Andics Erzsébet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andics Erzsébet
Született 1902. június 22.
Budapest
Elhunyt 1986. április 2. (83 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
politikus,
egyetemi tanár

Andics Erzsébet (Budapest, 1902. június 22. – Budapest, 1986. április 2.) történész, kommunista politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Berei Andor felesége, Farkas Vladimir anyósa.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Andics Dávid, anyja Reichard Erzsébet voltak. Családja viszonylagos biztonságban élt, amíg apját be nem hívták frontszolgálatra. A háború miatt teljesen elszegényedtek, egy Ó utcai udvari lakásba voltak kénytelenek költözni. Erzsébet 1918-ban lépett be a kommunista pártba. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. Az emigránsmozgalom mellett beiratkozott a Bécsi Egyetem történelem szakára. 1921-ben illegális pártmunkára Budapestre küldték, ahol letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték. 1922-ben a fogolycsere-egyezmény keretében a Szovjetunióba került, ahol folytatni tudta félbehagyott tanulmányait. 1928-tól tudományos kutatóként dolgozott, 1930-tól főiskolákon tanított, 19371941 között a Moszkvai Állami Egyetem tanára volt. 1940-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 19431944-ben ő vezette a krasznogorszki antifasiszta iskolát.

1945 januárjában tért vissza Magyarországra s Pécs küldötteként tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. Az 1945-ös és az 1947-es választásokon mindkétszer a Magyar Kommunista Párt országos listájáról jutott be a parlamentbe, aminek 1957-ig tagja maradt (ekkor megfosztották mandátumától). 1948–50 között a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen tanított. 1949-ben Kossuth-díjat kapott és még ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1950-ben pedig rendes tagja lett, Mód Aladárral együtt a történettudományban az ő szava döntött. Ekkortájt írott történelmi munkáit – mint A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–1849-ben – a források figyelmen kívül hagyása és a nyílt politizálás jellemezte, melyeket joggal tarthatunk történelemhamisításnak.

19461953 között az MDP Pártfőiskoláján dolgozott, 19531954-ben az oktatásügyi miniszter első helyettese volt, 1954–1956 között az MDP KV Kulturális Osztályának vezetője lett. 1956. október 28-án férjével, Berei Andorral és más politikusokkal együtt Moszkvába szállították. Andics és Berei november 5-én visszaérkeztek Szolnokra, ahol a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (első Kádár-kormány) tájékoztatási csoportjának vezetőiként a Szabad Nép-et szerkesztették. 1956. november 16-án Berei Andorral együtt újfent a Szovjetunióba emigráltak, ahonnét 1958 áprilisában települtek haza. Távollétük alatt, 1957-ben ugyan felvették őket az MDP-ből lett MSZMP-be, de a(z első) Kádár-kormány a bukott rákosisták közé sorolta őket és (többekkel egyetemben) megfosztotta parlamenti mandátumuktól, illetve minden egyéb közhatalmi állásuktól is, egyúttal pedig a „másodvonalba száműzték” őket. Jelentős politikai, vagy közhivatali tisztséget többé nem kaphattak. A döntés nem volt kihatással szakmai karrierjükre.

Andics 1950–1958 között a Magyar Történelmi Társaság elnöke, 1950–56-ban az Országos Béketanács elnöke volt. 1950-től 1974-ig a budapesti tudományegyetemen volt tanszékvezető. Orosz, német, és francia nyelven is publikált.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Munkásosztály és nemzet (Budapest, 1945)
  • Igazságos és igazságtalan háborúk (Budapest, 1945)
  • Fasizmus és reakció Magyarországon (Budapest, 1945)
  • A Magyar Kommunista Párt nemzeti párt (Budapest, 1946)
  • Nemzetiségi kérdés, nemzetiségi politika (Budapest, 1946)
  • Ellenforradalom és bethleni konszolidáció (Budapest, 1946)
  • Demokrácia és szocializmus 1918–19-ben (Budapest, 1948)
  • Az egyházi reakció 1848–49-ben (Budapest, 1949)
  • Kossuth harca a reakció ellen (Budapest, 1952)
  • A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–1849-ben I–III (Budapest, 1952–81)
  • A magyarországi munkásmozgalom az 1848–1849-es forradalomtól és szabadságharctól az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomig (Budapest, 1954)
  • Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején (Budapest, 1955)
  • A Habsburgok és Romanovok szövetsége (Budapest, 1962)
  • Metternich és Magyarország (Budapest, 1975, ISBN 963-05-0733-1)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
  • Életrajza az 1947-1949-es országgyűlés almanachjában