Dóczy Lajos
| Dóczy Lajos | |
 | |
| Született |
Dux Lajos 1845. november 27.[1] Sopron |
| Elhunyt |
1919. augusztus 27. (73 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | osztrák–magyar |
| Foglalkozása | |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert[3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dóczy Lajos témájú médiaállományokat. | |
Báró németkeresztúri Dóczy Lajos, születési és 1872-ig használt nevén Dux Lajos[4] (Sopron, 1845. november 29. – Budapest, 1919. augusztus 27.)[5] zsidó származású magyar közéleti személyiség, a Külügyminisztérium osztályfőnöke, udvari és miniszteri tanácsos, magyar újságíró, költő.
Életpályája[szerkesztés]
Atyja Dux Mór bőrkereskedő volt, aki a szabadságharc alatt tönkrement. Több helyen járt gimnáziumba, majd a bécsi egyetemen jogot hallgatott és a Presse szerkesztőségének is tagja lett. Ó tudósította a koronázásról a Presse-t, és cikkei nagy feltűnést keltettek. Mint tudósító annak az irodalmi társaságnak központjába került, amelynek Ágai Adolf, Asbóth Lajos, Hevesi László, Kaas Ivor, Kónyi Manó, Lőw Tóbiás és Rákosi Jenő voltak éltetői. Ő is állandóan írogatott az akkor magas nívójú Borsszem Jankó című politikai élclapba, egyúttal hírlapi cikkekben lelkes védője volt Deák Ferenc politikájának. Horvát Boldizsár a miniszterelnökségre rendelte őt be fogalmazónak, de már 1872-ben Andrássy Gyula gróf külügyminiszter magával vitte Bécsbe, s Dóczi rövid időn belül magyar udvari tanácsos és miniszteri osztálytanácsos, ugyanakkor a Kisfaludy- és a Petőfi Társaság tagja lett. 1878. június 8-án nemességet,[6] majd 1900. március 13-án bárói címet, valamint a „németkeresztúri” nemesi előnevet szerzett I. Ferenc József magyar királytól.[7][8]
Publicisztikai tevékenységét sohasem szüneteltette. Munkatársa volt a Presse-nek, a Pesti Napló-nak, Hírmondó-nak, a Reformnak, a Fremdenblatt-nak.
Művei[szerkesztés]
Színdarabjai egymás után kerültek színre: Az utolsó próféta (Jeruzsálem pusztulását tárgyalja, Budán mutatták be 1869-ben); Csók (Teleky-díjat nyert vígjáték, Nemzeti Színház, 1874; Burgtheater 1877); Utolsó szerelem (vígjáték, Nemzeti Színház 1884; Burgtheater 1885); Széchy Mária (történelmi dráma, Nemzeti Színház 1886);[9] Vegyes párok (vígjáték, Nemzeti Színház, 1889); Vera grófnő (tragédia). Híressé azonban Faust-fordításával (1872) tette magát 1887-ben, amikor a Nemzeti Színház az ő fordításában először adta azt elő magyarul. Németre viszont hetedikként ő fordította le Madách Imre Az ember tragédiája című munkáját (1892, Hamburgban mutatták be). Ellinor királyleány című vígjátéka (1896) megnyerte a Teleki-pályadíjat. Munkatársa volt az akkori valamennyi számottevő magyar nyelvű szépirodalmi és napilapnak. Különösen a Neues Pester Journalban Onkel Tóbiás álnéven megjelent írásai voltak népszerűek. Egyéb művei: Névtelen levelek Tisza Kálmánhoz (1872); Költemények (1890); Beszélyek és vázlatok (1890.); Carmela Spadaro (novella, 1890); Friedrich Schiller összes költeményei (1902); Wallenstein-trilógia (a Nemzeti Színház számára, 1904); Goethe költeményei (1906). Arany János és Vörösmarty Mihály számos költeményét fordította le németre, több operaszöveget magyarra fordított és Johann Strauss számára ő írta a Pázmány lovag szövegét.
Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]
Feleségül vette Bécsben 1879. október 20-án Ilona Mayer von Gunthof (*Bécs, 1862. szeptember 2. – Bécs, 1930. június 6.) kisasszonyt. A nejétől, 1891. október 9-én vált el.
Gyermeke:
- báró Dóczy Péter Gyula (*Bécs, 1881. október 26. – Bad Ischl, 1962. december 26.). Neje, báró Suzanne von Ferstel (*Bécs, 1895. február 11.– Bécs, 1974. május 13.)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ http://resolver.pim.hu/auth/PIM51932, Dóczy Lajos, 2018. szeptember 12.
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 8067/1872. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1872. év 1. oldal 30. sor
- ↑ Gyászjelentése (1919). (Hozzáférés: 2020. szeptember 3.)
- ↑ K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 68. kötet - 468. oldal
- ↑ K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 70. kötet - 681. oldal
- ↑ K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 70. kötet - 750 - 756. oldal
- ↑ A színmű szövege online
Források[szerkesztés]
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 204. o. Online elérés
További információk[szerkesztés]
- Dóczy Lajos: Csók
- Dóczi Lajos: Carmela ; Kis Murányvár ; Mennyi? ; Fifine bosszúja ; Saeckerhets-Taenstickor ; Egy vegyes házasság ; A gróf szava Magyar regényirók képes kiadása 40.
|
