Szegedi Szabadtéri Játékok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szegedi Szabadtéri Játékok
Reggeli fények a Szegedi Szabadtéri Játékok nézőtere mögött
Reggeli fények a Szegedi Szabadtéri Játékok nézőtere mögött
Helyszín magyar Szeged, Magyarország
Aktív évek 1930-
Honlap Szegediszabadteri.hu

A Szegedi Szabadtéri Játékok Magyarország legnagyobb szabadtéri színháza, a szegedi Dóm téren nyaranta megrendezésre kerülő opera, próza, hangverseny és daljáték előadások sorozata.

Rövid története[szerkesztés]

A 20. század elején a szabadtéri európai rendezvények sikerei a magyar szellemi élet képviselőit hasonló indíttatású fesztiválok megszervezésére sarkallták. Magyarországon az elsők között indították útjára a nyári színházat Szegedi Szabadtéri Játékok néven.

A játékok ötletét először 1926-ban Juhász Gyula, a szegedi költő vetette fel. A gondolatot a kulturális és politikai élet számos jeles képviselője támogatta (Kertész K. Róbert, Hevesi Sándor, Fülei-Szántó Endre, Vojnovich Géza). A főpróbára a lehetőséget a szegedi Fogadalmi Templom felszentelésére rendezett ünnepségsorozat adta 1930 őszén. Az árkádsorral körbevett templomtér kiváló akusztikájával ideális helyszínnek bizonyult a szabadtéri színielőadások megrendezésére. Az első előadásra – a Magyar Passióra, Hevesi Sándor rendezésében – 1931. június 13-án került sor. Ezt követően a szabadtéri előadások – töretlen sikerrel – minden év nyarán Szeged fő attrakcióját jelentették.

1932-ben, nagyobb szabadtéri nézőtér – ülőhelyek hiányában, a Szép Heléna című darabot a Tisza-parti Stefánia sétányon mutatták be. Azután 1933 júliusában a helyi katonaság a Dóm téren felállított egy 2500 ülő- és 2000 állóhelyet magában foglaló nézőteret. Innen számítható a Szegedi Szabadtéri Játékok tényleges megszületése. 1933. augusztus 26-án a Hont Ferenc rendezésében bemutatott Az ember tragédiája sikeréhez már hozzájárult egy 300 fős statisztéria, tánckar, honvédzenekar és kórus, a templomi orgona és már vetített színpadképek is.

A játékok megszervezése az első években a helyi sajtónál volt magánkézben. Az 1935-ös szezonban (Parasztbecsület, Cremonai hegedűs, Glaucos, és ismét Az ember tragédiája) úgy alakult, hogy a bevételek nem fedezték a kiadásokat, ezért a szervezést 1936-tól Szeged városa vette át. Megismételt sikeres előadások mellett a szabadtéri játékok történetében ezután olyan darabok kerültek bemutatásra, mint Herczeg Ferenc Bizánc című darabja, Kacsóh Pongrác János vitéz daljátéka (1936), Berczeli A. Károly Fekete Mária című játéka (1937), Verditől a Requiem, Puccini Turandotja (1938), vagy Verdi Aidája (1939). Hangversenyeken Kodály-, Bizet-, Erkel-, Kacsóh-, Liszt- és Csajkovszkij-művek csendültek fel.


A Magyarországon egyedülálló szabadtéri sikersorozat első felvonásának a második világháború vetett véget, 1939-ben.

Az újrakezdés, 20 év kihagyás után, 1959. július 25-én következett el. Ezen az estén a Hunyadi László dallamaival kezdődött meg a Szegedi Szabadtéri Játékok második fejezete. Az „újkori” játékok több, mint 40 éve alatt – 142 darab 657 előadásán – már 3 millió nézőnél többen voltak kíváncsiak.

1984-ben a Szegedi Szabadtéri Játékok újrakezdésének 25. évfordulójára a rendezvény kivívta az ország legnagyobb szabadtéri színháza címet.

Érdekességek[szerkesztés]

1994-ben a játékok új nézőteret kapott. A teret egész évben elfoglaló lelátót csak az előadások idejére felállított, 4000 férőhelyes mobil nézőtérrel cserélték le. A szektorokat az 1879-es szegedi nagy árvíz idején segítséget nyújtó európai fővárosokról (London, Róma, Párizs, Berlin, Brüsszel, Bécs), illetve Szeged testvérvárosairól (Darmstadt, Turku, Parma, Nizza, Szabadka, Toledo, Odessza) nevezték el.

Források[szerkesztés]