Kacsóh Pongrác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kacsóh Pongrác
Kacsóh Pongrác.jpg
Életrajzi adatok
Született 1873. december 15.
Flag of Hungary (1915-1918; angels; 3-2 aspect ratio).svg Budapest
Elhunyt 1923. december 16. (50 évesen)
Flag of Hungary (1915-1918, 1919-1946).svg Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Pályafutás
Műfajok
Tevékenység zeneszerző, zenepedagógus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kacsóh Pongrác témájú médiaállományokat.

Marosséllyei Kacsóh Pongrác (Budapest, 1873. december 15. – Budapest, 1923. december 16.) magyar zeneszerző, zenepedagógus, főreáliskolai igazgató-tanár.[1]

Életpályája[szerkesztés]

Marossélyei Kacsóh Lajos (1849-1911),[2] m. k. áll. nyu. felügyelő, és gyergyószentmiklósi Lukács Róza gyermekeként született. Apai nagyszülei marossélyei Kacsóh Lajos (1812-1877)[3] és nagygyimóthi Nyikos Katalin (1819-1899) voltak.[4]

Kacsóh Pongrác Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, ahol 1896. június 13-án summa cum laude minősítéssel természettudományi szakon végzett. Kisbarnaki Farkas Gyulánál doktorált fizikából.[5]

Zenei tanulmányait Farkas Ödönnél, a Konzervatórium igazgatójánál végezte, majd Budapestre költözött, és 1898-tól matematikafizika szakos gimnáziumi tanárként főleg matematikai cikkeket publikált. Érdeklődése egyre inkább a zene felé fordult, később komponálni kezdett, elmélyedt a zeneelmélet tudományában. 1905 és 1907 között a Zenevilág című szaklapot szerkesztette, mely lapban 1904-ben elsők között méltatta az ifjú zeneszerző, Bartók Béla jelentőségét. Ugyanebben az évben Bakonyi Károly felkérésére komponálta János vitéz című dalművét, amelynek bemutatójára 1904. november 18-án került sor a Király Színházban.

1909-ben Kecskeméten a Főreáliskola igazgatójává nevezték ki.

Házassága[szerkesztés]

Felesége a németújvári születésű alsózopori Nagy Róza (1877-†?), alsószopori Nagy Jenő (1844-1916)[6] és szladeovici Szladovits Magdolna (1857-1893) lánya volt.[7] Édesapja oldaláról a régi Sopron megyei nemesi alsószopori Nagy családból származott;[8] édesanyja, a zalaboldogfai születésű Szladovits Magdolna, Zala megyei nemesi származású volt, akinek az atyja, Szladovits Ferenc (1829-1878), jogász, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt főhadnagy volt; az utóbbinak az ősei között például a tekintélyes szentgyörgyi Horváth, a rábadoroszlói Rumy és a boldogfai Farkas családok találhatók. Később, feleségétől elvált. A házasságból született:

Társadalmi szerepvállalása[szerkesztés]

Társadalmi elismertségét jelzi, hogy számos magas tisztséggel bízták meg. 1912-től Budapest székesfőváros zenei szakelőadójaként, a közép- és felsőfokú zenetanfolyamok főigazgatójaként tevékenykedett. Éveken át vezette a Székesfővárosi Énekkart. Az Országos Dalosszövetség igazgatója, és az Országos Zenészszövetség elnöke volt.

Főbb művei[szerkesztés]

Kísérőzenék színpadi művekhez[szerkesztés]

Dalművek[szerkesztés]

Publikációk[szerkesztés]

  • Prolegomena a zene pozitív aesthetikájához (Bp., 1904);
  • A zene fejlődéstörténete (A Műveltség Könyvtára Bp., 1909).
  • A pataki énekes kódex (Magyar Figyelő 1911.)
  • Az elemi iskolai énektanítás pedagógiája (Bp., 1912.);
  • Cikkek a Zenevilágban és az Új Életben;
  • Zenekritikák a Pesti Naplónál.
  • Tanulmányok az elektromos rezgésekről, konszonanciáról-disszonanciáról. Lásd: http://fizikaiszemle.hu/archivum/fsz0901/kacsoh0901.html

Kapcsolódó oldalak[szerkesztés]

Kacsóh Pongrác dalai a magyar Wikipédián
Szócikk Dallam Szöveg
Jancsi belépője Kacsóh Pongrác Heltai Jenő
Furulya nóta Kacsóh Pongrác Heltai Jenő
A francia királylány dala Kacsóh Pongrác Heltai Jenő
Kék tó, tiszta tó Kacsóh Pongrác Heltai Jenő
Egy rózsaszál Kacsóh Pongrác Heltai Jenő
Iluska dala Kacsóh Pongrác Heltai Jenő

Emlékezete[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985.
  • Fancsali János: Kacsóh Pongrác, Bartók Béla első méltatója. In: Magyarörmény zenei breviráium. Magyar-Örmény Könyvtár 10. Budaörs, 2003. 103-110. ISBN 963 212 329 8
  • Frideczky Frigyes: Magyar zeneszerzők. [Bp.], Athenaeum 2000 Kiadó, 2000. (Lyceum könyvek)
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992.(Kecskeméti Füzetek 4.)
  • Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968.
  • Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Bp., Havas Ödön, 1936.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.

A János vitézről[szerkesztés]