Metasequoia

Metasequoia
	Evolúciós időszak: Késő kréta - jelen
	Kínai mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Ciprusfélék (Cupressaceae);
Alcsalád:	Mamutfenyőformák (Sequoioideae);
Nemzetség:	Metasequoia; Hu & W.C.Cheng
Faj:	M. glyptostroboides;
Tudományos név
	Metasequoia glyptostroboides; Hu & W.C.Cheng
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Metasequoia témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Metasequoia témájú kategóriát.

A Metasequoia a tűlevelűek (Pinopsida) osztályában a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe sorolt a ciprusfélék (Cupressaceae) családjának nemzetsége. Mára a nemzetségnek csak egyetlen recens faja maradt fenn; ezt az alábbiakban ismertetjük.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Kövületeit már régóta ismerték és ezek alapján kihalt taxonnak tartották 1943-ig, amikor egy expedíció Kínában megtalálta egyetlen fennmaradt populációját. Ezzel az ismert mamutfenyő fajok száma háromra nőtt és Észak-Amerika mellett immár Ázsiából is ismertünk ilyen fákat (Józsa).

Egyetlen természetes élőhelye meglehetősen kicsi, ám dísznövénynek immár szerte a világon ültetik.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nemzetségbe az alábbi 1 élő faj és 4 fosszilis faj tartozik:^[2]

†Metasequoia disticha (Heer) Miki, 1941
†Metasequoia foxii Stockey, Rothwell, & Falder, 2001
kínai mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides) Hu & W.C. Cheng, 1948 - az egyetlen élő faj és egyben a típusfaj is
†Metasequoia milleri
†Metasequoia occidentalis (J.S. Newberry) Chaney^[3]

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

30–40 méter magasra növő fa; megjelenése a mocsárciprusokéra (Taxodium spp.) emlékeztet. Koronája karcsú kúp alakú. Szürkészöld tűlevelei kétoldalt nőnek a törpehajtásokon. Gömb alakú tobozának átmérője 2–3 centiméter (Józsa).

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Az amerikai mamutfenyőktől eltérően lombhullató; ősszel a törpehajtások levelestől hullanak le. Télálló. Fényigényes, viszont csapadék- és szárazságtűrő, azaz a szélsőségesen nedves és szélsőségesen száraz termőhelyek kivételével jól fejlődik. Vegetatívan — nyáron zöld vagy félfás, télen fás dugványról — jól szaporítható (Józsa).

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Ben A. LePage, Hong Yang & Midori Matsumoto. The evolution and biogeographic history of Metasequoia, 3–115. o. (2005) In LePage et al (2005).
↑ A. Farjon. Monograph of Cupressaceae and Sciadopitys. Royal Botanic Gardens, Kew (2005). ISBN 1-84246-068-4
↑ Chaney, R.W., 1951. A revision of fossil Sequoia and Taxodium in western North America based on the recent discovery of Metasequoia. Transactions of the American Philosophical Society, v. 40, pt. 3 (1950), p. 171-263.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Metasequoia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 128. old.

További információk[szerkesztés]

(2004) „Cytogenetic studies on Metasequoia glyptostroboides, a living fossil species”. Genetica 122 (3), 269–276. o. DOI:10.1007/s10709-004-0926-x. PMID 15609550.
Proceedings of the Second International Symposium on Metasequoia and Associated Plants, August 6–10, 2006, Metasequoia: Back from the Brink? An Update. Edited by Hong Yang and Leo J. Hickey. Bulletin of the Peabody Museum of Natural History, Volume 48, Issue 2 31 October 2007, pp. 179–426. [1]
The Reports of the Third International Metasequoia Symposium, August 3 to 8, 2010, Osaka, Japan [2]
A. Hope Jahren & Leonel Silveira Lobo Sternberg (2003). „Humidity estimate for the middle Eocene Arctic rain forest” (Portable Document Format). Geology (journal) 31 (5), 463–466. o. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:<0463:HEFTME>2.0.CO;2 10.1130/0091-7613(2003)031<0463:HEFTME>2.0.CO;2. (Hozzáférés: 2019. június 27.)
(2003) „Structure, allometry, and biomass of plantation Metasequoia glyptostroboides in Japan” (Portable Document Format). Forest Ecology and Management 180 (1–3), 287–301. o. [2008. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/S0378-1127(02)00567-4. (Hozzáférés: 2019. június 19.)
The Geobiology and Ecology of Metasequoia, Topics in geobiology. Dordrecht, the Netherlands: Springer Science+Business Media (2005). ISBN 1-4020-2631-5
szerk.: B.G. Hibberd: Urban Forestry Practice, Forestry Commission Handbook 5 (PDF), London: Her Majesty's Stationery Office (1989). ISBN 0-11-710273-3
The metasequoia organisation
Giant redwoods in the U.K.
Metasequoia Hu & W.C.Cheng Plants of the World Online
Accepted species Plants of the World Online

[1] Ben A. LePage, Hong Yang & Midori Matsumoto. The evolution and biogeographic history of Metasequoia, 3–115. o. (2005) In LePage et al (2005).

[2] A. Farjon. Monograph of Cupressaceae and Sciadopitys. Royal Botanic Gardens, Kew (2005). ISBN 1-84246-068-4

[Chaney1951-3] Chaney, R.W., 1951. A revision of fossil Sequoia and Taxodium in western North America based on the recent discovery of Metasequoia. Transactions of the American Philosophical Society, v. 40, pt. 3 (1950), p. 171-263.

[1]

[2]

[3]