A tanú (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tanú
1979-es magyar film

A film 2018-as felújított változatának moziplakátja
A film 2018-as felújított változatának moziplakátja
Rendező Bacsó Péter
Műfaj Filmszatíra
Forgatókönyvíró Bacsó Péter, Ujhelyi János
Főszerepben
Zene Vukán György[* 1]
Operatőr Zsombolyai János
Vágó Boronkay Sándor
Hangmérnök Peller Károly
Gyártás
Gyártó Mafilm
Ország Magyarország
Nyelv magyar
Játékidő
  • 103 perc (cenzúrázott)
  • 107 perc (cenzúrázatlan)
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató
KorhatárTizenkét éven aluliak számára nem ajánlott Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
Kronológia
KövetkezőMegint tanú (1994)
Kapcsolódó film Te rongyos élet (1984)
További információk
SablonWikidataSegítség

A tanú[* 2] Bacsó Péter által 19681969 között készült, 1979-ben bemutatott egész estés magyar film, amely betiltása miatt 10 évig dobozban maradt. Műfaját tekintve szatirikus filmvígjáték-dráma. Budapesten, Szentendrén és Tahitótfaluban forgatták.

Elkészülte után – bár a Rákosi-rendszerről szól, azonnal betiltotta a Szirmai István 1969. szeptemberi halálát követően pozícióba került Aczél György.[* 3] Tíz évig dobozban volt, csak zártkörű vetítéseken, kevesen láthatták. Állítólag 1979-ben is csak azért kerülhetett a nagyközönség elé, mert be akarták mutatni külföldön egy filmfesztiválon,[pontosabban?] amely betiltott alkotásokat szemlézett. Mások úgy tudják, hogy Bacsó Pozsgay Imrénél tudta elérni, hogy bemutassák, miután a szintén az ötvenes éveket idéző A ménesgazda (1978) és az Angi Vera (1979) című filmek is díjakat nyertek külföldön.[5] 1980-ban Gilles Jacobnak(wd), a cannes-i fesztivál főmegbízottjának is megmutatták, aki a Mephisto (1981) és a Cserepek (1981) című versenyfilmek mellé meghívta az 1981-es cannes-i filmfesztivál ún. Un certain regard szekciójába. Ott olyan nagy sikerrel mutatkozott be, hogy azonnal megvásárolta harminckét ország.[5][6] A tanú évek alatt kultuszfilmmé érett. A hazai első legális vetítések egyike az 1977-es Bacsó-vígjátékszemle keretében zajlott, a József körút 63. szám alatti Bányász moziban. 1979. június 6-ától a Nagymező utcai Tinódiban vetítették két évig.[5][* 4] A mozifilm a Mafilm gyártásában készült, s a MOKÉP forgalmazásában jelent meg. 1980 tavaszától már több moziban is vetítették.[7]

2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar film közé.[8]

A filmet digitálisan felújították, s ezt 2018-ban mutatták be.[9] 2019-ben előkerült a film eredeti cenzúrázatlan változata, amit digitálisan felújítva a 2019-es cannes-i fesztiválon mutattak be, ezt követően júniustól került a hazai mozikba.[6]

Folytatását 1994-ben készítette el Bacsó Megint tanú címmel, ám az első rész sikerét már nem érte el.[10]

A filmet feldolgozták regényben (1980) és színpadi változatai is születtek (2003, 2012). (Bővebben lásd: Feldolgozások)

Cselekmény[szerkesztés]

A lebukás.
Középen: Iványi József (színművész)[* 5]
Csetneky, a „kisnyilas”
(Kátay Endre[* 6])
Az 1969-és cenzúrázott film cselekménye

1950-et írunk. A főhős, Pelikán József, a dunai gátőr egyedül neveli gyerekeit, mióta neje megszökött egy román uszálykormányossal. A film elején Pelikán nem kap húst a boltban, hogy gyerekeinek enni adhasson, ezért otthon bejelenti: „Dezsőnek meg kell halnia” – vagyis titokban le kell vágniuk a pincében nevelt egyetlen disznajukat, ami akkor illegális, ún. feketevágásnak minősült.[11] A tervet végrehajtják: a pincében az apa levágja Dezsőt, közben pedig a Pelikán gyerekekből álló ad hoc úttörőőrs énekpróbát tart (Ej-haj, száll az ének…), hogy hangjuk elnyomja a disznó visítását. Mire „állampolgári” beljelentés nyomán kiszáll a biciklis rendőrjárőr, rendben lezajlik a vágás.

Másnap a folyóparton Pelikán találkozik egyik régi illegális kommunista elvtársával, Dániel Zoltánnal, aki most miniszter, és éppen horgászik. Dániel a vízbe pottyan, ám Pelikán kimenti, majd hazaviszi és ágyba dugja, nehogy megfázzon. Közben egy „komoly, névtelen, írógéppel írt feljelentés” miatt ismét megjelennek náluk a rendőrök. Dániel nagy hévvel magyarázza a közegeknek, hogy hibát követnek el: Pelikán régi kommunista, mindenkin segít, sose szegne törvényt; a háború alatt őt is bújtatta a nyilasok elől, majd – mielőtt Pelikán megakadályozhatná – elhúzza az asztalt és megmutatja nekik a lejárót a pincébe, ahol szépen tálba rakva sorakoznak a levágott disznó feldolgozott darabjai. A feketevágás ezzel bizonyítást nyer, aminek láttán Dániel már nem tudja, de nem is akarja megmenteni Pelikánt, mert „– Kommunistákra tízszeresen-százszorosan vonatkozik a törvény!”, akit azonnal le is tartóztatnak, és elvisznek, a bizonyítékul szolgáló húst pedig lelocsolják petróleummal. Így Dezsőnek hiába kellett kimúlnia, a család éhen marad.

Pelikán börtönbe kerül. Itt találkozik az egykori rendőrségi verőember Gulyással, aki még 1944-ben kiverte a fogait. Már-már nekiront, hogy bosszút álljon rajta, amikor belép szobatársuk, egy katolikus püspök. Nem sokkal ezután Pelikánt meglátogatja a beszélőn a lánya, aki megnyugtatja: múltjára való tekintettel lehet, hogy enyhe büntetést kap, hacsak nem éppen vele akarnak példát statuálni, merthogy „szocialista jog, meg minden”. Lehet, hogy védőügyvédje (!) a legsúlyosabb ítéletet fogja kérni, mivel a statuálás a fontos (ezt Pelikán egyáltalán nem érti), de végül titokzatos módon hazakerül. Találkozik egy Csetneky nevű földijével is (aki már 1942-ben is feljelentette) és jól megfenyegeti (nyilván ő a névtelen följelentő). Pelikán megpróbálja felkeresni barátját a minisztériumban, ahol azonban már nem is emlékeznek Dánielre, s azt sem tudják, ki a miniszter.

Egyik este érte jön a „nagy fekete autó”,[* 7] és elviszi egy titokzatos helyre, a még titokzatosabb Virág elvtárshoz, aki megvendégeli, és tájékoztatja arról, hogy „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, „az osztályharc élesedik” és „az élet nem (egy) habostorta”. Sajátos konspiratív modorában elmagyarázza Pelikánnak, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus közti harc egyre durvul, ezért óriási szükség van megbízható, régi kommunistákra, minél több társadalmi poszton – hiszen „ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség”. Ennek értelmében megbízza, hogy legyen a Fedett Uszoda igazgatója, valamint közli vele, hogy „egyszer majd kérni fogunk magától valamit…” Pelikán hiába szabadkozik, hogy „én kérem ideológiailag nem vagyok elég képzett”, a kérés, az kérés. Uszodaigazgató lesz.[* 8]

Másnap Pelikán fagylaltozni viszi a gyerekeit. Amikor hazatérnek, már várja őket a látogatóba érkezett Virág elvtárs és az ő két „fia”. A krumplivacsora közben eldurrantott zacskó (Pelikán kisfiának csínye) ürügyén Virág testőrei szétlövik a szekrény tetején sorakozó befőtteket.

Pelikán munkába áll mint uszodaigazgató. Amikor odaér, hatalmas sort lát a Fedett bejáratánál. Kérdi a jegyszedőtől, miért nem engedi be az embereket, mire az bizalmasan a fülébe súgja, hogy „odabent úsznak”. Pelikán erre bemegy tájékozódni. Mivel „fürdőgatyában” nem ismeri fel Bástya elvtársat, a legfőbb hadügyért, utasítja a jegyszedőt, hogy mindenkit engedjen be, akinek van jegye. A tömeg betódul, és felszabadultan a medencébe ugrál, de ezzel veszélyeztetik Bástya elvtárs biztonságát, gorillái ruhástul a vízbe ugranak, és kimentik a forgatagból. Pelikán pedig ismét börtönbe kerül.

Ott újra találkozik a püspökkel és Gulyással. Ismét elengedik, de este megint elviszi a nagy fekete autó Virág elvtárshoz, aki elmondja neki, hogy Bástya elvtárs már megbocsátott, mivel minden a jegyszedő hibája („A jegyszedőt internáltuk…”). (Virág közben lehordja élemedett korú titkárnőjét annak térdig érő „kurta” szoknyája miatt: „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának”.) Ezután kinevezi Pelikánt az Angolpark igazgatójává. „De miért pont Angolpark? Miért nem Vidámpark? Vagy Viccpark?” – kérdi Pelikán. „A torkánál ragadta meg a kérdést… Angolpark! Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába?! Egy frászt! Vidámpark! Ez kell a dolgozóknak!” – helyesel lelkesen Virág.[* 9]

Pelikán átszervezi a Vidámparkot. Nincs többé Szellemvasút, hanem helyette a SZOCIALISTA SZELLEM VASÚTJA, táncoló csontvázak helyett bilincseiket törő proletárokkal és szörnyek helyett állami és pártvezetők arcképeivel. Bástya elvtárs elsőként utazik végig az átideologizált szellemvasúton, de a saját képét kísérő sikolytól elájul. Pelikán ismét dutyiba kerül, ahonnan megint Virág elvtárs hozza ki.

Új munkaköre a Narancskutató Intézet vezetése lesz. Bástya elvtárs az intézetbe látogat, ám az erre az alkalomra szervezett ünnepség előtt Pelikán gyerekei megeszik a termést, az egyetlen érett narancsot. A gyomorbeteg Virág ekkor saját citromját veszi elő a zsebéből, és csúsztatja Pelikán kezébe, hogy azt szolgálják fel Bástya elvtársnak. „Mi ez?!” – kérdi a citromba harapó Bástya fancsali, dühös képpel. Pelikán Virág elvtárs unszolására megismétli: „Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk.”, mire Bástya elvtárs kényszeredetten mosolyogva néz körül. Ezután jutalmul este közösen megnézik a Csárdáskirálynőt, Rátonyi Róbert szereplésével.

Virág elvtárs pedig végre kér valamit: megmondja Pelikánnak, akit minyonnal kínál, hogy ő lesz a koronatanú a kémkedéssel vádolt Dániel Zoltán miniszter elleni koncepciós perben. „Dániel mindent bevallott” – mondja Virág. „Mindent?” – kérdi a megszeppent, értetlen Pelikán. „Mindent” – ismétli nyomatékkal Virág. Pelikán teljesen összezavarodik, elveszti a valóságérzékét, gépiesen ismételgeti az ávós szlogent, miszerint „az a gyanús, ami nem gyanús.” Végül a párt szava győzedelmeskedik benne.

Pelikánt elkezdik felkészíteni a perre. Orvosi vizsgálaton esik át, lúdtalpbetétet kap, beszédtechnikai órákon vesz részt, betanítják a szerepre, felöltöztetik – vagyis tudományos alapossággal formálják a becsületes, de az ellenség által megtévesztett proletár képére. Akkor is a betanult szöveget mormolja, amikor a tárgyalásra való készülése miatt felügyelet nélkül maradt Duna-gát átszakad, és mindent elönt a folyam. A házukból kiöntött falubelijei számára sincs más mondanivalója, mint a Virág elvtárstól tanult bölcsességek: „Ja, elvtársak, az élet nem egy habostorta!” – ami finoman szólva sem teszi éppen népszerűvé. „Itt valami tényleg nem stimmel...” – eszmél fel.

Mivel Gulyás is fontos tanú a tárgyaláson, Pelikán teljesen összezavarodik, felháborodásában elfelejti a betanult szöveget, a bíró legnagyobb megdöbbenésére nem tesz terhelő vallomást Dániel ellen, összeszólalkozik viszont Gulyással, akit a szembesítéskor nyilas pribéknek nevez. Gulyás erre szemrebbenés nélkül módosítja vallomását, s Pelikánt is kémnek nevezi. Pelikán ezért újra rács mögé kerül, immáron mint halálraítélt. Mire viszont eljön a kivégzés napja, sem a hóhér, sem a helyettese, sem annak a helyettese nem jelenik meg a bitófánál, hiába vár rá a smasszer és Pelikán. Együtt, kiáltozva hívogatják a börtönudvaron az állami ítélet-végrehajtót: „– Doktor Kotász! Doktor Kotász!” Ezzel felriasztják álmából a börtönigazgatót, aki pizsamában lejön, belenéz az irataiba, és közli a jó hírt: „– Hát gratulálok, magát rehabilitálni fogják.” Mire az együgyű Pelikán, aki nem ismeri ezt a szót: „– Inkább tessék akasztani!”, majd a smasszer legnagyobb dühére – „A gombócot is megzabálta, a bort is megitta, ki se végzik, dohányt is kap… Egy brancs maguk, ne is tagadja!” – szabadon engedik.[* 10]

Pár év múlva a zsúfolt körúti villamoson Pelikán újra találkozik az azóta senkivé zsugorodott, mellőzött, rosszkedvű Virág elvtárssal, aki rezignáltan kijelenti: „Nem baj… Nem baj, visszasírnak még maguk engem!” Mire Pelikán válasza: „Hát, erre azér’ nem mernék megesküdni.”

A film záró idézete:

„Miért halad így a történelem?
Hogy az emberiség derűsen
váljék meg multjától.”
Marx[* 11]

Szereplők[szerkesztés]

Bacsó Péter – Kállai Ferencen és Őze Lajoson kívül – kiváló, de kevésbé ismert színészekkel és amatőr szereplőkkel dolgozott. Több művész, többek között Kátay Endre és Velenczey István neve hiányzik a stáblistáról.[* 5]

Színészek[szerkesztés]

„31. hétre prolongálva”
Ennyi reklám lehetett

Fábri Zoltán filmrendező iskolázott színész is volt. A legendás színházcsináló Both Béla ekkor éppen a Nemzeti Színházat igazgatta, sikeresen lavírozva Marton Endre és Major Tamás között. Vámos László a Madách Színház máshol is sokat foglalkoztatott rendezője volt. Az ország első színházában játszott Velenczey István és a filmen is sokat foglalkoztatott Horváth József. Rátonyi Róbert kevés filmszerepeinek egyikét játszhatta el.

Bánó Pál, Pálffy György és Fehér Tibor a felvétel idején a Miskolci Nemzeti Színháznál volt szerződésben. Kézdy György Pécsett, Iványi József és Novák István Debrecenben működött. Bicskey Károly „száműzetésének”[* 14] aktuális állomása Veszprém volt. Kátay Endre Szegeden, Mezey Lajos Kecskeméten, Tándor Lajos – vidéki évek után – a Thália Színházban volt szerződésben. Szintén Pesten, a Madách Színházban játszott (zömmel epizódszerepeket) Rákosi Mária. Bálint György több pesti és vidéki szerződés után, akkor a győri társulat tagja volt.

Főiskolások, amatőrök[szerkesztés]

A főiskolásokat a későbbi kecskeméti, Madách Színházi színész, majd rádióbemondó Korbuly Péter, valamint Monori Lili és Sipeki Tibor képviselte. Főiskolás nemzedékek tanára, mentora volt Versényi Ida. Kétméteres magassága miatt ritkán kapott-vállalt szerepet. A statiszta Metzradt Georgette beszédtanárként Bacsó más filmjeiben is szerepet kapott. Pecsenke József grafikusként kereste kenyerét. A papírzacskóval durrantó kisfiút, ifj. Németh Istvánt a rendező a bérházukból ismerte, s vitte magával a filmgyárba.

Cenzúrázatlan változat[szerkesztés]

  • Egy hosszabb jelenetben látható, ahogy a börtönben a katolikus egyház ezer éves fennállásáról és a szocializmus ehhez képest pár évéről beszélnek. Ebben a változatban nem szivaroznak a börtönben.
  • Pelikán elvtárs meglátogatja Dániel Zoltánt a börtönben, ahol őt már teljesen megtörték. Pelikán ennek hatására dönt úgy, hogy tanúskodik.
  • A börtönös jelenet végén az őr azt mondja Pelikánnak: Tűnjön el, mert dühbe gurulok!. A „dühbe gurulok” helyett eredetileg azt mondta: „a seggibe lövök”, de a cenzúra miatt át kellett szinkronizálni, a szájáról viszont le lehet olvasni az eredeti, stílushűbb szöveget. A cenzúrázatlan változatban az eredeti szöveggel hallható.
  • Amikor Pelikánt az őr a kivégzés helyszínére viszi, megérkezésükkor a cenzúrázatlan változatban a kamera megmutatja az ítélet-végrehajtásra készen álló akasztófát is.
  • Az utolsó jelenetet, amelyben Pelikán és Virág elvtárs találkoznak a villamoson, teljes egészében kivágták (azért, mert azt utóbb, ideológiai okokból, a pozitív végkicsengés végett kellett beilleszteni). Ezért a film azzal végződik, hogy Pelikán bizonytalanul bolyong a nagyvárosban. Megáll egy újságot olvasó fiatalember mellett, és megkérdezi, milyen nap van, majd hogy milyen hónap. Az megmondja neki, de Pelikán még a Duna állásáról is érdeklődik, mire a fiatalember megkérdezi, nem kellene Pelikánnak az ő menyasszonya is.
  • A Marx-idézet ebben a változatban a film elején van a stáblista és a József Attila-idézet között.

Televíziós megjelenések[szerkesztés]

Érdekességek[szerkesztés]

  • A film zenéjét a jeles jazz-zenész, zongorista és zeneszerző Vukán György írta – ez volt a debütálása a filmzenék terén.
  • Az egyik ávósnak be volt kötve forgatás közben a szeme, de ez nem a forgatókönyv része volt, csak véletlenül forgatás közben megsérült.
  • Bástya elvtárs figurája a személyi kultusszal övezett második idol, a korabeli honvédelmi miniszter, Farkas Mihály hadseregtábornok alakja,[5] Both Béla első filmszerepe. Both Béla 14 év múlva ismét Bástya elvtársként tűnik fel a Te rongyos élet című, szintén Bacsó Péter által rendezett filmben.
  • Az egyik jelenetben ruhaipari szakértelmét is megcsillantó Virág elvtárs, a szabósegédből ÁVH-vezérré emelkedett Péter Gábor megtestesítője (Pelikán József öltönyéhez fűz megjegyzéseket).[5] Ám ez nem igazán érthető utalás, mert a filmben Virág elvtárs hobbija az órásmesterség – a szabó szakma említése túl direkt lett volna, ezt a kultúrpolitikai vezetés nem engedélyezte. Azonban az 1980-ban közreadott Bacsó Péter-féle kisregényben az éjszakai kihallgatást megelőzően Virág elvtárs már nem órákkal bíbelődik, hanem varrógépen ügyködik.
  • Dániel Zoltán alakja utalás Rajk Lászlóra is.[12] A modell azonban a Horthy, Rákosi és Kádár idejében is bebörtönzött Újhelyi Szilárd – a forgatás időpontjában a rendező filmgyári főnöke – volt.
  • Az állami ítélet-végrehajtó, doktor Kotász neve egy labdarúgótól származik.
  • A film forgatását egy ízben leállították. A folytatás engedélyezésekor Rényi Pétert[* 15] bízták meg ideológiai-konzultánsi feladattal.[6] Javaslatára-kérésére került be a filmbe Csetneky, a kisnyilas karaktere. Ezzel a rendező azonosulni tudott. Más, ilyen módon bekerült jelenetnek nem örült túlságosan.
  • Az Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd című „álcázó” kánon az ötvenes évek egyik legnépszerűbb indulója volt. Szövegét Bacsó Péter írta, egy Makk Károllyal közösen készített főiskolai filmbe. A filmet az ÁVH zsákba tette, és elvitte, csak néhány standfotó maradt meg belőle.[5]
  • Azért a Csárdáskirálynő című operettet választották a filmbe, mert ez volt Rákosi kedvence. A rendező szerette volna Rátonyi mellett Honthy Hannát is szerepeltetni, aki azonban túl magas gázsit kért volna.
  • Tuschinger elvtárs jelenetét (aki Pelikán vallomásának szerzője) a leányfalui MAHART-üdülő (Péteri villa) teraszán forgatták, ahol a filmgyár üdülője is volt.[13]
  • Az összes börtönjelenetet egy gyártelepen forgatták.
  • A film egyik humoros jelenete a Budapesti Vidám Parkban játszódott, ahol az igazgatóvá avanzsált Pelikán túlzott ügybuzgalomból a „Szocialista Szellem Vasútjává” rendezte át az addigi Szellemvasutat. A jelenetet a Vidám Park Viharvasútjában forgatták.
  • Ugyancsak a vidámparkos jelenetnél látható a főbejárat feletti „Angolpark” felirat, amit az államosítás utáni „Vidámpark” szövegű, vastraverzekre szerelt fénycsőfeliratot eltakarva drótoztak föl, nagy meglepetést keltve a forgatásról mit sem sejtő járókelőkben (a filmen aztán az elé kötötték fel a hevenyészett, betűnként más színű „Vidám” feliratot). A cselekmény szerint maga Pelikán találta ki Angol Park helyett a Vidám Park nevet, hogy ezzel is mérjünk csapást az angol imperialistákra.
  • Egy évvel A tanú után készült el Kállai Ferenc újabb filmje, az Én vagyok Jeromos. Ebben egy Pelikánhoz hasonlóan egyenes és becsületes, de kissé naiv vidéki körzeti orvost alakít, akinek a Duna a telkén húzódó gátjával, valamint a gátakat fenntartó vállalattal gyűlik meg a baja (Pelikán is gátőr volt). A gúnyosan rendszerkritikus filmet ugyan bemutatták, de utána évtizedekre dobozba került A tanúhoz hasonlóan.
  • A film végén Pelikán hazaindul a börtönből, a Nagykörúton bolyongva érdeklődik, hogy milyen nap és milyen hónap hányadika van. A filmben itt elhelyezett felirat szerint ezután több év telik el, amikor a körúti villamoson összeakad a már bukott Virág elvtárssal. A több év ellenére ugyanabban a ruhában van, amiben a börtönből kiengedték. A felirat nélkül a jelenet folyamatos lenne, Pelikán kiszabadul, a Körúton bolyong, felszáll a zsúfolt villamosra, ahol összeakad a már hatalmát vesztett, idősödő Virággal. Az azonos ruha arra utalhat, hogy a jelenetet eredetileg így tervezhették, de a később elhelyezett felirattal találkozásukat és Virág elvtárs bukását későbbre, 1956 utánra tolták. A könyv változatban a villamoson való találkozás közvetlenül Pelikán szabadulása után történik.
  • Őze Lajos mint Virág elvtárs egy jelenetben egy régi órát szerel. Az évekkel későbbi Az ötödik pecsét című filmben egy külsőleg Virágra hasonlító órásmestert alakít, sőt utolsó filmjében a Hány az óra, Vekker úr?-ban is órásmestert alakít, azonban a forgatás közben bekövetkezett halála miatt jeleneteit Jordán Tamással forgatták újra.
  • A kultuszfilm teljeskörű digitális restaurálása 2018-ban történt. Az egyetlen cenzúrázatlan korabeli kópiát digitális technika segítségével rekonstruálták. A kivágott részeket a Filmlabor szakemberei be tudták illeszteni a filmbe, és 4K felbontású minőségben restaurálták a filmhez.[14][15][16]
  • A filmben négy rendező is játszik: Fábri Zoltán, Both Béla (a Nemzeti Színház korabeli igazgatója), Vámos László és Versényi Ida.[17]

Szállóigék[szerkesztés]

A tanú talán Magyarország egyik legjelentősebb kultuszfilmje, ami évtizedeken keresztül mit sem veszített a népszerűségéből. Bizonyos mondatai az évtizedek során szállóigékké, a köznyelv részévé váltak. Pár példa:

  • „A nemzetközi helyzet egyre fokozódik.”
  • „Az élet nem egy habostorta!” – amely nem a rendező-forgatókönyvíró leleménye: eredetileg Andics Erzsébet főiskolai óráján hangzott el.
  • „Magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!" – A Rákosi-rendszerben valóban történtek idehaza is próbálkozások citrusfélék termesztésére – politikai nyomásra (id. Porpáczy Aladár növénynemesítő akadémikus vezetésével), eleve kudarcra ítélve. És természetesen szovjet példát követve, ahol a déli részeken (Kaukázus, Fekete-tenger melléke stb.) évszázadok óta megterem a mandarin, narancs, citrom, és ahol adott volt a klíma és megfelelő talaj.[18][19] (Az 1989 óta megjelenő Magyar Narancs című hetilap a címét a híres mondat után kapta.)[20]

Értelmezések és kritikák[szerkesztés]

Pelikán egyszerű, becsületes, szerény természetű, de naiv ember. A kommunistákhoz közeledett, amikor üldözték őket, és azt hiszi, hogy a kommunista rendszer igazságos társadalmat fog alkotni. Öntudatosan teljesíti feladatát, amely megfelel adottságainak és képzési szintjének, melyeknek egyébként tudatában van, és nem kíván többet, de nem élhet nyugodtan a rendszer körülményei között. Előbb csak azzal kell szembesülnie, hogy nehezen tudja ellátni gyerekeit élelemmel, de később a rendszer abszurditásaival is, amelyek közül egyesek gyilkosak. Őszinte erőfeszítéseket tesz, hogy megfeleljen a rendszer abszurd követelményeinek, de végül erkölcsi öntudata nem engedi, hogy hozzájáruljon egy ember indokolatlan elítéléséhez. Juliana Brandt filmkritikust a film egyes elemei a pikareszk regényre emlékeztetik, amelyben egy antihős boldogulni próbál több gazda szolgálatában és így felfedi igazi természetüket. Kudarcai révén feltárja a világ hibáit.[21]

„Pelikán József én vagyok” – jelentette ki egy beszélgetés alkalmával Bacsó Péter – „Én is abszolút lojálisként kezdtem 1945-ben, hittem a szocialista utópiában, harcosa voltam az eszmének.”[5] Csakhogy ő nem maradt naiv, mint Pelikán.

A film egyben szatirikus, komikus és drámai, sőt, tragikus. A komikum forrásai az abszurd helyzetek és a rendszer embereinek karikatúraszerű megjelenése. Bikácsy Gergely szerint a 2000-es évek nézője szemében Pelikán személye vitathatónak tűnhet, mivel nincs meg neki az a „kisemberi” ravaszság, amely például Jaroslav Hašek Švejkjét jellemzi, aki csak tetteti, hogy naiv. Ezért Pelikán arra a következtetésre juttathaja a nézőt, hogy a kommunista diktatúra olyan naiv emberekre támaszkodott, mint ő. Ugyanaz a kritikus úgy véli, hogy a filmben a legjobban megvalósított figura a Virágé, amely élő karikatúra szemvillanásaival, gesztusaival, halk beszédével, szavával, hatalomvágyával és ugyanakkor a felettesével szembeni meghunyászkodásával.[10]

Koltai Tamás szerint „a film – egyébként nem »nagy« film, hanem művészi kordokumentum – az átélésre épít”, ezért azok, akik nem voltak felnőttek 1990 előtt sok mindent nem érthetnek meg a filmből: sem az általános helyzetet, sem azt, hogy mi volt egy koncepciós per, sem a magyar narancsot, sem a szállóigéket.[22]

Feldolgozások[szerkesztés]

Könyvalakban[szerkesztés]

1980-ban könyv formájában is megjelent (a film történetétől részben eltérő részekkel).[23]

A könyvváltozat tartalmazza a sötétzárkás jelenetet, illetve a jelenetet a film végén, amikor Pelikán találkozik a villamoson Virág elvtárssal, de a filmmel ellentétben a találkozás nem évek múlva, hanem rögtön a szabadulása után történik. A börtönőr az eredeti „Seggibe lövök” mondatot mondja.

Kiadások

Színpadon[szerkesztés]

2003. április 12-én a budapesti Karinthy Színház vitte színre először Karinthy Márton rendezésében. A darabot Bacsó mellett Vajda Katalin írta (a főszerepet Hollósi Frigyes játszotta).[24]

Hamvai Kornél is írt egy színdarabot a Thália Színház számára, amelyet 2012-ben mutattak be.[25]

2021. december 1-jén a budapesti Körúti Színház is színpadra állította (színpadra alkalmazta: Szabó Kristóf, rendező: Galambos Zoltán , Pelikán: Kerekes József)[26]

Bemutatók (Hamvas)

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Több forrásban a film zeneszerzőjeként jelölik meg Vukán György mellett Fényes Szabolcsot is. A film stáblistájában azonban nincs megemlítve.
  2. A film kezdő képkockáin rövid U-val és csupa nagybetűkkel szerepel a cím, „A TANU” alakban. A mai és már az akkori helyesírás is hosszú ú-s írásmódot ír elő (AkH.12 23.). Az alkotók nyilatkozataiból kitűnik, hogy az eltérés mögött nem áll szándékosság, és a szövegkritikai gyakorlat sem támasztja alá, hogy a kiírt formához ragaszkodjunk. Ezen túlmenően a forgalmazó korabeli plakátjain is hosszú ú jelenik meg, bár ezek is fiókban maradtak. (Pecsenke József, 1969: [1], [2])
  3. Ehhez képest a készülő filmnek kitűnő sajtópropagandája volt, lásd a Film Színház Muzsika elismerő hangú, terjedelmes előzeteseit a forgatáson készült standfotókkal (FSzM 1969/18. és 35.)
  4. Sokan úgy figyeltek fel a filmre, hogy a Pesti Műsort lapozgatva észrevették a prolongált hetek feltűnően nagy számát. (Ekkoriban ugyanis csak kevés kópia volt forgalomban, egy-egy mozi csak meghatározott ideig vetített egy filmet, majd más mozik kapták meg a kópiát. A prolongáció azt mutatta, hogy a folyamatos nagy érdeklődésre tekintettel meghosszabbították a mozi játszási idejét, amely szokásosan csak pár hét volt.)
  5. a b A szereplők azonosítása utólag sok gondot okoz, a stáblistán nem szerepel ki melyik szerepet játszotta, valamint a kisebb szerepekben játszókat nem tüntették fel. A vitatott képek a vitalapra is folyamatosan felkerülnek. Az azonosítások története ott olvasható.
  6. A felvétel helyszíne: Szentendre, Határcsárda
  7. Így nevezték az akkori politikai rendőrség, az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) letartóztatásokhoz használt autóját.
  8. Pelikán kinevezése képzettségének nem megfelelő állásba arra utal, hogy a cselekmény idejében kitették funkcióikból az előző rendszerben képzett szakembereket és munkás- vagy paraszti származásuk alapján helyeztek személyeket a helyükre. (Romsics 2010 IV.5. Az oktatás, a tudomány és a kultúra államosítása)
  9. Az Angolparkból valóban Vidámpark lett az 1950-es államosításakor, de megszűnt nevével együtt 2013-ban (Perczel 2014).
  10. Pelikán megmenekülése azt idézi fel, hogy 1953-ban Sztálin halála után viszonylagos enyhülés következett be, amikor az első Nagy Imre-kormány amnesztiával kiszabadított egyes politikai foglyokat (Romsics 2010 V.4. Nagy Imre reformkísérlete)
  11. Az eredeti marxi idézet: „Jó, ha az emberiség nevetve szabadul meg a múltjától.”
  12. Bacsó a DVD-kommentárban tévesen állította, hogy a művész a forgatás befejezése előtt meghalt. Az utószinkront valóban Madaras Józseffel készítették el, ennek oka a művész halála nem lehetett. A vidéki színházak népszerű, vezető művésze 1979. december 15-én hunyt el. 1979 szeptemberében még szerepelt Szolnokon, a legendás, Ljubimov által rendezett Csere című előadásban. Bővebben lásd: a vitalapon
  13. Több forrás az igazgatót dr. Kotászként jelöli meg. Ez azonban az ítélet-végrehajtó – hóhér – neve („– Őrnagy elvtárs! Nem kivégzés lesz, csak borotválás. – Milyen jól be van ágyazva ez a csigolyácska!”)
  14. 1956-ban Szegeden Bicskey szavalta el a Nemzeti dalt. Örökös eltiltást kapott, később enyhítették büntetését.
  15. Rényi Péter (1920-2002) a Szabad Nép kulturális rovatának vezetője, később a Népszabadság főszerkesztő-helyettese; Aczél György bizalmasa, támasza volt.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Novembertől újra mozikban a felújított Tanú.
  2. IMDb.com
  3. Hungaricana.hu
  4. Urania-nf.hu
  5. a b c d e f g Fazekas 2019
  6. a b c Pándi 2019
  7. Pl. Bem, lásd a korabeli mozik programját az Arcanum archívumában.
  8. 53 magyar film. Magyar Művészeti Akadémia (Hozzáférés: 2021. július 22.).
  9. Szántó 2018
  10. a b Bikácsy 2004
  11. Bognár 2020
  12. Harmat 2015
  13. Leányfalu Anno Facebook oldal bejegyzése (2021.október 20.)
  14. Audiovizuális Örökség Napja: A tanú, Uránia Nemzeti Filmszínház (Hozzáférés: 2021. július 22.).
  15. Felújítva kerül ismét mozikba A tanú Archiválva 2019. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben - szinhaz.org. 2018. november 7 (Hozzáférés: 2021. július 22.).
  16. A tanú, Nemzeti Filmintézet Filmarchívum (Hozzáférés: 2021. július 22.).
  17. Körmendi 1969 8. o.
  18. Kerényi-Nagy 2017 27. o.
  19. György 2016
  20. A tanú: 10 tény, amit nem tudtál a filmről - mafab / Magyar Filmadatbázis, 2018.12.29.
  21. Brandt 2003
  22. Koltai 2012
  23. Bacsó Péter: A tanú. Budapest: Magvető. 1980. ISBN 9632709616  .
  24. A Karinthy Színház bemutatója (Port.hu)
  25. Premier: A tanú (Fidelio, 2012. december 4.)
  26. A Körúti Színház bemutatója (Körúti Színház)
  27. A Thália Színház tv-felvétele. YouTube
  28. A Szegedi Szabadtéri Játékok bemutatója (Port.hu)
  29. A Pannon Várszínház bemutatója (Port.hu)
  30. A Hevesi Sándor Színház bemutatója (Hevesi Sándor Színház)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak A tanú témában.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]