Ludas Matyi (film, 1949)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ludas Matyi
1949-es magyar film

Soós Imre a címszerepben
Soós Imre a címszerepben
Rendező
AlapműFazekas Mihály: Lúdas Matyi
Műfaj kaland, vígjáték
Forgatókönyvíró Szinetár György
Főszerepben
Hang
Zene Szabó Ferenc
Operatőr Hegyi Barnabás
Vágó Zákonyi Sándor
Hangmérnök Rónay Gyula
Jelmeztervező Márk Tivadar
Gyártásvezető Vitéz Miklósné
Gyártás
Gyártó Mafilm
Ország Magyarország
Nyelv magyar
Játékidő 101 perc
Képarány 1,37:1
Forgalmazás
Forgalmazó Magyarország Mokép
Bemutató
Díj(ak) 1951: Karlovy Vary - diploma Soós Imre alakításáért.
KorhatárKorhatár nélkül megtekinthető
Kronológia
Kapcsolódó film Lúdas Matyi (1976)
További információk

A Ludas Matyi Fazekas Mihály azonos című elbeszélő költeményéből 1949-ben forgatott, 1950-ben bemutatott színes, magyar ifjúsági filmvígjáték, melyet Nádasdy Kálmán és Ranódy László rendezett. Ez volt az első teljes hosszában színes magyar film (Radványi Géza 1941-es filmje, A beszélő köntös csak részben volt színes).

Cselekmény[szerkesztés]

Az 1820-as években járunk. A népnyúzó földesúr, nagyságos Döbrögi Döme falujában él édesanyjával Matyi, az alföldi libapásztorfiú, nagy szegénységben. Tíz lúdjukat egy nap a döbrögi vásárba hajtja, hogy eladja őket és nekivágjon szerencsét próbálni. A vásárban dézsmát szedő kegyetlen uraság azonban elkobozza összes lúdját, és még deresre is húzatja a fiút, mert tiszteletlenül viselkedett vele. Matyi a megaláztatást nem hagyja annyiban: büntetése után rögvest megfogadja a nyilvánosság előtt, hogy „Háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza!" Ígéretének kalandos teljesítésében, az egész úri világ móresre tanításában segítői is akadnak.

Szereplők[szerkesztés]

További szereplők: Ambrus András, Bay Gyula, Bodnár Jenő, Cs. Aczél Ilona, Földényi László, Kőváry Gyula, Szatmári István, Szigeti Géza és sokan mások.

Felújítás[szerkesztés]

A film kísérleti Gevacolor nyersanyagra készült, amely hamar elveszítette a színét. (Hasonló anyagú celluloidra vették 1951-ben Keleti Márton Különös házasság és Civil a pályán, valamint Fábri Zoltán Vihar c. filmjét.) A kifakult kópia már csak 3%-ban tartalmazott színeket, hangcsíkja is erősen sérült volt.

A film felújításával először a Pannónia Filmstúdióban próbálkoztak, de sem a színeket, sem az eredeti hangot nem tudták visszaállítani. A hang reprodukálása érdekében a szereplőkkel újraszinkronizálták a filmet; mivel Soós Imre akkor már nem élt, az ő hangját Csikos Gábor kölcsönözte. Ezt a változatot 1961. július 20-án kilenc budapesti mozi tűzte műsorára, és ez jelent meg később a MOKÉP által kiadott műsoros VHS-kazettán.

A Magyar Nemzeti Filmarchívum 2003-2004-ben digitálisan felújította a film eredeti változatát. A hosszadalmas, komplex eljárás során sikerült regenerálni a film eredeti hangsávját és színeit. A digitálisan felújított változatot, melynek premierje 2004. december 25-én volt az m1-en, 2006. december 4-én DVD-n is kiadták.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Érdekességek[szerkesztés]

  • A filmet több helyszínen forgatták, ötven szereplővel és ezerkétszáz falusi statisztával. A főhelyszín Dabas volt, ahol a történeti hűség kedvéért a villanypóznákat leszerelték, a cseréptetős házakat zsúpszalmával fedték. Döbrögiék kastélya a Halász Móricz-kúria, de láható a helyi református templom és a Nemesi Kaszinó is (a mai Kossuth Művelődési Központ); utóbbinak az udvarán húzták deresre Matyit. A külső felvételek Alsó- és Felsődabason, valamint Sáriban készültek. A vásárt Dömsödön vették fel, Döbrögi első megveretésére pedig Gödöllőn került sor, ahol Matyi egy óriásplatánhoz kötözte az uraságot.
  • Főszereplőnek eredetileg Gábor Milkóst képzelték el, de Nádasdy végül főiskolai tanítványát, Soós Imrét választotta (részben Horváth Teri javaslatára).
  • Soós Imrét a korhű Esterházy-deresen valóban eltángálták, és nem csak megjátszották a botozást. Utána napokig alig bírt ülni.
  • A film Kínában is nagy sikert aratott.

Televíziós megjelenés[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a korabeli filmelőzetesekben és ismertetésekben néhol: Döbröghy

Források[szerkesztés]