Bakó László (színművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bakó László
Bakó László.jpg
Életrajzi adatok
Született 1872. november 21.
Sárközújlak
Elhunyt 1928. augusztus 5. (55 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Házastársa
Gyermekei
Pályafutása
Aktív évek 18991928
Díjai
További díjakFarkas–Ratkó-díj (1898)

Bakó László az IMDb-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakó László témájú médiaállományokat.
Bakó László sírja a Kerepesi temetőben

Hetei Bakó László (Sárközújlak, 1872. november 21.Budapest, 1928. augusztus 5.) magyar színész, a Nemzeti Színház örökös tagja.

Élete[szerkesztés]

Szatmár vármegyében, Sárközújlakon született 1872. november 21-én, régi magyar nemesi család sarjaként. Édesapja hetei Bakó Ignác táblabíró, édesanyja csernátoni Vajda Lujza. Gimnáziumi tanulmányait Hódmezővásárhelyen végezte. Családja kívánságára a pesti jogtudományi egyetemre iratkozott be, de rövidesen félbehagyta tanulmányait, és a Színművészeti Akadémia növendéke lett, ahol 1895-ben szerzett oklevelet. Még ugyanez évben a Nemzeti Színházhoz került, és haláláig ott lépett fel. 1898-ban Farkas–Ratkó-díjjal tüntették ki. Benne látták a Nemzeti Színház nagy tragikus színészeinek méltó utódát, ám modorosságával inkább epigonként hatott. Ennek ellenére nagy szerepeket játszott: Coriolanust, Antoniust és Brutust, Lear királyt, Othellót, Shylockot (Shakespeare tragédiáiban), Petur bánt (Katona: Bánk bán), s Ádámot (Madách: Az ember tragédiája). Játszott a Bánk bán (1914–15) című némafilmben is. Képzett énekes volt, nyári szabadságai alatt August Iffertnél folytatott énektanulmányokat Németországban. Néhány baritonszerepben is fellépett: 1912-ben a Rigoletto címszerepében vendégszerepelt a Népoperában, ugyanitt 1917-ben a Gólem-daljáték címszerepét énekelte.

A Tanácsköztársaság bukása után ő kezdeményezte az Ébredő Magyarok Egyesülete tüntetéseit Beregi Oszkár ellen. 1920-ban a Nemzeti Színház örökös tagja lett, 1924-ben örökös tagsága elismeréseként aranygyűrűt kapott. Halála előtt néhány hónappal a Petőfi Társaság kültagjává választották.

1928 tavaszán megbetegedett; orvosai tanácsára Parádfürdőre utazott, állapota azonban folyamatosan romlott. Budapesten, a Szentkirályi utcai belgyógyászati klinikán hunyt el 1928. augusztus 5-én 55 évesen, vérmérgezés következtében. Első feleségével és gyermekeivel közös sírban nyugszik a Kerepesi temetőben.

Családja[szerkesztés]

Kétszer nősült. Első felesége gálochi Tömösváry Irma (1875-1913) volt, gálochi Tömösváry Lajos színigazgató lánya; egykori növendéktársa és állandó partnere vidéki vendégszereplésein. Tőle született fia, Bakó Barnabás (1907-1988). A törékeny, szívbeteg asszony korai halála után ismerkedett meg a 20 éves Lenz Hedviggel (1893-1953), a színiakadémia növendékével: egymásba szerettek és 1917-ben összeházasodtak. Lányuk, Bakó Márta 1920-ban született.

Fontosabb szerepei[szerkesztés]

  • Petur (Katona József: Bánk bán)
  • Brutus (Shakespeare: Julius Caesar)
  • Ádám (Madách Imre: Az ember tragédiája)
  • Macbeth (Shakespeare)
  • Coriolanus (Shakespeare)
  • Lear király (Shakespeare)
  • Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár)
  • Othello (Shakespeare)
  • Werbőczy nádor (Voinovich Géza: Mohács)
  • Török Mihály (Csepreghy Ferenc: Piros bugyelláris)

Források[szerkesztés]