Hevesi Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hevesi Sándor
Hevesi Sándor
Hevesi Sándor
Születési név Hoffmann Sándor
Született 1873. május 3.
Nagykanizsa
Elhunyt1939. szeptember 8. (66 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása színházi rendező, egyetemi tanár, drámaíró, kritikus, író, műfordító, színházigazgató

Hevesi Sándor az IMDb-n
Hevesi Sándor PORT.hu-adatlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hevesi Sándor témájú médiaállományokat.

Hevesi Sándor (eredeti neve: Hoffmann Sándor) (Nagykanizsa, 1873. május 3.Budapest, 1939. szeptember 8.) magyar rendező, egyetemi tanár, drámaíró, kritikus, író, műfordító, színházigazgató.

Hevesi Sándor (1910-es években)
Hevesi Sándor arcképe és aláírása
Utolsó darabjai egyikének bemutatója után, közös kép a színészekkel (1938). Hevesi Sándor: A bűvészinas. Belvárosi Színház, 1938. Somogyvári Rudolf (Récsey Viktor, zongoraművész), Turay Ida (Marianne), Hevesi Sándor, a szerző, Szilassy László (Kemény Pál, újságíró)
Hevesi Sándor emléktáblája Budapest VII. kerületében

Élete[szerkesztés]

Hevesi Sándor sírja. Kerepesi temető: 41/1-1-23.

A budapesti egyetemen elvégezte előbb a jogot, majd a filozófiát és mindkét fakultáson doktorátust szerzett. 1892-1906 között a Magyar Szemle belső munkatársa volt. 1901-ben Beöthy László támogatásával a Nemzeti Színházhoz került rendezőnek. 1904-1908 között a Thália Társaság egyik alapító-rendezője volt. 1907-1908 között a Népszínház főrendezője; 1908-tól, valamint 1915-től a Nemzeti Színház rendezője, 1922-től főrendezője, 1923-tól 1932-ig igazgatója volt. 1912-től az Operaházban működött mint főrendező, és munkássága nagy hatással volt operarendezésünk modernizálására. Többek között beállította a Mozart-ciklust, felfrissítette a Hoffmann meséi, az Aida, a Troubadour előadásait. Közben a Petőfi Társaság megválasztotta tagjának.

1922-ben Császár és komédiás c. darabjával elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Vojnich-díját és ugyanebben az évben a Nemzeti Színház főrendezője lett, 1923-ban pedig a színház igazgatója. Az ő igazgatása alatt a Nemzeti Színház olyan virágzásba jutott, amilyenre még alig volt példa viszontagságos történetében. Nehéz időkben, nehéz körülmények között, az állam ki nem elégítő anyagi támogatásával küzködve, a színház tulajdonképpeni közönségének, a művelt középosztálynak elszegényedése dacára visszaszerezte a Nemzeti Színház népszerűségét. A nézőtér úgyszólván napról napra megtelt, egyik siker a másikat érte. Az izgatott politikai és társadalmi atmoszférában sok támadásnak volt kitéve egy-egy előadása miatt, ő azonban szilárdan állott művészi feladatai mellett. A színház Shakespeare- és Moliére-repertoárjait teljesen megújíttotta, az összes darabot újrarendezte, mély tanulmányon alapuló, eredeti felfogásban a két világirodalmi író klasszikus műveiből ciklusokat rendezett, melyek páratlan sikerrel jártak. Különösen a magyar Shakespeare-kultusz valóságos reneszánsza fűződik az ő munkásságához.

A magyar drámairodalom érdekében kifejtett tevékenysége is fokozott jelentőségű. Nemcsak felismerte a tehetségeket, hanem óriási tapasztalatával, finom művészi érzékével segítségükre is volt darabjaik kidolgozásában és a színpadon életképessé tételében. Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán, Móricz Zsigmond darabjait kitűnő előadásban nagy sikerre vitte, Zilahy Lajos drámaíró tehetsége ő alatta bontakozott ki. Minden darab rendezésében támogatására volt a rendezőknek. Nem egy szellemes, újszerű rendezés fűződik nevéhez. Az ember tragédiáját, a Faustot, a magyar és külföldi klasszikus irodalom számos más remekét új szcenáriummal hozta színre. A színházban erős fegyelmet hozott létre, vezetése alatt a színészek megfeszített erővel dolgoztak, de szívesen is végezték a nagy munkát, mert napról-napra érezték sikerét. Hevesi műve a Nemzeti Színház Kamara Színházának létrejövetele, amellyel a magyar színpad új színt kapott. A Kamara Színház az ő vezetése alatt pompásan felvirágzott, megtalálta a maga stílusát, meghódította a közönséget és megteremtette a lehetőségeket az intimebb hatású darabok sikeres eljátszására.

1926-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. 1927-1932 között a Színművészeti Főiskola oktatója volt. 1929-ben a londoni egyetemen a magyar irodalomról és William Shakespeare-ről tartott előadásokat. 1933-tól haláláig a Magyar Színház rendezője volt.

Emlékezete[szerkesztés]

Egy általános iskolát neveztek el róla Nagykanizsán, valamint az ő nevét viseli a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház is.

Színházi munkái[szerkesztés]

Rendezőként[szerkesztés]

Íróként[szerkesztés]

  • Házi tündér (1945)
  • A Pál utcai fiúk (1946, 1959, 1995)
  • A kőszívű ember fiai (1952, 1961, 1963, 1970, 1993, 1998)
  • Pathelin mester (1958) (fordító is)
  • Fekete gyémántok (1961)
  • Az Aranyember (2001)

Fordítóként[szerkesztés]

  • Shaw: Blanco Posnet elárultatása (1945, 1963)
  • Shaw: Szent Johanna (1945, 1955-1958, 1963)
  • Molière: A fösvény (1945, 1951, 1993)
  • Shaw: Pygmalion (1946-1947)
  • Shaw: Olyan szép, hogy nem is lehet igaz (1946)
  • Bretzner: Szöktetés a szerájból (1947, 1950, 1957, 1960-1962, 1968, 1975-1977, 1979-1980, 1987, 2003)
  • Molière: A kényeskedők (1947, 1950)
  • Shaw: Tanner John házassága (1948)
  • Cammarano: A trubadúr (1948, 1951, 1954, 1961-1963, 1966, 1970, 1972-1974, 1979, 1985, 1991, 1995)
  • Shaw: Blanco Posnet színvallása (1948)
  • Wilde: Eszményi férj (1949, 1981)
  • Gogol: Leánynéző (1950-1952)
  • Molière: Scapin furfangjai (1951, 1984)
  • Molière: Furfangos fickó (1953)
  • Beaumarchais: A Sevillai borbély, avagy a hiábavaló elővigyázat (1953-1956, 1958, 1961-1962, 1986, 1990, 1994)
  • Molière: Dandin György vagy a megcsúfolt férj (1954-1955)
  • Shaw: Caesar és Cleopatra (1955, 1966)
  • Carlo Goldoni: A fogadósné (1955, 1961)
  • Shaw: Fekete papagáj (1957)
  • Sardou-Najac: Váljunk el (1957-1959, 1961, 1965, 1977)
  • Wilde: Hazudj igazat! (Bunbury) (1959-1960, 1965, 1968, 1970-1972, 1976, 1985-1986, 1995, 2000, 2003)
  • Wilde: Lady Windermere legyezője (1959)
  • William Shakespeare: A windsori víg asszonyok (1961)
  • Shaw: A cárnő (1966)
  • Shaw: A sors embere (1972)
  • Shaw: Vissza Matuzsálemhez (1982)
  • Shaw: Segítség! Orvos! (1992)
  • Lavery: Az úr katonái (1995, 1998)
  • Shaw: Candida (1998)

Drámái[szerkesztés]

  • Ámor játékai
  • Az új földesúr
  • Egy magyar nábob
  • Régi jó világ
  • Az apja fia (dráma, 1912)
  • A Madonna rózsája (1915)
  • A hadifogoly (1917)
  • Görögtűz (vígjáték, 1918)
  • Császár és komédiás (1919)
  • 1514 (1921)
  • Elzevir (vígjáték, 1925)
  • Az Amazon (vígjáték, 1928)
  • A bűvészinas (színmű, 1938)

Művei[szerkesztés]

  • Dráma és színpad (tanulmányok, 1896)
  • A színjátszás művészete (1908)
  • Az előadás művészete (1908)
  • Mozart (1917)
  • Az igazi Shakespeare és egyéb kérdések (1919)
  • Shaw-breviarium (1922)
  • Színház (1938)
  • A drámaírás iskolája (tanulmányok, 1961)
  • Amit Shakespeare álmodott (1964)
  • Az előadás, a színjátszás, a rendezés művészete (1965)

Forgatókönyvei[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]