Keglevich István (intendáns)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Keglevich István
Keglevich István az 1890-s években
Keglevich István az 1890-s években
Született 1840. december 18.
Bécs
Elhunyt 1905. május 29. (64 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Esterházy Angelika
Lánczy Ilka
Gyermekei Keglevich Imre
Lánczy Margit
SzüleiKeglevich János
Creneville-Folliot Viktória Eugénia
Foglalkozása
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Halál okaPárbaj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keglevich István témájú médiaállományokat.

Buzini gróf Keglevich István (Bécs, 1840. december 18.Budapest, 1905. május 29.) magyar császári és királyi kamarás, az Országgyűlés Főrendiházának tagja. Az állami színházakat felügyelő intendáns.[1] Lánczy Ilka férje, Lánczy Margit édesapja.

Élete[szerkesztés]

Gróf Keglevich János Nepomuk (1786-1856) főudvarmester és gróf Creneville-Folliot Viktória Eugénia (1816-1900) fia. Tanulmányai végeztével 1857-ben a katonai pályára lépett és a főhadnagyiságig vitte a 11. sz. dzsidás ezrednél. Az olasz hadjárat után a hadseregből kilépett. 1860. szeptember 29-én Pozsonyban feleségül vette Esterházy Angelikát (1842-1921). Ebből a házasságból született fiuk, Keglevich Imre (1862-1895). Keglevich István 1861-ben a főrendiház korjegyzője volt. 1865-ben mint országgyűlési képviselő a konzervatív párthoz tartozott. 1867-ben lemondott mandátumáról és ettől kezdve a gazdasági téren működött.

1880-ban a Bars vármegyei gazdasági egylet élére állva nagy tevékenységet fejtett ki a hitelszövetkezetek érdekében; felállította továbbá a zsitvaújfalusi földmíves-iskolát és a jótékonyság terén is buzgólkodott, 20 000 forinttal járulván az aranyosmaróti kórház alapításához, 6000 forintot adott a kisdedóvó céljaira. 1883-ban a magyar bortermelők országos szövetkezetének létrehozásán fáradozott; e vállalkozás azonban nem sikerült. Az országos gazdasági egyesületben és a szesztermelők országos egyesületében szintén tevékenységet fejtett ki.

Politikai szereplésének fonalát a főrendiházban vette fel ismét, midőn a keresztyén-zsidó házassági törvényjavaslat mellett tartott beszédével nagy feltűnést keltett. 1884-ben az aranyosmaróti kerületben választatott meg pártonkívüli programmal és csakhamar a Szabadelvű Párthoz csatlakozott. 1885 elején a Magyar Királyi Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa lett. Mandátumáról ekkor lemondott, de újra megválasztatott. 1887 vége felé intendánsi állásáról mondott le. A főrendiházi tagsághoz való jogát, a vagyoni cenzus alapján elvesztette, I. Ferenc József magyar király azonban élethossziglani taggá nevezte ki. Elnöklete alatt jött létre a magyar Vígszínház Részvénytársaság. 1898-ban újból az Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa lett, azonban amikor az együttesekkel, a vezetőkkel és a színészekkel konfliktusba került, 1902-ben megint lemondott. Második felesége Lánczy Ilka volt, ebből a frigyből született Lánczy Margit leányuk.

1905. május 29-én Hentz Károly néppárti képviselővel vívott kardpárbajban vesztette életét.[2][3] Sírja kívánságának megfelelően Bódvarákón található, ahol 1905. május 31-én helyezték örök nyugalomra.[4]

Írásai[szerkesztés]

Cikkei a Borászati Lapokban (1881-84.), a Nemzetben (1886. 319. sz. Az operaház válságáról, 1893. 241. sz. Munkácsy Árpádja); a Magyar Salonban (1891. A Magyar vígszínház, Munka és haladás, 1892. Duse Eleonora, A porczellángyártás felfedezése Európában, 1892. Az újkor legkiválóbb színésznői, A színpadi öltözék); a Pesti Hirlapban (1891. 221., 223. szám mentelmi jog és párbaj, 227. szám Párbaj és a társadalom, 268. szám Az előadó művészet Magyarországon); a Pester Lloydnak is munkatársa volt.

Munkái[szerkesztés]

  • A magyar mezőgazdasági szövetkezetek kérdése és nézetek annak megoldására vezetendő rendszer fölött. Emlékirat az országos gazdasági egyesület szövetkezeti osztályához. Budapest, 1882.
  • Über Vereinsthätigkeit auf dem Gebiete der Landwirthschaft. II. Bericht an den Landes-Agrikultur-Verein über landwirthschaftliches Verbandwesen. Budapest, 1882.
  • Felhívás Magyarország szőlőbirtokosaihoz egy országos borászati szövetkezet létesítése tárgyában. Intézi az országos m. gazdasági egyesület megbízásából. Budapest, 1882.
  • Keglevich István gróf jelentése a magyar bortermelés érdekében Francziaországban tett utazásának eredményéről. Budapest, 1882.
  • A magyar bortermelők országos szövetkezete miként fog működni? Budapest, 1883. (Különnyomat a Magyar Földből.)
  • Szőlőink átalakítása. Budapest, 1883.
  • Javaslat a gazdasági egyletek szervezete és munkaterve tárgyában. Budapest, 1884.
  • Keglevich István gróf véleménye az operáról. Budapest, 1887.
  • Műiparunk és a lakberendezések tárlata 1892-ben. Budapest, 1891. (Különnyomat a Pesti Hirlapból.)

Országgyűlési beszédei (1865-68.) a Naplókban vannak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]