Mamutfenyőformák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Mamutfenyő szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Mamutfenyőformák
Óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum)
Óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Alcsalád: Sequoioideae
Elterjedés
A tengerparti (zöld) és az óriás mamutfenyő (rózsaszín) elterjedési területe
A tengerparti (zöld) és az óriás mamutfenyő (rózsaszín) elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mamutfenyőformák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mamutfenyőformák témájú kategóriát.

Parti mamutfenyő;
Muir Woods National Monument,
Kalifornia, USA
Egy fiatal példány BalkányCsiffytanyán
Az „Óriás grizzly” óriás mamutfenyő
a Yosemite Nemzeti Parkban

A mamutfenyőformák (Sequoioideae) a ciprusfélék (Cupressaceae) családjának egy alcsaládja. Három ma élő nemzetség tartozik ide, mindegyik egy-egy ma is élő fajjal; a nemzetségekben fosszilis fajok is vannak.

Az amerikai fajták az angol „redwood” nevet – amit olykor tévesen vörösfenyőnek fordítanak – vöröses színű, rostosan foszló kérgükről kapták.

Nemzetségek és élő fajok[szerkesztés]

Felfedezésük[szerkesztés]

Gigantikus méreteik dacára az amerikai mamutfenyőkre csak a 18. század második felében figyelt fel egy Kaliforniába utazó szerzetes; beszámolója 1769-ben jelent meg,[1] és jóformán ismeretlen maradt. Juan Crespi ő 1796-ban látta meg e hatalmas fákat — az ő beszámolóját már a szélesebb közönség is megismerte. E tengerparti mamutfenyő tudományos leírására 1824-ig (az óriás mamutfenyőére 1833-ig) kellett várni, ekkor az első indián ábécét kifejlesztő cseroki Sequoyah-ról (Se-Quo-Yah, 1770–1843) a Sequoia nevet kapta.

Ezután még több mint egy évszázadig azt hitték, hogy a mamutfenyőformák' kizárólag Észak-Amerikában, a pacifikus–észak-amerikai flóraterületen) fordulnak elő; a kínai mamutfenyőt csak 1941-ben fedezték fel.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Kérgük még törzsük átmérőjéhez viszonyítva is igen vastag; az idősebb amerikai fáké fél méternél is vastagabb. Ebben a kéregben nincsenek gyantajáratok, viszont sok benne a csersav (tannin), így se a férgek, se az avartüzek nem károsítják.[2] Általában a közvetlen villámcsapást is túlélik: szép példája ennek a nagycenki Széchenyi-kastély kertjében álló, villám sújtotta óriás mamutfenyő. A kéreg sérülései viszonylag gyorsan gyógyulnak.

Hasonlóan védettek a tűztől tobozaik: olyannyira, hogy magjai csak erdőtűz (vagy más, hasonló hő) hatására válnak csíraképessé.

Életmódjuk, termőhelyük[szerkesztés]

Rendkívül szívós, az időjárási szélsőségeknek ellenálló fák.

Magyarországon[szerkesztés]

Számos arborétumban és kastélykertben találhatunk egy-egy mamutfenyőt. Többségüket az első világháború előtt telepítették. Az utóbbi évtizedekben mindhárom faj több kertészetben is kapható, tehát sokfelé telepítik is. Néhány ismertebb, öreg példány:

  • Szegeden az egyetem füvészkertjében 50 éves példány áll.
  • Zirc közelében, a közigazgatásilag Borzavárhoz tartozó Páliháláspusztán a házaktól kb. 200 méter sétával érhető el egy mamutfenyő.
  • Sopronban az Erzsébet kertben áll egy mamutfenyő.
  • A Balatonfűzfői művelődési ház előtt található egy példány, melyet 1936-ban ültettek. 2018- ban villámcsapás miatt a tetejéből jó pár métert eltávolítottak, de így is impozáns látványt nyújt.
  • Balkány egyik városrészében, Csiffytanyán áll egy 160 évnél is idősebb fa. Érdekessége, hogy nem arborétumban, hanem szabadon nő.
  • Badacsonytomajon, az 1900-as évek elején létrehozott Folly arborétumban egy parti mamutfenyő látható.
  • A gödöllői Grassalkovich-kastély parkjában is található.
  • Az egykori Kertészeti Egyetem (jelenleg Budapesti Corvinus Egyetem Budai Arborétum alsó kertjének északi szegletében, a Szüret utcai kerítés mellett látható egy szép példánya.
  • 1981 után ültettek az erdőtelki arborétumban egy-egy hegyi, illetve kínai mamutfenyőt.
  • A Kám határában található Jeli Arborétumban egy kínai mamutfenyőt láthatunk.
  • Tiszaigar határában, a Tiszaszentimrei Arborétumban is áll egy fa.
  • A Tiszakürti Arborétumban egy fiatalabb (pár évtizedes) mamutfenyő él.
  • Zircen, a cisztercita apátság angolkertjéből kialakított arborétumban egy kínai mamutfenyő él.
  • Nagycenken, a Széchenyi-kastély (Nagycenk) parkjában áll egy száz évnél is idősebb fa.
  • Van egy mamutfenyő a Sárvári Arborétumban is.
  • Somogyvárott, a Széchenyi-kastély (Somogyvár) parkjában áll egy 1000 évnél is idősebb fa.
  • Sopronhorpácson, a Széchenyi-kastély fáját valószínűleg Széchenyi Alexandra ültettette. A villám sújtotta fa felső ágai száradnak.
  • Budakeszi határában az egykori növénykert maradékaként 1900 óta áll két hegyi mamutfenyő.
  • Korábban a legnagyobb hazai mamutfenyő az iharosberényi Inkey-kastély parkjában álló, 41 m magas Sequoiadendron giganteum volt. Törzsének kerülete meghaladta a hét métert. A fát 2018 októberében kivágták, tönkjén 135 évgyűrűt számoltak.[3]
  • Szombathelyen a bogáti kastélyparkban élő mamutfenyő lett a legmagasabb a Magyarországon élő mamutfenyők között, miután 2018-ban kivágták az iharosberényi Inkey-kastély parkjában állót.[3]
  • A 75-ös főút mellett, a Zala megyében fekvő Nova község Kossuth utcájában áll egy jelentős példány. A tulajdonos elbeszélése alapján 1955-ig vegetált, majd gyors növekedésnek indult.
  • Szombathelyen a Kámoni Arborétumban, a Saághy István utca és Maros utca torkolatában áll egy példány, amely az öntözés ellenére alulról elkezdett száradni. 2011 júliusában villám sújtotta, a teteje megsérült.[4]
  • Szombathelyen a Rigóvölgyben, a Kárpáti Kelemen utca 57. alatt magánkertben áll egy közel 50 éves példány.
  • A Debreceni Egyetem botanikus kertjében is él egy kínai mamutfenyő.
  • Kőszeg, a Dr. Nagy László Gyógypedagógia Intézet kertjében áll egy szép példány, kora a kert alapítása alapján ~100 év.
  • Kőszegen magánkertben, a Királyvölgyi utca 23. alatt áll egy 25 éves példány.
  • Felsőcsatár, Jáplán pusztai majorban 3 példány található.
  • Répceszentgyörgy, a Szentgyörgyi-Horváth-kastély főhomlokzata előtt áll két szép példánya. Törzsátmérőjük 1,40 m magasságuk ~20 m.
  • Acsád, a Szegedy-kastély parkjában, az új épületszárny közelében áll egy 1,2 m törzsátmérőjű és 30 m magasságú egyed a 20. század elején ültetve.
  • A miskolctapolcai parkban a kínai mamutfenyő több példánya is él.
  • A Szarvasi Arborétumban egy 1873-ban ültetett, 30 m magas hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) áll (társa 2010-ben elpusztult).[5]
  • Lengyel községben az Apponyi Kastély parkjában található 2 példány[6]

Külföldön[szerkesztés]

A két amerikai mamutfenyőfaj a Kalifornia és Oregon államban foltokban megjelenő babérlombú erdők meghatározó fajai közé tartozott, amíg nagy részüket ki nem vágták. Jelenleg mindkét fajt intenzíven védik, és nagy erőfeszítésekkel újratelepítik.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Járainé Komlódi Magda: Legendás növények. Gondolat zsebkönyvek, 18–19. old.
  2. Járainé Komlódi Magda: Legendás növények. Gondolat zsebkönyvek, 20. old.
  3. a b Dubóczky Krisztina: Megtalálták Magyarország legmagasabb fáját. sokszinuvidek.24.hu. (magyarul) Budapest: Central Médiacsoport Zrt. (2019. ápr. 3.) (Hozzáférés: 2021. ápr. 5.)
  4. Tánczos Mihály (2011. július 17.). Megmentették a villámcsapott mamutfenyőt Szombathelyen. nyugat.hu. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 18.)  
  5. Hanyecz Katalin, Somlyai Márta: 140 éves a szarvasi mamutfenyő
  6. Az Apponyiak hagyatéka - famatuzsálemek a lengyeli kastélyparkban. www.nevezetesfak.hu. (Hozzáférés: 2017. május 23.)[halott link]

További információk[szerkesztés]