Andics Erzsébet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andics Erzsébet
Született 1902. június 22.
Budapest
Elhunyt 1986. április 2. (83 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei úti Nemzeti Sírkert
Nemzetisége magyar
Házastársa Berei Andor
Foglalkozása történész,
politikus,
egyetemi tanár

Andics Erzsébet (Budapest, 1902. június 22. – Budapest, 1986. április 2.) történész, kommunista politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Berei Andor felesége, Farkas Vladimir anyósa.

Élete[szerkesztés]

Apja Andics Dávid, anyja Reichard Erzsébet volt. Családja viszonylagos biztonságban élt, amíg apját be nem hívták frontszolgálatra. A háború miatt teljesen elszegényedtek, egy Ó utcai udvari lakásba voltak kénytelenek költözni. Erzsébet 1918-ban lépett be a kommunista pártba. A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. Az emigránsmozgalom mellett beiratkozott a Bécsi Egyetem történelem szakára. 1921-ben illegális pártmunkára Budapestre küldték, ahol letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték. 1922-ben a fogolycsere-egyezmény keretében a Szovjet-Oroszországba került, ahol folytatni tudta félbehagyott tanulmányait. 1928-tól tudományos kutatóként dolgozott, 1930-tól főiskolákon tanított, 19371941 között a Moszkvai Állami Egyetem tanára volt. 1940-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 19431944-ben ő vezette a krasznogorszki antifasiszta iskolát.

1945 januárjában tért vissza Magyarországra s Pécs küldötteként tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. Az 1945-ös és az 1947-es választásokon mindkétszer a Magyar Kommunista Párt országos listájáról jutott be a parlamentbe, aminek 1957-ig tagja maradt (ekkor megfosztották mandátumától). 1948–50 között a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen tanított. 1949-ben Kossuth-díjat kapott és még ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1950-ben pedig rendes tagja lett, Mód Aladárral együtt a történettudományban az ő szava döntött. Ekkortájt írott történelmi munkáit – mint A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–1849-ben – a források figyelmen kívül hagyása és a nyílt politizálás jellemezte, melyeket joggal tarthatunk történelemhamisításnak.

19461953 között az MDP Pártfőiskoláján dolgozott, 19531954-ben az oktatásügyi miniszter első helyettese volt, 1954–1956 között az MDP KV Kulturális Osztályának vezetője lett. 1956. október 28-án férjével, Berei Andorral és más politikusokkal együtt Moszkvába szállították. Andics és Berei november 5-én visszaérkeztek Szolnokra, ahol a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (első Kádár-kormány) tájékoztatási csoportjának vezetőiként a Szabad Nép-et szerkesztették. 1956. november 16-án Berei Andorral együtt újfent a Szovjetunióba emigráltak, ahonnét 1958 áprilisában települtek haza. Távollétük alatt, 1957-ben ugyan felvették őket az MDP-ből lett MSZMP-be, de a(z első) Kádár-kormány a bukott rákosisták közé sorolta őket és (többekkel egyetemben) megfosztotta parlamenti mandátumuktól, illetve minden egyéb közhatalmi állásuktól is, egyúttal pedig a „másodvonalba száműzték” őket. Jelentős politikai, vagy közhivatali tisztséget többé nem kaphattak. A döntés nem volt kihatással szakmai karrierjükre.

Andics 1950–1958 között a Magyar Történelmi Társaság elnöke, 1950–56-ban az Országos Béketanács elnöke volt. 1950-től 1974-ig a budapesti tudományegyetemen volt tanszékvezető. Orosz, német, és francia nyelven is publikált.

A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el.[1]

Művei[szerkesztés]

  • Munkásosztály és nemzet (Budapest, 1945)
  • Igazságos és igazságtalan háborúk (Budapest, 1945)
  • Fasizmus és reakció Magyarországon (Budapest, 1945)
  • A Magyar Kommunista Párt nemzeti párt (Budapest, 1946)
  • Nemzetiségi kérdés, nemzetiségi politika (Budapest, 1946)
  • Ellenforradalom és bethleni konszolidáció (Budapest, 1946)
  • Demokrácia és szocializmus 1918–19-ben (Budapest, 1948)
  • Az egyházi reakció 1848–49-ben (Budapest, 1949)
  • Kossuth harca a reakció ellen (Budapest, 1952)
  • A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–1849-ben I–III (Budapest, 1952–81)
  • A magyarországi munkásmozgalom az 1848–1849-es forradalomtól és szabadságharctól az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomig (Budapest, 1954)
  • Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején (Budapest, 1955)
  • A Habsburgok és Romanovok szövetsége (Budapest, 1962)
  • Metternich és Magyarország (Budapest, 1975, ISBN 963-05-0733-1)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 06.2 12-0 Nagy munkásmozgalmi parcella. fszek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó.