Háromhatalmi egyezmény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Románia ünnepélyes csatlakozása az egyezményhez

A háromhatalmi egyezményt a három tengely-nagyhatalom, Japán, Németország és Olaszország kötötte meg Berlinben, 1940. szeptember 27-én, tízéves időtartamra garantálva egymás kölcsönös politikai, gazdasági és katonai támogatását „a nagy kelet-ázsiai térre és az európai területekre vonatkozó törekvéseiket illetően”.

Az egyezményt Japán részéről Kuruszu Szaburó berlini nagykövet, német részről Adolf Hitler kancellár, Olaszország részéről Galeazzo Ciano külügyminiszter írta alá.

Az szerződést 1941-ben kiegészítették egy ponttal, miszerint háború esetén bármely szerződő fél csak a másik kettő beleegyezésével köthet fegyverszünetet.

A megállapodáshoz később csatlakozott Magyarország, Románia, Szlovákia, Bulgária és Jugoszlávia, majd az utóbbi szétesése után Horvátország is.

Előzménye[szerkesztés]

A háromhatalmi egyezmény előzménye az 1936-ban Japán és Németország által megkötött antikomintern paktum volt, amelyhez Olaszország is csatlakozott. Az Antikomintern Paktum elsősorban a Szovjetunió elleni összehangolt együttműködést jelentette. A háromhatalmi egyezmény ezt kiszélesítette.

Jelentősége[szerkesztés]

Mivel mindhárom ország területi terjeszkedésre készült, az egyezmény tulajdonképpen Európa és Kelet-Ázsia hatalmi felosztását jelentette. A kölcsönös támogatás arra az esetre vonatkozott, ha „a három szerződő fél egyikét olyan hatalom támadja meg, amely jelenleg nem vesz részt az európai háborúban vagy a kínai-japán konfliktusban.”

Ezzel létrejött a „tengely”, a szövetséges hatalmak ellenfele a második világháborúban.

Az egyezmény elsősorban Anglia, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió, tehát a szövetségesek ellen irányult, akik számára egy kétfrontos háború fenyegetését idézte elő.

Tagok[szerkesztés]

Magyarország 1940. november 20-án, Románia november 23-án, Szlovákia november 24-én, Bulgária pedig 1941. március 1-jén csatlakozott a paktumhoz. 1941. március 25-én az egyezmény részese lett Jugoszlávia is, németbarát kormányát azonban már két nap múlva megdöntötte egy puccs, ami végül Jugoszlávia német-magyar megszállásához (és Teleki Pál magyar miniszterelnök öngyilkosságához) vezetett.

Miután Jugoszlávia romjain megszületett a Független Horvát Állam, ez az új állam is csatlakozott a tengelyhez, 1941. június 27-én.

Források[szerkesztés]