Széchenyi-kastély (Nagycenk)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Széchenyi-kastély
(Nagycenk)
A kastély főbejárata
A kastély főbejárata
Ország  Magyarország
Épült 1741 - 1750
Építész Franz Anton Pilgram
Stílus klasszicista
késő barokk
Család Széchényi család

Jelenlegi funkció múzeum, szálloda
Elhelyezkedése
Széchenyi-kastély (Nagycenk) (Magyarország)
Széchenyi-kastély (Nagycenk)
Széchenyi-kastély
(Nagycenk)
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 31″, k. h. 16° 42′ 22″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 31″, k. h. 16° 42′ 22″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Széchenyi-kastély
(Nagycenk)
témájú médiaállományokat.
A kastély hátsó bejárata a parkból
A kastély főbejárata
Esti díszkivilágításban
Széchenyi István dolgozószobája a kastélymúzeumban

Nagycenk zálogjogon jutott a Draskovichoktól Széchényi György kalocsai érsek birtokába, aki a birtokügyek intézésével öccsét, Széchényi Lőrincet bízta meg, majd az érsek 1678-ban kelt végrendeletében Lőrincnek és gyermekeinek engedte át. Lőrinc 1678 januárjában meghalt, míg a zálogoklevél kiállításának dátuma 1678. május 7., így a birtokügyek intézése Lőrinc fiára (II.) Györgyre szállt. Az érsek végrendelete az ő halála után, 1695-ben lépett életbe.
Lőrinc fia, György 1697-ben grófi címet szerzett, és 1711-ben örökjogon megváltotta a birtokot, amit az érsek végrendelete értelmében csak a család férfi tagjai örökölhettek. Az uradalom központját 1741 után Széchényi Antal helyeztette át az akkori Kiscenkre, miután a széplaki birtokrészt (II.) György nem tudta örökjogon megváltani és ezért az Esterházyak kezébe került.

A kastély építése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti terveket Franz Anton Pilgram (1699-1761) Antal gróf megbízásából készítette. A terv azonban nem valósult meg, de irányt szabott az 1750 körül befejeződött építkezésnek. Ekkor készült el a középrizalit oromzatában lévő, nagyméretű Széchényi-Barkóczy egyesített családi címer és a párkányon körbefutó dombormű, rajta az 1750-es évszámmal. Széchényi Antal utóda unokaöccse és mint egyetlen életben maradt férfi családtag örökölt, a Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc (1754–1820) lett. Ő Festetics Juliannát, a keszthelyi Georgikon alapítójának testvérét vette feleségül. 1783-ban költözött a kastélyba. A generális 1767-ben meghalt, ekkor vált örökössé Ferenc, de végrendeletének volt egy kitétele. A cenki birtokrész csak azután lehetett az övé, ha az özvegy, Barkóczy Zsuzsanna elhalálozik, vagy újból férjhez megy valakihez. Ez utóbbi nem történt meg, csak az özvegy halála (1781) után költözhetett Cenkre. Értékes műgyűjteményt és könyvtárat hozott létre, hiszen már korábban kezdte ezen tárgyak gyűjtését. Maga a gyűjtemény eredetileg Horpácson volt, és amikor Cenkre költözött hozta magával. A gyűjteményt 1802-ben a nemzet javára, az államnak felajánlotta, és ezzel ő lett nemcsak a Nemzeti Múzeum, de közvetve az Országos Széchényi Könyvtár alapítója is. A gyűjtemény magyar vonatkozású nyomtatványainak, kéziratainak, metszet-, térképgyűjteményeinek és éremgyűjteményeinek felajánlásával megalapozta a hazai múzeum és könyvtár ügyet. A gyűjtemény külföldi vonatkozású részét később Sopronban őrizte, amelyet szintén a nemzetnek ajándékozott 1818-ban.
1791-ben Hefele Menyhérttel terveket készíttetett az épületegyüttes bővítésére. Az építész kétemeletessé változtatta volna a kastélyt, a gróf azonban elállt a nagyszabású és drága tervtől, az átépítéssel pedig Ringer József 1800-ra készült el, amelyben az eredeti tervből csak egyes elemeket használt fel. Széchényi Ferenc 1814-ben megosztotta birtokait két fia között: Nagycenk és Kiscenk Széchenyi Istvánnak jutott.

Széchenyi István külföldön szerzett tapasztalatait felhasználva mintagazdaságot hozott létre az 1820-ban átvett birtokon. A kastély egyes részeit 1834–1840 között Hild Ferdinánd soproni építésszel átépíttette és korszerűsítette. A korban még ritka fürdőszobákat és a vízöblítéses vécét őszintén megcsodálta az az országgyűlési követség (Deák Ferenc, Eötvös József, Klauzál Gábor és mások), amely 1840. augusztus 20-án a kastélyban köszöntötte föl neve napján a grófot, aki még Döblingből is adott utasításokat a kastély és a park gondozására. Az épület 1860 (Széchenyi halálának éve) táján nyerte el végleges formáját, amikor fia Béla befejezte a Virágházat és beépítette a hátsó traktus rizalitközeit.

A következő birtokos, Széchenyi Béla (Széchenyi István fia) az angolparkot dendrológiai kertté formálta.

A kastély az 1944.12.06-i angol légitámadás során a parkba hullott bombák miatt az épület légnyomásos sérüléseket szenvedett, amely során az ablakok törtek ki és cserepek estek le a tetőről, melyet azonnal kijavítottak. A vallás és közoktatási miniszter megbízásából műemléki szakemberek látogatták körbe az országot. Az ő jegyzőkönyvükből tudjuk, hogy 1945 június júliusában az itt üdülők kidobtak mindent a kastélyból és elégették. A műemléki bizottság 1965. augusztus 5-én járt a helyszínen, jelentésükben azt írták, ha hat héttel korábban érkeznek minden megmenthető lett volna. Ezután kerül a kastély olyan állapotba, hogy az 1950-es évek második felére szinte már csak a falak állnak. A felújítás első üteme az 50-es évek végén kezdődött 1961-re tető került az épületre. A felújítás első üteme 1973-ra fejeződött be. 1973. szeptember 21-én nyílt meg a Széchenyi István Emlékmúzeum első kiállítása a főépületben. Ez további felújítások követték 1976, 1985, 1988-ra fejeződött be a teljes épületegyüttes felújítása.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kastélyt 1969–73 között állították helyre, és 1973-ban megnyitották benne a Széchenyi István Emlékmúzeumot. A kiállítást dr. Környei Attila a múzeum első igazgatója tervezte meg. Az épületegyüttes egy részében, a keleti oldalon a méntelep (1976, ma már nem tölti be ezt a funkciót), a nyugati épületrészt lezáró úgynevezett „Vörös kastélyban” a Kastély Szálló (szálloda, étterem, kávézó) kapott helyet.

A homlokzat oromzatán egy nagy Széchenyi- és Barkóczy egyesített családi címert láthatunk. A bejárati ajtók mögött a "sala terrena", a fogadóterem helyezkedik el. Az emlékmúzeum két részből áll: a földszint összenyíló teremszobáiban korabeli enteriőrök között a Széchényi-család történetét és Széchenyi István életét mutatják be számos érdekességgel. Az emeleten „a legnagyobb magyar” munkásságához kötődő gazdasági kiállítások kaptak helyet, egy terem kivételével modern berendezéssel. A kiállításhoz kapcsolódik a Széchényi-család mauzóleuma, a magyarság zarándokhelye a nagycenki temetőben. A kastélymúzeum idegenvezetés nélkül látogatható. A termekben fotójegy ellenében bárki szabadon fotózhat, videózhat.

  • Széchenyi Béla munkálkodásának eredményeképpen a kastély parkjában négy világrész számos ritka fafajtáját találhatjuk meg: van itt egyebek közt tulipánfa, vasfa, himalájai fenyő és kaukázusi jegenyefenyő, óriás mamutfenyő stb. Különösen szépek a másfélszáz éves platánfák. A főbejárat elől induló, immár 250 éves és 2,5 kilométer hosszú, védett hársfasort még Széchenyi Antal gróf felesége ültettette.
  • A kastély előtti, Ferenc által megszüntetett barokk franciakert, a hímzéses partert 1973-ban kezdték helyreállítani, hogy az 1760-as évek kompozícióit hozzák itt újra létre.
  • A kastélytól nem messze találjuk az 1969–72-ben épített, Fertőboz és Nagycenk között közlekedő Széchenyi István Múzeumvasút nagycenki végállomását.
  • A magyarok zarándokhelye, a Széchényi-család mauzóleuma

A mai nagycenki temető területének nagyobbik részét 1778-ban özvegy Széchényi Antalné, Barkóczy Zsuzsanna biztosította a községek lakói számára. Még ebben az évben felszentelésre került az akkori temető közepén álló temetőkápolna az özvegy jóvoltából. Az ovális alaprajzú temetőkápolnát a birtokok örököse, Széchényi Ferenc Ringer József soproni építész tervei alapján 1806-1819 között kibővíttette egy családi temetkezési hellyel, mauzóleummal és a kápolna elé egy klasszicista stílusú előcsarnokot emeltetett. A sírbolt kialakításakor az ovális kápolna alatti térben négy sírhely készült. Itt nyugszik a Legnagyobb Magyar, Széchenyi István és felesége, Aspangi Seilern Crescentia is. Az előcsarnok alatt húzódó kereszt alakú térben, a kereszt hosszanti szárában 42 sírhely került kialakításra. Itt temették újra 1811-ben az 1710-ben elhunyt Széchényi Pál kalocsai érseket, akinek mumifikálódott holtestét ma üvegkoporsóban láthatják. A temető 1910 óta a Széchényi-család nemzetségi temetője számos Széchényi sír mellett sok szép XIX. századi sírkő is található, amely a Széchényi-család mellett két Cenk lakóinak életébe is bepillantást enged.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Széchenyi-kastély (Nagycenk) témájú médiaállományokat.