mabille
  • Phragmites australis var. altissimus (Benth.) D.Rivera & M.A.Carreras
  • Phragmites australis subsp. chrysanthus (Mabille) Soják
  • Phragmites australis subsp. chrysanthus (Mabille) Kerguélen
  • Phragmites australis subsp. pseudodonax (Rabenh.) Rauschert
  • Phragmites chrysanthus Mabille
  • Phragmites communis var. altissimus (Benth.) Mutel
  • Phragmites communis var. altissimus (Benth.) Cariot & St.-Lag.
  • Phragmites communis f. giganteus (J. Gay ex F.W. Schultz) Maire & Weiller
  • Phragmites communis subsp. giganteus (J. Gay ex F.W. Schultz) Bonnier & Layens
  • Phragmites communis var. pseudodonax Rabenh.
  • Phragmites communis subsp. pseudodonax (Rabenh.) Brand
  • Phragmites communis subsp. pseudodonax (Rabenh.) Hegi
  • Phragmites communis var. ruscinonensis Endress
  • Phragmites communis var. ruscinonensis (Mabille) Rouy
  • Phragmites giganteus J.Gay ex F.W.Schultz
  • Phragmites isiacus var. ruscinonensis (Mabille) Lojac.
  • Phragmites isiacus var. ruscinonensis (Mabille) Rouy
  • Phragmites persepolitanus Gand.
  • Phragmites phragmites var. pseudodonax (Rabenh.) Druce
  • Phragmites ruscinonensis (Endress) Mabille
  • Phragmites splendens Mabille

a Phragmites australis var. marsillyanus szinonimája:

  • Phragmites communis subsp. marsillyanus (Mabille) Cif. & Giacom.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges nád témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges nád témájú médiaállományokat és Közönséges nád témájú kategóriát.

A közönséges nád (Phragmites australis) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó faj.

A közönséges nádon kívül ebbe a nemzetségbe még 3 faj tartozik. A nád kifejezés leggyakrabban azonban erre a fajra utal.

Előfordulása[szerkesztés]

A Fertő összefüggő nádasa

A nád az egész világon megtalálható, Európában is sokfelé gyakori. A nád, éppen úgy, mint a gyékények, az állóvizek nádasainak egyik jellegzetes faja. E növények elsősorban a víz alatti száraikat borító élő bevonat (biotekton) révén nagymértékben hozzájárulnak a vizek öntisztulásához. Azonban a különböző típusú víztestekben kialakuló egyensúlyi állapotok eredményezhetik a belső eutrofizációt is, amikor a vízbe hulló szerves anyag bomlásával alakul ki tápanyagfelesleg.

Alfajok, változatok[szerkesztés]

  • Phragmites australis subsp. altissimus (Benth.) Clayton
  • Phragmites australis subsp. americanus
  • Phragmites australis subsp. australis
  • Phragmites australis var. marsillyanus (Mabille) Kerguélen

Megjelenése[szerkesztés]

A nád évelő fűféle, messze kúszó gyöktörzzsel és hosszú, föld feletti indákkal. Szára mereven felálló, 1-4 méter magas és alján 2 centiméter vastag. Levelei szürkészöldek, laposak, szélük metszően éles, 15-30 centiméter hosszúak és 1-3 centiméter szélesek. A levéllemez tövén nyelvecske helyett szőrkoszorú található. A virágok 20-50 centiméter hosszú, sötét- vagy sárgásbarna, terebélyes, sokvirágú, felül kissé visszahajló bugában nyílnak. A füzérkék 10-50 milliméter hosszúak, 3-6 virágból állnak. A nád részei: mellékgyökérzet; gyöktörzs; párhuzamos erezetű levelek; üreges, bütykös el nem ágazó szár, bugavirágzat.

Életmódja, ökológiája[szerkesztés]

Néhány nádszál

A nád álló- vagy lassan folyó vizekben, csaknem 2 méter vízmélységig, továbbá mocsarakban, nedves réteken többnyire nagy állományokban nő. Liget- és láperdőkben, lápokon, omlásos, szivárgó vizű lejtőkön is előfordul. Bár óriási mennyiségű magot hullat, ebből csak kevés csírázik ki. Vegetatív úton viszont gyorsan és hatékonyan képes terjedni. Elsősorban a talajban kúszó erőteljes gyöktörzseivel (rizómáival), azonban sekény vizekben - leginkább mocsári körülmények között - a vízbe dőlő száraival is amelynek minden csomójából (nodus) járulékos gyökereket és szárakat hajt, amelyek erőteljes növekedésnek indulnak. Kedvező körülmények között a kialakuló nádas rendkívül gyorsan képes terjedni. A nádasban a nádszálak nagy száma ellenére csak jóval kevesebb önálló, genetikailag különböző növényegyed él.

A nád vegetatív szaporodása

A nádas igen érzékeny a mechanikai sérülésekre, különösen a rizómák sérüléseire. Ilyenkor tartós nádpusztulás léphet fel. A nád irtható is ilyen módon. Évi kétszeri kaszálás mellett a nedves gyepekből néhány év alatt eltűnik. A zöld növény a vegetációs időszak vége előtt a levelekből és a szárból a hasznosítható tápanyagokat a rizómákba szállítja, amelyek tavasszal biztosítják az új hajtások gyors növekedését. Ha a vágással újabb szárképzésre kényszerül és nem történik meg a raktározás, a rizóma kimerül és a növény elpusztul. A Balaton mellett évtizedekig megfigyelhető volt a nádas területének csökkenése, amit a (jórészt illegálisan) kialakított stégek és kikötőhelyek miatti ismétlődő mechanikai sérülések okoztak.

A nád reduktív viszonyok között is képes a tápanyagfelvételre, mivel oxigéntartalékai segítségével oxidatív körülményeket képes kialakítani. A nád vízforgalmát a transzspiráció tartja fenn, mértékében nagy tér- és időbeli eltérések tapasztalhatók. Megállapítható, hogy a nádas átlagosan többet párologtat, mint a nyílt vízfelszín. A nádas táplálkozásához szükséges, hogy a borító vízréteg harmonikus dinamikával rendelkezzen, mind statikai, mind dinamikai vízigényét ki tudja elégíteni. A statikus vízigény a vízborítás mélységében, a dinamikus a frissvíz-utánpótlásban és a vízfogyasztásban jelenik meg.

A nádasok fontos szerepet játszanak a süllyedéssel vagy deflációval kialakult tómeder feltöltődésében és a lassú folyású síksági folyók mederváltozásaiban azáltal, hogy stabilizálják az üledéket, amelynek képződéséhez elhalt szerves anyagaikkal maguk is hozzájárulnak. Hosszú távon ezzel hozzájárulnak létfeltételeik fokozatos megszűnéséhez. A feltöltődéssel a széles nádasok belsejében ritkulás és kipusztulás indul meg, mert az oxigénben dús víz már nem tud bejutni és a nyári hőség idején a víz oldott oxigéntartalma tartósan nullára csökken. Ilyen jelenséget lehet megfigyelni a Fertő délnyugati részének 4–6 km széles nádasában.

Természetvédelmi jelentősége[szerkesztés]

A nád nagy kitejedésű, homogén állományokat alkot, vagy elegyedik néhány tömeges megjelenésű növényfajjal. Kiszáradó nádasokban ilyen a nagy csalán (Urtica dioica), tavak szegélyében, mocsarakban a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia), a széleslevelű gyékény (Typha latifolia), a télisás (Cladium mariscus) és a zsióka, más néven sziki káka (Bolboschoenus maritimus).

Nádas növénytársulások[szerkesztés]

  • Scirpo-Phragmitetum phragmitetosum (KOCH 26.) SOÓ 1957.
  • Scirpo-Phragmitetum schoenoplectetosum litoralis SOÓ 57.
  • Scirpo-Phragmitetum typhetosum (KOCH 26.) SOÓ 1957.
  • Scirpo-Phragmitetum typhetosum utriculariosum fac.nov.
  • Scirpo-Phragmitetum utriculariosum TÓTH et SZABÓ 1961.
  • Scirpo-Phragmitetum schoenoplectetum tabernaemontani KÁRPÁTI et al. 1970.
  • Scirpo-Phragmitetum bolboschoenetum maritimi KÁRPÁTI et al. 1970.
  • Scirpo-Phragmitetum magnocaricosum TÓTH 1960.
  • Scirpo-Phragmitetum cladietosum marisci SOÓ 1949.
  • Scirpo-Phragmitetum calamagrostetosum epigeios ass.nov.
  • Scirpo-Phragmitetum ruderale

A nádasok állatvilága[szerkesztés]

Nádas - Alsórét, Balatonkenese
Nádrontó lepke (Phragmatoecia castaneae)
A Lipara lucens nádgubacslégy gubacsa

A nádasok számos gerinctelen és gerinces állatfaj számára biztosítanak élőhelyet. A többnyire kisméretű gerinctelen fajok egy része a zootekton részét képezi, azaz élő bevonatot képez a növényen, amely szilárd aljzatként szolgál. Ilyen pl. a tavi szivacs (Spongilla lacustris), amely fényben fejlődve zöld, sötétben fejlődve szürkésfehér vagy sárgásbarna telepeket alkot a víz alatti szárrészen. A hengeresférgekhez tartozó fonálférgek (Nematoda) az élő bevonat alapító szervezetei közé tartoznak. A Punctodora ratzeburgensis a nádszáron szabadon élő féreg egyedei kovaalga bevonatból készítenek ragadós váladékukkal kis csomókat, amelyben búvóhelyet találnak. detrituszt fogyasztanak. Egyedszámuk egy m²-re vonatkoztatva több tízezer is lehet. A gyűrűsférgekhez (Annelida) tartozó kevéssertéjű férgek (Oligochaeta) közé tartozó piócák a már jól kifejlődött bevonatban találják meg búvóhelyüket és táplálékukat. A nyolcszemű nadály (Erpobdella octoculata) ragadozó életmódú, elsősorban más férgekkel táplálkozik. Elsősorban eutróf vizekben található meg, így közvetve jelzi a vízminőséget.

Különösen gazdag a nádasok fészkelő madárvilága. Az itt költő fajok egy része a nád sűrűn növő, erőteljes szárára építi a fészkét is. Ezek közül a nádiposzáták 4-5 nádszál közé szövik be zacskó alakú fészküket, ilyen a közismert nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) melynek latin neve is a nádra utal. A többnyire telepesen költő gém-félék az egymás mellett növő nádszálakat megtörve készítenek fészekalapot, amelyre magát a fészket is zömében nádszálakból építik a fészkeket. Ilyen fajok a nagy kócsag (Egretta alba), a vörös gém (Ardea purpurea) és a kanalasgém (Platalea leucorodia). Ezek jórészt a változó sűrűségű nádasokban, öblözetekben táplálkoznak. Más, a nádasokban fészkelő madárfajok a nádbokrok tövében kotlanak és a táplálékukat az avas nádasokban bujkálva keresik, mint a guvat (Rallus aquaticus) és a kis vízicsibe (Porzana parva).

A madárvonulás időszakában sok költöző madár felbukkan a nádasokban, olyanok is, amelyek az év során egészen más élőhelyeket népesítenek be. Augusztus közepétől szeptember végéig tömegesen (olykor több százezres csapatokban) éjszakáznak a nádszálakon a füsti fecskék (Hirundo rustica) és a seregélyek (Sturnus vulgaris). A téli hónapokban kisebb-nagyobb csapatokban kék cinegék járnak a nádasba táplálkozni. A kék cinegék erős csőrükkel kibontják a nádszálakat és kiszedegetik azok üreges részéből az ott fejlődő rovarlárvákat (pl. Lipara-fajok).

Hazánkban a legnagyobb összefüggő nádas a Fertő tónál található, Európában a Duna-delta nádasa a legnagyobb. A nádasok veszélyeztetett élőhelyek, számuk és kiterjedésük folyamatosan csökken, kiváltképpen Nyugat-Európában.

A nád hasznosítása[szerkesztés]

Elsősorban elfásodott, üreges szárát hasznosítják. A levélzet lehullását követően, rendszerint november végén, december elején kezdődik meg a nád aratása, de a vízben álló nádat legkönnyebb jégről aratni. A nádvágást ma már gépesítették, de még így is a legnehezebb fizikai munkák közé tartozik. A kézi nádaratás eszköze a kocér, ami egy rövid nyelű, rövid pengéjű kasza. Az aratást végző munkás magas szárú gumicsizmában a vízben haladva, vagy a jégen vágja a nádat, amelyeket kévékbe köt. Jégen használták a tolókaszát is, amely egy a jégen, két nyéllel tolt penge. Az aratott kévéket vállon, vagy csónakba rakva hordták a partra.

A nádaratás gépesítése Magyarországon az 1954/55-ös aratási idényben kezdődött. Különböző technikai megoldásokkal kísérleteztek, de leginkább az NDK gyártmányú RS-09-es eszközhordó traktor vált be, amelyet vágó- kötözőszerkezettel láttak el (1958-79-ig). A nád aratásában a Seiga Tortoise aratógép (1974-től) játszotta a legfontosabb szerepet, ezt máig használják. Az önjáró, 130 centiméter széles gumitömlős, hidraulikus hajtású kerekekkel felszerelt gép nehéz terepviszonyok esetén is használható. Kisebb kiterjedésű nádasok aratására kétkerekű, egy ember által tolt gépeket is használnak. Emellett alkalmaztak még úszó nádaratógépet valamint csörlőkkel és drótkötelekkel mozgatott aratógépeket is. A leggazdaságosabb és a nádast a legkevésbé károsító aratási mód a jégen történő aratás és kiszállítás. A vízen történő aratás során a kerekes nádarató gépek a vízben, iszapban haladva a nádas gyökérzetében bizonyos mértékű kárt okoznak. A kártétel két formában jelentkezik. A gépek haladás közben kapaszkodnak a szilárdabb altalajba, ahol a nád rizómái találhatók. Ezeket felszaggatják, darabolják. A másik kártétel, hogy a már ősszel kialakult hajtáskezdeményeket, a „szivarokat” letörik. Az úszó aratógép kártétele kisebb, de üzemeltetéséhez minimálisan 35–40 centiméter vízborítást kíván, ezért az alacsonyabb vízállású években nem alkalmazható. Gazdasági szempontból legértékesebb az egyidejű (egyéves) nád, szinte kizárólag csak ezt aratják.

A learatott nádat a parton nagy kúpokba összerakva tárolják és helyben, vagy koncentráltan telephelyeken előfeldolgozzák. Annek során az aratott kévékből a törött és rövid szálakat, valamint a gyékény vagy sás részeket eltávolítják és egységnyi kévékbe kötik, amelyeket tetőfedő nádként hasznosítanak, vagy tovább feldolgozzák nádpallónak, nádszövetnek amelyet leginkább ugyancsak az építőipar hasznosít.

Az utóbbi években kísérletek történtek a nád biomasszájának energetikai célú hasznosítására is, azonban az aratás és a szállítás magas energiaigénye és költsége, valamint a nád alacsony fajhője miatt a gyakorlatban nem valósult meg.

Korábban a zöld nádat legeltették, elsősorban szarvasmarhával. A fiatal hajtások magas cukortartalma miatt a legelő állat szívesen fogyasztja a zöld nádat. Ma már az istállózó állattartás elterjedése és a háziállat állomány erős csökkenése miatt nincsen gazdasági jelentősége.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Vásárhelyi Tamás (szerk.): A nádasok állatvilága. Magyar Természettudományi Múzeum, 1995. ISBN 963-7093-29-X
  • Ruttkay A., Tilesch S. & Veszprémi B.: Nádgazdálkodás. Mezőgazdasági kiadó, Budapest, 1964.
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.  

További információk[szerkesztés]