Koldusopera (Brecht)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koldusopera (Die Dreigroschenoper)
Az első kiadás
Az első kiadás
Adatok
Szerző Bertolt Brecht és Kurt Weill
Műfaj zenés dráma
Eredeti nyelv német
Fordító Heltai Jenő; Vas István; Blum Tamás; Eörsi István

Szereplők
  • Macheath, másképpen Penge Mackie, magyarul Bicska Maxi
  • Jonathan Jeremiah Peachum, a „Koldusbarát” cég tulajdonosa
  • Celia Peachum, a felesége
  • Polly Peachum, a lánya
  • Brown, London rendőrfőkapitánya
  • Lucy, a lánya
  • Kocsma Jenny
  • Smith Kimball, lelkész
  • Filch, egy vásári énekes
  • A banda, koldusok, utcalányok, rendőrök
Cselekmény helyszíne London, Soho, Themze part
Cselekmény ideje 19. század vége, 20. század eleje

Premier dátuma 1928. augusztus 28.
Premier helye Berlin, Theater am Schiffbauerdamm

A mű keletkezése[szerkesztés]

Bertolt Brecht a marxista eszmék iránt 1927-ben kezdett érdeklődni. 1928-ban megírta tandrámának számító művét Die Dreigroschenoper, Koldusopera címen. A műben a londoni szegények világát választotta a cselekmény helyszínéül. A mű három felvonásból, felvonásonként három jelenetből áll.

John Gay XVIII. századi Koldusoperáját 1920-ban sokadszor játszani kezdték Londonban, amire 1927-ben felfigyelt Elisabeth Hauptmann és lefordította németre Brecht számára. Brecht megmutatta az elképzeléseit Ernst Josef Aufricht színésznek, aki éppen egy új darabot keresett induló színházi vállalkozásához. Kurt Weill írta a zenét, és 1928-ban Berlinben bemutatták a Theater am Schiffbauerdammban az egyszerre opera, musical, operett és mindezek paródiája színdarabot – kirobbanó sikerrel.

1931-ben Brecht valamennyire átdolgozta a darabot. Általában ezt a változatot játsszák mind a mai napig.

A darabot Magyarországon először 1930-ban mutatták be a Vígszínházban, Heltai Jenő fordításában, Jób Dániel rendezésében A koldus operája címmel, Gaál Franciska (Polly) , Gombaszögi Ella és Jávor Pál (Bicska Maxi) főszereplésével.

Cselekmény[szerkesztés]

Előjáték[szerkesztés]

Vásár van a Sohóban. Ismert és félt bűnözőkről dalolnak a vásári rigmusmondók.

 Ha a cápa szája tátva,
 Bárki látja fogsorát,
 Ámde Bicska Maxi rejtve
 Tartja kését s pisztolyát.
...
    Blum Tamás fordítása

Mint minden vásárban, itt is vegyes a nép, de főleg koldusok, tolvajok és utcalányok a szereplők.

Mack The Knife; zenekari változat:

Első felvonás[szerkesztés]

J. Peachum (a kolduskirály) üzletemberként – a növekvő nyomor láttán – boltot nyit, amelynek neve: Jonathan Jeremiah Peachum koldusruhatára. A Sohóban Penge Mackie (egy másik fordításban Bicska Maxi) menyegzőjét üli Pollyval, a kolduskirály lányával. A kolduskirály úgy érzi, hogy lánya elvesztésével tönkremegy az élete. Ellenzi a házasságot, de Polly hajthatatlan.

Második felvonás[szerkesztés]

Penge Mackie a London környéki (highgate-i) mocsarakba menekül apósa elől. A közjátékból kiderül, hogy már a rendőrök is üldözik Penge Mackie-t. Közben – egy csütörtöki napon – megkezdődik az uralkodó koronázási ünnepsége. Az ünnepség alatt Penge Mackie a turnbridge-i utcalányoknál keres menedéket, ám azok elárulják őt. Penge Mackie börtönbe kerül, ahol ott meglátogatja Polly és Lucy. Kiderül róla, hogy bigámista. Mac megtagadja Pollyt, aki anyja nyomására meghátrál, és otthagyja őt. Penge Mackie megszökik a börtönből, így Polly apja hiába megy a kitűzött 40 fontos vérdíjért.

Harmadik felvonás[szerkesztés]

A kolduskirály Peachum – pénteken – tüntetést szervez, hogy megzavarja a több napos koronázási ünnepségeket. Polly meglátogatja Lucyt Old Bailey-ben, és megköveti előző napi viselkedéséért. Mackie-t újra elfogják, s a rendőrök a börtönbe viszik. Készülnek a kivégzésére, Polly gyászruhát ölt. Felállítják az akasztófát, és Penge Mackie a bitófa alá kerül.

Finálé[szerkesztés]

 Végül mindez egy csapásra
 Jóra válik – így szokás.
 Minden jó, ha jó a vége
 Ehhez pénz kell, semmi más.

 És ha véget ér a játék
 Összefér a Kunz s a Hinz
 S a szegények kenyeréből
 Együtt esznek majd megint.

 Mert sötétben él az egyik
 És a másik fényben él
 És a fény, az messze látszik
 Ám nem látható az éj.
1930

Dalok, balladák, kórusok[szerkesztés]

A berlini Theater am Schiffbauerdamm
Első felvonás
  • Első jelenet
Peachum reggeli korálja
Hecc-dal
  • Második jelenet
Nászdal egyszerűbb embereknek
Kocsma Jenny
Lotte Lenya énekel; az 1930-as, legelső hangfelvételen:
Ágyú-dal
Második felvonás
  • Negyedik jelenet
Közjáték
Ballada a nemi rabszolgaságról
  • Ötödik jelenet
Striciballada
  • Hatodik jelenet
Ballada a kellemes életről
Féltékenységi duett
Második koldusfinálé
Harmadik felvonás
  • Hetedik jelenet
Dal az emberi nagyratörés elégtelenségéről
Salamon-dal
  • Kilencedik jelenet
Ballada, amelyben Macheath mindenkitől bocsánatot kér

Források[szerkesztés]