Hála József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hála József
Született 1949. november 23. (74 éves)[1]
Alag
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (1978–1983, néprajz)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hála József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hála József (Alag, 1949. november 23.) magyar néprajzkutató, muzeológus, geológus.

Életútja[szerkesztés]

A később Dunakeszihez csatolt Alagon született, édesapja versenylószakember, édesanyja a Magyar Lovaregylet uradalmi cselédje volt. Gyermekkora a Lovaregylet alagi uradalmában, magyar, angol, német, osztrák, cseh, morva és másféle származású lovászok, trénerek és zsokék világában telt. Az alagi általános iskola elvégzését követően, 1964-től 1968-ig a budapesti Szabó József Geológiai Technikum diákja volt.[2] Az érettségit követően, 1968-ban a Magyar Állami Földtani Intézetben helyezkedett el geológustechnikusként, s – az 1969–1971 közötti váci katonaéveket nem számítva – az intézmény munkatársa maradt 2011. évi nyugdíjazásáig. 1983-tól tudományos munkatársi, 1990-től főmunkatársi minőségben legfőbb feladata az intézet keretein belül működő Országos Földtani Múzeum tudománytörténeti gyűjteményének gondozása, konferenciák szervezése, kiállítások rendezése volt (pl. Nopcsa Ferenc-életműkiállítás).[3]

1978–1983 között végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakát. 1986–2006 között az ELTE Tárgyi Néprajzi Tanszékén adjunktus, háziipari, település-néprajzi és népi építészeti kurzusok és szemináriumok előadója, a gyűjtési és muzeológiai gyakorlatok szervezője volt. Doktori védésére 1987-ben került sor a börzsönyi kőbányászat és kőfelhasználás 19–20. századi története tárgyában.[4]

Munkássága[szerkesztés]

Néprajzi és geológiai munkásságának homlokterében a kutatás- és tudománytörténet áll, emellett életművének egyik legfőbb vonulatát e két diszciplína egymással érintkező területei adják: a magyarországi bányászat, kőfaragás és egyéb kismesterségek néprajza, az ásványok és kőzetek szerepe a népi kultúrában. Folklorisztikai adatközlései is jelentősek (néphit, népmondák). Rendszeres néprajzi gyűjtéseket végzett a Börzsöny mellett a Palócföldön, az Ipoly mentén, a Gerecse vidékén, Kalotaszegen és a Székelyföldön.[5]

A néprajzi és földtudományi közéletben egyaránt tevékenyen részt vesz. 1988–2003 között a Magyarhoni Földtani Társulat tudománytörténeti szakosztályának titkára volt, 2003-tól ennek vezetőségi tagja, 2014-től elnöke. A Magyar Néprajzi Társaság anyagikultúra-szakosztályának 1988–1991 között titkára volt, a társaság választmányának 2003-tól tagja. Emellett 1990 óta szerkeszti a társaság negyedéves tájékoztatófüzetét, a Néprajzi Híreket.

Néprajzi munkásságáért 1991-ben Jankó János-díjban részesült, 2011-ben pedig Bél Mátyás-emlékérmet kapott.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A Börzsöny-vidéki kőbányászat és kőhasznosítás a XIX–XX. században, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1987, ISBN 963-462-248-8
  • Franz Baron von Nopcsa: Anmerkungen zu seiner Familie und seine Beziehungen zu Albanien: Eine Bibliographie, Wien, Geologische Bundesanstalt, Budapest, Ungarische Geologische Landesanstalt, 1993.
  • Ásványok, kőzetek, hagyományok: Történeti és néprajzi dolgozatok, Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézete, 1995, ISBN 963-567-000-1
  • Art geo palota a Stefánián: 100 éves a Földtani Intézet Lechner Ödön által tervezett szecessziós épülete, Budapest, Magyar Állami Földtani Intézet, 2000, ISBN 963-671-227-1 (Maros Gyulával közösen)
  • Magyarországi bányászmondák, Rudabánya, Érc- és Ásványbányászati Múzeum, 2001, ISBN 963-00-7220-3 (Landgraf Ildikóval közösen)
  • Úton a szibériai atyafiakhoz: Jankó János oroszországi levelei, Budapest, L’Harmattan, MTA Néprajzi Kutatóintézete, 2001, ISBN 963-00-5078-1 (Kodolányi Jánossal közösen)
  • A magyar néprajz „vándorapostola” városunkban: Herrmann Antal váci évei és kapcsolatai, Vác, Váci Múzeumi Egyesület, 2002, ISBN 963-202-347-1
  • Hogyan gyűjtöttek elődeink: Néhány fejezet a magyar néprajztudomány történetéből, Marosvásárhely, Mentor, 2003, ISBN 973-599-067-9
  • Kőpénzek: Mondák, költemények és énekek, Marosvásárhely, Mentor, 2004, ISBN 973-599-112-8 (Kecskeméti Tiborral és Voigt Vilmossal)
  • Ásványok, kőzetek, emberek: Történeti és néprajzi dolgozatok, Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézete, 2006, ISBN 963-567-034-6
  • „Kalataszeg vázolata”: Régi írások és képek Kalotaszegről, Marosvásárhely, Mentor, 2006, ISBN 973-599-216-7
  • „Dudásoknak, kanászoknak közzibül, közzibül…”: A dudáról és dudásokról az ipolysági kanászhangverseny századik évfordulója alkalmából, [Budapest], Timp, 2010, ISBN 978-963-9614-789 (G. Szabó Zoltánnal)
  • Tudósok, kutatók, gyűjtők: Néhány fejezet a magyar néprajztudomány és muzeológia történetéből, Budapest, L'Harmattan, MTA BTK Néprajztudományi Intézete, 2014, ISBN 978-963-236-787-3
  • Különös kövek, csodás csontok. Kilenc dolgozat a népi geológia köréből; Érc- és Ásványbányászati Múzeum Alapítvány, Rudabánya, 2016

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
  2. Ki kicsoda 2009 ; Napút 2019 .
  3. Ki kicsoda 2009 ; Napút 2019 .
  4. Napút 2019 .
  5. Napút 2019 .

Források[szerkesztés]