Zsedényi Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zsedényi Béla
Domborműve a Miskolci Egyetemen
Domborműve a Miskolci Egyetemen
Született 1894. április 5.
Aknasugatag
Elhunyt 1955. február 8. (60 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász,
pedagógus,
politikus,
országgyűlési képviselő
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsedényi Béla témájú médiaállományokat.
Zsedényi Béla emléktáblája egykori lakhelyén (V. ker., Veres Pálné u. 14)

Lőcsei Zsedényi Béla (Aknasugatag, 1894. április 5.Budapest, 1955. február 8.) miskolci jogászprofesszor, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke.

Élete[szerkesztés]

Apai ágon cipszer származású, egyik őse még német birodalmi nemesként települt át Magyarországra, az egykori Szepes vármegye területére, ahol 1649-ben III. Ferdinándtól lőcsei előnévvel kapott magyar nemességet. Családja 1824-ig a Pfannschmidt vezetéknevet viselte, s a megye legtekintélyesebb protestáns családjai közé tartoztak. Egyik rokona, Zsedényi Ede országos hírű politikus, országgyűlési képviselő volt a reformkorban, majd a kiegyezés után Deák-pártiként ismét, haláláig. Béla apja, Ottó, bányamérnök volt az Aknasugatag melletti sóbányában.

Középiskolai tanulmányait Nagyszebenben majd Máramarosszigeten végezte. Jogi tanulmányait is a város jogakadémiáján kezdte, majd Budapesten fejezte be: jogi és államtudományi doktorátust szerzett. Az első világháború idején az olasz fronton szolgált. Számos kitüntetést kapott cselekedeteiért. Leszerelése után – 1919-ben – a közigazgatásban helyezkedett el: Komárom főjegyzője lett, de a csehszlovákok internálták, végül 1924-ben Magyarországra, Tolcsvára települt. Még 1921-ben megnősült, Ferenczfalvi Tavy Olíviát vette el; egy gyermekük született, Lilla (1926).

1925-től 1944-ig a miskolci evangélikus jogakadémia tanára volt. Magántanári habilitációját a pécsi egyetemen tette le 1928-ban. A Tiszai Evangélikus Egyházkerület világi főjegyzője és az evangélikus zsinat tagja volt. 1929-ben – a Független Demokrata Párt képviseletében, az MSZDP-vel közös listán – bekerült Miskolc város törvényhatósági bizottságába, majd a Magyar Külügyi Tanács tagja is volt. Rövid ideig támogatta Gömbös Gyula politikáját, de 1939-től már az ellenzéki Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap főszerkesztője volt, míg be nem tiltották az újságot.

1944-ben Budapesten nyitott ügyvédi irodát, a német megszállás idején pedig bujkált. A nyilasok 1944. október 17-én mégis elfogták, Szilvásváradra internálták, de megszökött. 1944 decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává, majd az alakuló ülésen, 1944. december 21-én elnökévé választották, és így 1945. január 26-ától december 7-éig a Nemzeti Főtanács elnöke is volt. 1945. november 4-én, elnöki mandátuma lejártával, az új nemzetgyűlés külön törvény alapján kilenc másik közéleti személyiséggel együtt meghívta képviselőnek. Mérsékelt politikusként részt vett a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párt megalapításában. Az 1947-es választásokon már e párt színeiben jutott be az országgyűlésbe. A pártja elleni kommunista akció keretében parlamenti mandátumát 1947. november 20-án megsemmisítették (a komplett frakcióéval együtt), ettől fogva ügyvédként tevékenykedett.

1950. május 24-én koholt vádak alapján letartóztatták, majd novemberben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Lánya, Lilla, aki addig opera- és hangverseny-énekesnő volt, fizikai munkát kellett, hogy vállaljon. Felesége 1952-ben közlekedési baleset áldozata lett. Zsedényi Béla a gyűjtőfogházban hunyt el 1955-ben, és titokban temették el a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában. Rehabilitációját 1957-ben indították el, de mivel addigra már elhunyt, a perújításra csak 1963-ban került sor. A korábbi ítéletet nem nyilvános tárgyaláson megsemmisítették, és minden vádpontban felmentették, a családját (és a közvéleményt) azonban csak 1989. július 6-án értesítették. 1990. február 28-án az Országgyűlés is megemlékezett róla, ünnepélyes újratemetése földi maradványainak azonosítása után, 1990. december 20-án volt. A ceremónián részt vett Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök is.

Emlékezete[szerkesztés]

1991-ben a Miskolci Egyetemen Zsedényi-domborművet helyeztek el az A/6. épületben, Máger Ágnes alkotását, és előadótermet neveztek el róla. 1993-ban egykori budapesti lakóházán (Veres Pálné utca 14.) helyeztek el emléktáblát. Nevét utca [1] őrzi Miskolcon, a Martinkertvárosban.

Források[szerkesztés]