Somlay Artúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Somlay Artúr
Somlay Artúr 1942-ben, Szegeden
Somlay Artúr 1942-ben, Szegeden
Életrajzi adatok
Születési név Schneider Artúr
Született 1883. február 28.
Budapest
Elhunyt 1951. november 10. (68 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Pályafutása
Aktív évek 19001951
Híres szerepei Simon Péter (karmester) - Valahol Európában
Díjai
Kossuth-díj1948, 1951
Kiváló művész1950
További díjakKossuth-díj

Somlay Artúr az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Somlay Artúr témájú médiaállományokat.
Somlay Artúr a Hazajáró lélek című filmben
Somlay Artúr (balra) a Piros bugyelláris című film egyik jelenetében Tapolczay Gyulával és Pethes Sándorral (1938)

Somlay Artúr (eredeti nevén Schneider Artúr; Budapest, 1883. február 28. – Budapest, 1951. november 10.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, színészpedagógus.

Élete[szerkesztés]

Édesapja vasúti tisztviselő volt, hat gyereket nevelt. A későbbi színészfejedelem többször ellógott hazulról, hogy mindenféle társulatokban felléphessen. Apja egy ideig járt utána, hazavitte, de egy idő után belenyugodott abba, hogy fiából „komédiás” lesz.

A negyvenes évek végén, a kitelepítések kezdetekor, a művész számos nehéz helyzetbe került színészkollégája mellett állt ki. Az akkori időszak kulturális főhatalmassága, Révai József, eleinte még hallgatott Somlay szavára, egy idő után azonban már kiüzent az előszobába: nem ér rá.

Somlay hazament, fogott egy üveg konyakot és egy doboz altatót, s az éjszaka folyamán mindkettőt elfogyasztotta; 1951. november 10-ének hajnalán így érte a halál.

Somlay Artúr emléktáblája egykori lakhelyén, a Szent István körút 9. sz. alatt

Pályája[szerkesztés]

Somlay Artúr sírja Budapesten. Kerepesi temető: 33-1-50/a

A Vígszínház színiiskoláját végezte, majd 1900-ban lépett színpadra. Egy-egy évadot játszott Kecskeméten, Pozsonyban, Zomborban, Kolozsvárott, Debrecenben. 1905-ben vendégként fellépett a Vígszínházban, 1906-ban pedig a Városligeti Színkörben.

1906–1907-ben Győrött, 1907-ben a Thália Társaságnál és a Fővárosi Kabaréban, utána pedig Miskolcon, illetve a Magyar Színházban lépett fel. 1908–1921 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1921-ben Berlinben forgatott mozifilmet.

Ezt követően 1922–23-ban, 1925-ben, 1929–30-ban a Belvárosi Színházban, 1923-ban, 1926-ban, 1929-ben, 1933-ban a Magyar Színházban, 1924–26-ban pedig a Renaissance Színházban lépett színpadra. 1927-től 17 éven át a Vígszínházban szerepelt.

1935–36-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1929-ben meghívták az Új-, 1923-ban, 1928-ban, 1930–31-ben és 1939-ben az Andrássy úti-, 1942-ben a Nemzeti-, 1944-ben az Új Magyar Színház egy-egy bemutató előadására.

1925 júliusában a bécsi Kammerspiele színpadán, 1931-ben magyarországi és erdélyi városokban lépett fel alkalmi társulatával. 1945-ben a Víg- és a Márkus Parkszínház foglalkoztatta. 1946–1951 között ismét a Nemzeti Színház tagja volt. 1948-tól 1950-ig tanított a Színművészeti Főiskolán.

Főként hősszerelmes szerepekben voltak kiemelkedő eredményei, de társadalmi kérdéseket feldolgozó, dialógusos színművekben és népi drámákban is jelentőset alkotott. Elsöprő lendületével, hibátlan játékával, érzelmes, szenvedélyes metakommunikációjával megújította a magyar színművészetet. Aprólékosan kidolgozott lélekábrázolásait a külsőségek pontos megjelenítésével párosította.

1912-től, a némafilm időszakától kezdve több filmet forgatott, és fellépett a rádióban és pódiumon is. Regény- és drámaírással is próbálkozott.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb szerepei[szerkesztés]

Színház[szerkesztés]

Film[szerkesztés]

  • Ma és holnap (1912)
  • Simon Judit (1915)
  • Faun (1917)
  • Ilona (1921)
  • Az orvos titka (Párizs, 1929 – 30)
  • Az új földesúr (1935)
  • Budai cukrászda (1935)
  • Rozmaring (1938)
  • A falu rossza (1938)
  • A piros bugyelláris (1938)
  • Halálos tavasz (1939)
  • Fűszer és csemege (1940)
  • Zárt tárgyalás (1940)
  • Semmelweis (1940)
  • Hazajáró lélek (1940)
  • Gyurkovics fiúk (1940)
  • Erzsébet királyné (1940)
  • A kegyelmes úr rokona (1941)
  • Életre ítéltek (1941)
  • Európa nem válaszol (1941)
  • Végre (1941)
  • Haláltánc (1941)
  • Édes ellenfél (1941)
  • Szerető fia, Péter (1942)
  • Egy asszony visszanéz (1942)
  • Magdolna (1942)
  • Intéző úr (1942)
  • Lelki klinika (1942)
  • Keresztúton (1942)
  • A harmincadik (1942)
  • Halálos csók (1942)
  • Alkalom (1942)
  • Szováthy Éva (1943)
  • Szerelmi láz (1943)
  • Féltékenység (1943)
  • Aranypáva (1943)
  • Benedek-ház (1943)
  • Madách (1944)
  • A két Bajthay (1944)
  • Gyanú (1944)
  • Kétszer kettő (1944)
  • Hazugság nélkül (1945)
  • Valahol Európában (1947)
  • Ludas Matyi (1949)
  • Különös házasság (1951)
  • Nyugati övezet (1951)

Művei[szerkesztés]

  • Veszedelem (dráma) (1908)

Emlékezete[szerkesztés]

  • Alakja felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest noir című bűnügyi regényében: amikor a főhős bűnügyi újságíró először szemtől szemben találkozik a könyv negatív főszereplőjével, az a legelső gondolata, mintha személyesen Somlay Artúrral találta volna szembe magát.

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]