Szent Cecília

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szent Cecília
Szent Cecília Guido Reni festményén
Szent Cecília Guido Reni festményén
ferences szerzetes
Születése
200
Róma
Halála
250 körül
Róma
Tisztelete
Tisztelik Római katolikus egyház, Ortodox egyház, Anglikán Közösség
Kegyhely Santa Cecilia in Trastevere
Ünnepnapja november 22.
Jelképei fuvola, orgona, rózsa, hegedű, hárfa, csembaló, ének
Védőszentje Egyházi zene, zenészek, költők, Albi, Franciaország
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Cecília témájú médiaállományokat.

Szent Cecília (születésének időpontja ismeretlen - Róma, 250. körül) szentként tisztelt szűz és vértanú, a tizennégy segítőszent egyike. Neve egyike azon hét nőnek, aki a szentmise római kánonjába bekerült. Szent Cecíliát tekintik a szent zene védőszentjének.

Élete[szerkesztés]

Élete körül sok a bizonytalanság, a történelemtudomány sem azt nem tudja bizonyítani, hogy élt, sem pedig arra nincsenek egyértelmű bizonyítékok, hogy kitalált személy. Legendája szerint a 3. század elején született, előkelő családban. Kora ifjúkorában szüzességet fogadott. Családja házasságra kényszerítette egy Valerianus nevű pogány emberhez. Cecília a nászéjszakán rávette férjét, hogy ne érjen hozzá, mert a tisztaságát egy angyal védi.

Valerianus annyira kíváncsi volt Cecília titokzatos "jegyesére", hogy még a keresztséget is vállalta azért, hogy megláthassa. A keresztséget I. Orbán pápa szolgáltatta ki számára. Ezután hazatérve meglátta felesége őrangyalát, aki liliomból és vérvörös rózsából (a szüzesség és a vértanúság jeleiből) font koszorút helyezett mindkettőjük fejére.

E csoda hatására Velerianus testvére Tiburtius is megkeresztelkedett, majd együtt eltemették azokat a keresztényeket, akiket a vallásüldözések során öltek meg. Emiatt Róma prefektusa egy tisztjével elfogatta a testvéreket, akiket egy Maximus nevű tiszt (aki hatásukra szintén megtért) próbált megmenteni, de végül vele együtt a testvéreket kivégezték.

Ez után fogták el az immár özvegy Cecíliát. Pere és kivégzése során olyan bátorságot mutatott, aminek hatására sokan megtértek. Kínhalálra ítélték, először fürdő forró gőzével, majd forró olajban akarták kivégezni, de a tűz kialudt. Végül karddal végezték ki, de kivégzése sikertelen volt, három csapás után is életben marad, s a hóhér súlyosan sebesülten hagyta ott. Végül barátainak karjában halt meg.

A 4. században templomot építettek Cecília tiszteletére azon a helyen, ahol egykor Valerianus és Cecília trasteverei háza állt. A legenda szerint a szűz látomásban maga mutatta meg pápának, hol van a sírja. A pápa ezután 321-ben vitette át holttestét a templomba. 1559-ben felnyitották sírját, és testét teljesen épen találták.

Tisztelete[szerkesztés]

Ünnepét már 545-ben november 22-én ülték Rómában. Cecília a középkor végén került a tizennégy segítő szent közé. Egy fordítási hiba következtében – mely szerint az esküvőjén ő maga játszott az orgonán – lett a szent zene védőszentje. A hatodik századtól a női vértanúk között szerepeltetik. Neve bekerült azon nők közé, akiket a római katolikus szentmise kánonjában megemlítenek.

Személye a zenét művelők körében is ismert, többek között Liszt Ferenc oratóriumot szerzett tiszteletére.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Caecilia Romana című latin Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Testvéreink a szentek. Válogatás Peter Manns: Retormer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László, Eisenstadt, 1977
  • Vanyó László: Ókeresztény írók, II. Bp., 1980
  • Ijjas Antal: Szentek élete, 1-2. köt. Bp., 1968
  • Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára, 1-4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Bp., 1932