Kinizsi-vár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kinizsi-vár
Nagyvázsonyi vár
Nagyvazsony Kinizsi var.JPG
Ország Magyarország

Épült 15. század
Elhagyták 18. század
Állapota rom
Elhelyezkedése
Kinizsi-vár (Magyarország)
Kinizsi-vár
Kinizsi-vár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 59′ 05″, k. h. 17° 41′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 59′ 05″, k. h. 17° 41′ 45″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kinizsi-vár témájú médiaállományokat.

A Kinizsi-vár vagy Nagyvázsonyi vár (castrum Wasonkew, vagyis Vázsonykő vára) a magyar középkor egyik nevezetes erőssége. A Nyugat-Dunántúlon, a Veszprém megyei Nagyvázsony községben található, nem messze a Veszprém-Tapolca úttól, a Vázsonyi-medencében.

Fekvése[szerkesztés]

Maga a vár egy, a Séd-patak fölé magasodó, forrás közeli dombra épült, mely a mai Kinizsi utcából nyíló Vár utcán lefelé haladva közelíthető meg. Elhelyezkedését tekintve, bár katonai szemszögből előnytelen, ám két fontos útvonal ellenőrzésére is alkalmas helyen emelkedik, lévén elsősorban középnemesi rezidencia volt inkább, mint erős védőművekkel rendelkező épület.

Név eredete[szerkesztés]

Az erősség nevét és igazi hírnevét a magyar történelem egyik legismertebb és legnevezetesebb 15-16. századi hősétől, Kinizsi Páltól nyerte, ám maga a Vázsony név szláv eredetű szó, a magyar Vázsony nemzetségtől ered.

A vár története[szerkesztés]

A Balaton-felvidék kisebb-nagyobb lankái között található Nagyvázsony községe, melynek egyik domboldalában tör az égbolt felé a középkori vár lakótornya. Építtetője a környéket uraló Vezsenyi nemesi família, azon belül is Vezsenyi László volt, aki a Zádor-vár perben való elvesztése után, a 15. század első felében emeltette a várat. Bár már 1384-ben megkapta a várépítési engedélyt Mária királynétól, amelyet két évvel később már oklevelek is említenek. Ekkor készülhetett el a 25 m magas lakótorony a hozzátartozó kisebb épületekkel és az udvart körülvevő fallal.

Miután 1472-ben férfiágon kihalt a család, Hunyadi Mátyás király a hadjárataiban tanúsított vitézségéért Kinizsinek adományozta. Ekkoriban alakították ki a négy kisebb toronnyal a külső négyszögletes falat, amelynek belső udvarát emeletes palotaszárnnyal bővítették, sarkában várkápolnával, míg a bejárata (kaputorony) elé az ágyúk elhelyezésére alkalmas kapuvédőművet (barbakánt) emeltek, majd még mély sáncárokkal vették körül a védelem erősítése érdekében. 1490-ben Habsburg Miksa trónkövetelő zsoldosserege megszállta a várat, és csak a következő esztendőben, ellenük hadjáratot vezető Kinizsi tudta fegyvereseivel visszafoglalni. Mivel Kinizsi Pál főnemes általában az ország veszélyeztetett vidékeit védelmezte seregével, vázsonyi rezidenciáját a felesége, Magyar Benigna úrnő lakta, Kinizsi halála után (1494) rövidesen újra férjhez ment. Mivel második ura, Horváth Márk a lóról leesve a nyakát törte, harmadszor is igent mondott. Férje, Kereky Gergely azonban erőszakos, durva ember hírében állott, így Benigna úrnő sokat szenvedett tőle, végül 1519-ben megelégelte férje viselkedését és bizalmas híveivel megölette, majd holttestét a vázsonyi várárokba dobatta. A gyilkosság azonban kiderült és a királyi bíróság csak Kinizsi érdemeire való tekintettel nem ítélte el, végül örökös száműzetéssel büntették, amit a távoli felvidéki Zsolnalitva várában kellett eltöltenie. 1526-ban János király Bodó Ferencnek adományozta, majd a 16. század második harmadától a már elhunyt Magyar Benigna második férjének rokonsága, a Horváth nemesi família szerezte meg a várat, akik megvastagíttatták falait, ennek érdekében felrobbantva a közeli pálos kolostort, hogy onnan nyerjenek építőkövet és hogy a törökök nehogy megszerezzék és erődítménnyé alakíthassák azt. A 16. század közepétől a magyar végvárrendszer része, bár katonai szempontból nem tartozott a jelentősebb erősségek közé, inkább csak megfigyelő szolgálatra használták, a közelében elhelyezkedő város rendszeres adót fizetett a törököknek. 1594-ben őrsége elhagyta Veszprém elfoglalását követően, majd a törökök el is foglalták, ám nem sokáig, a magyarok hamarosan vissza is foglalták

A zicsi és ekkortól vázsonykői Zichy főnemesi család 1649-ben szerezte meg a váruradalmat, és hajdúkat telepített ide. Az utolsó katonai jellegű összecsapást a Rákóczi-szabadságharc idején vívták falai előtt, hol a kurucok, hol a labancok kezén volt, ám csak másodlagos szereppel. Egy ideig Esterházy Antal főgenerális főhadiszállása is volt. Végül 1709-ben végleg a labancok birtokába kerül, katonai jelentősége ezután már fokozatosan csökkent; az uradalom börtönéül használták lassan pusztuló épületeit, 1848-ig. 1756-ban uradalmi pálinkaégetőt alakítanak ki itt. 1727-ben Zichy Imre újraszenteli várkápolnáját, mely az egyetlen katolikus templom volt a községben ez idő tájt. 1762-ben a Zichyek felépíttették a patak túl partján új kastélyukat, így teljesen elvesztette jelentőségét. Egyedül a lakótoronyban laktak még kiöregedett cselédek. A 18. század végére már csak lakótornyát találták jó állapotban, amelyet a Zichy család 1776-os összeírásából tudunk, ám nem sokkal ezután földrengés, majd 1857-ben tűzvész tett kárt a toronyban. Keleti homlokzata teljes hosszában megrepedt, ráadásul a tűzvészben tetőzete is odaveszett, amelyet később pótoltak Rómer Flóris szorgalmazására. A századfordulón palotájának emeleti magas falcsonkja is ledőlt. Ilyen állapotban kezdődött meg 1955 és 1961 között régészeti feltárása és megóvása. 2005-ben újabb feltárásokat végeztek. 2013-ban a lakótorony veszélyes állapotára tekintettel az MNV és a KÖH engedélyt adott annak helyreállítására, ami meg is történt.

A várat jelenleg az önkormányzati tulajdonú Nagyvázsonyi Kinizsi Nonprofit Kft. üzemelteti, melynek vezetője: Mekler Norbert várkapitány. 2013-óta folyamatosan fejlődnek a különböző kisebb-nagyobb programok, amelyek közül kiemelkedik az országos hírű Csirke-Csülök fesztivál, Kinizsi Napok, és a Krumpli fesztivál. A várat 2017-től kezdődően a Nemzeti Várprogram keretében felújítják.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]