Rényi Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rényi Péter
Született Rényi Péter
1920. szeptember 15.
Temesvár
Elhunyt 2002. október 8. (82 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar[1]
Házastársa Ungár Ilona (1948–2002)
Foglalkozása újságíró, kritikus
Kitüntetései József Attila-díj (1963)

Rényi Péter (Temesvár, 1920. szeptember 15.Budapest, 2002. október 8.) magyar újságíró, kritikus, politikai elemző, 1956 és 1988 között a Népszabadság főszerkesztő-helyetteseként a kulturális élet egyik szürke eminenciása, befolyásos pártember. Eredeti szakmája nyomdász és grafikus.

Életpályája[szerkesztés]

Apja Rényi Ervin, sok nyelven beszélő vegyészmérnök, vegyianyag-kereskedő és műszaki fordító (első felesége Rényi Edit, híres pszichoanalitikus, aki József Attilát is kezelte); anyja a temesvári származású Schönheim Ila. Szüleivel 1920-tól Berlinben, majd Hamburgban éltek, 1934-ig. Hazatérésük után leérettségizett, majd 1938-tól ’42-ig nyomdásztanonc és segéd volt Kner Imre mellett, akinek lányát németre tanította. 1942 és ’44 között munkaszolgálatos, ahonnan megszökik, majd bujkál, s közben részt vesz az illegális kommunista mozgalomban, a KIMSZ akcióiban. 1944-ben, a vészkorszakban mint felkészült nyomdász sok száz ember számára készített hamis iratokat. A háború után Temesvárott a Román Kommunista Párt grafikusa volt, majd 1945-ben hazatért és belépett az MKP-ba. 1946-tól ’48-ig a Szikra Nyomda nyomdászgrafikusa, 1948–54 között az MDP agitációs és propagandaosztályának műszaki munkatársa. Közben (194951) kijárta az MDP Pártfőiskoláját. 1954–56 között a Szabad Nép kulturális rovatvezetője, majd titkárságvezetője. Ötvenhattól 1988-ig a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, ezenkívül a Filmművészeti Tanács elnöke (1963-tól). 1967-ben irodalomtudományból kandidátusi fokozatot szerzett. 1971-től az MSZMP Kultúrpolitikai és Művelődéspolitikai Munkaközösségének tagja. 1980 márciusában beválasztották a párt Központi Bizottságába, amelynek 1988 májusáig tagja maradt. 1988-as nyugdíjazása után, 1989-ben a Láng Kiadó lektoraként dolgozott, majd 199093 között a PPS Budapest Kft. szerkesztője volt.

Családja[szerkesztés]

1948-ban kötött házasságot Ungár Ilonával, akitől három gyermekük született: dr. Rényi Gábor (1949), dr. Rényi András (1953) és dr. Rényi Ágnes (1955).

Művei[szerkesztés]

  • "Szabad földről" üzenik... Disszidáltakról, hazatérőkről; Kossuth, Bp., 1957
  • Vitában (esszék, kritikák; 1967)
  • Rényi Péter–Sántha Ilona: Képek Magyarországról 1945–1970; Kossuth, Bp., 1970
  • A mi negyedszázadunk (fotóalbum; 1970)
  • Az avantgarde-tól a korszerű alkalmazott művészetig. Gondolatok Lengyel Lajos tipo-grafikus munkásságáról; Nyomdai Művészet Barátai, Bp., 1971
  • A vita folytatása (kritikák; 1972)
  • Ki van a kalap mögött? Politikai útirajzok, 1956–1977 (1978)
  • Vita és szövetség (cikkek, tanulmányok; 1980)
  • Ez történt. Cikksorozat az 1956-os ellenforradalomról; szerk. Rényi Péter; Kossuth, Bp., 1981
  • Bismarck magyarországi utazása (1988)

Számos újságban, folyóiratban, továbbá társadalom- és művészetpolitikai (irodalmi, filmtudományi stb.) közleményekben, esszékötetekben publikált.

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a BnF általános katalógusa. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. Kitüntetések a sajtó napja alkalmából. Népsport, XVI. évf. 24. sz. (1960. feb. 2.) 1. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]