Szepszis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szepszis vagy vérmérgezés a szervezet egészét érintő gyulladásos válaszreakció (angolul: Systemic inflammatory response syndrome, SIRS), melynek hátterében fertőzés áll.[1] A szepszis súlyos, potenciálisan életveszélyes állapot, mely során a gyulladásos válasz kontrollálatlan, ezért a szervezet magát is károsítja, a folyamat végül többszörös szervi elégtelenségbe (angolul: Multiple organ failure, MOF) torkollik. Ezt a reakciót akár egyes kórokozók, akár azok mérgező termékeinek a vérkeringésbe jutása okozza. A kórokozók leggyakrabban baktériumok, de lehetnek vírusok, gombák és egyéb mikrobák, például protozoonok. Ha a szepszis kritériumai mellett szervi elégtelenség is kialakul, súlyos szepszisről, ha pedig tejsavas acidózis vagy intravénás folyadékpótlással sem korrigálható hipotenzió (vérnyomáscsökkenés) kíséri, akkor szeptikus sokkról beszélünk.[2]

Kritériumai[szerkesztés]

A SIRS és a szepszis diagnosztikus kritériumai:[1]
Szisztémás gyulladásos reakció (SIRS), ha az alábbiak közül legalább 2 teljesül:
Testhőmérséklet: <36 °C (96.8 °F) vagy >38 °C (100.4 °F)
Szívfrekvencia: >90/perc
Légzés: légzésszám >20/perc vagy az artériás szén-dioxid parciális nyomása (PaCO2) <32 Hgmm
Fehérvérsejtszám: <4000/μl vagy >12.000/μl vagy legalább 10% stab granulocita látható
Szepszis:
SIRS + gyanított vagy igazolt fertőzés

Mendemondák[szerkesztés]

A rozsdás vassal ejtett sérülés vérmérgezést okoz. így tanulta, így tudja csaknem minden laikus, pedig ez az állítás alapjában téves. A vasrozsdát már a rómaiak mérgesnek tartották s hogy az ételbe ne kerüljön, konyhakéseiket gyakran készítették clektrumból (arany+ ezüst). A vasrozsda nem mérges. Nagy mennyiségben a szervezetbe hozva, idézhet ugyan elő kellemetlen tüneteket, de oly bántalmakra, minőket közönségesen a rozsdá­nak tulajdonítanak, sohasem vezet. A sérülést okozó rozsdás szerszám rendesen piszkos szerszám, még ha nem látszik is annak. Tele van baktériumokkal s különösen a gennyedést okozó kis golyó­ alakú baktériumokat (coccus) csaknem mindenkor megtaláljuk rajtuk. Ezek az u. n. vérmérgezés okozói. Behatolva, mintegy beoltva a sebbe, gyulladást idéznek elő. Lehet, hogy csak kis »gyűlés« lesz a bajból, de lehet, hogy a gyulladás kiterjedtebb, nagyobb lesz, a gennyedés nagy méreteket ölt.

A mendemondában tehát két adat téves. Nem a rozsda az ártalmas, hanem a baktériumok s nem igazi mérgezéssel, hanem fertőzéssel van dolgunk. Ezeknek a dolgoknak az ismerete óriási gyakorlati jelentőségű. Ezen alapszik az egész modem sebészeti és általában orvosi technika. Tudjuk, hogy az a kés, mely ragyogó tisztának látszik, az a kéz, mely közönséges értelemben ideális tiszta, telidesteli lehet a sebeket fertőző baktériumokkal. A magyar Semmelweis és az angol Lister halhatatlan érdeme, hogy e dolgokra felhívták a figyelmet s új alapokra fektették a sebészetet és szülészetet.

– Dalmady Zoltán: Mendemondák a természettudomány köréből, 1909[3]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Levy MM, Fink MP, Marshall JC, Abraham E, Angus D, Cook D, Cohen J, Opal SM, Vincent JL, Ramsay G; SCCM/ESICM/ACCP/ATS/SIS. (2003. April). „2001 SCCM/ESICM/ACCP/ATS/SIS International Sepsis Definitions Conference.” (angol nyelven). Crit Care Med. 31 (4), 1250-6. o. PMID 12682500.  
  2. Derek C. Angus, Tom van der Poll. (2013. August). „Severe Sepsis and Septic Shock” (angol nyelven). N Engl J Med 369 (9), 840-51. o. DOI:0.1056/NEJMra1208623.  
  3. Dalmady Zoltán: Mendemondák a természettudomány köréből, 1909