Homlokzat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
A Károlyi-palota homlokzata, Budapest, Pollack Mihály tér
A nápolyi dóm homlokzata

A homlokzat valamely épület utcára, udvarra vagy kertre néző, nyílásokkal áttört és építészetileg többé-kevésbé gazdagon kiképzett fala, tágabb értelemben az ilyen falak (a tetőzettel együtt készült) geometrikus rajza is. A homlokzatok építészeti kialakításának a fő szempontja, hogy lehetőleg hűen tükrözzék vissza az épület belsejét, illetve tolmácsolják annak rendeltetését. Mindez leginkább a főhomlokzatra jellemző — szélességének és magasságának aránya, az emeleteket elválasztó párkányok és a nyílások elrendezése, a falfelület kialakítása, díszítése jellemző az egyes építészeti stílusokra.

Fajtái[szerkesztés]

Attól függően, hogy hová, mire néz, számos fajtáját különböztetjük meg:

  • a főhomlokzat kapuja fontosabb utcára vagy térre nyílik; szinte mindig ezen nyílik az épület főbejárata;
  • a kevésbé fontos utcára, térre néző oldalhomlokzat a főhomlokzatra többnyire merőleges, azzal sarokban összefut;
  • a hátsó homlokzat a főhomlokzattal átellenben helyezkedik el,
  • belterületekre nyílhat az udvarhomlokzat, esetleg kerthomlokzat.

A homlokzat megjelenését formáló elemek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Baráti Ilona: A homlokzat. Építőmérnöki ábrázolás 2008. 2008. november.
  2. Szabadbölcsészet: A reneszánsz és a barokk építészete Magyarországon — Homlokzatformák

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]