Háromhatalmi egyezmény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Románia ünnepélyes csatlakozása az egyezményhez

A háromhatalmi egyezményt (németül: Dreimächtepakt, olaszul: patto tripartito) a három tengely-nagyhatalom, Japán, Németország és Olaszország kötötte meg Berlinben, 1940. szeptember 27-én, tízéves időtartamra garantálva egymás kölcsönös politikai, gazdasági és katonai támogatását „a nagy kelet-ázsiai térre és az európai területekre vonatkozó törekvéseiket illetően”.

Az egyezményt Japán részéről Kuruszu Szaburó berlini nagykövet, német részről Adolf Hitler kancellár, Olaszország részéről Galeazzo Ciano külügyminiszter írta alá.

A szerződést 1941-ben kiegészítették egy ponttal, miszerint háború esetén bármely szerződő fél csak a másik kettő beleegyezésével köthet fegyverszünetet.

A megállapodáshoz később csatlakozott Magyarország, Románia, Szlovákia, Bulgária és Jugoszlávia, majd az utóbbi szétesése után a Horvát Állam is.

Előzménye[szerkesztés]

A háromhatalmi egyezmény előzménye az 1936-ban Japán és Németország által megkötött antikomintern paktum volt, amelyhez Olaszország is csatlakozott. Az Antikomintern Paktum elsősorban a Szovjetunió elleni összehangolt együttműködést jelentette. A háromhatalmi egyezmény ezt kiszélesítette.

Jelentősége[szerkesztés]

Mivel mindhárom ország területi terjeszkedésre készült, az egyezmény tulajdonképpen Európa és Kelet-Ázsia hatalmi felosztását jelentette. A kölcsönös támogatás arra az esetre vonatkozott, ha „a három szerződő fél egyikét olyan hatalom támadja meg, amely jelenleg nem vesz részt az európai háborúban vagy a kínai-japán konfliktusban.”

Ezzel létrejött a „tengely”, a szövetséges hatalmak ellenfele a második világháborúban.

Az egyezmény elsősorban Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok, tehát a későbbi szövetségesek ellen irányult, akik számára egy kétfrontos háború fenyegetését idézte elő.

1940 októberében és novemberében német-szovjet megbeszélések folytak az Szovjetunió egyezményhez való esetleges csatlakozásáról. A csatlakozás csak azért nem jött létre, mert a náci Németország és a kommunista Szovjetunió nem jutott egyezségre a befolyási területeket illetően. [1]

Tagok[szerkesztés]

A Magyar Királyság 1940. november 20-án, a Román Királyság november 23-án, a Szlovák Köztársaság november 24-én, a Bolgár Cárság pedig 1941. március 1-jén csatlakozott a paktumhoz. 1941. március 25-én az egyezmény részese lett a Jugoszláv Királyság is, németbarát kormányát azonban már két nap múlva megdöntötte egy puccs, ami végül Jugoszlávia német–magyar–olasz–bolgár megszállásához (és Teleki Pál magyar miniszterelnök öngyilkosságához) vezetett.

Miután Jugoszlávia romjain megszületett a Független Horvát Állam, ez az új állam is csatlakozott a tengelyhez, 1941. június 27-én.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Joachim von Ribbentrop: Az idő a háromhatalmi egyezmény rendet teremtő hatalmai számára dolgozik; s.n., s.l., 1942
  • Réti György: Budapest – Róma Berlin árnyékában. Magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok a Gömbös-kormány megalakulásától a berlini háromhatalmi egyezményig, 1932–1940; Eötvös, Bp., 1998

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. (2020. március 28.) „German–Soviet Axis talks” (angol nyelven). Wikipedia.