Vári Éva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vári Éva
Vári Éva.jpg
Életrajzi adatok
Született 1940. augusztus 25. (81 éves)[1][2][3]
Nagykanizsa[1]
Házastársa Haumann Péter (1968-1973)
Élettárs Szegvári Menyhért (1975-1988)
Pályafutása
Aktív évek 1958
Díjai
Kossuth-díj2009
Jászai Mari-díj1984
Kiváló művész2003
Érdemes művész1989
További díjak

IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Vári Éva témájú médiaállományokat.

Vári Éva (Nagykanizsa, 1940. augusztus 25.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Pécsi Nemzeti Színház és Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Korai évek

A Zala megyei Nagykanizsán polgári szülők (Vári Ferenc és Imre Anna) legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot 1940. augusztus 25-én. Apját a II. világháborúban besorozták és a háborút követően hadifogságba került. Közben anyja a bizonytalan helyzetben a család addigi megélhetését biztosító cipész üzletet felszámolva a teljes készletet pénzzé tette, de a pengő elértéktelenedése miatt a családi vagyon elveszett. Apja 1946-ban tért vissza a hadifogságból, egy évre rá megszületett testvére, László. A háborút követően apjuk egy cipőipari szövetkezet vezetője lett, édesanyjuk a háztartás vezetésével és a gyermekek nevelésével foglalkozott. A könyvek jelenléte otthonukban már korán meghatározta szenvedélyes vonzalmát az irodalom és a kultúra iránt.

Tizenévesen jelentkezett a helyi amatőr színjátszó csoportba, amelynek Balázsovits Lajos is tagja volt. Emellett tanult zongorázni, énekórákra járt. A középiskolát, a család politikai besorolása miatt, olajbányászati technikumban végezte, kitűnőre érettségizett. Bár szülei kultúra- és művészettisztelő emberek voltak, mégis a kisvárosi miliőbe jobban illő, tisztességes polgári foglalkozást szántak neki, így felmerült, hogy gyógyszerész lesz. Mindeközben a fiatal lányra egy éjszakába nyúló zenehallgatás és az azt követő magasztosan átzokogott éjszaka volt nagy hatással, amikor is emlékei szerint Saint-Saëns A hattyú című műve csendült fel a rádióban, Pablo Casals kiváló gordonkajátékával. Ennek az élménynek köszönhetően fogalmazódott meg benne a művészi pálya, mint lehetőség gondolatainak és érzéseinek kifejezésére.[4]

Színházi pályafutása

A kezdeti kaposvári évek

Szülei, mikor közölte velük, hogy színésznő lesz, nem fogadták kitörő örömmel, de apja elkísérte a kaposvári színházba, ahol a felvételi vizsga első fordulója zajlott. Ott figyelt fel rá Ruttkai Ottó, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója és szerződést kínált neki az épp elszerződött Lehoczky Zsuzsa helyére, amire ő azonnal igent mondott. Amikor ezt apjával közölte, óriási botrány lett belőle, de miután az igazgató megígérte a szülőknek, hogy vigyáznak és odafigyelnek lányukra, megenyhültek.

1958. október 10-én lépett először színpadra Birike szerepében Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabjában. A kaposvári évek repertoárját operettek és zenés vígjátékok szubrett szerepei határozták meg. Saját elmondása szerint első szerepeit még önfeledten, egy hályogkovács bátorságával, minden gátlás és görcsösség nélkül formálta meg. Az előadóművészekre jellemző lámpaláz csak később kezdett kialakulni benne.[5] Ugyanakkor Ruttkai Ottó lehetőséget is biztosított, hogy a fellépések között szakmailag is képezhesse magát, énekórákra, táncpróbákra járt. Volt Ach Wong (Ábrahám Pál: Viktória), Sylvia (Hervé: Nebáncsvirág) és Mabel (Ábrahám Pál: Cirkuszhercegnő). Zenés szerepei segítséget és önbizalmat jelentett számára, hiszen a népszerű zenés-táncos darabokat közönsége gyakran tapssal jutalmaz. Kisebb-nagyobb prózai szerep ellenére az eljátszott tucatnyi zenés szerepeinek köszönhetően a kaposvári közönség a jópofa szubrett szerepkörével azonosította. Erről ő maga, már elismert művészként több évtizeddel később, a Hallhatatlanok társulatába kerülése kapcsán mesélt. Kisebb, szöveg nélküli szerepet osztottak rá Gogol Revizorjában, még a színlapon sem tüntették fel nevét és csupán annyi volt a feladata, hogy párnákat vigyen át a színpad egyik oldaláról a másikra. Amikor belépett a színpadra, a közönség a szubretteknek járó ütemes tapsban tört ki és még javában tartott a taps, mikor szerepének vége volt és elhagyta a színpadot.[6]

Az 1960-as évek

1962-ben Berényi Gábor igazgató meghívására a szolnoki Szigligeti Színház-ban, Molière Tartuffe-jében Marianne-ként vendégszerepelt, Mensáros László partnereként, majd hívta a társulatba. Közben Nógrádi Róbert, a pécsi Nemzeti Színház direktora is látta valamelyik szerepében és Pécsre hívta. Úgy döntött, hogy ahonnan előbb jön a szerződés, oda megy. Így került a pécsi Nemzeti Színházba 1963-ban. Pécs ekkoriban a Dunántúl egyik legrohamosabban fejlődő települése volt, több évszázados szellemi múltra visszatekintő város, pezsgő kulturális és művészeti élettel. Pezsgő művészeti élet jellemezte a 60-as években a pécsi színházat, a próza mellett jelen volt már a Pécsi Opera tagozata és a nemzetközi hírnévvel rendelkező Pécsi Balett is. Ez a kulturális sokszínűség vonzó volt számára.

Pécsi bemutatkozása 1963. szeptember 20-án Raka szerepében volt Ábrahám Pál Hawaii rózsája című operettjében. Kezdetben főként operettek szubrettjeként ért el sikereket a város korabeli ünnepelt sztárjainak, mint Faludy László, Mester István, Péter Gizi és ifj. Latabár Kàlmán oldalán. Vári játékstílusa eltért a kor operettes hagyományaitól és meggyőződése volt, hogy ő nem klasszikus szubrett alkat, amelyet a szakmában leginkább a tűzről pattant, harsány, önfeledten vidám jelzőkkel illettek. Gyakori partnere volt a magyar filmekből is ismert Mendelényi Vilmos, akivel egy idő után elválaszthatatlan és népszerű színpadi párost alkottak. A színház mellett szinte nem volt olyan társadalmi esemény, ahol nem együtt léptek volna fel. A baranyai közönség egy idő után ragaszkodott két kedvencük párosához.

Az operettek és a zenés vígjátékok mellett a magyar zenés színházban egyre nagyobb teret nyert a musical. Első musical-főszerepe My fair Lady Eliza Doolitleja volt Bánffy György (Higgins professzor) partnereként, 1967-ben. Ezt követően kapta meg színészi működési engedélyét. Nádor Tamás korabeli kritikája szerint „a Pécsi Nemzeti Színház együttese nagy kedvvel készült a My Fair Lady előadására és e vonzó, igényes komédiát magas színvonalon, forró közönségsikert aratva mutatta be pénteken este. Az előadás tükrözte azt is, hogy a My Fair Lady színrevitele nem könnyű feladat. Próbaköve annak, vajon sikerül-e a régi, megcsontosodott operetthagyományokon nevelődött együttesnek megtalálni az új, korszerű zenés színjátszás hangnemét. […] A bemutatón Eliza Doolittle szerepében Vári Évát láttuk. Eddig is sikerekben gazdag művészi pályafutásának jelentős állomása ez az alakítás. Első megjelenésekor szinte rá sem ismerünk: mozgása és beszédhangja annyira azonosul a koldusstandon ibolyát áruló lány nyers ösztönöktől fűtött alakjával. A Csudijó-szám jelenti e részben a csúcsot, valamint a mindig óriási tetszést kiváltó nyelvleckejelenet. A második rész fokozottabb feladat elé állítja Vári Évát, de énekhangja és kibontakozó színészi készsége e nehézségeket is legyőzi.”[7] ’67 júliusában a Pécsi Szabadtéri Játékok bemutatóján Higginst alakító Bessenyei Ferenc volt partnere. 1970-ben Anita szerepe következett Bernstein West Side Story-jában. A magyarországi ősbemutatót egyszerre három színház is magáénak mondhatta, mivel a pécsin kívül a kaposvári és a Budapesti Operettszínház is műsorára tűzte néhány hetes eltéréssel. A Népszava kritikusa szerint „a pécsi előadás – mindenekelőtt az énekesi teljesítményt illetően túlszárnyalta a fővárosi színvonalát. […] Vári Éva ahányszor megjelenik a színpadon, bombaként robban a játéka. A musical műfaját neki találták föl. Pontosabban a musicalben van leginkább otthon.”[8]

Vári, a közönség rajongó szeretete ellenére, az idő előrehaladtával ambivalens érzésekkel tekintett az operett műfajára. Mendelényi is iróniával nyilatkozott róla: „Csak a ruhaváltásokról veszem észre, hogy ez egy másik színdarab, mert gyakorlatilag a helyzetek ugyanazok.” A népszerű páros tíz év alatt az operettirodalom majd teljes palettáját eljátszotta. Utolsó közös színpadi találkozásuk Huszka Jenő Gül baba című operettjében volt, amiről Vári évtizedekkel később egy portréfilmjében is megemlékezett: „Megrendítő volt számomra, amikor a Gül babát játszottuk, amikor már beteg volt. Úgy énekelte a Darumadár fenn az égen-t. Már hangja nem volt, mozdulni nem tudott, de pont úgy énekelte el, ahogy azt el kellett énekelni. Néztem azt a hatalmas zöld szemét és sírni tudtam volna a portálban. Ember volt, sorsa volt, esendő volt. Maga volt a való élet. Csodálatos volt.”[9] Az akkor már nagybeteg Mendelényi 1974-ben Budapestre, a Vidám színpadhoz szerződött, de két bemutatóját leszámítva már ritkán állhatott színpadra. Néhány évvel később, hosszan tartó betegséget követően hunyt el 45 éves korában.

Az 1970-es évek

A ’70-es években úgy érezte, lassan kezd kiöregedni azokból a mondatokból, amelyekre a kissé sematikus operettek librettója épül, váltani szeretne. Igazgatóját arra kérte, adjon neki bizonyítási lehetőséget prózai szerepekben is. Nógrádi kikötését, hogy a színészi ranglétra aljáról kell indulnia, akár néhány mondatos szerepekben, Vári elfogadta. Olyan pályatársnők között kellett érvényesülnie, mint Pásztor Erzsi, Tímár Éva vagy Tordai Teri, akik ezekben az években a pécsi társulat tagjai voltak. A közönsége számára furcsa volt, hogy az addig a színlapok tetején szereplő kedvencük neve alulra került.

A zenés szerepek viszonylag gyorsan jött sikere ellenére Várinak a főiskola hiányával is meg kellett küzdenie. Többször nyilatkozta, hogy miután nem végzett színművészeti főiskolát, folyamatosan egyfajta bizonyítási kényszert érzett, monomániásan mindent a színháznak rendelt alá, mert a színészet elsajátítható részét neki a főiskola helyett a színházban kellett megtanulnia. „Nyilvánvaló az én önzésem is, az, hogy fontosabb volt a színház sok mindennél, magamnál is fontosabb volt. Bizonyára azért, hogy miután nem jártam főiskolára, bennem volt az a fajta kényszer, hogy bebizonyítsam, nekem helyem van a pályán. Nyilván nekem többet kellett produkálnom ahhoz, hogy elfogadjanak. Valaki kijön a főiskoláról, azt ismerik, vannak osztálytársai, osztályfőnöke – én meg csak úgy a semmiből. Egyszer csak ott lett egy színésznő, akiről megkérdezik, ez kicsoda, ez hogy került ide? Tehát nagyon-nagyon szívósan kellett dolgozni, s ez rengeteg sok energiámat elvette.”[10] – nyilatkozta. Amikor nem voltak próbái, akkor is bejárt a színházba és kollégáit figyelte, hogy minél többet elleshessen. Maximalizmusából fakadóan kitartó és keserves munkával „törte bele magát” szerepeinek megformálásába. De tehetsége az évek alatt a folyamatosan megszerzett színpadi gyakorlattal párosulva egyre előrébb juttatta őt. Komoly feladatokat bíztak rá, nevét az országos színházi világ is kezdte megismerni, kritikusai elismerően nyilatkoztak róla.

Szerepeinek megformálásához nagy segítséget nyújtottak a politika által 1965-ben büntetésből Pécsre helyezett Sík Ferenc rendezői instrukciói is. Karizmatikus egyénisége és szakmai tanácsai Várit szerepeinek egyre szélesebb és sokrétűbb megformálására ösztönözték, a színésznő azóta is egyik meghatározó mestereként tekint rá. Szegvári Menyhért, aki a ’70-es évektől kezdve dolgozott a pécsi teátrumban, először mint fiatal színész, majd rendező és főrendező, így nyilatkozott Vári Éva és Sík Ferenc munkakapcsolatáról: „Ő volt az életemben az egyetlen rendező, aki magas színvonalon a színészeiből dolgozott. Ha valakiben észrevette, hogy mást csinálna az adott jelenetben, mint amit ő kért, azonnal leállt és kérte, követelte, hogy mutassa meg, mit szeretne. Ezért lettek az előadásai annyira sokszínűek és egyúttal a színészek sajátjai is. Vári Èva ötletei pedig naná, hogy belekerültek, hiszen ontotta őket. Az ő színészei utána sem adták fel a saját megoldások utáni vágyukat. Vári a legkevésbé. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy Váriból Sík Feri miatt lett, ami lett. A legnagyobb magyar színésznők egyike!”

Spiró György Shakespeare Tévedések vígjátékában látta a színésznőt egy 1974-es budapesti vendégjátékuk során: „A drámában szereplő kurtizán (Vári Èva alakítja) igen kevés szöveget kapott Shakespeare-től, az ember a drámát olvasva azt hihetné, hogy kilógó epizódszereplő, akivel nem lehet mihez kezdeni. Sík Ferenc olyan jelenetekben is behozza a színre, amelyekbe nincs beleírva. Szöveget nem ad a szájába, mégis aktívvá teszi két apró fogással. A kurtizán feltűnő, vörös jelmezt kapott […] emiatt nem lehet nem észrevenni. Vàri Èva többnyire a cikkcakkos lépcsők tetején álldogál kihívóan, szemtelenül, csípöre tett kézzel, mint aki a legföbb úr a maga szemétdombján. Valahányszor a szereplő valamelyike véletlenül rápillant az öntudatosan és gúnyosan ácsingózó kurtizánra, Vàri Èva apró, diadalmas kacajt hallat. Kukorékol. Felejthetetlenül kukorékol. Ő az egyik legmellékesebb szereplő. Vörös ruhájában kukorékolva mégis ő lesz az egyik főszereplő.”[11]

Shakespeare-t Moliére, Shaw, Lorca és Feydeau darabjai követték. A külföldiek mellett magyar szerzők drámáiban is játszott. Volt Hámorilla Páskándi Géza: Szeretők a hullámhosszon (1975), Kispál Jula Tamási Áron: Ősvigasztalás (1976), Gianetta Heltai Jenő: A néma levente (1978), illetve Kinga Spiró György Nyulak Margitja (1978) című színdarabjaiban. Gyakran szerepelt Illyés Gyula műveiben, ilyen volt A Dupla vagy semmi (1974), az Orfeusz a felvilágban (1975), Dániel az övéi között (1976) és a Homokzsák (1979). Illyés a színház házi szerzőjeként a próbákon is részt vett. Személyes ismeretségük Vári Évára mély hatást gyakorolt: „Katartikus élmény volt, hogy az ember Illyés Gyulával megismerkedik. […] Egyszerűen hallgatni, ahogy ő megnyilvánult, emberről, tisztességről, hazáról…” Az operettet szép lassan felváltották a prózai szerepek, de a zenés darabok között egyre gyakoribbá váltak a musical bemutatók. 1977-ben a La Mancha lovagja musicalt állították színpadra a baranyai fővárosban és Aldonza megformálásáról így írt a Népszava: „Vári Éva színes, gazdag egyéniséget formál Aldonzából, megmutatva az alak változásait, a jellem elmozdulásait is. Panaszdala megrázó, visszafogott, szenvedélyes vallomás.”[12]

Az 1980-as évek

A ’70/80-as évek fordulóján a híres moszkvai Szovremennyik Színház művészeti vezetőjét, Galina Volcseket hívta meg vendégrendezőnek a pécsi színház. Az addigra már nemzetközileg is ismert, elismert Galina Volcsek színésznőként kezdte pályáját, majd főként film- és színházrendezőként tevékenykedett. Az 1956 után alakult Szovremennyik („Kortárs”) Színházat kezdettől a legizgalmasabb, legfontosabb színházi műhelyei között említették az egész világon. Első pécsi rendezése Mihail Roscsin: Szerelvény a hátországba című drámája volt. A Szovremennyik házi szerzőjének számító Roscsin darabját elhozták előtte Budapestre és Szász Péter is filmet készített belőle. A moszkvai ősbemutatót és az egyesült államokbeli rendezését követően Volcsek, a pécsi bemutatóhoz keresett szereplőket a pécsi társulatból, így figyelt fel Vári Évára és választotta ki az egyik szerepre. Bár a darabot a kritika jól fogadta, a nézők tüntetőleg távol maradtak tőle. Egy interjúban Vári erről úgy nyilatkozott: „Orosz darab volt, többen voltunk a vagonban, mint a nézőtéren!”[13] Volcsek második rendezése szintén Roscsintól az Olga volt, aminek a pécsi bemutatóját követően Volcsek a moszkvai előadásba is meghívta Várit szerepelni. A kritika a darabot nem tartotta írói remekműnek, de a színre vitelt és Vári Éva játékát dícsérte: „Az Olga azon kevés előadás közé tartozik, melyben ott érezzük a játék örömét, talán épp ez az, ami elsősorban magával visz, ami már-már elmossa a színpad és a nézőtér közt húzódó határvonalat […] Vári Éva (Szima) szerepéből következően harsányabb színeket használ, mégis finom humora, sőt öniróniája is van, s talán ez utóbbi a legértékesebb játékában”[14] Galina Volcsek harmadik pécsi rendezése Csehov Cseresznyéskertje volt 1982-ben. A szereplők között Vári mellett már ott vannak az épp Pécsre szerződött frissen végzett kollégák, Sipos László, Kulka János, Lang Györgyi, Bánky Gábor és Gergely /Vajek/ Róbert is. Hogy az ismeretség és a közös színpadi munka Galina Volcsekkel mit jelentett Várinak, ő maga így nyilatkozott: „Először is hitet. Hitet önmagamban. […] Ő például megkövetelte azt, hogy a próbaruhámnak a hossza akkora legyen, mint a jelmez hossza, nem volt ott semmi mellébeszélés, meg kellett csinálni. Az embernek sokszor nincs kedve próbálni, vagy rosszul próbál, úgy érzi, nem tudja megcsinálni. És akkor mindent kitalálunk: Ma nincs hangom. Azt mondta, nem baj, akkor hang nélkül játszd el. Úgyhogy nem lehetett megúszni semmit, ő megtanított erre. […] Emlékszem az elfogódottságomra, amikor elkezdtünk próbálni, hogy vajon el tudom-e játszani, megfelelek-e ennek a csodálatos nőnek? Aki nagyon pontosan elemzett, nagyon sokat tudott az emberről, a szakmáról. Egyszerűen stúdium volt minden próba, amit vele megcsináltunk. Gyakorlatilag az ember ott kapott egyfajta mércét, hogy hogyan kellene színházat csinálni, hogyan veszi ő komolyan a színészeit, a szerzőt, akit játszunk. Számomra ez egy nagyon meghatározó találkozás volt.”[13]

1981-ben Velma Kellyként volt látható a Chicago című musicalben, aminek hat évvel korábbi Broadway ősbemutatója nagy sikert aratott. A szerzőpáros, John Kander és Fred Ebb több közös munkát jegyzett, mint a Cabaret (Kabaré) vagy a New York New York című örökzöld azonos című színpadi adaptációja. Későbbi műveik közül A görkorcsolyapálya (The Rink) vagy A pókasszony csókja (Kiss of spider woman) ugyancsak Vári Èva főszereplésével kerültek itthon bemutatásra. A népszerű zene mellett, a koreográfia is erőssége volt a pécsi előadásnak, Tóth Sándor koreográfusnak, a Pécsi Balett igazgatójának köszönhetően (a New York-i ősbemutató koreográfusa Bob Fosse volt). A Cseresznyéskert bemutatója után Szomory: Hagyd a nagypapát! egyik főszerepe következett, Szegvári Menyhért rendezésében. A darab, amely 1924-ben Szabóky Zsigmond Rafael címen a Vígszínházban került bemutatásra és csak három előadást élt meg, megbukott, Pécsen „zajos” siker lett, még a budapesti Várszínházban is bemutatták. „Az első felvonás alatt a hátsó széksorokból a nézők a széküket fölcsapva mentek haza. Viszont, akik maradtak, őrjöngve tapsoltak a végén”[15] – írta róla a darab rendezője. Pályi András, a Jelenkorban üdvözölte a merész darabválasztást és a megvalósítást is: „Szegvári rendezésében szinte mindvégig töretlenül halljuk a patetikus szólamot is, az ironikus szólamot is, s ez teszi nemcsak izgalmas vállalkozássá, hanem kiemelkedően jó produkcióvá is a Hagyd a nagypapát! előadását. […] Vári Éva játssza Magda, a feleség szerepét, nagyszerű példát adva, hogyan párosítható a szinte lélegzetvétel nélkül énekelt abszurd operai szólam, kis realista megfigyelésekkel. Vári a játék legképtelenebb fordulatának lélektani igazságát is érzi, sőt módot talál, hogy meg is fogalmazza ezt, mimikával, gesztussal, testtartással, stb., anélkül, hogy ezek a belülről átvilágított észleletek a legkisebb mértékben megtörnék a stílust. Épp ellenkezőleg, erősítik.”[16] A ’80-as évektől egymást követték a nagyobb lélegzetvételű musical főszerepek és drámai hősök érett szerepformálása. Vári Évát szakmája egyik legjobbjaként tartják számon és 1984-ben megkapta a Jászai Mari-díjat. Szegvári Menyhért, aki ebben az időben már rendszeresen rendezte Várit, így emlékezett 1973-as megismerkedésükre: „A Pécsi Kamaraszínház gyermekelőadásában ismerkedtem meg Vári Évával. Valami kicsi fiúszerepet kapott benne, azt hiszem, Ben Hurt. Nyilván nem örült neki, hiszen akkoriban már a város kedvence volt, mint szubrett. A takarásban készülődött imígyen: a fiúingébe beletett két almát, hogy nemi identitását semlegesítse, ezt később hitelesítette azzal, hogy a színen az egyikbe bele is harapott, maga köré tekert egy hosszú kötelet (ezt írói instrukció szerint), felvett egy sokdioptriás szemüveget és, mint Missouri gőzös beúszott a színre”[17] A rendező, aki sokszor jobban hitt Vári tehetségében, mint ő maga, a következő években olyan szerepeket osztott rá, amelyekkel elérte, hogy lerombolja maradék gátlását is, mind lelki, mind testi értelemben. „Fontos találkozás volt, mi éveken át éltünk együtt. Sokan leegyszerűsítik a helyzetet, és azt mondják, ugyan már, mikor én megismerkedtem Menyhérttel, akkor már egy kész színésznő voltam. Ez részben igaz. Azonban gyakorta úgy érzem, hogy én mindent tőle tanultam. Borzalmasan erőszakos volt velem, mint egy bulldog. A próbákon iszonyú dolgokat vágott a fejemhez. A kollégák előtt. Pedig amúgy jó modorú fiú. De a próbán szélsőséges indulatokat hagy magán eluralkodni. Csaknem megvert néha engem. Mert jól ismert, és tudta, hogy én hajlamos vagyok megállni a félmegoldásnál. Ő kipréselte belőlem a lehető legjobbat, nem engedte meg, hogy győzzön a szemérmességem, hanem arra kényszerített, hogy menjek el a szerepformálásban a végletekig”[18] – nyilatkozta később. Rendezései által olyan sikeres szerepformálások születtek, mint Mirena Lock a Cigánykerékben (1984), Lear király-beli Bolond-ja (1986), a Pesti Vigadóban bemutatott Gőzben előadás Josieja (1986) vagy Johnsonné szerepe David Storey Anyánk napjában (1987).

1984-ben Szakcsi Lakatos BélaCsemer Géza: Cigánykerék című musicaljében Vári Éva az öregedő színésznőt, Mirena Lock-ot formálta meg. A darab szerint a nő az 1956-os magyar forradalom elől Lakatos Mariskaként Amerikába emigrált, ahonnan már befutott színésznőként tér vissza az egykori roma közösségbe, akik azonban nem fogadják be, amíg meg nem győzi őket, hogy még mindig közéjük tartozik. A darabban szereplő többi karakter a magyarországi roma közösségre jellemző, kissé klisészerű világát próbálta meg minél szélesebb körben felvonultatni, olyan partnerekkel, mint Gergely Róbert, Kulka János vagy Lang Györgyi. A darab ősbemutatója zajos sikert aratott a pécsi közönség körében: „S amikor Pécsen játszottuk, akkor az első előadáson dübörögtek, kiabáltak, ami akkor még nem volt divat! Tehát nem az volt, mint most… Ott pedig, hát nem hittük el, döbbenten álltunk a tapsnál, hogy mit csinálnak most, ez nem tetszik?! Mondom, fütyültek, kiabáltak, brávóztak… tehát, olyan reveláció volt az egész.”[19]

1985 novemberében ismét prózai bemutató következett, a Pesti Vigadóban Nell Dunn Gőzben című színművét mutatta be a pécsi társulat. A darab londoni ősbemutatója 1981-ben volt a Theatre Royal-ban és még ebben az évben Laurence Olivier-díjat kapott a legjobb új vígjáték kategóriájában. A magyar kritika nem volt ennyire elragadtatva a műtől. A darab akkori szokatlan szabadszájúságát, bulváros jellegét, a hat nő és sorsának testi-lelki lemeztelenítését a ’80-as évek prűd és finnyás magyar kritikája nem tudta hová helyezni a magyar színház világában. Vári Éva így nyilatkozott a darabról: „Ezeket a szerepeket csak úgy lehetett eljátszani, és úgy lehetett próbálni is, hogy semmiféle színészetet nem bírt el ez a darab. Tehát ezek a színésznők mindent megmutathatnak magukról, amit csak meg mernek mutatni, és az alakítás annál érdekesebb és annál gazdagabb, minél inkább meri magát a szélsőségeiben megmutatni.”[20] Hogy Vári mégis képes volt megérezni az angolszász bulvár világának létjogosultságát, azt maguk a kritikák bizonyították, melyek egyöntetűen a darab egyetlen ziccerszerepét az általa megformált Josienak tulajdonították. Az előadás évekig volt műsorona pesti és pécsi színpadokon.

1986 januárjában Willy Russel Vértestvérek (Blood Brothers) címü musicalje jutott el rekordidő alatt a magyarországi ősbemutatóig. A ’81-es liverpooli és a ’83-as West End-i bemutatót követően 1984-ben elnyerte a legjobb angol musicalt. A színházba betörő „rhythm and blues” zenéje újszerű volt a ’80-as évek magyar színházi világában. A történet klasszikus melodráma, melynek keretét a kezdő kép adja, amely egyben a darab utolsó jelenete is, keretbe foglalva ezzel a történetet, hogyan jutnak el a szereplők fokozatosan sorsuk elkerülhetetlen beteljesedő végzetéhez. A pécsi bemutatón a Johnston ikreket játszó Gergely Ròbert és Bànky Gábor mellett, az „Anyát játszó Vári Éva az, akinek alakítása elviszi az előadást, szerepeltetése indokolja a mű színrevitelét, színpadi jelenléte döntően határozza meg az előadást. […] Vári Éva adottságain – ének- és tánctudásán – kívül, s a tőle megszokott energikus, lendületes színészi játék mellett jobbára visszafogott, szinte drámai eszköztárat alkalmaz.”[21] – írták róla.

Az 1986–87-es évadát Shakespeare Lear király drámájának bemutatójával nyitották meg. A nadrágos Bolond szerepét színésznőre osztani bár nem új a színház történetben, ebben az előadásban ha nem is Cordelia, de „Vári Éva játssza tragikus felhanggal éneklő, szomorú képű, picassói Pierrot- ként.”[22] A kritikák Vàri alakításában inkább a nem nélküliségét, semlegességét illetve a tér és annak hangulatiságának kihasználását méltatták: „Vajon miért Vári Éva Bolond-alakítása az előadás legjobbja? – különösen azon részleteiben, amelyekben szövegeit félig énekelve mondja. Azért-e, mert ennek van olyan hangulatisága, ami illik a színházterem modernebb hangulatiságához; azért-e, mert ez a félig énekelt beszéd kifejezi még mostani időszakunk jellegét is? (Lásd pl. Cseh Tamás hasonló előadásmódját); avagy Vári Éva érzett-e rá a legjobban, hogy mit is kell csinálni egy ilyen térben?”[23]

Az 1989. áprilisi érdemes művészi kitüntetését követően Edward Albee Nem félünk a farkastól Martha szerepe következik, a pécsi társulat új direktorának, az 1967-es Madách Színház-beli magyarországi ősbemutatót is színpadra állító Lengyel György rendezésében. „Albee négyszemélyes társalgási drámájának főhősei, Martha és George kegyetlen, az obszcenitást sem nélkülöző hangnemben, szellemdús szavak által gyilkolja egymást házastársi és alkoholista minőségben […] A két bravúrszerepre két kiváló, rutinos színészt talált: Héjja Sándort és Vári Évát. Ha van szerep, amely Várinak fekszik, ez az. Szellemesen, érzékenyen formálja meg az egyébként fizikailag sem könnyű szerepet – persze a tőle megszokott könnyed, elegáns módon.”[24]

Budapesti korszak (1993-2017), és visszatérés Pécsre  

Pécsen „minden idők egyik legkedveltebb” sztár-színésznője volt, s az országos és a szaklapokból sokszor tucatnyi elragadtatott kritikája áradt, de – filmes és televíziós karrier híján – a főváros és az ország közönsége jóformán nem ismerte, amikor két évre a nyugdíj-korhatártól, az 1993/94-es évadtól az 1991-ben alapított Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött. Borongós jóslata[25] ellenére a fővárosi sikereiért (pl. Cigánykerék, Vértestvérek, Piaf-musical, Piaf-est, Jó éjszakát, Mama! Rose, Harold és Maude, Hat hét, hat tánc) és a Pécsi Harmadik Színházban vendégként játszott szerepekért (Boldogtalanok – Húberné, Tóték – Mariska, Kvartett – Feleség, Macskajáték – Orbánné) megkapta a Kiváló Művész címet és a Kossuth-díjat. 2004-től pedig, a köztévé hat évadot megért Életképek c. sorozatának Viola szerepében országszerte rengeteg  sorozatkedvelő néző megismerhette végre az  utóbbi 50 év egyik legnagyobb magyar színésznőjét. Miután a Budapesti Kamaraszínházat 2012-ben megszüntették, szabadúszó lett, változatlan sikerrel játszotta a Hat hét, hat táncot, A hölgy fecseg és nyomoz Alice kisasszonyát, Piaf-estjét, a felújított Rose-t, A testőr Mamáját a Pesti Színházban és a Belvárosi Színház két bestsellerét, A nagy négyest, és az Aranytót. 2017 tavaszán azonban letette mind az öt akkor játszott, teltházas szerepét, és hazaköltözött Pécsre. Az itt 2017 nyarán szabadtéren bemutatott Boeing, Boeing c. vígjátékban Berthát játssza, a darab a járvány miatti 2020. őszi zárlatig sikerrel ment a Kamaraszínházban, ill. a Káptalan-kertben. A Pécsi Harmadik Színházban 2018 decemberében bemutatott Schwajda-komédiában, A szent családban pedig Az anya színészt-próbáló abszolút főszerepét vitte sikerre.

Magánélete

1968–1973 között Haumann Péter színművész felesége volt. A művésznő Pécsen, mecsekoldali házában él visszavonultan. 14 évig élt együtt Szegvári Menyhért rendezővel.[26]

Főbb színpadi szerepei[27]

Vári Éva városmajori búcsúelőadása 2017. július 13-án. Balról jobbra: Bán Teodóra, Vári Éva, Szekeres Máté, Benedek Miklós
Szerep Szerző és cím Eredeti cím Bemutató éve Helyszín
Az anya Schwajda György: A szent család A szent család 2018 Pécsi Harmadik Színház
Bertha Marc Camoletti: Boeing, Boeing Boeing, Boeing 2017 Pécsi Nyári Színház
Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza
Ethel Thayer E. Thompson: Aranytó On golden pond 2015 Belvárosi Színház, Orlai Produkció
2015 Szentendrei Teátrum
Mama Molnár Ferenc: A testőr A testőr 2015 Pesti Színház
Rose M. Sherman: Rose Rose 2013 Spinoza Színház, Orlai Produkció
Alice Postic J. PopplewellR. Thomas: A hölgy fecseg és nyomoz La Perruche et le poulet 2013 Játékszín
Edith Piaf Edith Piaf (önálló est) Ma vie 2012–2017 Belvárosi Színház, Orlai Produkció
Sarah Bernhardt J. Murell: Az isteni Sarah Memoir 2012 Belvárosi Színház, Orlai Produkció
Florence Foster Jenkins P. Quilter: Mennyei Glorious 2011 Budapesti Kamaraszínház
Jean Horton R. Harwood: A nagy négyes Quartet 2011 Belvárosi Színház, Orlai Produkció
Doris Levine S. BobrickJ. Stein: Csókol anyád! The Outrageous Adventures of Sheldon & Mrs. Levine 2009 Thália Színház, Orlai Produkció
Conchita Cortes Verebes István: Remix Remix 2009 Tivoli, Budapesti Kamaraszínház
Ambra A. Nicolai: Hárman a padon Classe di ferro 2008 Tivoli, Budapesti Kamaraszínház
Alice Postic J. PopplewellR. Thomas: A szegény hekus esete a papagájjal La perruche et le poulet 2007 Tivoli, Budapesti Kamaraszínház
Lily Harrison R. Alfieri: Hat hét, hat tánc Six Dance Lessons in Six Weeks 2006 Thália Színház, Orlai Produkció
Maude C. Higgins: Harold és Maude Harold and Maude 2005 Shure Stúdió. Budapesti Kamaraszínház
Grace Allen D. Hare: Amy világa Amy’s View 2004 Ericsson Stúdió, Budapesti Kamaraszínház
Linda A. Miller: Az ügynök halála Death of a Salesman 2004 Thália Színház
Alexandra J. Anouilh: Colombe Colombe 2004 Tivoli, Budapesti Kamaraszínház
Orbánné Örkény István: Macskajáték Macskajáték 2003 Pécsi Harmadik Színház
Lídia Antonioni: A szakítás A szakítás 2003 Ericsson Stúdió, Budapesti Kamaraszínház
Rose M. Sherman: Rose – másrészt viszont Rose 2002 Shure Stúdió. Budapesti Kamaraszínház
Bódogné Szakonyi Károly: Adáshiba Adáshiba 2002 Pécsi Nemzeti Színház
Edith Piaf Edith Piaf (önálló est) Ma vie 2002–2012 Tivoli, Budapesti Kamaraszínház
Aurora McNallyKanderEbb: A pókasszony csókja Kiss of the Spider Woman 2001 Tivoli, Budapesti Kamaraszínház
George kisasszony E. E. Schmitt: Frédérick Frédérick ou le Boulevard du crime 2001 Tivoli, Budapesti Kamaraszínház
Nagymama Neil Simon: Yonkersi árvák Lost in Yonkers 2000 Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza
Johnsonné D. Storey: Anyánk napja Mother’s Day 2000 Ericsson Stúdió, Budapesti Kamaraszínház
Zsugori M. Vargas Llosa: Rossz nő La Chunga 1999 Tivoli, Budapesti Kamaraszínház
Cecília Kálmán Imre: Csárdáskirálynő Die Csárdásfürstin 1998 Pécsi Nemzeti Színház
Feleség Spiró: Kvartett Kvartett 1997 Pécsi Harmadik Színház
Mrs. Prentice J. Orton: Amit a lakáj látott – a kulcslyukon át What the Butler Saw 1997 Shure Stúdió. Budapesti Kamaraszínház
Arkagyina Csehov: Sirály «Madárkák» Csajka 1997 Shure Stúdió. Budapesti Kamaraszínház
Mona Stangly L. L. King: Volt egyszer egy kupleráj Texasban The Best Little Whorehouse in Texas 1996 Józsefvárosi Színház, Budapesti Kamaraszínház
Mama M. Norman: Jó éjszakát, mama! Night, Mother 1995 Shure Stúdió. Budapesti Kamaraszínház
Tótné Örkény: Tóték Tóték 1995 Pécsi Harmadik Színház
Edith Piaf Pam Gems: Piaf Piaf 1998–2002 Tivoli, Budapesti Kamaraszínház
1995–1998 Józsefvárosi Színház, Budapesti Kamaraszínház
özv. Húberné Füst Milán: Boldogtalanok Boldogtalanok 1994 Pécsi Harmadik Színház
Mrs. Johnstone W. Russell: Vértestvérek Blood Brothers 1994 Józsefvárosi Színház, Budapesti Kamaraszínház
Hermina Schrott Mujičić – Senker – Juranić: A kadét Fritz i pjevacica 1993 Pécsi Horvát Színház
Peachumné BrechtWeill: Koldusopera Die Dreigroschenoper 1993 Budapesti Kamaraszínház
Julia Lamberth Maugham: Csodálatos vagy, Júlia! Csodálatos vagy, Júlia! 1993 Pécsi Nemzeti Színház
Mirena Lock Szakcsi LakatosCsemer: Cigánykerék Cigánykerék 1992 Józsefvárosi Színház, Budapesti Kamaraszínház
Champigny bárónő E. Labiche: A florentin kalap Un chapeau de paille d’Italie 1992 Pécsi Nemzeti Színház
Anna McNallyKanderEbb: The Rink «Görkorcsolya-pálya» The Rink 1992 Pécsi Nemzeti Színház
Titánia Shakespeare: Szentivánéji álom A Midsummer Night’s Dream 1991 Pécsi Nemzeti Színház
Serafina Delle Rose T. Williams: A tetovált rózsa The Rose Tattoo 1991 Pécsi Nemzeti Színház
Anya Szép Ernő: Vőlegény Vőlegény 1990 Pécsi Nemzeti Színház
Mrs. Prentice J. Orton: Amit a lakáj látott – a kulcslyukon át What the Butler Saw 1990 Pécsi Nemzeti Színház
Shirley Valentine W. Russell: Én, Shirley Shirley Valentine 1990 Pécsi Nemzeti Színház
Raymonde Chandebise Georges Feydeau: Bolha a fülbe La Puce à l’oreille 1989 Pécsi Nemzeti Színház
Olga hercegnő Turgenyev: Apák és fiúk Apák és fiúk 1989 Pécsi Nemzeti Színház
Martha E. Albee: Nem félünk a farkastól Who’s Afraid of Virginia Woolf? 1989 Pécsi Nemzeti Színház
Hocinesze Leokádia Brecht: Egy fő az egy fő Mann ist Mann 1989 Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza
Fjokla Ivanovna Gogol: Háztűznéző Zsenyityba 1988 Pécsi Nemzeti Színház
Louise de Clérambard grófné M. Aymé: Gróf Clérambard Clérambard 1988 Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza
Johnsonné D. Storey: Anyánk napja Mother’s Day 1987 Pécsi Nemzeti Színház
Emília R. Vitrac: Viktor, avagy a gyerekuralom Victor ou Les enfants au pouvoir 1987 Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza
Bolond Shakespeare: Lear király King Lear 1986 Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza
Luise Szomory Dezső: Bella Bella 1986 Pécsi Nemzeti Színház
Mary E. Bond: Kinn vagyunk a vízből Saved 1986 Pécsi Nemzeti Színház Stúdiója
Mrs. Johnstone W. Russell: Vértestvérek Blood Brothers 1986 Pécsi Nemzeti Színház
Josie N. Dunn: Gőzben Steaming 1986 Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza
1985 Pesti Vigadó
Amélie Pochet Feydeau: A barátnőm barátnője Occupe-toi d’Amélie 1984 Pécsi Nemzeti Színház
Anita Békés Pál: Szegény Lázár Szegény Lázár 1984 Pécsi Nemzeti Színház
Mirena Lock Szakcsi LakatosCsemer: Cigánykerék Cigánykerék 1984 Pécsi Nemzeti Színház
Edith Piaf V. Legentov: Nem bánok semmit sem Edith Piaf 1983 Pécsi Nemzeti Színház (Mecsek Cukrászda)
Dorine Molière: Tartuffe Tartuffe ou l`Imposteur 1983 Pécsi Nemzeti Színház
Magda Szomory Dezső: Hagyd a nagypapát! Szabóky Zsigmond Rafael 1983 Pécsi Nemzeti Színház
Várja Csehov: Cseresznyéskert Visnyovij szad 1982 Pécsi Nemzeti Színház
Valéria ScarnacciTarabusi: Kaviár és lencse Caviale e lenticchie 1981 Pécsi Nemzeti Színház
Rica Maca Zerkovitz BélaSzilágyi László: Csókos asszony Csókos asszony 1981 Pécsi Nemzeti Színház
Velma Kelly KanderEbbFosse: Chicago Chicago 1981 Pécsi Nemzeti Színház
Szima M. Roscsin: Olga Szpesitye gyelaty dobro 1980 Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza
Irén Illyés Gyula: Homokzsák, avagy… Homokzsák 1979 Pécsi Nemzeti Színház
1979 Gyulai Várszínház
Stázi Kálmán Imre: Csárdáskirálynő Die Csárdásfürstin 1979 Pécsi Nemzeti Színház
Kinga Spiró György: Nyulak Margitja Nyulak Margitja 1979 Játékszín, Budapest
1978 Pécsi Nemzeti Színház
Lavra M. Roscsin: Szerelvény a hátországba Eselon 1979 Pécsi Nemzeti Színház
Yvonne Feydeau: Őnagysága megboldogult Feu la mère de Madame 1979 Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza
1976 Pécsi Nemzeti Színház
Amelia Federico García Lorca: Bernarda Alba háza La casa de Bernarda Alba 1978 Pécsi Nemzeti Színház
Violet G. B. Shaw: Tanner John házassága Man and Superman 1977 Pécsi Nemzeti Színház
Pauer Márta Hegedüs Géza: Lackner Kristóf Lackner Kristóf 1977 Pécsi Nemzeti Színház
Aldonza CervantesM. Leigh: La Mancha lovagja Man of La Mancha 1977 Pécsi Nemzeti Színház
Léonie Feydeau: A nagy szülés Léonie est en avance 1976 Pécsi Nemzeti Színház
Rebeka Illyés Gyula: Dániel az övéi között, avagy „a mi erős várunk Dániel az övéi között, avagy „a mi erős várunk…” 1976 Pécsi Nemzeti Színház
Kispál Julcsa Tamási Áron: Ősvigasztalás Ősvigasztalás 1976 Pécsi Nemzeti Színház
Hámorilla Páskándi Géza: Szeretők a hullámhosszon Szeretők a hullámhosszon 1975 Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza
Lulugyi Szakcsi LakatosCsemer: Egyszer egy cigánylány Egyszer egy cigánylány 1975 Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza
Tamara V. Rozov: Kényes helyzet Szituacija 1975 Pécsi Nemzeti Színház
Belotte Leo Fall: Pompadour Madame Pompadour 1974 Szolnoki Szigligeti Színház
Kláva Lurko V. Katajev: Bolond vasárnap Gyeny otdüha 1974 Pécsi Nemzeti Színház
Mujkóné Martos FerencHuszka Jenő: Gül baba Gül baba 1974 Pécsi Nemzeti Színház
Kurtizán Shakespeare: Tévedések vígjátéka The Comedy of Errors 1973 Pécsi Nemzeti Színház
Lenke Molnár Ferenc: A doktor úr A doktor úr 1973 Pécsi Nemzeti Színház
Sura RjazanovBraginszkij: Munkatársak Szoszluzsivci 1972 Pécsi Nemzeti Színház
Charlotte Jacobi Viktor: Sybill Sybill 1972 Pécsi Nemzeti Színház
1971 Szolnoki Szigligeti Színház
Baby R. Henderson: Diákszerelem Good News 1972 Pécsi Nemzeti Színház
Málika Bakonyi Károly: Az obsitos Az obsitos 1972 Pécsi Nemzeti Színház
Ninon Kálmán Imre: A Montmartre-i ibolya Das Veilchen vom Montmartre 1971 Pécsi Nemzeti Színház
Bessy Jacobi Viktor: Leányvásár Leányvásár 1971 Pécsi Nemzeti Színház
Martine J. Deval: A potyautas La Prétentaine 1970 Pécsi Nemzeti Színház
Daisy Parker Ábrahám Pál: Bál a Savoyban Ball im Savoy 1970 Pécsi Nemzeti Színház
Marcsa Szirmai Albert: Mágnás Miska Mágnás Miska 1970 Pécsi Nemzeti Színház
Anita Bernstein: West Side Story West Side Story 1970 Pécsi Nemzeti Színház
Miss Mabel Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő Die Zirkusprinzessin 1969 Pécsi Nemzeti Színház
Lulu Michel André: Lulu Lulu 1969 Pécsi Nemzeti Színház
Midili Hanum Leo Fall: Sztambul rózsája Die Rose von Stambul 1969 Pécsi Nemzeti Színház
Piroska Kövesdi Nagy Lajos: Isten véled, édes Piroskám Isten véled, édes Piroskám 1968 Pécsi Nemzeti Színház
Juliette Lehár: Luxemburg grófja Der Graf von Luxemburg 1968 Pécsi Nemzeti Színház
Lisette Fényes Szabolcs: Rigó Jancsi Rigó Jancsi 1968 Pécsi Nemzeti Színház
Liza Kálmán Imre: Marica grófnő Gräfin Mariza 1968 Pécsi Nemzeti Színház
Elly Szüle MihályWalter LászlóHarmath Imre: Egy bolond százat csinál Egy bolond százat csinál 1967 Pécsi Nemzeti Színház
Mi Lehár: A mosoly országa Das Land des Lächelns 1967 Pécsi Nemzeti Színház
Clarisse Huszka Jenő: Lili bárónő Lili bárónő 1967 Pécsi Nemzeti Színház
Eliza Doolittle F. Loewe: My Fair Lady My Fair Lady 1967 Pécsi Nemzeti Színház
Stázi Kálmán Imre: Csárdáskirálynő Die Csárdásfürstin 1966 Pécsi Nemzeti Színház
Beatrice Goldoni: Két úr szolgája Il servitore di due padroni 1966 Pécsi Nemzeti Színház
Grétl J. Strauss: Mesél a bécsi erdő Mesél a bécsi erdő 1966 Pécsi Nemzeti Színház
Anina Miramonti Kálmán Imre: Ördöglovas Der Teufelsreiter 1966 Pécsi Nemzeti Színház
Antoinette Sevigné Marcel Achard: A bolond lány L’Idiote 1965 Pécsi Nemzeti Színház
Eszter Fejes Endre: Rozsdatemető Rozsdatemető 1965 Pécsi Nemzeti Színház
Ach Wong Ábrahám Pál: Viktória Viktória 1964 Pécsi Nemzeti Színház
Cecilia Eddington Tabi László: Fel a kezekkel! Fel a kezekkel! 1964 Pécsi Nemzeti Színház
Panni Huszka Jenő: Mária főhadnagy Mária főhadnagy 1964 Pécsi Nemzeti Színház
Éva Behár György: Susmus Susmus 1964 Pécsi Nemzeti Színház
1963 Kaposvári Csiky Gergely Színház
Bianka Huszka Jenő: Aranyvirág Aranyvirág 1964 Pécsi Nemzeti Színház
Raka Ábrahám Pál: Hawaii rózsája Die Blume von Hawaii 1963 Pécsi Nemzeti Színház
Miss Mabel Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő Die Zirkusprinzessin 1962 Kaposvári Csiky Gergely Színház
Jolánka Lehár: Cigányszerelem Zigeunerliebe 1961 Kaposvári Csiky Gergely Színház
Édi SchubertBerté: Három a kislány Das Dreimäderlhaus 1961 Kaposvári Csiky Gergely Színház
Sylvia Hervé: Nebáncsvirág Mam’zelle Nitouche 1960 Kaposvári Csiky Gergely Színház
Birike Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül Nem élhetek muzsikaszó nélkül 1958 Kaposvári Csiky Gergely Színház

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 192. Ugyanitt harminckilenc színházi fotón is látható.[28]

Filmjei

Játékfilmek

Tévéfilmjei

Díjai

Róla

  • Vári Éva, az édes-bús piruettek színésznője (Online elérhetőség)
  • Karrier-dal, Vári Éva élet-és pályarajza (Szerzők: Cseh A. – Farkas É.) (2020)

Jegyzetek

  1. a b Freebase-adatdump
  2. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. július 12.)
  3. Česko-Slovenská filmová databáze, Éva Vári, 354233
  4. „Záróra, portré, MTV2, 2011.04.13. Veiszer Alinda interjúja”.  
  5. Záróra, portré, MTV2 2011.04.13. Veiszer Alinda interjúja. (Hozzáférés: 2011. április 13.)
  6. Örökös tagság gála (magyar nyelven). Nemzeti Audiovizuális Archívum. (Hozzáférés: 2020. november 5.)
  7. „Dunántúli Napló 1967.04.06”.  
  8. „Népszava, 1970.02.05”.  
  9. TV2 1987.03.05. Pannon Krónika
  10. Nem bánok semmit sem, portréfilm, Duna TV 2009.08.23
  11. Spiró György (1974.. március). „Panta rhei!”. Színház.  
  12. Tüskés Tibor (1977. március). „La Mancha lovagja a Pécsi Nemzeti Színházban”. Népszava.  
  13. a b Rádió Q, Stuber Andrea: Ahol hely van, 2011.01.09.
  14. Pályi András (1981. március). „Pécsi színházi esték”. Jelenkor, Pécs XXIV. Cite journal: Az archiveurl, archivedate és url paraméterek csak együtt használhatók.  
  15. Facebook: Vári Éva Tisztelői, 2016.07.31
  16. Pályi András (1983. április). „Pécsi színházi esték”. Jelenkor.  
  17. Facebook: Vári Éva Tisztelői, 2016.07.16.
  18. Népszabadság, 1993. március (51. évfolyam, 50–75. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
  19. Lillás Reggeli, vendég: Vári Éva, 2013. december 30. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
  20. Portréfilm Vári Évával, Pannon Krónika 1987-03-05 Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdió
  21. Csáki Judit (1986. június). „Megalkuvásokkal”. Színház XIX (6.).  
  22. Stuber Andrea (1986. november). „Ízről ízre gyerek”. Új Tükör XXIII (44.).  
  23. Kritika 16. (1987) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu, 1987. február. (Hozzáférés: 2020. november 12.)
  24. Vass Zsuzsa (1989. augusztus). „Új korszak kezdete?”. Színház XXII. (8.).  
  25. „Népszabadság 1993.03.06. Ungár Tamás: Játék a végletekig” 
  26. Társunktól tanulni. (Hozzáférés: 2021. szeptember 1.)
  27. SZÍNHÁZI ADATTÁR. oszmi.hu. (Hozzáférés: 2020. november 11.)
  28. 2017. július 13-i lekérdezés

Források

  • MTI Ki kicsoda 2006.
  • MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
  • Hivatalosan még ma is Haumann Péterné
  • Hvg.hu „Vári Éva: Nem szántam bombasztikus hírnek, hogy abbahagyom.” Hvg.hu 2017.04.03.
  • pnsz.hu/hu//hireink „Vári Éva ismét a Pécsi Nemzeti Színház színpadán” 
  • Vári Éva, az édes-bús piruettek színésznője: http://szineszkonyv.hu/

További információk