Alföldi Róbert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alföldi Róbert
Karl M. Sibelius osztrák kultúrmenedzser és Alföldi Róbert 2014 januárjában
Karl M. Sibelius osztrák kultúrmenedzser és Alföldi Róbert 2014 januárjában
Életrajzi adatok
Született 1967. november 22. (47 éves)[1]
Kalocsa[1]
Pályafutása
Aktív évek 1985
Híres szerepei Olivér
De kik azok a Lumnitzer nővérek?
Díjai
Jászai Mari-díj 1995
További díjak A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2007)

Alföldi Róbert az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alföldi Róbert témájú médiaállományokat.

Alföldi Róbert (Kalocsa, 1967. november 22.) Jászai Mari-díjas magyar színész, műsorvezető, rendező, 2008 és 2013 között a Nemzeti Színház igazgatója. Művészetét több állami és szakmai elismeréssel is díjazták.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkorát Dunapatajon és Ordason töltötte. Édesanyja Vajda Ibolya,[2] édesapja Alföldi Albert művelődésszervező és MSZP-s politikus, 1994–98 között országgyűlési képviselő. Apjával 28 évesen találkozott először. Őt, öccsét, Szabolcsot és húgát, Ibolyát édesanyja és a nagymamája nevelte. Rajtuk kívül még három féltestvére van: Albert, Angéla és Aliz.[3]

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenei általános iskolába járt, hegedülni és zongorázni is tanult. Már kiskorában elhatározta, hogy színész lesz, ezért is döntött úgy, hogy a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatán folytatja a tanulmányait. A gimnázium elvégzése után elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, ahol tanulmányait egy év - akkoriban kötelező - sorkatonai szolgálat letöltése után, 1987-ben kezdte meg.

Horvai István és Kapás Dezső elismert színészpedagógusok osztályába került. Negyedéves korában népköztársasági ösztöndíjas lett. 1991-ben még főiskolásként eljátszotta Raszkolnyikovot (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés) a veszprémi Petőfi Színházban, amivel azonnal felhívta magára a figyelmet.

1992-ben az ország legnagyobb prózai társulata, a Vígszínház szerződtette. Nem kerülték el a nagy szerepek: Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Ivan Karamazov (Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek), Artúr (Mrożek: Tangó), Oscar Wilde (Kaufman: A nagy szemérmetlenség).

1995-ben kezdett el rendezni (Trisztán és Izolda – saját adaptáció) és már ezzel a munkájával nagy vihart kavart. Azóta folyamatosan rendez különböző magyar színházakban.

2000-ben úgy döntött, szabadúszó lesz, és megvált a Vígszínház társulatától. 2006-ig volt szabadúszó, de a színészi és rendezői karrierjét ezután is töretlenül folytatta és ez az időszak hozta meg a televíziós szerepléseknek köszönhetően az országos ismertségét. 1998-tól 2002-ig az RTL Klub Jó Reggelt! (később Reggeli-Delelő) című műsorának egyik műsorvezetője volt, ami meghozta számára az országos népszerűséget. Azóta folyamatosan látható különböző televíziós csatornákon. Volt már önálló műsora, a Lucifer szerepelt kabaréban, az MTV-n egyórás beszélgetéseket készített hazánk legnagyobb színészeivel. Sokáig a Heti Hetes című műsorban szerepelt.

De nem csak a tévében interjúvolta meg színésztársait. Havi rendszerességgel talkshow-t vezetett Artishowka címmel, az Articsóka Étterem színházában. Ezen felül továbbá az Alexandra Könyváruház Pódium termében, vasárnaponként egy-egy színházi embert lát vendégül egyórás beszélgetés erejéig.

Rendezői felkérést kapott a nyitrai Andrej Bagar Színháztól és a New York-i New York Theatre Workshop-tól (USA), a portlandi Városi Színháztól (USA), valamint a prágai Zábrádli Színháztól. Rendezései meghívást kapnak különböző nagy nemzetközi fesztiválokra (Szlovákia: 1996, 1997, 1998, 1999; Románia: 1998, 2000; Csehország: 1998, 1999).

2002 szeptemberében meghívták a belgrádi BITEF-re a nyitrai Hamlet előadását. 2003 novemberében, a Mezzo komolyzenei csatorna több ízben sugározta Charles Gounod Faust című operáját, mely elnyerte a hónap operája címet. 2006-ban a pekingi Shakespeare-fesztiválra kapott meghívást.

Rendezőként már minden műfajban kipróbálta magát: rendezett musicalt az Operettszínházban, operettet Szegeden, operát Szegeden, Miskolcon, Budapesten, New Yorkban (USA), Versailles-ben (F), Bergenben (N), Plzeň-ben (CZ), bábjátékot a Budapest Bábszínházban, ír táncshow-t a Tháliában, divatbemutatót és videoklipet is.

Hobbija a festészet, első önálló kiállítása 1999-ben nyílt. Festményei olyan kelendőnek bizonyultak, hogy egészen 2005-ig minden évben egyéni kiállításon mutatta be azokat.

2006. március 1-jétől 2008. február 28-áig a Bárka Színház igazgatója volt, 2008. július 1-jétől a Nemzeti Színház igazgatója. 2007-ben felkérték A Társulat című szereposztó műsor zsűrijébe, ahol a művészeti vezető szerepét töltötte be.

A 2013-as X-Faktor egyik zsűritagjának kérték fel.[4] A 2014-es, ötödik évadban is folytatja mentori munkáját. 2013. június 23-án a Mephisto című darabbal búcsúzott a Nemzeti Színház közönségétől, de a színházi rendezést nem hagyta abba a Vígszínházban a Danton halála című darabbal folytatja rendezői pályafutását.[5] Ő volt a rendezője a sajátos stílusában előadott, a jubileumi 30. évfordulós István, a király rockoperának, melyet 2013 augusztusában három alkalommal is játszottak a hatalmas érdeklődésre tekintettel a Szegedi Szabadtéri Játékokon.[6]

Kritikák vele szemben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendezéseiben alkalmazott meztelenséget és az előtérbe helyezett nemiséget bírálatok is érték. Rijekában, az Ivan Zajc-ról elnevezett horvát nemzeti színházban 2010 elején vendégként vitte színre Arisztophanész Lüszisztraté című komédiáját. Az előadás azért is kapott nagy sajtónyilvánosságot, mert a darabot egy rózsaszín, marcipánból és fagylaltból készült fallosszal reklámozták.[7]

2010 novemberében szóbeli megállapodást kötött a Budapesti Román Kulturális Intézettel, melyben engedélyezte, hogy a román nemzeti ünnep előestéjén, november 30-án ünnepi megemlékezést tartsanak a Nemzeti Színházban és bérbe vegyék a Nagytermet. 1918. december 1-jén kiáltotta ki a román nemzetgyűlés a megszállt Erdély egyesülését a Román Királysággal, amely azóta is ünnep Romániában. Az engedélyt később visszavonta, mert több párt is tiltakozott ellene.[8][9]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vélt homoszexualitása miatt számos támadás érte, elsősorban a szélsőjobboldal részéről. Egyes sajtóorgánumok és politikusok rendszeresen Alföldi Robertaként hivatkoznak rá.[10] Melegségéről nyíltan először az Alföldi Színháza – Öt nemzeti év című könyvben beszélt. Ebben kifejtette: „Nem saját érintettségem okán jelentek meg meleg szereplők vagy erről szóló darabok a Nemzeti Színház műsorán. Ennél azért nagyobb léptékben gondolkodom az életről is és a színházról is.”[11]

A belvárosban lévő otthonában mindig éltek vele háziállatok. Volt egy cicája is, Luca, de igazi kutyabarátként előbb Dorka, a bobtail és Sára, a talált erdélyi kopó, majd elvesztésük után Panka, egy újabb eb lett elválaszthatatlan társa.[12]

Szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: színész - 51, rendező - 56; ugyanitt öt színházi felvételen is látható.[13]

Szinkronszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Tévéfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Napóleon (1989)
  • Az öreg gavallér (1989)
  • Síremlék (1990)
  • Salamon (1996)
  • Kisváros(1999-2001)
  • Aranyoskáim (1996)
  • Vadkörték (2003)
  • Micimackó (Nagy Könyv; rendező, szereplő, 2005)
  • Kire ütött ez a gyerek (forgatókönyv - 2007)
  • Géniusz, az alkimista (szereplő - 2010)

Önálló kiállításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Art Café – Budapest, 1999
  • Ferihegyi Repülőtéri V.I.P. Galéria – Budapest, 1999
  • Terra Galéria – Budapest, 2000
  • Fonyód, Gimnázium – 2000
  • Atryum Hyatt Galéria – Budapest, 2000, 2001, 2002
  • „Dívák” – Galéria XXI. (Bali Sándorral) 2001
  • Schmidt Galéria – Budapest, 2002
  • Bank Center – Budapest, 2002, 2004
  • Martino Galéria – Budapest
  • Café Les Deux Magots – Párizs, 2002
  • Lámpás Étterem – Zsámbék, 2003
  • Galamb Galéria – Budapest, 2003
  • Abádszalók, 2003
  • Karinthy Szalon – Budapest, 2004
  • Zsidó Fesztivál – Budapest, 2004
  • Sofitel – Budapest, 2004
  • Vörös Szalon, Opera – Budapest, 2005
  • Forrás Galéria - Budapest, 2007

Cd-k és hangoskönyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az vagy nekem...
  • Tűz és víz - Pilinszky János versei - Hangoskönyv (Alföldi Róbert előadásában)

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b A Nemzeti Színház Zrt. alapító okirata. Nemzeti Színház
  2. Nemzeti Színház Zrt. pp. 6. Nemzeti Erőforrás Minisztérium. (Hozzáférés: 2013. szeptember 10.)
  3. Alföldi Róbert életrajza. storyonline.hu. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
  4. Megvannak a magyar X-Faktor új mentorai, Alföldi is beszállt. origo.hu, 2013. április 29. (Hozzáférés: 2013. június 25.)
  5. Kézdi Beáta: Így búcsúzott Alföldi a Nemzetitől. hetivalasz.hu. (Hozzáférés: 2013. június 25.)
  6. Plusz előadás az István, a királyból. szegediszabadteri.hu. (Hozzáférés: 2013. december 24.)
  7. Műfallosszal reklámozzák Alföldi Róbert új darabját. Velvet - Blogok, 2010. február 18. (Hozzáférés: 2010. november 21.)
  8. Nem lesz román nemzeti ünnep a Nemzetiben. fidelio.hu, 2010. november 17. (Hozzáférés: 2010. november 30.)
  9. Meglepte a román követséget a nemzeti ünnepség lefújása. origo.hu, 2010. november 18. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  10. Pl. Novák Előd Jobbikos képviselő az Országgyűlés Kulturális bizottságának ülésén. Forrás: Jegyzőkönyv az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának 2010. május 25-én, kedden, 9 órakor a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében megtartott üléséről
  11. Alföldi a magánéletéről is nyíltan beszél a Nemzetiről szóló könyvben”, HVG, 2013. szeptember 4. 
  12. Dallos Zsuzsa. „Alföldi:Világéletében volt kutyája”, duol.hu, 2009. április 2. (Hozzáférés ideje: 2013. december 29.) 
  13. 2011. október 24-i lekérdezés
  14. Alföldi Róbert díjai. Port.hu. (Hozzáférés: 2012. február 3.)
  15. Radnóti-kiállítás a galérián. atriumfilmszinhaz.hu. (Hozzáférés: 2014. március 6.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]