Dóczy Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dóczy Lajos
Dóczi Lajos 1897-23.JPG
Született 1845. november 27.[1]
Sopron
Elhunyt 1919. augusztus 27. (73 évesen)
Budapest[2]
Állampolgársága osztrák–magyar
Foglalkozása
Sírhely Fiumei Úti Sírkert[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Dóczy Lajos témájú médiaállományokat.

Báró németkeresztúri Dóczy Lajos, 1872-ig Dux[4] (Sopron, 1845. november 29.Budapest, 1919. augusztus 27.)[5] zsidó származású magyar közéleti személyiség, a Külügyminisztérium osztályfőnöke, udvari és miniszteri tanácsos, magyar újságíró, költő.

Életpályája[szerkesztés]

Atyja Dux Mór bőrkereskedő volt, aki a szabadságharc alatt tönkrement. Több helyen járt gimnáziumba, majd a bécsi egyetemen jogot hallgatott és a Presse szerkesztőségének is tagja lett. Ó tudósította a koronázásról a Presse-t, és cikkei nagy feltűnést keltettek. Mint tudósító annak az irodalmi társaságnak központjába került, amelynek Ágai Adolf, Asbóth Lajos, Hevesi László, Kaas Ivor, Kónyi Manó, Lőw Tóbiás és Rákosi Jenő voltak éltetői. Ő is állandóan írogatott az akkor magas nívójú Borsszem Jankó című politikai élclapba, egyúttal hírlapi cikkekben lelkes védője volt Deák Ferenc politikájának. Horvát Boldizsár a miniszterelnökségre rendelte őt be fogalmazónak, de már 1872-ben Andrássy Gyula gróf külügyminiszter magával vitte Bécsbe, s Dóczi rövid időn belül magyar udvari tanácsos és miniszteri osztálytanácsos, ugyanakkor a Kisfaludy- és a Petőfi Társaság tagja lett. 1878. június 8-án nemességet,[6] majd 1900. március 13-án bárói címet, valamint a „németkeresztúri” nemesi előnevet szerzett I. Ferenc József magyar királytól.[7][8]

Publicisztikai tevékenységét sohasem szüneteltette. Munkatársa volt a Presse-nek, a Pesti Napló-nak, Hírmondó-nak, a Reformnak, a Fremdenblatt-nak.

Művei[szerkesztés]

Színdarabjai egymás után kerültek színre: Az utolsó próféta (Jeruzsálem pusztulását tárgyalja, Budán mutatták be 1869-ben); Csók (Teleky-díjat nyert vígjáték, Nemzeti Színház, 1874; Burgtheater 1877); Utolsó szerelem (vígjáték, Nemzeti Színház 1884; Burgtheater 1885); Széchy Mária (történelmi dráma, Nemzeti Színház 1886);[9] Vegyes párok (vígjáték, Nemzeti Színház, 1889); Vera grófnő (tragédia). Híressé azonban Faust-fordításával (1872) tette magát 1887-ben, amikor a Nemzeti Színház az ő fordításában először adta azt elő magyarul. Németre viszont hetedikként ő fordította le Madách Imre Az ember tragédiája című munkáját (1892, Hamburgban mutatták be). Ellinor királyleány című vígjátéka (1896) megnyerte a Teleki-pályadíjat. Munkatársa volt az akkori valamennyi számottevő magyar nyelvű szépirodalmi és napilapnak. Különösen a Neues Pester Journalban Onkel Tóbiás álnéven megjelent írásai voltak népszerűek. Egyéb művei: Névtelen levelek Tisza Kálmánhoz (1872); Költemények (1890); Beszélyek és vázlatok (1890.); Carmela Spadaro (novella, 1890); Friedrich Schiller összes költeményei (1902); Wallenstein-trilógia (a Nemzeti Színház számára, 1904); Goethe költeményei (1906). Arany János és Vörösmarty Mihály számos költeményét fordította le németre, több operaszöveget magyarra fordított és Johann Strauss számára ő írta a Pázmány lovag szövegét.

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

Feleségül vette Bécsben 1879. október 20-án Ilona Mayer von Gunthof (*Bécs, 1862. szeptember 2. – Bécs, 1930. június 6.) kisasszonyt. A nejétől, 1891. október 9-én vált el.

Gyermeke:

  • báró Dóczy Péter Gyula (*Bécs, 1881. október 26. – Bad Ischl, 1962. december 26.). Neje, báró Suzanne von Ferstel (*Bécs, 1895. február 11.– Bécs, 1974. május 13.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  3. http://resolver.pim.hu/auth/PIM51932, Dóczy Lajos, 2018. szeptember 12.
  4. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 8067/1872. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1872. év 1. oldal 30. sor
  5. Gyászjelentése (1919). (Hozzáférés: 2020. szeptember 3.)
  6. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 68. kötet - 468. oldal
  7. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 70. kötet - 681. oldal
  8. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 70. kötet - 750 - 756. oldal
  9. A színmű szövege online

Források[szerkesztés]

Fájl:Wikisource-logo-hu.svg
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Dóczy Lajos témában.

További információk[szerkesztés]