Jászai Mari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jászai Mari
Jászai Mari
Jászai Mari
Életrajzi adatok
Születési név Krippel Mária
Született 1850. február 24.[1]
Ászár[2]
Elhunyt 1926. október 5. (76 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Házastársa Kassai Vidor

Jászai Mari az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jászai Mari témájú médiaállományokat.

Jászai Mari (születéskori neve: Krippel Mária, a születési anyakönyv szerint Kripl Maria Anna [3]) (Ászár, 1850. február 24.Budapest, Krisztinaváros, 1926. október 5.)[4] magyar színésznő, a Nemzeti Színház nagyasszonya, az egyik legnagyobb magyar tragika.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Krippel József ácsmester, édesanyja Keszey Julianna. Eredeti nevét annyira nem szerette, hogy még a születési anyakönyvi kivonatból is kiégette a Krippelt (a német szó jelentése beteg, kissé lesajnáló értelemben). Édesanyja korán elhunyt és nyolc árvát hagyott maga után. Apja, a hatalmas szál ácslegény, különös ember volt. Hajnaltól éjfélig dolgozott nyolc kis gyermekére, de a legkisebb ok miatt sóbamártott kötéllel verte mezítelen hátukat. A rideg mostoha, aki az édesanyja halála után a házba költözött, még szította ennek az ellentétes lelkű embernek a dühét gyermekeivel szemben. A kis Mari ötéves korában elsodródott a szülői háztól, idegen gyermekek csizmácskáit pucolta, szolgáló lett belőle. Évekig szennyes szalmán hált, éjfélkor fölkeltették a nagymosás miatt, patkányok rágták széjjel a haját, de hamar megtalálja vigaszát: a könyvet. A munkától ellopott perceiben, a falusi küszöbre kuporodva olvasni tanult.

Elemi iskolába Győrben járt, az Ursulitáknál. Egy iskolai ünnepen alkalmi verset szavalt. Meghallotta, amint Simor János győri püspök, a későbbi bíboros hercegprímás halkan odaszólt az Orsolya-zárda főnökasszonyának: »Das Kind hat Talent!« A kis Mari nem tudott németül. Győrben egy úriház kis cselédkéje volt. Iskola előtt följárt cipőket tisztogatni, vasárnap délután pedig a gyermekekkel játszott. A család üveges folyosója tele volt magyar írók és művészek arckepeivel. Jászai Mari maga írja, hogyan szólal meg benne ezen az üveges folyosón az ős színészösztön: "Hogyan kezdődött, hogyan ment? Elég az hozzá, hogy az úrigyerekek kitalálták, hogy ha egy képre rámutatnak és azt mondják: »Nézd Mari, ez meghalt«, hát én rögtön egy sirató jelenetet játszom el a kép előtt, tépem a hajam és folyik a könnyem. A többi gyerek is bőg, amíg csak valaki közbe nem szól és egy másik képre nem mutat, hogy »no ne sírj, kis Mari, nézd csak, ez még él«. Erre én rögtön átcsaptam a legnagyobb örömbe, ugráltam, táncoltam és csakhamar velem táncolt és ujjongott az egész gyerekhad. Elektrát játszottam tízéves koromban! És a színháznak ekkor még csak hírét sem hallottam!"

Szolgált később Pesten a Király utcában, majd Bécsben, ezután markotányosnő volt a königgrätzi csatában. A visszavonulás napjaiban, Königgratz után, hősies viselkedésével és önfeláldozásával sebesültek életét mentette meg. Adtak neki háromszáz forint pénzjutalmat és Bécsben szélnek eresztették. Ruhákat vett, majd rövid időre hazakerült a szülői házba. Az ablakon át, éjjel szökött meg onnan, hogy színésznő legyen. 1866-ban, tizenhat évesen Hubay Gusztáv társulata után ment Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett. A peleskei nótárius egyik néma szerepében lépett fel először. 1867-ben már Budán játszott Bényeinél, 1869-ben a kolozsvári színházhoz szegődött. Itt saját magának kellett színpadi díszruháiról gondoskodnia havi 70 forint fizetésből.

Jászai Mari Gertrudis szerepében az 1870-es években

Budai tartózkodása alatt ismerkedett meg első férjével, Kassai Vidor komikussal, akitől két év házasság után vált el. 1872-ben lett tagja a budapesti Nemzeti Színháznak, ahova báró Orczy Bódog intendáns hívta, és amelyhez haláláig hűséges maradt (egy évre, 1900-ban a Vígszínházba szerződött), 1901-től a Nemzeti örökös tagja. Bemutatkozó előadásában Bánk Bán Gertrudisát játszotta. 1893-tól egy évig a Színművészeti Akadémián tanított. Férfifalónak tartották, bár saját szavai szerint kapcsolatait mélyen átélte. Válása után többé nem ment férjhez.

Az első világháború alatt minden szabadidejét a sebesült katonák között töltötte és minden jövedelmét rájuk költötte. Ellátta őket alsóruhával, dohánnyal, édességgel, könyvvel, szavalt nekik egész délutánokon át. Nem irtózott a szenvedéstől, a szennytől, a piszoktól és nem fogadott el köszönő szót, sem medáliát. Lakása valóságos raktár volt. Zsákszám álltak ott a szeretetadományok, amiket a harcterekre küldött. Megtakarított kis vagyonát így költötte el a háború alatt, még adósságokba is keveredett.

A Petőfi Társaság nemcsak írói tehetségét, hanem a Petőfi-kultuszban szerzett nagy érdemeit is méltányolta, amikor 1908-ban tiszteleti tagjává választotta. Jászai Mari minden idők legnagyobb Petőfi-interpretálója volt és hogy Petőfi kultusza a 20. század első évtizedeiben újjászületését élte, abban az oroszlánrésze volt.

1922. január 6-án ünnepelte az ország színészkedésének ötvenéves jubileumát a Nemzeti Színház színpadán. Utoljára 1925. december 3-án lépett színpadra Az aranyemberben, mint Teréza mama. 1926. október 5-én halt meg Budapesten és egy ország gyászolta őt. A Kerepesi úti temetőnek abba a sírjába helyezték örök nyugalomra, amelyet még életében építtetett önmagának. A sírgödröt kirakatta gondosan a lebontott régi Nemzeti Színház köveivel, a sírkövet is fölébe állíttatta, amit a régi Nemzeti Színház egyik hatalmas oszloprészéből faragtatott. Erre vésette rá a sírfeliratot, amit saját maga írt.

Művészete[szerkesztés]

Őstehetség volt, ismereteit folyamatos tanulással mélyítette. Mindenekelőtt tragikus sorsú szerepekben tündökölt, Shakespeare nőalakjait, Antigonét, Iokasztét és Élektrát, Kleopátrát, Margit királynét, Lady Macbethet, Volumniát, Gonerilt, Konstanciát, a Rómeó és Júliában a dajkát és Capuletnét formálta meg kiemelkedő tehetséggel. Utolsó szerepe Gloucester özvegye volt a III. Richárdban. Tehetségesen és szívesen szavalta Petőfi Sándor verseit – például munkásoknak szervezett előadóesteken. Fordított is: Ibsen John Gabriel Borkman című művét az ő fordításában mutatta be a Nemzeti Színház. Összesen mintegy 300 szerepet játszott. 1926-os halála után nyilvánosságra került naplója, jegyzetei színháztörténeti szempontból is értékesek az utókor számára.

A Schöpflin-féle Magyar Színművészeti Lexikon így jellemzi:

Jászai Mari az a színésznő, aki mindig a valóság illúziójával hatott, bármilyen fenséges és nagyszerű volt is. Ő elhitette velünk, hogy való élet az, amit szemünk láttára végig él. Őszinte és egyszerű volt a maga módján. [...] Ő volt a mindenek fölött való színész. A színjátszó, akit a lelki és testi átváltozás ősi nagy ösztöne egyszer odavitt abba a világba, amely egészen az övé, amelynek nincsenek határai, amelyben lehet a kis pesztonkából királynő, ahol szép lesz a csúnya és rúttá kendőzi magát a szép. Az örök színész, egész színész, abszolút színész volt ő, aki nappal igénytelenül öltözött, nem bánta, ha sokan csúnyának tartják, nem igyekezett tetszeni, nem törekedett arra, hogy mindenkit elbájoljon, meghódítson vagy elkápráztasson a szellemével. Szinte nőietlen volt rideg lelki magányában, lemondva a nőiesség ősi és örök vágyáról: tetszeni mindenkinek! Ő nappal nem akart tetszeni és nem akart ékes lenni. Minden erejét, képességét, akaratát a szerepei számára tartogatta.

Emlékezete[szerkesztés]

Jászai Mari sírja Budapesten. Kerepesi temető 28-díszsor-18. Kivitelezők: Seenger Béla, Miakits Károly, Szabó Jenő

Már életében, 1922-ben emléktáblát helyeztek el ászári szülőházán, ami napjainkban emlékháznak van berendezve.[5] Róla nevezték el a tatabányai Jászai Mari Színházat. Nevét ezenkívül Budapesten közterület viseli (tér az V. és a XIII. kerületben). A Vénuszon egy krátert neveztek el róla. Az ő nevét viseli egy rangos színművészeti kitüntetés is, a Jászai Mari-díj. Budapest V. kerületében a Magyar utca 34. sz. alatti Színészotthont róla nevezték el, domborművel díszített emléktábla őrzi emlékezetét, Borbereki-Kovács Zoltán alkotása.

Fontosabb színházi szerepei[szerkesztés]

Shakespeare-szerepek[szerkesztés]

Goneril (Lear), Margit királyné (III. Richárd), Lady Macbeth, Portia (Julius Caesar), Gertrud (Hamlet), Volumnia (Coriolanus), Imogen (Cymbeline), Closter özvegye (II. Richárd).

További szerepei[szerkesztés]

Erzsébet, Mária (Schiller: Stuart Mária); Antigone, Elektra, Iocaste (Szophoklész); Phaedra (Racine); Medea, Sappho (Grillparzer); Ella (Ibsen: John Gabriel Borkman), Alvigné (Ibsen: Kísértetek); Léna (Verga: A farkas), Predszlava (Szigligeti E.: Trónkereső).

Filmjei[szerkesztés]

  • A tolonc (1914)
  • Bánk bán (1914)

Fő művei[szerkesztés]

  • Tükröm (Budapest 1909)
  • Színész és közönség (1918)

Róla[szerkesztés]

  • Jászai Mari emlékiratai. Sajtó alá rendezte Lehel István, 1927
  • Jászai Mari írásai. Emlékezések – Napló – Tanulmányok. Válogatta és bevezette: Debreczeni Ferenc, 1955
  • Tükör-játék. Válogatott írások, levelek. Szerkesztette: Balatoni Mónika, 2002
  • Hangoskönyv az írásaiból: https://www.youtube.com/watch?v=VNXhPRvN0Mw

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Ясаи Мари, 2017. február 25.
  3. Lásd a születési anyakönyvi bejegyzés fénymásolatát.
  4. Halálesete bejegyezve a Budapest I. ker. polgári halotti akv. 2057/1926. folyószáma alatt.
  5. Ászár, Jászai Mari utca 17. (é. sz. 47° 30′ 21″, k. h. 18° 00′ 02″)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]