Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika

Alapítva1912
JogelődJános Szanatórium
IV. sz. Sebészeti Klinika
Ér- és Szívsebészeti Klinika
Tevékenységfekvőbeteg és szakorvosi ellátás
Székhely1122 Budapest, Városmajor utca 68.
orvosigazgatóDr. Merkely Béla
KulcsemberekDr. Becker Dávid
Dr. Járányi Zsuzsanna
Dr. Gellér László
Működési régióországos

Elhelyezkedése
Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika (Budapest)
Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika
Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 26″, k. h. 19° 00′ 49″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 26″, k. h. 19° 00′ 49″
A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika témájú médiaállományokat.

A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Budapest Hegyvidék országos hatáskörű kórháza, a magyarországi szívátültetés centruma. A Semmelweis Egyetem oktatóklinikája.

Története[szerkesztés]

Épületét 1912-ben építették Száray István tervei szerint.[1] Ezt követően János Szanatórium néven dr. Simaházi Totth Gedeon orvos-igazgató vezetésével 40 ágyon kezdődött meg itt a gyógyítás.

A sebészet három méretes műtővel, műtőelőkészítő, aneszteziológiai és sterilizáló helyiségekkel volt ellátva a hasi-mellkasi sebészet, a nőgyógyászat és az műtéti mellékszakok: fül-, orr-, gége-, szem-, száj-, urológiai-, ortopéd-sebészeti, a plasztikai és korrekciós operációk minden ágára a technika legkorszerűbb eszközeivel volt felszerelve. A szülészet országos hírnévre tett szert rigorózus higiéniájával. A belgyógyászaton monitorozásra, diagnosztizálásra, terápiára özönlöttek a betegek. Elsőként alkalmazták a szívvizsgálat kitűnő noninvazív eljárása, az EKG Boulitte-rendszerű, húros, galvanométeres verzióját.

Babits Mihály,[2] Ady Endre, Jászai Mari, Jávor Pál, Uray Tivadar is gyógyíttatta magát itt. A második világháború alatt Budapest ostroma kegyetlenül átgázolt e gyógyászati intézményen is. Az államosítás után a János Kórházhoz csatolva a Fővárosi Tanács Budai Közkórháza került ide, 160 ággyal. 1951-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem Sebésztovábbképző Klinikája lett, 140 ággyal, a hidegháborús hisztéria égisze alatt a sebészképzés extra méreteket öltött itt.

Hazánkban 1953 óta úttörő a modern érsebészeti műtétek szinte valamennyi ágában. Szívsebészeti műtétek 1952 óta folynak, kísérleti szívbillentyű-beültetésekkel és műanyag érbeültetésekkel. 1957. március 15-től IV. sz. Sebészeti Klinika néven megkezdődött a ma is folyó egyetemi oktatás.

1956 előtt az első magyar szív-tüdő gép használata is a klinikához kötődik. A kísérleti beavatkozások elvégzése lehetővé tette az orvosok számára tudományos fokozat megszerzését is.

1957 óta a veleszületett és szerzett szívbetegségek operatív kezelése máig rutinszerűen történik, 1963-tól már szívritmus-szabályozó beültetésével is. A kísérleti laboratóriumban és műtőjében hazánkban elsőként itt fejlesztették ki a szívkatéterezést.

1981 után Ér- és Szívsebészeti Klinika néven, 120 ággyal működött.

1992. január 3-án a hazai szívátültetés helyszíne. Mára átlagosan heti egy rutinműtéttel Magyarországon kizárólag itt végeznek szívtranszplantációt.

A klinika 2003-ban épült szárnyában alakult meg a kardiológiai osztály, a Cardiovascularis Centrum.

A Semmelweis Egyetem rekonstrukciója során az érsebészeti, a szívsebészeti és a kardiológiai profil külön-külön helyszíneken működött, de 2012. június 1-jétől újra közös szervezésben, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika néven végzi a gyógyítást.

Elismerései[szerkesztés]

  • 2018Szent István-díj Szívtranszplantációs Munkacsoportnak,[3] emlékérmes lett: Dolgos László a Szív a Szívért Alapítvány alapítója

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]