Hóhér
.jpg)
A hóhér, főként a letűnt időkben, a kiszabott halálbüntetést végrehajtó, az elítéltet kivégző hatósági személy elnevezése volt. A foglalkozás magyar elnevezése a Pallas nagy lexikona szerint az elavult német haher szóból származik. A középkorban a hivatásukat végző hóhérok külön társadalmi osztályt képeztek, melynek tagjai csak egymás között házasodhattak, s a foglalkozás apáról fiúra szállt. A mester ismertető jele a vörös palást és széles pallos volt.[1] A modern időkre megváltozott a szakma jellege. Európában a pallosjoggal rendelkező földesuraknak és városoknak az a lehetősége megszűnt, hogy pallosjogukat akasztófa jelezze a birtokuk határán és az Egyesült Államokban is nyomaveszett a települések szélén felállított bitófáknak. A középkori hóhérszakma mesteremberei így lassan eltűntek a modern társadalmakból.
Etimológia[szerkesztés]
„Az eredetileg ‘karó, oszlop’ jelentésű, bizonytalan eredetű bitó mint ‘hóhér’ csak 1808 óta ismert.” Futaky István: [2] Jónéhány szó keletkezett a börtönszlengben a hóhér foglalkozás művelőjére: masnikötõ; gallérkészítő; mázsamester, vihodár; bogárimre; galóca; majsztró.[3]
Története[szerkesztés]
Egy élőlény életének, a kivégzés időpontjában hatályos törvények szerint történő jogszerű elvételét, a hóhér általában lefejezés, felakasztás, kerékbetörés stb. formájában hajtotta végre. 1494. június 14-én letartóztattak egy disznót, mert megfojtott és megcsonkított egy bölcsőjében fekvő kisgyereket. A bíróság az igazság érvényesítésének céljából akasztás általi halálra ítélte a börtönben raboskodó sertést.[4] A középkori disznókat egyébként gyakran vádolták meg gyermekgyilkossággal, amiért általában akasztás vagy élve eltemetés büntetést mérték ki a bírák, mintha ember felett ítélkeztek volna.[5]
A máglyahalálra ítélteket gyakran a füst vagy az élve elégés előtt a hóhér fojtotta meg. A hivatalos hatalom, az állam, a király, herceg, helytartó vagy az inkvizíció képviselőjének parancsára.
A hóhérokat és a bakókat legtöbbször vörös csuklyában vagy palásttal és meztelen felsőtesttel, kezükben bárddal vagy pallossal[6] ábrázolták, bár a valóságban nem csak ilyen öltözetben mutatkoztak. A hóhérok foglalkozása visszataszító mesterségnek számított minden időben. A hóhér az őt alkalmazó testülettől fizetést, ruházatot, ellátmányt kapott.
A 17. században az eperjesi igazságszolgáltatás szolgáinak a katonaságnál végzett tevékenységért a következő taksák jártak:
Egy-egy kínzás 1 frt. Hurok vagy lefejezés 12 frt. Lefejezés és megégetés 16 frt. Lefejezés, máglya és kikötés 11 frt. Lefejezés és kézvágás 16 frt. Kerékbetörés és kikötés 18 frt. Akasztottaknak elföltlelése hurokleszedéssel 6 frt. Orr-, fülcsonkítás 6 frt. Bélyegsütés 4 frt. Kegyelemnyeréskor illeték fele Napidíjak 3 frt. A hóhérszemélyzet szállítása katonai teher A kínzottnak orvoslásdíja 24 frt. Impalatio (karóbahúzás) 24 frt. A test felnégyelése 24 frt. Az altest törése keréken 20 frt.[7]
Egy az Osztrák–Magyar Monarchia szolgálatában álló táblabíró részletes leírása így tudósít a korabeli hóhér akasztáskor végzett tevékenységéről:
| „ | A kir. ügyész pedig odafordul a hóhérhoz: — Hóhér! teljesítse kötelességét! A hóhér int a pribékeknek, ezek megfogják a halálra ítéltet, a kit még ekkor is bátorít a lelkész, az elítélt fellép (vagy fel léptetik) a zsámoly két lépcsőjén az akasztófa alá, háttal az akasztófára, a két pribék összekötözi kezét-lábát, ezalatt a hóhér felmegy a bitófa hátuljához támasztott létrán s előre hajolva, a kampós szegről lecsüngő kötélhurkot a vádlott nyakába akasztja, a pribékek kiveszik az elítélt lába alól a zsámolyt, a hóhér elkiáltja magát: Le! Ε szóra a pribékek az elítélt bokájára kötött s az oszlop alján levő csigán átvont kötelet meghúzzák, a hóhér az elítélt feje tetejére teszi az egyik tenyerét, a másikkal az állát fogja, az egész fejet előre nyomja, a csigolyából kiemeli a fejet s kitekeri az elítélt nyakát, ezután mindkét kezének négy ujjával az elítélt állát tartja — hogy a nyelv kiöltését megakadályozza —, két hüvelykével pedig a két szemhéját fogja le. Ezalatt a kétoldalt álló pribékek a kötelet folyton húzzák és néhány percz múlva beáll a halál. Ekkor a hóhér leszáll a létráról és a kir. ügyész elé áll: Teljesítettem kötelességemet! | ” |
| – K. Nagy Sándor: A hóhér és a halálbüntetések, Különlenyomat a Csendőrségi Lapok 1914. évi 40—43. számaiból 30-31. oldal | ||
A felvilágosodás gondolkodói az értelmet állították a középpontba és azt követően a halálbüntetés kezdett visszaszorulni a fejlett társadalmakban.
| „ | Doktor Kotász! Doktor Kotász! | ” |
| – Pelikán József a Tanú című filmben | ||
Az utolsó kivégzést a Szegedi Fegyház és Börtönben 1987-ben, Magyarországon pedig 1988-ban hajtották végre.[8] A modern időkre a hóhér foglalkozás mint mesterség leáldozott, attól függetlenül is, hogy a világ sok országában a mai napig hivatalos törvények és ítéletek alapján még mindig végrehajtanak halálos ítéleteket az állami itéletvégrehajtók.[9] Ezekben az országokban a kivégzések végrehajtása egyre „professzionálisabbá és tudományosabbá” vált a történelem folyamán.[10]
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Hóhér, mek.oszk.hu
- ↑ Szótörténeti adalékok az Árpád-kori börtön eredetéhez, c3.hu
- ↑ Szabó Edina: A magyar börtönszleng szótára Archiválva 2018. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, mnytud.arts.klte.hu
- ↑ Akasztott disznók és száműzött egerek - állatperek a középkorban, mult-kor.hu
- ↑ Állatperek a középkori Európában, c3.hu
- ↑ Hóhér és bakó Archiválva 2017. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-benm m.nyest.hu
- ↑ Pandula Attila: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon (Eger, 1989), library.hungaricana.h
- ↑ Bogár hóhér, a „pártatlan”, Kozarek, a „képeslapok sztárja” – Bátyi Zoltán és a Hóhércsárdás, szegedma.hu
- ↑ Halálbüntetés - Kína az élen, nepszava.hu
- ↑ Új tanulmány a kivégzések fejlődéséről, origo.hu
Források[szerkesztés]
- K. Nagy Sándor: A hóhér és a halálbüntetések, CSENDŐRSÉGI LAPOK, 1914. évi 40-43. szám
- Féldecivel akasztott az utolsó magyar hóhér, 24.hu
- Mezey Barna: Hóhérok és börtönök Adalékok a hóhér szerepéhez a tömlöcöztetési gyakorlatban, eltereader.hu
- Kő András: Az utolsó ítéletvégrehajtó, mno.hu
További információk[szerkesztés]
- Hóhér és bakó, m.nyest.hu
- 1912. évi XXXII. tc. a közös haderő bűnvádi perrendtartásáról, 1000ev.hu
- Szendi Gábor: Az ember könnyen elvesztheti a fejét, tenyek-tevhitek.hu
- A hóhér, aki rádióra gyűjtött