Halimba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Halimba
Halimba címere
Halimba címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Ajkai
Jogállás község
Polgármester Tóbel János[1]
Irányítószám 8452
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség 1117 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 86,85 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 12,62 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Halimba (Magyarország)
Halimba
Halimba
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 02′ 01″, k. h. 17° 32′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 01″, k. h. 17° 32′ 01″
Halimba (Veszprém megye)
Halimba
Halimba
Pozíció Veszprém megye térképén
Halimba weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Halimba témájú médiaállományokat.

Halimba község Veszprém megyében, az Ajkai járásban. Területén jó minőségű és nagy mennyiségű krétakori bauxittelepeket fedeztek fel, amelyek kitermelése 2013. február végén befejeződött.[3]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bakony délnyugati lábánál fekvő település, alatta húzódik a Dunántúl egyik legjelentősebb karsztvíz-bázisa. Északkeletről Ajka-Padragkút, nyugatról Szőc déli irányból Taliándörögd község határolja. Megközelíthető az Ajka és Nagyvázsony közötti közútról Ajka-Padragkútnál nyugati irányba leágazó jó minőségű közúton. A község az Ajka és Sümeg között közlekedő menetrend szerint autóbusz járatokkal is elérhető.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község közelében honfoglalás előtti időkből csiszolt kőbaltát, kelta sírokat és római kori szarkofágot találtak. A település nyugati részén elterülő Cseres dűlőben nagy kiterjedésű, közvetlen a honfoglalást követő időszakra beazonosított temetőt tártak fel. A temetőben 900 csontvázas sírt találtak. Az ásatások során a sírokból nagy mennyiségű, az Árpád-házi királyok korából származó pénzérme került elő, melyek közül korban az utolsó II. Béla király dénárja volt.

Első írásos említése (Helymba) 1329-ből származik, amikor a közeli Csékút hűbéri birtokos Essegvári családjának tulajdonában volt. A név eredetére vonatkozóan két vélemény ismeretes (mindkettő szláv eredetre utal). Az egyik szerint személynévből ered, míg as másik a töltés, gát, zsilip, cataracta jelentésű chleba szóból.

A törökökkel folytatott harcok során, a hódoltság idején a falu teljesen elnéptelenedett. 1730 táján az eredeti lakosság és az újonnan betelepültek népesítették be a falu területét.

A község életében jelentős állomás volt az, hogy határában bauxitot fedeztek fel és 1920. április 17-én Zalatnay Stürmer József és társa kutatási engedélyt kapott. A bauxit kitermelését 1926-ban a svájci AJAG cég kezdte meg. A második világháború idején német-magyar vállalat, a háborús jóvátételként vált magyar-szovjet közös vállalattá (MASZOBAL), s így folytatta a bauxittermelést. Az 1960-as években az erre a célra alapított önálló vállalat a Bakonyi Bauxitbányák Vállalat volt.

A vállalat székhelyét és telephelyét, a kiszolgáló üzemeket a község lakott területének közelében alakította ki. Ekkor a település belterületén lakótelep, munkásszálló is épült. A kitermelt bauxit továbbszállítására a közeli Ajkáról vasúti szárnyvonalat építettek a timföldgyárba, illetve a Csepel-Szabadkikötőbe történő szállítás érdekében. A vasútvonalon személyszállítás is folyt. Az 1970-es években a vállalat székhelyét Tapolcára telepítették át, a vasútvonalat felszámolták. Az ajkai Timföldgyárba külön erre a célra épített üzemi úton történt a bauxit szállítása. A község területén kisebb külszíni fejtés, és főleg lejtaknás (Cseres II.)-, függőaknás (Halimba III.) mélyművelés folyt. A Halimba III. nevű bányaüzem a községnek és a környező településeknek jó minőségű ivóvizet is szolgáltat.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1820-ban épült meg klasszicista stílusban egy udvarház, ami ma kultúrház. A legendássá vált Dr. Szalay Miklós esperes-plébános a község szülötte füves emberként itt kezdte működését 1950 környékén. Kezdetben orvosi vélemények alapján egyénekre szabott gyógytea keverékeket állított össze. Később az ő tudománya alapján hozták létre a Halimbárium néven ismertté vált és forgalmazott gyógytea féleségeket. A könyvet, amit írt szintén a községről kapta a nevét: Halimbai füves könyv címen jelent meg. Dr. Szalay Miklós munkájáról és működésének bemutatásáról emlékkiállításon gondoskodnak. A kiállítás mellé gyógynövény kertet is tartanak fent. Az általános iskola 1996-tól viseli az esperes nevét.

Nevezetes személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ila Bálint - Kovacsics J.: Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona (I.k.196-198) - Bp. Akadémiai K. 1964. - AK 289 k 6467. sz.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halimba települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. MTI: Megszűnt a bauxittermelés Halimbán (PHP). HVG, 2013. február 27. (Hozzáférés: 2014. február 7.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cartográfia: Bakony. Budapest. 1998.