Ugrás a tartalomhoz

Pethes Imre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pethes Imre
Dániel abbé szerepében Henri Lavedan francia drámaíró A párbaj című színművében. Portré A nyolcvanéves Pesti Napló ajándék-albuma (1850–1930) című kiadványból
Dániel abbé szerepében Henri Lavedan francia drámaíró A párbaj című színművében. Portré A nyolcvanéves Pesti Napló ajándék-albuma (1850–1930) című kiadványból
Született1864. december 18.
Jászárokszállás
Elhunyt1924. november 14. (59 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaPethes Imréné (1869–1931)
GyermekeiPethes Sándor
Foglalkozása
SírhelyeFiumei úti sírkert (45-1-100)
Színészi pályafutása
Aktív évek1890–1924
Híres szerepeiCyrano de Bergerac (Edmond Rostand)
Rank doktor (Henrik Ibsen: Nóra)
Petruchio (Shakespeare:
A makrancos hölgy)
Lucifer (Madách: Az ember tragédiája)
Lear király (Shakespeare)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pethes Imre témájú médiaállományokat.

Pethes Imre (Jászárokszállás, 1864. december 18. – Budapest, Terézváros, 1924. november 14.)[1] magyar drámai színész, akadémiai tanár, színrendező. A természetes játék realista mestere volt. Tiszta és természetes beszédének, valamint pátosztól mentes játékának köszönhetően a budapesti Nemzeti Színház modern stílusának legfőbb kialakítói között tartják számon. 1923-ban a Nemzeti Színház örökös tagjai közé választották. Az egyik legismertebb magyar Shakespeare-színész volt, pályafutása során huszonöt Shakespeare-szerepben állt színpadra. Idegen nyelvterületen nevét Emerich Pethes formában írják. Pethes Sándor (1899–1981) színházi és filmes színész apja.[2][3][4]

A színész alkotásán igazán meg se próbáltuk még. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy a színész művészete a legmagasabb rendű műfaj, a dráma eszköze. De az olyan színész, mint Pethes, leleplez valamit ezenfelül: hogy művészete, minden függésében és alárendeltségében autonóm. S ez a legnagyobb dolog, amit művészetről egyáltalán el lehet mondani. Helyzetét végtelenül komplikálja és paradoxszá teszi, hogy oly kézzelfoghatóan mástól függő és mégis autonóm, szinte materiálisan determinált, és teremtően szabad.
– Fülep Lajos: Pethes Imre. Nyugat, XVII. évfolyam, 1924/23. szám

Élete és pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első évei és tanulmányai (1864–1890)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1864. december 18-án született a Jászságban található Jászárokszállás településen a komáromi eredettel rendelkező kecskeméti Pethes család tagjaként. Apja Pethes János, anyja Bathó Janka. Jászberény városában végezte el a gimnáziumot, ezt követően leérettségizett. 1883-ban beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre, ahol előbb jogot hallgatott, majd a bölcsészkaron folytatta tanulmányait. Később a Színiakadémia keretei között akart tovább tanulni, ahova ugyan felvették, de mivel akadémiai évei során nem tűnt ki társai közül, elkedvetlenedett, és a harmadik év után megszakította tanulmányait. Egy év elteltével, 1887-ben ismét beiratkozott az Akadémiára, és 1890-ben színművészeti oklevelet szerzett, miután sikeresen befejezte az iskolát.[2][3][5][6]

Korai színházi sikerei (1890–1902)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Pethes Imre Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című színdarabjának címszerepében a Fővárosi Nyári Színházban 1900-ban[7]

1890-ben, 26 éves korában kezdte el színészeti pályafutását. Legelőször Somogyi Károly színésztársulatához szerződött Győrben, ahol 1890 és 1891 között játszott. Az ezt követő tizenkét éves időszakban, egészen 1902-ig számos vidéken játszó társulat tagjaként dolgozott. 1891–1892-ben Aradon, 1893–94-ben Szegeden, 1894–95-ben Debrecenben, 1895 és 1899 között ismét Szegeden, 1899–1900-ban pedig ismét Arad városában játszott. Ezek mellett több színtársulatnál játszott Sopronban, Pécsen, Kassán, Nagyváradon és Temesváron is. 1900-ban csatlakozott Makó Lajos színtársulatához, amellyel a téli időben a temesvári színházban, nyáron pedig a budai Horváth-kertben található Fővárosi Nyári Színházban játszottak.[2][3][5]

1900. május 19-én a Budai Színkörben fellépett az Edmond Rostand által írt Cyrano de Bergerac című verses drámának a főszerepében. Ez volt az első olyan szerepe, amely meghozta számára az országos sikert és elismerést. Cenner Mihály színháztörténész egyik írásában megemlíti, hogy „Pethes Imre neve összeforrott Cyrano alakjával, amelyet ő játszott először magyar színpadon, s bár utána még voltak kitűnő Cyranók, az ő alakítását nem múlta felül egyik sem”. A színdarabban kiemelkedően alakított szerepének köszönhetően elért sikerei ellenére sem hívták meg egyetlen budapesti társulathoz sem.[2][5]

Még egy éven át, 1901-ben játszott Makó Lajos vidéki társulatánál, majd 1902-ben leszerződtette a pesti Vígszínház. Abban az időben az volt a legjobban haladó színház, műsorán és repertoárjában a naturalista színjátszással színpadra vitt kortárs francia szerzők darabjai voltak gyakoriak. Az ilyen jellegű műsorokra leginkább a franciásan pergő beszédstílus és a riposztozó dialógusok voltak a legjobban jellemzőek. Ezzel ellentétben Pethes tempósabb színpadi beszédmódja inkább a magyaros darabokba illett, ezért kizárólag ilyen szerepeket játszott, ugyanis a francia vígjátékok és bohózatok pergő nyelvezete távolabb állt stílusától. Pethes egy évados vígszínházi pályája során összesen nyolc szerepet játszott el a társulatnál, az eljátszott darabok mindegyike magyar szerzőktől származott – ez egyetlen évadban ritkaság volt a színház műsorrendjében. Többek között az ő közreműködésével játszották Herczeg Ferenc színműíró Balatoni rege címet viselő regényes vígjátékának első színpadi megjelenését is.[5]

A Nemzeti Színháznál (1903–1924)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Pethes Imre J. M. Barrie Egyenlőség című színdarabjában mint Chricton a Nemzeti Színházban 1904-ben[8]

A Nemzeti Színház vezetősége észrevette Pethes Imre kényelmetlen helyzetét a Vígszínházban, ezért úgy döntöttek, hogy leszerződtetik a társulathoz, mivel ebben a színházban a színészhez illő beszédstílus, sőt annál még sokkal vontatottabb és patetikusabb jellegű stílus volt a szokványos és honos. Végül 1903 januárjában került sor a szerződtetésére. A társulatnál töltött első évad alatt huszonkét epizódszerepben állt színpadra, ezek között olyan szerepek voltak, mint például első udvaronc, első szolga, hírnök, vak öreg.[5]

A számos kisebb szerep után Hugó Károly Bankár és báró című darabjában a színész főszerepet kapott, ugyanis Pethes alakította a bárót. Ebből az időszakból egy anekdota is származik, melynek szereplői a társulathoz frissen csatlakozott, egyelőre mellőzött Pethes, valamint a Vígszínháztól visszaszerződtetett, szintén mellőzött rendező, Mátrai Betegh Béla. A történet így szól: „A sok kis szerep után Pethes Imre végre nagyobb szerepet kapott, ezért megkérdezte Mátrai Betegh Béla rendezőt, hogy milyen lesz a darab. – Képzelheti – válaszolta –, én rendezem, és maga játssza a főszerepet!”[5]

A színház keretei között 1904. január 15-én játszották első alkalommal James Matthew Barrie (1860–1937) skót író és drámaíró Egyenlőség címet viselő 1902-es szatíráját, melyben Pethes alakította a főszereplő, Chrichton karakterét. A szerep a Cyrano de Bergerac szerepe után ismét országos elismertséget hozott számára, amivel véglegesen is bekerült az akkori magyar színjátszás vezető alakítói közé.[5] Pethes Imre főszereplésével a nemzeti színházbeli előadás rendkívüli sikereket aratott a nézők körében is.[9]

Pethes Imre sírja a Fiumei úti sírkertben (Tulok András fotója)

Egyéniségében volt varázserő, amely nemcsak a közönségre hatott, hanem különösen fiatalabb pályatársaira is és így működése a fiatal generáció fejlődésére is jótékony hatással volt. E varázserő hatását kitűnően érvényesítette a Színművészeti Akadémia tanszékében is, melyet 1919-től kezdve haláláig töltött be. Tanítványai rajongtak érte, mert nemcsak a szigorú tanárt látták benne, hanem a jólelkű, gondos és érdekeiket mindig a szívén viselő atyai barátjukat is, aki még anyagi áldozatokkal is igyekezett egy-egy szegényebb növendéke sorsán enyhíteni. Jó ember volt. És éppen olyan apostoliasan egyszerű, mint a művészete. Szerette embertársait és rajongott a színpadért. A színpad és a család volt a legkedvesebb számára. Őt is szerette mindenki, még a rendezői székben is, ahol a fegyelemtartást mindig összhangba tudta hozni az emberséges bánásmóddal. Kiváló érdemeinek elismeréséül 1923. ápri1is 21-én kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjának és a zárkózott életű művészt olyan őszinte szívből fakadó ünneplésben részesítették, amilyet ritkán látott a Nemzeti Színház színpada. Ugyancsak ilyen meleg ünneplésben részesült 1921. november 14-én, amikor a Nemzeti Színház színpadán századszor játszotta Cyranót. Utolsó szereplése 1924. október 19-én a Süt a nap délutáni előadásán történt.

Halálát agyvelőlob okozta. Temetése 1924. november 16-án délelőtt a Nemzeti Színház előcsarnokából nagy pompával ment végbe. Hamvai a Fiumei úti sírkertben nyugszanak. Emlékoszlopát Jászárokszálláson 1926. október 17-én leplezték le. Később Jászberény szoborban örökítette meg emlékét. Síremlékét Csorba Géza készítette, leleplezték 1930. október 31-én.

Magánélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Kocsis Etel volt.

Emlékezete és hatása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
„[E]szünkbe jut például egy fiatal Pethes Imre nevű magyar színész, aki Ocskay brigadérosban két szót mond: »egyszer szerettem«, s ebben az »egyszer«-ben egy élettragédia sír, s olyan mélység tárul, amilyen Herczeg egész darabjában nincs.”
– Ady Endre, Nagyváradi Napló, 1903. január 13.
„Bevallom, nem volt bátorságom, hogy az évtizedek távolságán át nekimerészkedjem csak vázlatos portréjához annak a színésznek, aki bennem úgy él, mint a legnagyobb színpadi alkotó.”
– Bálint Lajos (1886–1974) író, dramaturg
„Birja hát Őt bár a Föld s az Ég,
Én bírom azt, amit bennem hagyott,
A Szépet és Nagyot.
Amivel megtöltötte a szivemet csordultig,
Amitől a könnyem szakad
Hogy a cipőmnek sarka ázik bele.”
– Somlay Artúr (1883–1951) színész, pedagógus
„Igazi színész élete későn – negyvenéves korában – kezdődött és korán, még hatvanéves kora előtt ért véget. Mégis, működése saját kora, de az utódok számára is a színjátszás megújítását, a tökéletesség felé vezető útját jelentette. Hatása, példája felmérhetetlen.”
– Cenner Mihály (1917–2001) színháztörténész

Fontosabb szerepei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színházi szerepei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmszerepei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb rendezései

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 1814/1924. folyószáma alatt.
  2. 1 2 3 4 Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
  3. 1 2 3 Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
  4. ↑ Általános kislexikon II. (L–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2005. 413. o. ISBN 963-9257-25-7
  5. 1 2 3 4 5 6 7 Cenner Mihály (1994). "Pethes Imre emlékezete" (PDF). Jászsági évkönyv 1994. II. Jászsági Évkönyv Alapítvány. ISSN 1217-7954. Hozzáférés: 2023. március 31.
  6. ↑ Pethes Imre. In Tolnai világlexikonaI–XX. kötet. Szerk. Balassa József, Bakó Gábor, Bartos Tivadar. 1926–1933. [halott link]
  7. ↑ "DKA-003193: Pethes Imre Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című drámájának címszerepében". OSZK Digitális Képarchívum. Hozzáférés: 2012. június 20.
  8. ↑ "DKA-003195: Pethes Imre mint Mr. Crichton James Matthew Barrie Egyenlőség című színművében". OSZK Digitális Képarchívum. Hozzáférés: 2012. június 20.
  9. ↑ Barrie James Matthew. In Magyar színművészeti lexikon : A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Schöpflin Aladár. [Budapest]: Színészegyesület. [1929–]1931. 130. o.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Róla szóló művek
Egyéb információk
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pethes_Imre&oldid=29342250”