Dóczy Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dóczy Lajos
Dóczi Lajos 1897-23.JPG
Született 1845. november 29.
Sopron
Elhunyt 1918. augusztus 28. (72 évesen)
Budapest
Állampolgársága osztrák–magyar
Foglalkozása újságíró, költő, jogász, műfordító, író, drámaíró
Sírhely Fiumei Úti Sírkert[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Dóczy Lajos témájú médiaállományokat.

Báró németkeresztúri Dóczy Lajos (Sopron, 1845. november 29.Budapest, 1918. augusztus 28.) zsidó származású magyar közéleti személyiség, a Külügyminisztérium osztályfőnöke, udvari és miniszteri tanácsos, magyar újságíró, költő.

Életpályája[szerkesztés]

Atyja Dux Mór bőrkereskedő volt, aki a szabadságharc alatt tönkrement. Több helyen járt gimnáziumba, majd a bécsi egyetemen jogot hallgatott és a Presse szerkesztőségének is tagja lett. Ó tudósította a koronázásról a Presse-t, és cikkei nagy feltűnést keltettek. Mint tudósító annak az irodalmi társaságnak központjába került, amelynek Ágai Adolf, Asbóth Lajos, Hevesi László, Kaas Ivor, Kónyi Manó, Lőw Tóbiás és Rákosi Jenő voltak éltetői. Ő is állandóan írogatott az akkor magas nívójú Borsszem Jankó című politikai élclapba, egyúttal hírlapi cikkekben lelkes védője volt Deák Ferenc politikájának. Horvát Boldizsár a miniszterelnökségre rendelte őt be fogalmazónak, de már 1872-ben Andrássy Gyula gróf külügyminiszter magával vitte Bécsbe, s Dóczi rövid időn belül magyar udvari tanácsos és miniszteri osztálytanácsos, ugyanakkor a Kisfaludy- és a Petőfi Társaság tagja lett. 1878. június 8-án nemességet,[2] majd 1900. március 13-án bárói címet, valamint a "németkeresztúri" nemesi előnevet szerzett I. Ferenc József magyar királytól.[3][4]

Publicisztikai tevékenységét sohasem szüneteltette. Munkatársa volt a Presse-nek, a Pesti Napló-nak, Hírmondó-nak, a Reformnak, a Fremdenblatt-nak.

Művei[szerkesztés]

Színdarabjai egymás után kerültek színre: Az utolsó próféta (Jeruzsálem pusztulását tárgyalja, Budán mutatták be 1869-ben); Csók (Teleky-díjat nyert vígjáték, Nemzeti Színház, 1874; Burgszínház 1877); Utolsó szerelem (vígjáték, Nemzeti Színház 1884; Burgszínház 1885); Széchy Mária (történelmi dráma, Nemzeti Színház 1886);[5] Vegyes párok (vígjáték, Nemzeti Színház, 1889); Vera grófnő (tragédia). Híressé azonban Faust-fordításával (1872) tette magát 1887-ben, amikor a Nemzeti Színház az ő fordításában először adta azt elő magyarul. Németre viszont hetedikként ő fordította le Madách Imre Az ember tragédiája című munkáját (1892, Hamburgban mutatták be). Ellinor királyleány című vígjátéka (1896) megnyerte a Teleki-pályadíjat. Munkatársa volt az akkori valamennyi számottevő szépirodalmi és napilapnak, amely magyarul megjelent. Különösen a N. P. Journalra Onkel Tóbiás álnéven írott dolgai voltak népszerűek. Egyéb művei: Névtelen levelek Tisza Kálmánhoz (l872); Költemények (1890); Beszélyek és vázlatok (1890.); Carmela Spadaro (novella, 1890); Friedrich Schiller összes költeményei (1902); Wallenstein-trilógia (a Nemzeti Színház számára, 1904); Goethe költeményei (1906). Arany János és Vörösmarty Mihály számos költeményét fordította le németre, több operaszöveget magyarra fordított és Johann Strauss számára ő írta a Pázmány lovag szövegét.

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

Feleségül vette Bécsben 1879. október 20.-án Ilona Mayer von Gunthof (*Bécs, 1862. szeptember 2.– +Bécs, 1930. június 6.) kisasszonyt. A nejétől, 1891. október 9.-én vált el. Gyermeke:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://resolver.pim.hu/auth/PIM51932, Dóczy Lajos, 2018. szeptember 12.
  2. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 68. kötet - 468. oldal
  3. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 70. kötet - 681. oldal
  4. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 70. kötet - 750 - 756. oldal
  5. A színmű szövege online

Források[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Dóczy Lajos témában.

További információk[szerkesztés]