A tanú (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A tanú
1969-es magyar film

Most éppen börtönben…
Most éppen börtönben…
Rendező Bacsó Péter
Műfaj szatíra, dráma, vígjáték, politikai, kultusz
Forgatókönyvíró Bacsó Péter, Ujhelyi János
Főszerepben
Zene Vukán György[1]
Operatőr Zsombolyai János
Vágó Boronkay Sándor
Hangmérnök Peller Károly
Gyártás
Gyártó Mafilm
Ország Magyarország
Nyelv magyar
Játékidő
  • 103 perc (cenzúrázott)
  • 107 perc (cenzúrázatlan)
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató
KorhatárTizenkét éven aluliak számára nem ajánlott Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
Kronológia
KövetkezőMegint tanú (1994)
Kapcsolódó film Te rongyos élet (1984)
További információk

A tanú[5] Bacsó Péter által 1969-ben rendezett, egész estés magyar film. Műfaját tekintve filmszatíra, filmdráma, filmvígjáték.

Elkészülte után – bár a Rákosi-rendszerről szól, azonnal betiltotta, a Szirmai István 1969. szeptemberi halálát követően pozícióba került Aczél György.[6] Tíz évig dobozban volt, és 1979-ben is csak azért mutathatták be, mert külföldön a Betiltott Filmek Fesztiváljára készültek. 1981-ben még a XXIV. cannes-i filmfesztiválon is szerepelt, de nem versenyfilmként.[7] A tanú évek alatt kultuszfilmmé érett. A hazai első legális vetítések egyike az 1977-es Bacsó-vígjátékszemle keretében zajlott, a József körút 63. szám alatti Bányász moziban. 1979. június 6-ától a Nagymező utcai Tinódiban vetítették hosszú hetekig, hónapokig.[8] A mozifilm a Mafilm gyártásában készült, s a MOKÉP forgalmazásában jelent meg.

1980-ban könyv formájában is megjelent.

2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar film közé.

Folytatása 1994-ben készült el Megint tanú címmel, ám az első rész sikerét már nem érte el.[9]

A filmet digitálisan felújították, s ezt 2018-ban mutatták be.[10]

2019-ben előkerült a film eredeti cenzúrázatlan változata, amit digitálisan felújítva a 2019-es cannes-i fesztiválon mutattak be, ezt követően júniustól került a hazai mozikba.[11]

Cselekmény[szerkesztés]

A lebukás.
Középen: Iványi József[12]
Csetneky, a „kisnyilas”
Kátay Endre[13]

1950-et írunk. A főhős, Pelikán József, a bamba dunai gátőr egyedül neveli gyerekeit, mióta neje megszökött egy román uszálykormányossal. A film elején Pelikán nem kap húst a boltban, hogy gyerekeinek enni adhasson, ezért otthon bejelenti: „Dezsőnek meg kell halnia” – vagyis titokban le kell vágniuk a pincében nevelt egyetlen disznajukat, ami akkor illegális, ún. feketevágásnak minősült. A tervet végrehajtják: a pincében az apa levágja Dezsőt, közben pedig a Pelikán gyerekekből álló ad hoc őrs énekpróbát tart (Ej-haj, száll az ének…), hogy hangjuk elnyomja a disznó visítását. Mire „állampolgári” beljelentés nyomán kiszáll a biciklis rendőrjárőr, rendben lezajlik a vágás.

Másnap a folyóparton Pelikán találkozik egyik régi illegális kommunista elvtársával, Dániel Zoltánnal, aki most miniszter, és éppen horgászik. Dániel a vízbe pottyan, ám Pelikán kimenti, majd hazaviszi és ágyba dugja, nehogy megfázzon. Közben egy „komoly, névtelen, írógéppel írt feljelentés” miatt ismét megjelennek náluk a rendőrök. Dániel nagy hévvel magyarázza a közegeknek, hogy hibát követnek el: Pelikán régi kommunista, mindenkin segít, sose szegne törvényt; a háború alatt őt is bújtatta a nyilasok elől, majd – mielőtt Pelikán megakadályozhatná – elhúzza az asztalt és megmutatja nekik a lejárót a pincébe, ahol szépen tálba rakva sorakoznak a disznótoros finomságok. A feketevágás ezzel bizonyítást nyer, aminek láttán Dániel már nem tudja, de nem is akarja megmenteni Pelikánt, mert „– Kommunistákra tízszeresen-százszorosan vonatkozik a törvény!”, akit azonnal le is tartóztatnak, és elvisznek, a bizonyítékul szolgáló húst pedig lelocsolják petróleummal. Így Dezsőnek hiába kellett kimúlnia, a család éhen marad.

Pelikán börtönbe kerül. Itt találkozik az egykori rendőrségi verőember Gulyással, aki még 1944-ben kiverte a fogait. Már-már nekiront, hogy bosszút álljon rajta, amikor belép szobatársuk, egy katolikus püspök. Nem sokkal ezután Pelikánt meglátogatja a beszélőn a lánya, aki megnyugtatja: múltjára való tekintettel lehet, hogy enyhe büntetést kap, hacsak nem éppen vele akarnak példát statuálni, merthogy „szocialista jog, meg minden”. Lehet, hogy védőügyvédje (!) a legsúlyosabb ítéletet fogja kérni, mivel a statuálás a fontos (ezt Pelikán egyáltalán nem érti), de végül titokzatos módon hazakerül. Találkozik egy Csetneky nevű földijével is (aki már 1942-ben is feljelentette) és jól megfenyegeti (nyilván ő a névtelen följelentő). Pelikán megpróbálja felkeresni barátját a minisztériumban, ahol azonban már nem is emlékeznek Dánielre, s azt sem tudják, ki a miniszter.

Egyik este érte jön a „nagy fekete autó”, és elviszi egy titokzatos helyre, a még titokzatosabb Virág elvtárshoz, aki megvendégeli, és tájékoztatja arról, hogy „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, „az osztályharc élesedik” és „az élet nem (egy) habostorta”. Sajátos konspiratív modorában elmagyarázza Pelikánnak, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus közti harc egyre durvul, ezért óriási szükség van megbízható, régi kommunistákra, minél több társadalmi poszton – hiszen „ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség”. Ennek értelmében megbízza, hogy legyen a Fedett Uszoda igazgatója, valamint közli vele, hogy „egyszer majd kérni fogunk magától valamit…” Pelikán hiába szabadkozik, hogy „én kérem ideológiailag nem vagyok elég képzett”, a kérés az kérés. Uszodaigazgató lesz.

Másnap Pelikán fagylaltozni viszi a gyerekeit. Amikor hazatérnek, már várja őket a látogatóba érkezett Virág elvtárs és az ő két „fia”. A krumplivacsora közben eldurrantott zacskó (Pelikán kisfiának csínye) ürügyén Virág testőrei szétlövik a ház szegényes bútorzatát és a szekrény tetején sorakozó befőtteket.

Pelikán munkába áll mint uszodaigazgató. Amikor odaér, hatalmas sort lát a Fedett bejáratánál. Kérdi a jegyszedőtől, miért nem engedi be az embereket, mire az bizalmasan a fülébe súgja, hogy „odabent úsznak”. Pelikán erre bemegy tájékozódni. Mivel „fürdőgatyában” nem ismeri fel Bástya elvtársat, a legfőbb hadügyért, utasítja a jegyszedőt, hogy mindenkit engedjen be, akinek van jegye. A tömeg betódul, és felszabadultan a medencébe ugrál, de ezzel veszélyeztetik Bástya elvtárs biztonságát, gorillái ruhástul a vízbe ugranak, és kimentik a forgatagból. Pelikán pedig ismét börtönbe kerül.

Ott újra találkozik a püspökkel és Gulyással. Ismét elengedik, de este megint elviszi a nagy fekete autó Virág elvtárshoz, aki elmondja neki, hogy Bástya elvtárs már megbocsátott, mivel minden a jegyszedő hibája („A jegyszedőt internáltuk…”). (Virág közben lehordja élemedett korú titkárnőjét annak térdig érő „kurta” szoknyája miatt: „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának”.) Ezután kinevezi Pelikánt az Angolpark igazgatójává. „De miért pont Angolpark? Miért nem Vidámpark? Vagy Viccpark?” – kérdi Pelikán. „A torkánál ragadta meg a kérdést… Angolpark! Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába?! Egy frászt! Vidámpark! Ez kell a dolgozóknak!” – helyesel lelkesen Virág.

Pelikán átszervezi a Vidámparkot. Nincs többé Szellemvasút, hanem helyette a SZOCIALISTA SZELLEM VASÚTJA, táncoló csontvázak helyett bilincseiket törő proletárokkal. Bástya elvtárs elsőként utazik végig az átideologizált szellemvasúton, de a saját képét kísérő sikolytól elájul. Pelikán ismét dutyiba kerül, ahonnan megint Virág elvtárs hozza ki.

Bástya elvtárs beleharap a „magyar narancsba”

Új munkaköre a Narancskutató Intézet vezetése lesz. Bástya elvtárs az intézetbe látogat, ám az erre az alkalomra szervezett ünnepség előtt Pelikán gyerekei megeszik a termést, az egyetlen érett narancsot. A gyomorbeteg Virág ekkor saját citromját veszi elő a zsebéből, és csúsztatja Pelikán kezébe, hogy azt szolgálják fel Bástya elvtársnak. „Mi ez?!” – kérdi a citromba harapó Bástya fancsali, dühös képpel. Pelikán Virág elvtárs unszolására megismétli: „Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk.” Ezután jutalmul este közösen megnézik a Csárdáskirálynőt, Rátonyi Róbert szereplésével.

Virág elvtárs pedig végre kér valamit: megmondja Pelikánnak, akit minyonnal kínál, hogy ő lesz a koronatanú a kémkedéssel vádolt Dániel Zoltán miniszter elleni koncepciós perben. „Dániel mindent bevallott” – mondja Virág. „Mindent?” – kérdi a megszeppent, értetlen Pelikán. „Mindent” – ismétli nyomatékkal Virág. Pelikán teljesen összezavarodik, elveszti a valóságérzékét, gépiesen ismételgeti az ávós szlogent, miszerint „az a gyanús, ami nem gyanús.” Végül a párt szava győzedelmeskedik benne.

Pelikánt elkezdik felkészíteni a perre. Orvosi vizsgálaton esik át, lúdtalpbetétet kap, beszédtechnikai órákon vesz részt, betanítják a szerepre, felöltöztetik – vagyis tudományos alapossággal formálják a becsületes, de az ellenség által megtévesztett proletár képére. Akkor is a betanult szöveget mormolja, amikor a tárgyalásra való készülése miatt felügyelet nélkül maradt Duna-gát átszakad, és mindent elönt a folyam. A házukból kiöntött falubelijei számára sincs más mondanivalója, mint a Virág elvtárstól tanult bölcsességek: „Ja, elvtársak, az élet nem egy habostorta!” – ami finoman szólva sem teszi éppen népszerűvé. „Itt valami tényleg nem stimmel” – eszmél fel.

Mivel Gulyás is fontos tanú a tárgyaláson, Pelikán teljesen összezavarodik, felháborodásában elfelejti a betanult szöveget, a bíró legnagyobb megdöbbenésére nem tesz terhelő vallomást Dániel ellen, összeszólalkozik viszont Gulyással, akit a szembesítéskor nyilas pribéknek nevez. Gulyás erre szemrebbenés nélkül módosítja vallomását, s Pelikánt is kémnek nevezi. Pelikán ezért újra rács mögé kerül, immár mint halálraítélt. Mire viszont eljön a kivégzés napja, hirtelen változás áll be a politikában (minden bizonnyal a Sztálin halála utáni néhány könnyebb hónapra való utalás), és sem a hóhér, sem a helyettese, sem annak a helyettese nem jelenik meg a bitófánál, hiába vár rá a smasszer és Pelikán. Együtt, kiáltozva hívogatják a börtönudvaron az állami ítélet-végrehajtót: „– Doktor Kotász! Doktor Kotász!” Ezzel felriasztják álmából a börtönigazgatót, aki pizsamában lejön, belenéz az irataiba, és közli a jó hírt: „– Hát gratulálok, magát rehabilitálni fogják.” Mire az együgyű Pelikán: „– Inkább tessék akasztani!”, majd a smasszer legnagyobb dühére – „A gombócot is megzabálta, a bort is megitta, ki se végzik, dohányt is kap… Egy brancs maguk, ne is tagadja!” – szabadon engedik.

Pár év múlva a tömött pesti villamoson Pelikán újra találkozik az azóta senkivé zsugorodott, mellőzött, rosszkedvű Virág elvtárssal, aki rezignáltan kijelenti: „Nem baj… Nem baj, visszasírnak még maguk engem!” Mire Pelikán válasza: „Hát, erre azér’ nem mernék megesküdni.”

A film záró idézete:

„Miért halad így a történelem?
Hogy az emberiség derűsen
váljék meg multjától.”
– Marx[14]

Szereplők[szerkesztés]

Bacsó Péter – Kállai Ferencen és Őze Lajoson kívül – kiváló, de kevésbé ismert színészekkel és amatőr szereplőkkel dolgozott. Több művész, többek között Kátay Endre és Velenczey István neve hiányzik a listáról.

Színészek[szerkesztés]

„31. hétre prolongálva”
Ennyi reklám lehetett

Fábri Zoltán filmrendező iskolázott színész is volt. A legendás színházcsináló Both Béla ekkor éppen a Nemzeti Színházat igazgatta, sikeresen lavírozva Marton Endre és Major Tamás között. Vámos László a Madách Színház máshol is sokat foglalkoztatott rendezője volt. Az ország első színházában játszott Velenczey István és a filmen is sokat foglalkoztatott Horváth József. Rátonyi Róbert kevés filmszerepeinek egyikét játszhatta el.

Bánó Pál, Pálffy György és Fehér Tibor a felvétel idején a Miskolci Nemzeti Színháznál volt szerződésben. Kézdy György Pécsett, Iványi József és Novák István Debrecenben működött. Bicskey Károly „száműzetésének”[17] aktuális állomása Veszprém volt. Kátay Endre Szegeden, Mezey Lajos Kecskeméten, Tándor Lajos – vidéki évek után – a Thália Színházban volt szerződésben. Szintén Pesten, a Madách Színházban játszott (zömmel epizódszerepeket) Rákosi Mária. Bálint György több pesti és vidéki szerződés után, akkor a győri társulat tagja volt.

Főiskolások, amatőrök[szerkesztés]

A főiskolásokat a későbbi kecskeméti, Madách Színházi színész, majd rádióbemondó Korbuly Péter, valamint Monori Lili és Sipeki Tibor képviselte. Főiskolás nemzedékek tanára, mentora volt Versényi Ida. Kétméteres magassága miatt ritkán kapott-vállalt szerepet. A statiszta Metzradt Georgette beszédtanárként Bacsó más filmjeiben is szerepet kapott. Pecsenke József grafikusként kereste kenyerét. A papírzacskóval durrantó kisfiút, ifj. Németh Istvánt a rendező a bérházukból ismerte, s vitte magával a filmgyárba.

Cenzúrázatlan változat[szerkesztés]

  • Egy hosszabb jelenetben látható, ahogy a börtönben a katolikus egyház ezer éves fennállásáról és a szocializmus ehhez képest pár évéről beszélnek. Ebben a változatban nem szivaroznak a börtönben.
  • Pelikán elvtárs meglátogatja Dániel Zoltánt a börtönben, ahol őt már teljesen megtörték. Pelikán ennek hatására dönt úgy, hogy tanúskodik.
  • A börtönös jelenet végén az őr azt mondja Pelikánnak: Tűnjön el, mert dühbe gurulok!. A „dühbe gurulok” helyett eredetileg azt mondta: „a seggibe lövök”, de a cenzúra miatt át kellett szinkronizálni, a szájáról viszont le lehet olvasni az eredeti, stílushűbb szöveget. A cenzúrázatlan változatban az eredeti szöveggel hallható.
  • Amikor Pelikánt az őr a kivégzés helyszínére viszi, megérkezésükkor a cenzúrázatlan változatban a kamera megmutatja az ítélet-végrehajtásra készen álló akasztófát is.
  • Az utolsó jelenetet, amelyben Pelikán és Virág elvtárs találkoznak a villamoson, teljes egészében kivágták (azért, mert azt utóbb, ideológiai okokból, a pozitív végkicsengés miatt kellett beilleszteni)
  • A Marx-idézet ebben a változatban a film elején van a stáblista és a József Attila-idézet között.

Televíziós megjelenések[szerkesztés]

Könyvváltozat[szerkesztés]

A könyvváltozat tartalmazza a sötétzárkás jelenetet, illetve a jelenetet a film végén, amikor Pelikán találkozik a villamoson Virág elvtárssal, de a filmmel ellentétben a találkozás nem évek múlva, hanem rögtön a szabadulása után történik. A börtönőr az eredeti „Seggibe lövök” mondatot mondja.

Könyv alakban[szerkesztés]

  • A Tanú; Magvető, Bp., 1980 (Rakéta Regénytár) ISBN 9632709616
  • Krunski svedok. Roman (A tanú); szerbre ford. Radoszlav Miroszavljev; Narodna knjiga, Beograd, 1984
  • A Tanú. Filmregény, 1969; 3. bőv. kiad.; Pelikán–Pannon, Bp., 1992
  • A tanú / Megint tanú – Társszerző: Fábry Sándor (Pelikán Kiadó, 1995) ISBN 9638095237
  • 3 tanú / A Tanú / Megint Tanú / Te rongyos élet…!; karikatúrák: Lehoczky Károly; Kossuth, Bp., 2001 ISBN 9630942550

Érdekességek[szerkesztés]

  • A film zenéjét a jeles jazz-zenész, zongorista és zeneszerző Vukán György írta – ez volt a debütálása a filmzenék terén.
  • Az egyik ávósnak be volt kötve forgatás közben a szeme, de ez nem a forgatókönyv része volt, csak véletlenül forgatás közben megsérült.
  • Bástya elvtárs figurája a személyi kultusszal övezett második idol, a korabeli honvédelmi miniszter, Farkas Mihály hadseregtábornok alakja, Both Béla első filmszerepe.
  • Az egyik jelenetben ruhaipari szakértelmét is megcsillantó Virág elvtárs, a szabósegédből ÁVH-vezérré emelkedett Péter Gábor megtestesítője (Pelikán József öltönyéhez fűz megjegyzéseket). Ám ez nem igazán érthető utalás, mert a filmben Virág elvtárs hobbija az órásmesterség – a szabó szakma említése túl direkt lett volna, ezt a kultúrpolitikai vezetés nem engedélyezte. Azonban az 1980-ban közreadott Bacsó Péter-féle kisregényben az éjszakai kihallgatást megelőzően Virág elvtárs már nem órákkal bíbelődik, hanem varrógépen ügyködik.
  • Dániel Zoltán alakja utalás Rajk Lászlóra is. A modell azonban a Horthy, Rákosi és Kádár idejében is bebörtönzött Újhelyi Szilárd – a forgatás időpontjában a rendező filmgyári főnöke – volt.
  • Az állami ítélet-végrehajtó, doktor Kotász neve egy labdarúgótól származik.
  • A film forgatását egy ízben leállították. A folytatás engedélyezésekor Rényi Pétert[18] bízták meg ideológiai-konzultánsi feladattal. Javaslatára-kérésére került be a filmbe Csetneky, a kisnyilas karaktere. Ezzel a rendező azonosulni tudott. Más, ilyen módon bekerült jelenetnek nem örült túlságosan.
  • Az Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd című „álcázó” kánon az ötvenes évek egyik legnépszerűbb indulója volt. Szövegét Bacsó Péter írta, egy Makk Károllyal közösen készített főiskolai filmbe. A filmet az ÁVH zsákba tette, és elvitte, csak néhány standfotó maradt meg belőle.
  • Azért a Csárdáskirálynő című operettet választották a filmbe, mert ez volt Rákosi kedvence. A rendező szerette volna Rátonyi mellett Honthy Hannát is szerepeltetni, aki azonban túl magas gázsit kért volna.
  • Az összes börtönjelenetet egy gyártelepen forgatták.
  • A film egyik humoros jelenete a Budapesti Vidám Parkban játszódott, ahol az igazgatóvá avanzsált Pelikán túlzott ügybuzgalomból a „Szocialista Szellem Vasútjává” építtette át az addigi Szellemvasutat. A jelenetet a Vidám Park Viharvasútjában forgatták.
  • Ugyancsak a vidámparkos jelenetnél látható a főbejárat feletti „Angolpark” felirat, amit az államosítás utáni Vidámpark szövegű, vastraverzekre szerelt fénycsőfeliratot eltakarva drótoztak föl, nagy meglepetést keltve a forgatásról mit sem sejtő járókelőkben (a filmen aztán az elé kötötték fel a hevenyészett, betűnként más színű Vidám feliratot). A cselekmény szerint maga Pelikán találta ki Angol Park helyett a Vidám Park nevet, hogy ezzel is mérjünk csapást az angol imperialistákra.
  • Egy évvel A tanú után készült el Kállai Ferenc újabb filmje, az Én vagyok Jeromos. Ebben egy Pelikánhoz hasonlóan egyenes és becsületes, de kissé naiv vidéki körzeti orvost alakít, akinek a Duna a telkén húzódó gátjával, valamint a gátakat fenntartó vállalattal gyűlik meg a baja (Pelikán is gátőr volt). A gúnyosan rendszerkritikus filmet ugyan bemutatták, de utána évtizedekre dobozba került A tanúhoz hasonlóan.
  • A film végén Pelikán hazaindul a börtönből, a Körúton bolyongva érdeklődik, hogy milyen nap és milyen hónap hányadika van. A filmben itt elhelyezett felirat szerint ezután több év telik el, amikor a körúti villamoson összeakad a már bukott Virág elvtárssal. A több év ellenére ugyanabban a ruhában van, amiben a börtönből kiengedték. A felirat nélkül a jelenet folyamatos lenne, Pelikán kiszabadul, a Körúton bolyong, felszáll a villamosra, ahol összeakad a már hatalmát vesztett Virággal. Az azonos ruha arra utalhat, hogy a jelenetet eredetileg így tervezhették, de a később elhelyezett felirattal találkozásukat és Virág elvtárs bukását későbbre, 1956 utánra tolták. A könyv változatban a villamoson való találkozás közvetlenül Pelikán szabadulása után történik.
  • Őze Lajos mint Virág elvtárs egy jelenetben egy régi órát szerel. Az évekkel későbbi Az ötödik pecsét című filmben egy külsőleg Virágra hasonlító órásmestert alakít, sőt utolsó filmjében a Hány az óra, Vekker úr?-ban is órásmestert alakít, azonban a forgatás közben bekövetkezett halála miatt jeleneteit Jordán Tamással forgatták újra.
  • A kultuszfilm teljeskörű digitális restaurálása 2018-ban történt. Az egyetlen cenzúrázatlan korabeli kópiát digitális technika segítségével rekonstruálták. A kivágott részeket a Filmlabor szakemberei be tudták illeszteni a filmbe, és 4K minőségben restaurálták a filmhez.[19][20][21]

Szállóigék[szerkesztés]

A tanú talán Magyarország egyik legjelentősebb kultuszfilmje, ami évtizedeken keresztül mit sem veszített a népszerűségéből, aminek a mondatai a köznyelv részévé váltak. Pár példa:

  • „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”
  • „Az élet nem egy habostorta” – amely nem a rendező-forgatókönyvíró leleménye: eredetileg Andics Erzsébet főiskolai óráján hangzott el.
  • „Magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!" Rákosi-rendszerben valóban történtek idehaza is próbálkozások citrusfélék termesztésére – politikai nyomásra (id. Porpáczy Aladár növénynemesítő vezetésével), eleve kudarcra ítélve. És természetesen szovjet példát követve, ahol a déli részeken (Kaukázus, Fekete-tenger melléke stb.) évszázadok óta megterem a mandarin, narancs, citrom, és ahol adott volt a klíma és megfelelő talaj.[22] A „magyar narancs”-ról, ill. a citrusfélék korabeli megítéléséről (a luxus szinonimája volt):[23]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Több forrásban a film zeneszerzőjeként jelölik meg Fényes Szabolcsot is. A film főcímlistájában azonban nincs megemlítve.
  2. [1]
  3. Novembertől újra mozikban a felújított Tanú.
  4. [2]
  5. A film kezdő képkockáin rövid U-val és csupa nagybetűkkel szerepel a cím, „A TANU” alakban. A mai és már az akkori helyesírás is hosszú ú-s írásmódot ír elő (AkH.12 23.). Az alkotók nyilatkozataiból kitűnik, hogy az eltérés mögött nem áll szándékosság, és a szövegkritikai gyakorlat sem támasztja alá, hogy a kiírt formához ragaszkodjunk.
  6. Ehhez képest a készülő filmnek kitűnő sajtópropagandája volt, lásd a Film Színház Muzsika elismerő hangú, terjedelmes előzeteseit a forgatáson készült standfotókkal (FSzM 1969/18. és 35.)
  7. Nagy sikert aratott a fesztiválon, azonnal megvásárolta harminckét ország.
  8. Sokan úgy figyeltek fel a filmre, hogy a Pesti Műsort lapozgatva észrevették a prolongált hetek feltűnően nagy számát.
  9. http://szinhaz.net/2012/12/08/koltai-tamas-a-helyzet-fokozodik/
  10. A tanú visszatér a magyar mozikba
  11. [3]
  12. A szereplők azonosítása utólag sok gondot okoz. A vitatott képek a vitalapra is folyamatosan felkerülnek. Az azonosítások története ott olvasható.
  13. A felvétel helyszíne: Leányfalu, Határcsárda
  14. Az eredeti marxi idézet: „Jó, ha az emberiség nevetve szabadul meg a múltjától.”
  15. Bacsó a DVD-kommentárban tévesen állította, hogy a művész a forgatás befejezése előtt meghalt. Az utószinkront valóban Madaras Józseffel készítették el, ennek oka a művész halála nem lehetett. A vidéki színházak népszerű, vezető művésze, 1979. december 15-én hunyt el. 1979 szeptemberében még szerepelt Szolnokon, a legendás, Ljubimov által rendezett Csere című előadásban. Bővebben lásd: a vitalapon
  16. Több forrás az igazgatót dr. Kotászként jelöli meg. Ez azonban az ítélet-végrehajtó – hóhér – neve („– Őrnagy elvtárs! Nem kivégzés lesz, csak borotválás. – Milyen jól be van ágyazva ez a csigolyácska!”)
  17. 1956-ban Szegeden ő szavalta el a Nemzeti dalt. Örökös eltiltást kapott, később enyhítették büntetését.
  18. Rényi Péter (1920-2002) a Szabad Nép kulturális rovatának vezetője, később a Népszabadság főszerkesztő-helyettese; Aczél György bizalmasa, támasza volt.
  19. Audiovizuális Örökség Napja: A tanú , urania-nf.hu
  20. Felújítva kerül ismét mozikba A tanú
  21. A tanú The Witness, filmarchiv.hu
  22. Budatétényi Rózsakert; NAIK, Bp., 2017, 27-28. old.
  23. https://napitortenelmiforras.blog.hu/2016/07/12/_kicsit_sargabb_kicsit_savanyubb_de_a_mienk

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak A tanú (film) témában.