Bartos Gyula
| Bartos Gyula | |
 | |
| Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1929) | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Prinz Salamon |
| Született |
1872. április 7. Szeged |
| Elhunyt |
1954. május 21. (82 évesen) Budapest |
| Sírhely | Kozma utcai izraelita temető |
| Pályafutása | |
| Iskolái | Színház- és Filmművészeti Egyetem |
| Aktív évek | 1887 – 1954 |
| Díjai | |
| További díjak | Kossuth-díj (1952) Érdemes művész (1952) |
| Bartos Gyula IMDb-adatlapja | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bartos Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bartos Gyula (Szeged, 1872. április 7. – Budapest, 1954. május 21.) Kossuth-díjas magyar színész, érdemes művész, a Nemzeti Színház örökös tagja.
Életútja[szerkesztés]
Apja Bartos Vilmos, tisztviselő volt (meghalt 1915. augusztus 15-én, Szegeden). Bartos Gyula 15 évesen elszökött otthonról, s beállt színésznek. Előbb Pesti Ihász Lajos színigazgatónál működött, majd Szabadhegyi Aladárhoz szerződött, de ez az igazgatója elvesztette koncesszióját, mire visszakerült az iskolába és letette az érettségit. Ezután beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, ahol Bercsényi Béla, Császár Imre és Jászai Mari voltak tanárai. 1895-ben végzett, majd Kövessy Albert sátoraljaújhelyi társulatához szerződött. Működött még Nyitrán és Vácon is, onnan 1896-ban Megyeri Dezsőhöz került Kolozsvárra, majd 1899-től 1907-ig Krecsányi Ignác együttesében játszott. Ezután újra Kolozsvárra került, innen ismét Szegedre, végül Temesvár és Buda színpadjain működött. 1906. június 7-én mint vendég fellépett a Nemzeti Színházban a Folt, amely tisztít c. dráma Don Justo szerepében és ez évben szerződtették. Mint szerződött tag, 1907. május 13-án lépett föl először, 1932-ben az intézmény örökös tagja lett.
1939 után a második zsidótörvény miatt nem léphetett színpadra, csak a Goldmark Színházban láthatta a közönség. 1945-től haláláig újból a Nemzeti Színház művésze lett. Legparádésabb szerepével, a Lear királlyal tért vissza.
Színpadi szerepei[szerkesztés]
- Shakespeare: Lear király... Lear király
- Shakespeare: A velencei kalmár... Shylock
- Molière: A fösvény... Harpagon
- Molière: A képzelt beteg... Purgó
- Katona József: Bánk bán... Tiborc
- Szigligeti Ede: A cigány... Zsiga
- Szigligeti Ede: Liliomfi... Kányai
- Szigeti József: Rang és mód... Bannay Gerő
- Tóth Ede: A falu rossza... Feledi Gáspár
- Csathó Kálmán: Te csak pipálj, Ladányi... Pókai Péter
- Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris... Peták káplár
- Csepreghy Ferenc - Erkel Elek: Sárga csikó... Csorba Márton
- Gárdonyi Géza: A bor... Mihály bácsi
- Gárdonyi Géza: Falusi verebek... A kérő
- Géczy István: A Sárdi-ház... Sárdi Tamás
- Gogol: Éjjeli menedékhely... Luka
- Hauptmann: Elga... Timoska, a kulcsár
- Hauptmann: A bunda... Mitteldorf, a rendőr
- Herczeg Ferenc: Ocskay brigadéros... Szörényi
- Herczeg Ferenc: Honthy háza... Öreg püspök
- Victor Hugo: A notre dame-i toronyőr... Claude Frollo
- Henrik Ibsen: A vadkacsa... Az öreg Ekdal
- Madách Imre: Az ember tragédiája... Lovel
- Rostand: Cyrano... Castel-Jaloux
- Schiller: Ármány és szerelem... Miller zenész
- Shakespeare: A makrancos hölgy... Babtiste
- Shakespeare: Othello... Jágó
- Shakespeare: Julius Caesar... Cassius
- Shakespeare: Rómeó és Júlia... Lőrinc barát
- Shakespeare: Antonius és Cleopatra... Menenius, Enoborbus
- Szigeti József: A vén bakancsos és fia, a huszár... Veres csaplár
Filmjei[szerkesztés]
Némafilmek[szerkesztés]
- Szent Péter esernyője (1917)
- A riporterkirály (1917)
- A gólyakalifa (1917)
- Faun (1917)
- Az aranyember (1918)
- Fehér rózsa (1919)
- Vörösbegy (1920)
- A 111-es (1920)
Hangosfilmek[szerkesztés]
- Fekete hajnal (1942)
- Úri muri (1950)
- Déryné (1951)
- Föltámadott a tenger (1953)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- A Nemzeti Színház örökös tagja (1932)
- Kossuth-díj (1952)
- Érdemes művész (1952)
Források[szerkesztés]
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Színészkönyvtár
- Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
- Színházi kislexikon. Főszerk. Hont Ferenc. Szerk. Staud Géza. Budapest, 1969. Gondolat
További információk[szerkesztés]
- Bartos Gyula az OMIKE oldalán
|
