Füsti fecske

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Füsti fecske
Füsti fecske.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Fecskefélék (Hirundinidae)
Nem: Hirundo
Faj: H. rustica
Tudományos név
Hirundo rustica
(Linné, 1758)
Elterjedés
Hirundo rustica.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Füsti fecske témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Füsti fecske témájú médiaállományokat és Füsti fecske témájú kategóriát.

Észak-amerikai füstifecske (Hirundo rustica erythrogaster)
Hirundo rustica LC0073.jpg

A füsti fecske (Hirundo rustica) a verébalakúak rendjébe és a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó, apró testű, villámgyors röptű madár. A füsti fecske a fecskefélék villásfecskék nemének legelterjedtebb faja. Jellegzetes külsejű énekesmadár, testének felső részén kékesfekete tollazattal, villás farktollakkal és ívelt, hegyes szárnyakkal. Megtalálható Európában, Ázsiában, Afrikában és az amerikai kontinensen.[1]

A füsti fecskéknek hat alfaja van, melyek szerte az északi féltekén költenek. Négy alfajuk vándorol délebbre telelni. Telelési területük a sarkvidéket leszámítva kiterjed Argentína középső és távolabbi déli vidékeire, Dél-Afrikára és az ausztrál kontinens északi vidékeire is[1]. Nagy kiterjedésű élőhelye egyben azt is jelenti, hogy a füsti fecske nem veszélyeztetett madárfaj, ám helyi populációit megtizedelhetik bizonyos, az adott helyen bekövetkező kedvezőtlen folyamatok.

A füsti fecske a nyílt vidék madara, mely főleg ember építette szerkezetekre építi fészkét és szinte mindenütt elterjedt, ahol emberek élnek. Csésze formájú fészkét sárgolyókból építi istállókban, vagy azokhoz hasonló helyeken. Repülés közben rovarokkal táplálkozik. E madárfaj jelentős mértékben kötődik az emberekhez és rovarevő mivolta miatt az ember elviseli jelenlétét, mely kapcsolatot megerősítették az idők során e madarakkal és fészkeikkel kapcsolatban kialakult babonák is. Számos irodalmi és vallási mű hivatkozik a füsti fecskékre

Ausztria[2] és Észtország[3] hivatalos madara.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália és az Antarktisz kivételével minden kontinensen elterjedt vándormadár, csak a hideg éghajlati övet és a sivatagos területeket kerüli. A füsti fecskét széles elterjedési terület jellemzi, fészkelő állományai Eurázsia, Észak-Afrika és Észak-Amerika nagy részén megtalálhatóak. Vonuló és telelő állományai Afrikában a Szaharától délre eső területeken, Ázsiában Pakisztántól egészen Új-Guineáig terjedő területeken, Ausztrália északi részein, valamint Közép- és Dél-Amerikában találhatóak.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Óriási elterjedési területén a füsti fecskének mindössze hat alfaja alakult ki.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A füsti fecske feje és háta kékesfekete, hasa világos, vöröses árnyalattal, mellénye és homloka élénk rozsdaszínű. A torokfoltot fekete torokszalag választja el a testaljtól. Farka villás, és ahogy idősödik a madár, úgy válik egyre hosszabbá és vékonyabbá, alsó részén pedig néhány fehér toll is megjelenik. A fiatal egyedek színei halványabbak, farkuk szélesebb. Lába csupasz.

A felnőtt hím füsti fecske a névadó H. r. rustica alfajból 17-19 cm testhosszal bír, beleértve 2-7 centiméteres farktollait is. Szárnyfesztávolsága 32-34,5 centiméter, testsúlya 16-22 gramm. Kékesfekete testének felső része, homloka, álla és torka vörös, amely élesen elüt fekete tollaitól és alsótestének piszkosfehér tollazatától, mely utóbbit egy kékesfekete sáv választja el. Farktollai megnyúltak és villát alkotnak.[4] A tojó hasonló kinézetű, mint a hím, ám kevésbé fényes tollazatú és testének alsó részén is halványabb tollú. A fiatal egyedek barnás színezetűek és halványabb a csőrük körüli vörös tollazat és hiányoznak a megnyúlt villás farktollak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kecses, gyors füsti fecske hasznos madár: repülő rovarokkal, levéltetvekkel, kisebb lepkékkel táplálkozik. Ha már kevés a táplálék, pókokra és hernyókra is ráfanyalodik. Az ősz közeledtével mind kevesebb rovar repked a levegőben, így egyre inkább a vízpartok környékén keresgél. Amikor eső közeleg, a rovarok is földközelben maradnak, ezért jelzik az alacsonyan szálló fecskék az időjárásváltozást.

Augusztusban-szeptemberben a fecskék kisebb-nagyobb csoportokba verődnek a háztetők gerincén és a villanydrótokon, készülve az előttük álló hosszú utazásra. A vedlés a többi költöző madártól eltérően a telelőhelyen történik meg, nem indulás előtt. A vándorlás során a csapatokban vonuló madarak óriási távolságokat képesek megtenni, és nagyobb nádasokban éjszakáznak.

Egy hím füsti fecske éneke

A füsti fecske éneke csicsergő-fecsegő, hívóhangja „tszvit-tszvit-tszvit”, vészjelzéskor pedig síró „tszink-tszink” hangot hallat.


Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A délről megérkezett füsti fecskék számára májusban érkezik el a költési időszak kezdete. Az amúgy társas madarak ekkor párokat alkotnak, és közösen fészket kezdenek építeni. A csésze alakú fészket szinte kizárólag emberi környezetben, épületek (istállók, pajták) fedett részeiben cseppenként és szálanként tapasztják össze a pocsolyák sarából és különféle növényi részekből. Sokszor előző évi fészkeket foglalnak el újra és bővítenek ki. A füsti fecske nem kimondottan telepes fészkelő, ám gyakran előfordul, hogy meglehetős közelségben épül fel több költőhely.

A füsti fecske évente többnyire két – bőséges időben három – fészekaljat nevel fel, bár elterjedése északi részén általában csak egyet. Egy alkalommal 4-6 fehér alapon kékesbarnán pettyezett tojást rak, amelyek 14-16 nap múlva kelnek ki. A fiókák kezdetben csupaszok és vakok, mintegy 18-23 napon belül válnak röpképessé. Csillapíthatatlan étvágyukat addig mindkét szülő igyekszik kielégíteni. Ilyenkor egy nagyobb fészekaljhoz akár naponta 400 alkalommal hoznak a torkukban eledelt.

Időnként a molnárfecskével kereszteződik.[5]

Fiókák etetése a fészekben...
...és utána.
Hirundo rustica

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal füsti fecskék

A füsti fecske a Kárpát-medencében az áprilistól szeptemberig terjedő időszakban figyelhető meg. Rendkívül gyakori fészkelő.

Magyarországi becsült állománya az ezredfordulón 220-320 000 párra volt tehető, és stabilnak mondható volt (2001 és 2006 között drasztikusan csökkent az állomány). Legnagyobb sűrűségben az Alföldön és a Kisalföldön fordul elő, de egész Magyarországon találkozhatunk a fajjal. A legritkább a városi területeken.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A füsti fecske Magyarországon védett madár, eszmei értéke 50 000 forint. SPEC értékelése 3-as, azaz az európai populációk kedvezőtlen helyzetben vannak, de a teljes állomány zöme nem Európában fordul elő. Elsősorban táplálékának vegyszeres pusztítása jelent veszélyt e fajra.

Fertőzései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Toll-lyuk mikroszkópos képe egy füsti fecske faroktollán

Európai kutatók különösen sokat foglalkoztak a fecskék evező- és farktollain látható apró toll-lyukakkal, melyeket tetvek rágásnyomainak tartanak. A rágottabb tollazatú fecskék tavasszal később érkeznek, rosszabb a röpképességük és kevesebbet énekelnek.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A füsti fecskéről egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Turner, Angela K. Swallows & Martins: An Identification Guide and Handbook. Boston: Houghton Mifflin (1989). ISBN 0-395-51174-7  p164–169
  2. 10,000 Birds, 2011. július 14.
  3. National symbols of Estonia. Estonian Institute. (Hozzáférés: 2010. augusztus 6.)
  4. The Birds of the Western Palearctic concise edition (2 volumes). Oxford: Oxford University Press (1998). ISBN 0-19-854099-X  p1061–1064
  5. Helyi Lapok Online, Oszvald Péter: Sumonyban véget ért az idei madárgyűrűzés

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]