Semmelweis Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Semmelweis Ignác
Semmelweis 1860-ban
Semmelweis 1860-ban
Életrajzi adatok
Született 1818. július 1.
Tabán, Buda
Elhunyt 1865. augusztus 13. (47 évesen)
Bécs-Döbling
Sírhely Fiumei úti Nemzeti Sírkert
Ismeretes mint az anyák megmentője
Házastárs Weidenhofer Mária
Iskolái Ciszterci Főgimnázium, Székesfehérvár,
Bécsi Egyetem
Pályafutása
Szakterület szülészet-nőgyógyászat
Tudományos fokozat orvosdoktor
Munkahelyek
Bécsi Közkórház tanársegéd
Más munkahelyek Szent Rókus Kórház
Jelentős munkái A gyermekágyi láz kóroktana
A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Semmelweis Ignác témájú médiaállományokat.

Semmelweis Ignác Fülöp (Buda, 1818. július 1.Bécs, 1865. augusztus 13.) magyar orvos, az „anyák megmentője".

Jó megfigyelőképessége és tapasztalatai, valamint a statisztikai adatok helyes értelmezése alapján Semmelweis lényegében az aszepszist vezette be a kórházi szülészetben, ezzel jelentősen csökkentve a gyermekágyi láz okozta halálozási arányt. Megfigyelte, hogy a klórvizes kézmosás megszünteti a boncolás utáni hullaszagot, eme tapasztalatai alapján osztályán előírta, jóllehet a kórokozó baktériumokat még nem ismerte. Szerencsére a klóros víz a kézre tapadt baktériumokat is elölte. Azt is megfigyelte, hogy a klórmész a gyermekágyi lázat meg tudja előzni. Módszerének elterjesztése érdekében szélmalomharcot vívott az akkori orvostársadalom tekintélyes képviselőivel. Ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához, szellőztetéséhez, napoztatásához és a gyakori ágyhuzatcseréhez. A takarékosságból szennyes ágynemű felhúzását elbocsátással büntette. Eljárását mások nem alkalmazták, nem látván be az ok-okozati összefüggést. Hasznossága csak a kórokozók felfedezésével nyert bizonyítást.

Gyermekkora[szerkesztés]

1818. július 1-jén a tabáni Fehér Elefánthoz, majd Palota (ma Apród) utca 1-3. alatti Meindl-házban látta meg a napvilágot, ahol édesapjának – a hienc (nyugat-magyarországi német) ősökkel rendelkező Semmelweis Józsefnek (1778–1846) – jól menő fűszerüzlete is volt. Édesanyja Müller Teréz, Müller Fülöp módos krisztinavárosi sváb kocsigyártó és Anderl Teréz leánya. A szülők 1810. január 14-én kötöttek házasságot a Krisztinavárosban. Ignác (a tízből) ötödik gyerekként született, két bátyja ismert pesti kereskedő, Károly öccse pedig a Belvárosi római katolikus plébánia lelkésze volt. Ignácot a közeli Tabáni Plébániatemplom[1] ban keresztelték meg.[2] (A kor következetlen anyakönyvezésére jellemző, hogy a tíz testvér vezetéknevét tízféleképpen írták; Semmelweiss, Semmelweis, Semelveisz stb.)

Tanulmányai[szerkesztés]

A középiskolai tanulmányokat a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban és a budai Egyetemi Katolikus Gimnáziumban végezte el.

Egyetemi tanulmányait 1837 őszén a bécsi jogi fakultáson kezdte, majd még abban a tanévben átiratkozott az orvosi karra. Az első évet ott végezte el, majd 1839 és 1841 között a Mária Terézia által megszüntetett jezsuiták kolostorába telepített – (Neue Weltgasse, később Újvilág, ma Semmelweis utca) pesti egyetem másod-harmad éves hallgatója. A 4-5. évfolyamot ismét Bécsben végezte. Már korán magára vonta tanárainak – különösen Karl von Rokitanskynak és Josef Škodának – figyelmét. Az előbbi engedélyével éveken át, szinte naponta látogatta az anatómia-részleget és végzett számtalan boncolást.

A Pesti Egyetem Orvoskarának tanárai, 1863-ban. Semmelweis keresztbe tett karral áll. Jobbra Balassa János ül, balra Diescher János, Semmelweis pesti hivatali utódja áll

Nehézségek hivatása gyakorlásában[szerkesztés]

1844. május 21-én Bécsben kapta meg orvosdoktori diplomáját, botanikai doktori értekezésével: Tractatus de Vita Plantarum [4]. Még ebben az évben, augusztus 4-én szülészmesteri oklevelét is átvehette, és egy évvel később 1845. november 30-án sebészdoktorrá avatták.[5] Ezután rögtön tanársegédi állást kapott Johann Klein (1788–1856) professzor szülészeti klinikáján, a bécsi közkórházban, az Allgemeines Krankenhausban.

Néhány hónappal később Breit orvos-tanár, akinek helyére korábban felvették, visszatért, így Semmelweis elveszítette állását.[6] Angol nyelvórákat vett, és a Dublinba való távozás gondolata foglalkoztatta, de visszahelyezték állásába, mivel Breit a Tübingeni Egyetem szülészeti tanszékének élére került. 1847-es itáliai (velencei) szakmai utazása után fájdalommal értesült barátja, kollégája haláláról; Jacob Kolletschka boncolás okozta vérmérgezésben hunyt el. Eltöprengett ezen és még az év márciusában felismerte, hogy az a betegség, amely barátja halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonosak.[7]

Már Bécsben, majd 1851-től a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályának (nem tiszteletdíjas) főorvosaként kimutatta az aszeptikus (fertőzést megelőző) eljárások előnyeit a szülészetben és a sebészetben.

Mind gyakorlatával, mind írásaiban próbálta terjeszteni nézeteit, de sajnos az orvostársadalom nem vett róla tudomást.[8]

Az antiszeptikus eljárások jelentőségét és annak bevezetését is csak Joseph Lister angol sebész meggyőző munkája (1877) nyomán, lassanként fogadta el az orvosszakma.

Semmelweis első megállapítása az volt, hogy a klórvizes kézmosás megszünteti a kézen a boncolás utáni hullaszagot. A későbbi összefüggésre ennek alkalmazása közben jött rá. Ekkoriban a kórokozó baktériumokat még nem ismerték, ám ez nem akadályozta meg a klórt abban, hogy a kézre tapadt baktériumokat is megölje. Szinte ismeretlen magyar szülészként csak szélmalomharcot tudott folytatni a kor tekintélyes, és különböző (ma már bizonyítottan téves) elméleteket hirdető szülészeivel szemben. A mikroorganizmusok felfedezése, Louis Pasteur munkássága hozta meg az áttörést, ennek nyomán kezdett Lister is 1865-ben (Semmelweis halálának évében) a karbolsavas antiszepszissel foglalkozni.

A tisztaságra való törekvés általában jelen volt – bizonyára tapasztalati alapon – a különböző történelmi korok orvoslásában/sebészetében, de a korban messze nem olyan tudatosan és alaposan, ahogy manapság. Kivétel talán az egyes államok középkor végére eső gyakorlata a „Dreckapotheke”, amit Luther is megemlít.[9][10]

Felfedezése[szerkesztés]

Bécsi mellszobra, Rudolf Schmidt alkotása, 1944
A gyermekágyi láz halálozási adatai a Bécsi Közkórház I. és II. sz. klinikáján, 1841-1846. Nyilvánvalóan az I.sz. klinikán volt nagyobb a mortalitás
1861-es könyvében, Semmelweis bemutatja a kórbonctan 1823-as fellendülésének (első függőleges vonal) egybeesését a gyermekágyi láz áldozatai számának felfutásával. A második függőleges vonal a klóros kézmosás 1847-es bevezetésének időpontját jelzi. A dublini szülőotthon, ahol nem volt kórbonctan, 1784-1849 közötti történeti statisztikáját a kék görbe jeleníti meg

Rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után átjártak az I. számú klinika szülészeti osztályára, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandósokat. A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmadannyi esetben fordult elő a szegényebbeket kiszolgáló II. számú klinikán, mint az orvosokén. A klórmész-oldatos kézmosást Semmelweis antiszeptikumként ajánlotta kollégáinak. Felfedezését még abban az évben közzétette. Májusban kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klórmész-oldatos kézmosásra, majd októberben kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is (ami könyékig, körömkefével végrehajtott, negyedórás procedúra volt). Akkoriban ezek rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak, a statisztikai bizonyítékokat, pedig egyszerűen komolytalannak tartották. Így kezdődött szélmalomharca az akkori hivatalos, tudományos világgal, amely a mikroszkóp alkalmazásával (amit ő nem is használt) sem jutott erre az egyszerű, empirikus következtetésre. Az 1848-as év tavaszán Semmelweis több társával együtt tagja lett a bécsi forradalmi Nemzeti Gárdának, de eközben folyamatosan gyakorolta hivatását is.

  I.sz. klinika   II.sz. klinika
év szülésszám elhalálozás arány (%)   születésszám elhalálozás arány (%)
1841 3036 237 7,8   2442 86 3,5
1842 3287 518 15,8   2659 202 7,6
1843 3060 274 9,0   2739 164 6,0
1844 3157 260 8,2   2956 68 2,3
1845 3492 241 6,9   3241 66 2,0
1846 4010 459 11,4   3754 105 2,8

Abban az évben a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán még kisebb lett, mint a bábákén. 1849. március 20-án Semmelweis tanársegédi megbízatása lejárt, és nem hosszabbították meg bécsi szerződését. Így 1850 októberében hazatért és 1851-től tiszteletbeli osztályvezető főorvosként irányította a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályát.

1855-ben a pesti egyetemen kinevezték az elméleti- és gyakorlati szülészet tanárává. 1857-ben a zürichi egyetem meghívta tanárnak, de inkább itthon maradt. Június 1-jén, a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban frigyre lépett a 19 éves Weidenhofer Máriával. Öt gyermekük született, akik közül hárman megérték a felnőttkort, de csak egyiküknek születtek utódai. Semmelweis hamarosan leköszönt a szülészeti osztály vezetéséről, ahol hat év alatt egy százalék alá szorította módszerével a gyermekágyi láz halandóságát.

A kísérleti kóroktan megalapítója[szerkesztés]

Anélkül, hogy korában ismeretes lett volna a fertőző betegségek kóroktana, és azok emlős fajok között lehetséges átvitele, állatkísérleteket folytatott. Korszakalkotó módon vett kilenc házinyulat, majd a gyermekágyi lázban elhunytaktól vett szövetkaparékkal megfertőzte őket. Mind a kilenc állat a betegség jellemző tüneteivel elhullott. Ezzel megcáfolta a kór okainak ma már nevetséges „tudományos magyarázatait” (miazmák, meteorológiai, csillagászati körülmények stb.). Semmelweis így úttöröje volt a kísérleti kóroktan megalapításának is.

Publikációi[szerkesztés]

Semmelweis fő műve: Die Ätiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers, 1861 (címlapja)

1858-ban, barátja, Markusovszky Lajos biztatására, az Orvosi Hetilapban A gyermekágyi láz kóroktana címmel publikálta felfedezését.

1859-ben az elavult, Újvilág utcai klinikát átköltöztették az Ország úti (ma Múzeum körút) Kunewälder-épületbe.

1860-ban Bécsben adatta ki 1861-es évszámmal megjelenő, német nyelvű könyvét (Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése). Tanait, az osztályán gyakorlatban bizonyított hasznosságuk ellenére, az orvosi közvélemény visszautasította.

1862-ben százoldalas, nyomtatott nyílt levélben fordult a szülészorvosokhoz.

Halála[szerkesztés]

1865 júliusa közepétől kollégái szerint magatartásában az elmezavar jelei mutatkoztak; július 31-én Bécsbe vitték, és Balassa doktor beutalta a döblingeni elmegyógyintézetbe. Agresszív magaviselete miatt ápolói súlyosan bántalmazták, valószínűleg ennek következtében két hét után meghalt.

Halálának körülményei máig ismeretlenek, több különböző verziót állítottak fel az életrajzírói. Ezek között volt az, hogy szifilisz miatt utalták volna elmegyógyintézetbe, azonban Semmelweis maradványainak vizsgálata a szifiliszt kizárta. Más elképzelés szerint nem utalták elmegyógyintézetbe, hanem csellel került oda, ahol végül brutálisan agyonverték.[11] Halála idején a teljes orvostársadalom ellene volt, mivel nem ismerték el, hogy ők maguk okoznák betegeik halálát, Semmelweis pedig nagy vehemenciával hirdette ezt.[12][13]

Előbb a schmelzi temetőben temették el, temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg. A temető felszámolása után, 1891-ben földi maradványait neje hazahozatta kerepesi temetőbeli sírboltjába. 1894-ben díszes, saját sírhelyet kapott.

Semmelweis Ignác Fülöp sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-1. (Jelképes sír. 1930-tól 1963-ig ez volt Semmelweis negyedik „nyughelye”)

A halála körüli kérdések[szerkesztés]

A hivatalos verzió szerint (gennyvérűség) szepszis végzett vele, de sokan úgy gondolják, hogy a döblingi intézet megállapítása téves volt. Már korábban is a dementia luetica (lueszes elbutulás)[14] jelei mutatkoztak rajta. Szifilisz-fertőzésének hipotézisét azonban 1965-ben – az akkor rendelkezésre álló eszközökkel – egy tudományos vizsgálat megcáfolni látszott. Nyilván a halála centenáriumán sem hangzott volna jól a vérbajos verzió, tekintve annak a köztudatban élő negatív felhangjait, pedig aki akkoriban rendszeresen boncolt, a fertőzést aligha kerülhette el. Ugyancsak gyakori volt a fertőzés a fogorvosok körében, amíg a kórokozó természetére fény nem derült, és a kórkép gyógyítása meg nem oldódott.

A 2000-ben megindult újabb orvostörténeti vizsgálódások teljes mértékben bizonyították Semmelweis betegségének okaként a paralysis progressivát, vagyis a hűdéses elmezavart (a nagyagyi kéreg krónikus lueses encephalitise), amit valószínűleg még fiatalkorában egy gyermekágyi lázban elhunyt vérbajos asszony boncolásakor szerzett kézsérülése révén kapott. Ennél a betegségnél az egyre súlyosabb elmezavar évtizedek alatt alakul ki. Semmelweis már halála előtt 3-4 évvel nagyon furcsán viselkedett, hozzátartozói többnyire igyekeztek távol tartani őt betegeitől.

A ma elfogadott diagnózist Benedek István[15] fogalmazta meg Semmelweisről szóló jól ismert, s a (Paralysis progressiva)[16][17] kimondása miatt sokat támadott könyveiben és szakcikkeiben. A legújabb orvostörténeti kutatások is az ő megállapításának helyességét igazolták. A vérmérgezéses teóriát, vagy hogy Semmelweis halálát valamilyen vele szembeni összeesküvés okozta volna, messzemenően cáfolják az új, alapos, levéltári kutatásra, a korabeli dokumentumokra épülő vizsgálatok is.

Érdekes következtetésre jutott viszont Garamvölgyi László[18] ismert bűnügyi szakíró elméleti kriminalisztikai vizsgálódásaival. Ezek szerint az anyák megmentőjét tényleg brutálisan agyonverték a döblingi elmegyógyintézet pincéjében. A „cui prodest?” kérdésre a válasz, hogy szakmai tekintélyében megsértett ellensége bőven lehetett és kapóra jött a betegségéből adódó fékezhetetlen őrjöngése is.

Dr. Czeizel Endre leírása szerint Semmelweis enyhén szólva „nehéz” ember volt, de nem volt elmebeteg. Elmegyógyintézetbe utalásáról feleségének panaszait követően háromtagú konzílium döntött, akik „lehetőséget láttak orvosi indokkal történő eltávolítására”. A tragikus véget azonban bizonyosan nem akarták, „nem számítottak a bécsi elmegyógyintézet ápolóinak brutális magatartására, sőt gyilkos tettére.” Az ápolók két alkalommal is nagyon súlyosan bántalmazták (a boncolási lelet többszörös végtagtörésről is szól), majd „megkötözve orvosi ellátás nélkül a sebei okozta vérmérgezésben hagyták elpusztulni.” Semmelweis felesége később megváltoztatta nevét és morfinista lett; fia, Béla öngyilkosságot követett el.[19]

Szakirodalmi dolgozatai[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Semmelweis Ignác Emlékfal

Életében nem kapta meg az őt megillető elismerést, a Magyar Tudományos Akadémia sem vette föl tagjai sorába. Az utókor azonban többféle módon adózik nagyságának:

Semmelweis, az anyák megmentője – emlékbélyeg (1960)

1906-ban az eredetileg német nyelvű könyvét lefordították és A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése címmel kiadták magyarul, más írásaival egy kötetbe szerkesztve, Győry Tibornak köszönhetően.[20]

  • 1906-ban az Újvilág utca felvette a nevét
  • 1906-ban Stróbl Alajos Semmelweis-szobrát előbb az Erzsébet téren, majd 1948-ban a később (1952-ben) róla elnevezett egykori munkahelye, a Szent Rókus Kórház előtt fölállították
  • 1912-ben róla nevezték el az Orvosegyesület székházának auláját
  • 1965-ben hamvait szülőháza falába helyezték, és ott, a róla elnevezett Orvostörténeti Múzeumot fölavatták
  • 1969. november 7-én a Budapesti Orvosi Egyetem vette fel a nevét
  • 1970-ben a kispesti egészségügyi szakközépiskola is megkapta a nevét.
  • 1991-ben egykori munkahelye, a bécsi női klinika is az ő nevét vette fel
  • 2004. október 22-én az Egyetem belső telepén leleplezték Domonkos Béla Semmelweis-szobrát
  • 2005. február 4-én a Városmajori Tudományos Ülés keretében Krasznai János szobrászművész Semmelweis-domborművét avatták föl az Ér- és Szívsebészeti Klinikán
  • Róla nevezték el a Semmelweis-reflexet
  • Az ő emlékét őrzi a 4170 Semmelweis kisbolygó elnevezése
  • 2012-ben az I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika 200 évvel ezelőtti alapításának évfordulóján az eredetileg német nyelvű könyvét újra lefordítják és A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése címmel kiadják magyarul.[21]
  • Az UNESCO 2013-ban felvette az „anyák megmentőjének” a gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezését és annak 1847 és 1861 között keletkezett primer dokumentumait A világ emlékezete program kitüntetettjeinek 1992-től bővülő listájára.

Filmek[szerkesztés]

  • That mothers might live (Hogy élhessenek az anyák), USA, 1938, Metro-Goldwyn-Mayer/MGM (Rendezte: Fred Zinnemann) Oscar-díj, a legjobb rövidfilmnek
  • Semmelweis, Magyarország, 1940, Mester Film (Rendezte: Tóth Endre)
  • Semmelweis – Retter der Mütter / Semmelweis, az anyák megmentője, NDK, 1950, DEFA (Rendezte: Georg C. Klaren)
  • Semmelweis, Magyarország, 1952 (Rendezte: Bán Frigyes)
  • Ignaz Semmelweis – Arzt der Frauen / Semmelweis Ignác – Az anyák megmentője, Magyarország/NSZK/Ausztria, 1989, Magyar Televízió/ZDF/ORF (Rendezte: Michael Verhoeven)
  • Semmelweis, Hollandia, 1994, Humanistische Omroep Stichting (Rendezte: Floor Maas)
  • Docteur Semmelweis / Semmelweis doktor, Franciaország/Lengyelország, 1995 (Rendezte: Roger Andrieux)
  • Semmelweis (rövidfilm), USA/Ausztria, 2001, Belvedere Film (Rendezte: Jim Berry)
  • Életmentő – Semmelweis Ignác igaz története, dokumentumfilm halála 150. évfordulójára, Magyarország, 2014 (Rendezte: Katona Zsuzsa, hossza: 53 perc)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Budapest-Tabán Alexandriai Szent Katalin Plébánia (magyar nyelven)
  2. Templomtörténet Tabáni Plébánia (magyar nyelven)
  3. Lénárt Landau
  4. http://real-eod.mtak.hu/2252/ doktori értekezése: Tractatus de Vita Plantarum
  5. http://mek.oszk.hu/05400/05427/pdf/Semmelweis_becsiiratok.pdf Erna Lesky: Semmelweis Ignácra vonatkozó bécsi iratok
  6. Erna Lesky: Semmelweis Ignácra vonatkozó iratok a bécsi egyetemi levéltárból, mek.oszk.hu
  7. Gennyvérűség – Szepszis (magyar nyelven)
  8. Michael H. Hart. 100 híres ember: a kezdetektől napjainkig. Magyar Könyvklub, Budapest, Joseph Lister 211-212, Semmelweis 212. o. ISBN 9638289279 (1994) 
  9. Richard Friedenthal. Luther élete és kora (magyar nyelven). Gondolat, 541. o. ISBN 963 280 306 X (1977) 
  10. Hüttl Tivadar: A sebgyógyítás irányelvei, tanulságai Balassa idejében és napjainkban (magyar nyelven), 1941
  11. Agyonverték, 2016-os verzió
  12. Múlt-kor: A Semmelweis-kultusz nyomában
  13. NLCafe: Pokoli kínok közt halt meg Semmelweis
  14. Dementia – Elbutulás (magyar nyelven). Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára (Online szótár)
  15. Benedek István, Falvay Alfréd. Semmelweis' Krankheit (német nyelven). Akadémiai Kiadó (Budapest). ISBN 9630534282 9789630534284 (1983) 
  16. Paralysis progresszíva (magyar nyelven). DrDiag
  17. Benedek István. Semmelweis és kora (magyar nyelven) 
  18. Garamvölgyi László: Semmelweist meggyilkolták (magyar nyelven)
  19. Czeizel Endre (2013. június 21.). Ne győzzön a hazug legenda. Élet és Irodalom LVII. évf. (25. szám), 8.. o. (Hozzáférés ideje: 2013. június 21.)  
  20. Semmelweis Ignác: Összegyűjtött munkái. Budapest; Magyar Orvosi K., 1906, MOKKA-ODR katalógus nyomán
  21. Semmelweis Ignác Fülöp: A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése Akadémiai Kiadó, 2012

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]