Paulay Ede

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paulay Ede
Paulay Ede.jpg
Életrajzi adatok
Született 1836. március 12.[1]
Tokaj
Elhunyt 1894. március 12. (58 évesen)[1]
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Házastársa Adorján Berta
Gyermekei Paulay Erzsi
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Paulay Ede témájú médiaállományokat.

Paulay Ede, lőcsefalvai (Tokaj, 1836. március 12.Budapest, 1894. március 12.) színész, rendező, dramaturg, színészpedagógus, igazgató, fordító, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója, a Kisfaludy Társaság tagja. Paulay Erzsi színésznő apja.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja Paulay György, kincstári tisztviselő, a sóhivatal pénztárnoka, mázsamesteri beosztásban sóellenőr volt, édesanyja Zahorai Mária. Edét 1836. március 15-én kereszteltették meg, aki a legidősebb volt a házaspár öt fiúgyermeke közül.

Paulay Ede a gimnáziumot Sátoraljaújhelyen, Budán és Kassán végezte. Szülei akarata szerint az egyházi pályára, a premontrei rendbe kellett volna lépnie, mégis 1851-ben Kassán színész lett. Álnevet vett fel és tíz évnél tovább volt a vidéki színpad kedvelt művésze; bejárta Kolozsvár, Szeged, Debrecen, Győr színpadait. 1854 szeptemberében a Láng Boldizsár által vezetett társulnak volt a tagja, novemberben már saját nevén szerepelt. 1856 májusában a Havi-Hegedüs társulatnál játszott, 1858 márciusában pedig a Latabár Endre társulatnak volt tagja. 1859-ben Kolozsváron lépett fel, de 1860-ban újból Latabár Endréékkel szerepelt. 1861 szeptemberében a Follinus János-féle társulatban lépett színpadra Kolozsváron, nyáron pedig Marosvásárhelyt és Nagyváradon láthatta a közönség.

1859-ben, Debrecenben vette feleségül a nála hét évvel idősebb Gvozdanovits Juliát (előbb Jánosiné).

1860-tól 1863-ig a kolozsvári állandó színháznak volt szerződött tagja, mint első rangú drámai színész, majd mint rendező. 1863 augusztusában meghívást kapott a budapesti Nemzeti Színházhoz, ahol nehány nagyobb szerepben, úgy mint Hamlet, Bánk bán, Rang és mód, Seneterre marquisban annyira megnyerte a közönség teitszését, hogy nejével együtt (aki 1880. május 1-jén történt haláláig volt tagja a Nemzeti Színháznak) már szeptember 1-től szerződtették.

1864-ben a Drámabíráló Bizottság tagja lett.

1868-ban Radnótfáy Sámuel, a Nemzeti Színház igazgatója nevezete ki rendezővé. 1868. március 11-én került színre első munkája, a Hamlet volt, ez volt az Arany János-féle fordítása első színpadi bemutatója.

Paulay mint színész a pesti színpadon nem emelkedett első rangra, mint drámai rendező is működött 1873-ig.

1868 és 1873 között színpadra vitte többek közt a Bánk bánt, az Othellót, a Szentivánéji álmot, a Rómeó és Júliát. Kellemetlen intermezzo zajlott le 1873 márciusában, amikor a Salome rendezése idején Paulayval egyik súgója tréfálkozott, s a méltatlannak vélt ugratás következtében a rendező súgót megverte. Ez azt eredményezte, hogy rendezői tevékenységét azonnali hatállyal be kellett fejeznie. Állása csupán nyugdíjjogosultsága miatt maradt meg. Az esetről Paulay Jókai Mórnak is beszámol egyik levelében.

1874-ben, miután egy súgóval folytatott vitája tettlegességig fajult.

1877 augusztus havától Szigligeti Ede drámai igazgató alatt állandó drámai főrendező lett; miközben a színészi pályáról is lelépett, mert főrendező nem lehetett többé működő színész. Tevékenységét egészen az országos színi iskolának szentelte, ahol mint tanár és aligazgató működött. 1872-ben belügyminiszteri meghatalmazásra nagyobb tanulmányutat tett Francia-, Német- és Olaszországban, hogy Bécs, München, Lipcse, Berlin, Drezda, Párizs és London színházait meglátogassa és működési struktúrájukról, munkamódszereikről jelentést írjon. 1876-ban ismét Párizsba és Londonba utazott, hamarosan nemzetközi szaktekintéllyé vált.

Kapcsolatban állt Heinrich Laubéval, a korszak egyik leghaladóbb német színházi emberével. Paulay az sztárkultusz-szal ellenben a társulati egység szerepére helyezte a hangsúlyt és az egyéni csillagoás helyett az összjáték fontosságát helyezte előtérbe, ezzel némi puritanizmust vitt az előadások díszletvilágába. Míg a 19. század elején inkább a hagyományos, kántáló jellegű uralkodott, az egyszerűségnek köszönhetően kialakult a természetes színpadi beszéd. Paulay az ún. meiningeni stílust alkalmazta, mely a kor nagy újításának számított, lényege az volt, hogy rendezéseiben a történeti hűségre törekedjen.

Amikor Szigligeti 1878. január 19-én meghalt, Podmaniczky Frigyes őt nevezte ki a Nemzeti Színház drámai igazgatójának; midőn pedig az opera átköltözött újonnan épült Andrássy úti díszes hajlékába, a Nemzeti Színház főigazgatója lett. Ezen állását haláláig töltötte be.

1881-ben megkapta őfelségétől a Ferenc József-rend lovagkeresztje kitüntetést. 1888-ban elnöke lett az Írók és Művészek Társaságának.

A színművészek oktatásában is szerepet vállalt: a Színitanodának alapításától, 1863-tól tanára és titkára, majd 1874-től aligazgatója volt. Tagja volt 1876-tól a Petőfi Társaságnak is. Az 1893-ban utódintézményként megalakult Színművészeti Akadémiának ő volt az első igazgatója. A Kisfaludy Társaság 1882. február 8-án választotta meg rendes tagjának.

Legnagyobb érdeme marad a régibb magyar drámai irodalom fölelevenítése, elavult nyelvű, de még hatást igérő darabok kijavítása által. Számos színdarabot magyarra fordított[2] és sok szakcikke jelent meg.

Elhunyt 1894. március 12-én délután 3 és fél órakor, örök nyugalomra helyezték 1894. március 14-én délután a római katolikus egyház szertartása szerint a Kerepesi úti temetőben.

Síremlékét (a reliefet mintázta Margo Ede) 1897. november 26-án leplezték le a budapesti Kerepesi úti temetőben. Második neje volt Adorján Berta drámai színésznő, akit 1884. június 22-én vett feleségül és aki férje halála után 1895. október 15-től ismét a Nemzeti Színház keretébe lépett.

A magyar drámáért[szerkesztés]

Paulay Ede sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-2.

Számos világirodalmi klasszikus (például Shakespeare és kortárs remekmű (mint Ibsen drámái) – bemutatásán kívül Paulay sokat tett a magyar drámáért. Csiky Gergely valamennyi drámájának bemutatásán túl műsorra tűzte a következő írók műveit:

Munkái[szerkesztés]

  • A színészet elmélete. Iskolai kézikönyv a színészeti tanoda növendékei használatára. Pest, 1871.
  • Visszapillantás a színészeti tanoda 10 évi működésére. A tanári kar megbízásából. U. ott, 1874.
  • Csongor és Tünde. Színmű a magyar regevilágból Irta Vörösmarty Mihály. Színre alkalmazta... U. ott, 1881. (1894 májusában volt a budapesti Nemzeti Színházban a századik előadása).
  • Don Juan, Ruiz de Alarcon y Mendoza, spanyolból ford. Győry Vilmos, színre alkalmazta (1891. szept. 9.)

Fordításai[szerkesztés]

  • Forestier Pál. Színmű 4 felv. Augier E. után ford. U. ott, 1871. (Nemzeti Színház Könyvtára 2. Először adták a bpesti nemzeti színházban 1870. decz. 30).
  • Júlia, dr. 3 felv. Feuillet Octave után ford. U. ott, 1871. (N. Színház K. 14.).
  • Laury Kisasszony vagy a várfalak között. Dráma 5 felv. Mosing C. után ford. u. ott, 1871. (N. Sz. Kvtára 18. Először szept. 1.).
  • Bajazet. Szomj. 5 felv. Racine után ford. és életrajzával bevezette. U. ott, 1872. (Racine színművei 1. Először a nemzeti színházban 1881. nov. 17.).
  • Galiléi. Dr. 3 felv. Ponsard után ford. U. ott, 1873. (Először a n. színházban 1869. ápr. 2.)
  • Dolores. Dr. 5 felv. versekben. Weilen József után ford. U. ott, 1874. (N. Színház Kvtára 49. Először jún. 5.).
  • Marcel. Dr. 1 felv. Sandeau Gy. után ford. U. ott, 1874. (N. színház kvtára 59.).
  • Iphigenia. Szomj. 5 felv. Racine után ford. U. ott, 1875. (Racine színművei 3.)
  • Figaro házassága vagy egy napi bolondság. Vígj. 5 felv. Beaumarchais után ford. U. ott, 1876. (Olcsó Könyvtár 26. Ism. Figyelő X. Először a bpesti nemzeti színházban 1880. márcz. 12.).
  • A szeleburdi, vagy mindent rosszkor, Bohózat 5 felv. Molière után ford. U. ott, 1877. (Molière vígjátékai 7. Először a bpesti nemzeti színházban jún. 20.)
  • A legyőzött Róma. Trag. 5 felv. Irta Parodi. U. ott, 1878. (Nemzeti Színház Könyvtára 115. Először aug. 23.).
  • Ne fogadj fel soha semmit. Vígj. Francziából ford. U. ott, 1879. (Olcsó K. 87.).
  • Sevillai borbély, Vígj. Beaumarchais után francziából ford. U. ott, 1881. (Olcsó K. 121. Először 1881. jan. 30.).
  • Fedora. Dr. 4 felv. Sardou Victorien után ford. U. ott, 1898. (Fővárosi Színházak műsora 20.)
  • Francillon. Írta Dumas Sándor, ford. u. ott, 1898. (Fővárosi Színházak Műsora 59.).
  • Mirabeau ifjúsága, színmű 4 felv. Langlé Aylic és Deslandes után francziából. (Először adták a pesti nemzeti színházban 1866. ápr. 13.);
  • A jó falusiak, színmű 5 felv., Sardou V. után ford. (Szerdahelyi Kálmánnal együtt. Először 1867. nov. 15.);
  • Drahomira, szomj. 5 felv. Weilen J. után ford. (Először 1868. okt. 23.);
  • A testvérek, színmű 1 felv. Goethe után. (Először 1869. jún. 23.);
  • A haza, tört. dr. 5 felv., Sardou V. után ford. (Szerdahelyi Kálmánnal. Először 1870. okt. 28);
  • Alfonz úr, vígj. 3 felv. Dumas S. után ford. (Először 1874. ápr. 1.);
  • A cremonai hegedűs, dr. 1. felv., írta Coppé F. ford. (Először 1877. jan. 5.);
  • A munkások, dr. 1 felv. Manuel Ö. után (Először 1878. nov.);
  • Borbála, vígj. 3. felv. Musset A. (Először 1881. nov. 17.),
  • Constantin abbé, vígj. 3 f. Írták L. Helevj, H. Cremieux és P. Decourcelle (1888. márcz. 9.),
  • Válás után, vígj. 3 f. Bisson A. (nov. 16.),
  • Pépa, vígj. 3 f. Meilhac és Granderax (1889. máj. 17.).
  • A sövény mellől, vígj. 4 f. Blumenthal Oszkár (1890. decz. 19.),
  • A megboldogult, vígj. 3 f. A Bisson (1891. máj. 29.),
  • A hazug, vagy az igazság is gyanus, vígj. 3 f.
  • Musotte, színmű 3 f., Guy de Maupassant és J. Normand (1891. okt. 9.).
  • A boszorkány, tört. dr. 5 f. 9 képben Borgeurs A. és Barbir Julianna után. (Először 1873. decz. 16.),
  • A jogászok és Márton apó, A targonczás, színmű 3 felv. Carmon (1874. ápr. 16.),
  • Gringoire, vagy a szellem diadala, színmű 1 felv. Banville F. (1878. jan. 2.).

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12731042f
  2. Néhány fordítását halála után több évtizeddel is használták a rendezők. (Színházi adattár)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]