Szacsvay Imre (színművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szacsvay Imre
Született1854. október 10.
Irsa
Elhunyt1939. május 23. (84 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaBoér Emma (1878–1938)
Foglalkozásaszínész
IskoláiSzínészeti Tanoda (–1873)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (41/1-1-4)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szacsvay Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Esztelneki Szacsvay Imre, Szacsvay Imre Dezső (Irsa, 1854. október 10.Budapest, 1939. május 23.)[3] drámai színész, a magyar színjátszás klasszikus stílusának egyik legjelentősebb képviselője.

Élete[szerkesztés]

A Pest megyei Irsán született Szacsvay Ágostonnak, a keleti vaspálya felügyelőjének és Tassy Rózának a fiaként. 1871 őszén lett a színitanoda hallgatója, tanulmányai közben mint statiszta dolgozott az István téri Színházban és a Várszínházban. 1874 tavaszán meghívták Kolozsvárra próbajátékra és május 1-jén szerződtették hősszerelmesnek és társalgási színésznek. Május 5-én Feuillet Juliájának Maxim szerepében lépett fel. Schiller Don Carlosának alakítása volt az első sikere. 1875-ben Szigligeti Ede meghívta egy próbaévre a Nemzeti Színházhoz, azonban Szacsvay Imre visszautasította meghívást. 1884-ig működött Kolozsvárt, ahonnan végül 1884-ben Paulay Ede hívta őt a budapesti Nemzeti Színházhoz. Itt aratta legnagyobb sikereit. Február 18-án láthatta először a pesti közönség a Fourchambault-családban Bernand szerepében. Március 16-án kötött szerződést és 21-én már Sardou Fedorá c. művében Lorisz Ipanovként lépett fel. A kritikusok kezdetben tartózkodással fogadták, azonban az 1885. július 24-ei, az Othello címszereplőjeként nyújtott alakítását már jelentősen méltatták. 1908 októberében megválasztották a drámabíráló bizottság tagjának, majd 1909-ben a színház örökös tagja lett. Lear Király szerepében 1888. augusztus 24-én lépett színpadra először és 1913. szeptember 29-én ez volt az utolsó alakítása is egyben, ekkor ugyanis saját visszavonult, mivel úgy érezte, hogy a kor követelményeinek már nem felel meg az ő játékstílusa. Ódry Árpád a következőket írta róla: „Learját és Brutusát örökké magam előtt fogom látni, mint a sziklakeménység inkarnációját." 1915 és 1923 között a Színiakadémia tanára volt. Felesége Boér Emma színésznő volt, akivel 1878 májusában kötött házasságot.[4] Halálát idült szívizomlob, agyvérömleny okozta. Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (41/1-1-4).

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben 2008-ban (41/1-1-4)

Fontosabb szerepei[szerkesztés]

  • Petur bán (Katona József: Bánk bán)
  • Shakespeare színműveiben:
    • Othello (Othello)
    • Mac-Duff (Macbeth)
    • Rómeó (Rómeó és Júlia)
    • Antonius (Antonius és Cleopatra)
    • Antonius (Julius Caesar)
    • Theseus (Szentivánéji álom)
    • Prospero (Vihar)
    • Antonio (Velencei kalmár)
    • Leontes (Téli rege)
    • Achilles (Troilus és Cressida)
    • Claudius (Hamlet)
    • Brutus (Julius Caesar)
    • Lear király (Lear király)
    • Macbeth (Macbeth)
    • Coriolanus (Coriolanus)
  • Bannai Gerő (Szigligeti Ede: Rang és mód)
  • Bercsényi Miklós (Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága)
  • Mózes (Rákosi: Elnémult harangok)
  • John Gabriel Borkman (Ibsen)

Műve[szerkesztés]

  • Életem és emlékeim (sajtó alá rendezte: Balassa I., Budapest, 1940)

Irodalom[szerkesztés]

  • Ivánfi Jenő: A színpad művészete (Budapest, 1919)
  • Rédey Tivadar: A magyar beszéd színpadi művészei (Budapest, 1920)
  • Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket (Budapest, 1957)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14389.htm, Szacsvay Imre, 2017. október 9.
  2. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. május 30.)
  3. Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 171/1939. folyószáma alatt.
  4. Fővárosi Lapok 1878. március 30.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-
  • Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930
  • Színház az egész!... Játékos színháztörténeti kaleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • A magyar színművészet. Szerk. B. Virágh Géza. Bp., Országos Irodalmi Részvénytársaság, 1900