Ideiglenes Nemzetgyűlés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ideiglenes Nemzetgyűlés: a Magyarország szovjet hadsereg által megszállt területéről összegyűlt országos törvényhozó testület, amely 1944. december 21-én Debrecenben, a Református Kollégium Oratóriumtermében ült össze.

Előzmények[szerkesztés]

Sztálin kívánságára hozták létre, a hadszíntérré vált ország viszonyai közepette szükségképp hevenyészett módon. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottságának megalakítását a december 12-én Moszkvából Debrecenbe érkező politikusok kezdeményezték. A Bizottság két nappal később meg is alakult, elkészítette a választási tervet és „A Magyar Néphez” címmel kiáltványt fogadott el.

A kiáltvány felhívta a nemzeti bizottságokat, önkormányzati szerveket, a különböző érdekvédelmi szervezeteket és egyesületeket hogy vegyenek részt a választásokon, megfelelő jogszabályok híján azonban csak a szovjetek bevonulása után felálló, a kommunisták befolyása alatt álló nemzeti bizottságok vettek részt az előkészítésben. A képviselők kijelölésében így mintegy másfél millió ember vett részt valamilyen módon a választásokon, pedig az ország lakosságának több mint a fele, közel ötmillió ember élt a szovjetek által már megszállt területeken.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 231 tagját különböző pártok képviselőiből és pártonkívüliekből népgyűlések delegálták a valódi népképviselet alkotmányos megvalósítására alkalmatlan módszerekkel.

Ülése és következményei[szerkesztés]

Elnöke Zsedényi Béla pártonkívüli miskolci jogakadémiai tanár lett, alelnökei Juhász Nagy Sándor pártonkívüli debreceni jogakadémiai tanár és Sántha Kálmán ugyancsak pártonkívüli, debreceni egyetemi tanár, idegorvos.

December 22-én az „Ideiglenes Kormány megalkotása céljából” az Ideiglenes Nemzetgyűlés 23 tagú Politikai Bizottságot választott. (Ennek összetétele: 5 kisgazdapárti, 4-4 kommunista és szociáldemokrata, 3 nemzeti parasztpárti, 2 polgári demokrata párti és 5 pártonkívüli képviselő volt.) Még aznap megalakult a Dálnoki Miklós Béla vezette Ideiglenes Nemzeti Kormány.

A Nemzetgyűlés legfontosabb alkotása az új választójogi törvény (1945. VIII. törvény) volt. A testület az 1945-ben megtartott nemzetgyűlési választások után feloszlott.

Összetétele[szerkesztés]

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjait túlnyomórészt a korábban a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült öt párt delegálta: A kezdetben 231 tagú testület összetétele a következő volt:

A nemzetgyűlés valójában nem működött: 1944. december 21-i összehívását követően 1945 szeptemberéig (szinte az 1945-ös választások előestéjéig) nem is ült össze. Így nem sok gyakorlati jelentősége volt annak, hogy a szovjet hadsereg előrenyomulásával 1945. április 2-án, illetve július 24-én 488 főre egészítették ki, miközben a pártarányok alapvetően változatlanok maradtak. (Először 108 budapesti, majd 160 dunántúli, salgótarjáni és Zemplén megyei képviselőt adtak hozzá).

Hatásköri zűrzavar[szerkesztés]

A kormány felügyeletét, mivel az ideiglenes Nemzetgyűlés tulajdonképpen nem ülésezett, a Politikai Bizottság látta el, felhatalmazás nélkül kezébe véve azoknak a jogköröknek jórészét, amelyek a nemzetgyűlést kellett volna, hogy megillessék. Ez nevezte ki a nemzetgyűlés bizottságait is (az Alkotmányjogi, Földbirtok-politikai, Gazdasági, Mentelmi és Véderő Bizottságokat). A Politikai Bizottság elnöke az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke volt. A Bizottság összetétele azonban a politikai erőviszonyoknak megfelelően változott. Önmagát „kis nemzetgyűlésnek, szuverén nemzetgyűlést helyettesítő szervnek” tartotta.

December 22-én a Nemzetgyűlés a Politikai Bizottság javaslatára a korábbi államfői kinevezési jogokat az Ideiglenes Nemzetgyűlés háromtagú Elnökségére, a miniszterelnökre és a szakminiszterekre ruházta. (A jogkörök kiterjedtek a politikai államtitkárokra, a Magyar Királyi Kúria, a Közigazgatási Bíróság, a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökeire, a tábornokokra, illetve a Politikai Bizottság javaslata esetlegesen új miniszterelnök kinevezésére.)

A Politikai Bizottság és az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 26-án Nemzeti Főtanács[1] létrehozásáról rendelkezett és ezzel az alkotmányos viszonyok még áttekinthetetlenebbé váltak. Ennek tagja lett a nemzetgyűlés és a kormány elnöke – Zsedényi Béla, illetve Dálnoki Miklós Béla. A Politikai Bizottság később, 1945. március 12-én a Nemzeti Főtanács tagjává választotta Gerő Ernőt is (1945. május 15-én Révai József váltotta). A Főtanács a kormány és a miniszterelnök kinevezési jogkörét meghaladó jogkörrel rendelkezett, kinevezhette és felmenthette a kormány tagjait és amnesztia kivételével kegyelmet gyakorolhatott. A későbbiekben tagjai kicserélődtek: Nagy Ferenc házelnök, Tildy Zoltán miniszterelnök és a kommunista Rákosi Mátyás lettek a tagok.

1945. július 21-én a Főtanács át is alakította a kormányt: Faragho Gábor közellátási miniszter helyébe a szociáldemokrata Ries István, a Független Kisgazdapárt jobboldali szárnyához tartozó Vásáry István pénzügyminiszter helyébe pedig a szintén kisgazdapárti Oltványi Imre került.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]