Nagy pacsirtafű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Nagy pacsirtafű
Polygala major1.jpg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 5000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pacsirtafűfélék (Polygalaceae)
Nemzetség: Pacsirtafű (Polygala)
Faj: P. major
Tudományos név
Polygala major
O.F.Mull., 1753
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy pacsirtafű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy pacsirtafű témájú médiaállományokat és Nagy pacsirtafű témájú kategóriát.

A nagy pacsirtafű (Polygala major) a hüvelyesek rendjébe, a pacsirtafűfélék családjának névadó nemzetségébe tartozó növényfaj. Nevét a virágzatból kiálló, ár alakú murvaleveleiről kapta.[1]

Származása, elterjedése[szerkesztés]

A meglehetősen kozmopolita nemzetségben a Kárpát-medencében is honos fajok egyike.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

20–30 cm magas, felálló szárú, lágy szárú növény. gyökértörzsből indulnak ki. Levele szálas vagy szálas-lándzsás.

A hajtások csúcsán 1,2–1,5 centiméter hosszúra nőnek pompás, 5–20 virágból álló fürtökben nyíló, élénk rózsaszínű virágai — ha meleg és sok esőt hoz a május és a június, hosszabbak. A különös alakú virágok porzói a csónakforma szirmokból kandikálnak ki. A fiatal magház nyele 3-4-szer hosszabb a magháznál, az érett tok nyele viszont kissé rövidebb, mint tok.

Hártyás toktermése van. Magjában fehér, húsos maglepelt találunk.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

A magyar flórában balkáni, illetve szubmediterrán elemnek számít.[2]

A meszes, meleg, száraz, laza, mérsékelten humuszos talajokat kedveli. Magyarországon potenciálisan veszélyeztetett növényfaj.[3] Hegyvidéki növény: leginkább a Magyar középhegység dolomit sziklagyepeiben, bokorerdőiben nő, többek közt a Cserhátban, a Börzsönyben fordul elő.[4][5][6] A Budai Tájvédelmi Körzetben sziklafüves és pusztafüves lejtőkön, zárt dolomitgyepekben, irtásréteken, erdős sztyeppréteken, karsztbokorerdőkben gyakori. Az Alföldön ritka.

Hajtásai a tavasz közepén fejlődnek ki, virágai június–augusztusban nyílnak.

Felhasználása[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]