Seregi László (táncművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Seregi László
Seregi László.jpg
Születési név Széplaki László
Született 1929. december 12.
Budapest
Elhunyt 2012. május 11. (82 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Jellen Katalin (1953-2012)
Foglalkozása táncos, koreográfus
Díjak Erkel Ferenc-díj (1969)
Érdemes művész (1972)
SZOT-díj (1975)
Kiváló művész (1978)

Seregi László PORT.hu-adatlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Seregi László témájú médiaállományokat.

Seregi László (eredeti neve: Széplaki László) (Budapest, 1929. december 12.Budapest, 2012. május 11.) Kossuth-díjas táncos, koreográfus. A 20. századi magyar balett történetének egyik legkiválóbb, külföldön is legelismertebb alkotója. A Magyar Állami Operaház, két táncművész, Kollár Eszter és Bán Teodóra kezdeményezésére díjat nevezett el róla.[1]

Életpályája[szerkesztés]

Szülei Széplaki Ferenc és Kerekes Margit voltak. Grafikusnak készült az Iparművészeti Főiskolán (1945–1949), de tanulmányait anyagi okokból nem tudta folytatni. Komolyabb előképzettség nélkül, felnőttként sikerrel felvételizett 1949-ben a Honvéd Művészegyüttesbe. Már e néptáncegyüttesben megmutatkozott koreográfusi tehetsége, amikor 1953-ban elkészítette a Reggel a táborban című humoros táncjelenetét, melyet az együttes évtizedekig műsoron tartott. Itt balettet is tanult, Nádasi Marcellától. 1957-től már az operaház balettegyüttesében táncolt, ahol Carl Millöcker A koldusdiák című operettjéhez készített balettbetéttel tűnt fel, majd más hasonló munkák után bízták meg 1968-ban első egész estés táncdrámája elkészítésével, a Spartacusszal. Hasonlóan nagy nemzetközi sikert ért el a Bartók-balettekkel, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin új megformálásával (1970).

Képzőművészeti előképzettségét is kamatoztatva dolgozta fel Csontváry Kosztka Tivadar látványvilágát A cédrusban, amerikai tanulmányútja hatására pedig több Bernstein-műre is készített koreográfiát. Utolsó alkotói periódusában Shakespeare-művek táncadaptációit (Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom, A makrancos Kata) vitte színre, hagyományosabb, realisztikus stílusban, egyéni humorral. Mindezzel Harangozó Gyula követőjének is tekinthető. Műveit folyamatosan játsszák a világ számos városában (pl. Dortmund, Moszkva, Róma, Prága, Bordeaux, Edinburgh, Köln, Szentpétervár, Kijev, Berlin, Monte-Carlo, Bécs, Salzburg, Párizs, Torino, London Zürich, Düsseldorf, Sydney). Állandó asszisztense Kaszás Ildikó.

1977-től 1984-ig az Operaház balettigazgatója, 1993-tól örökös tagja volt. Lőrinc György utódaként az őáltala kialakított, nyitott műsorpolitikát folytatta.

Színházi munkái[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: táncosként: 11; koreográfusként: 40, rendezőként: 162.[2]

Táncosként[szerkesztés]

  • Kipphardt: Shakespeare kerestetik - Fridolin
  • Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül - Viktor
  • Fényes Szabolcs: Maya - Dixi
  • Sztravinszkij: A katona története - a katona
  • Hacsaturjan: Gajane - Lezginka
  • Weiner Leó: Csongor és Tünde - Berregh
  • Szabó Ferenc: Ludas Matyi - második komédiás
  • Beaumarchais: A sevillai borbély - Figaro
  • Milhaud: Francia saláta - Coviello
  • Miller: Édes fiaim - Chris Keller

Koreográfusként[szerkesztés]

  • Szolovjov-Vitkovics: Csendháborító (1959)
  • Csehov: Cseresznyéskert (1960)
  • William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (1960)
  • Gozzi: Turandot hercegnő (1961)
  • Ránki György: Hölgyválasz (1961)
  • Carl Millöcker: A koldusdiák (1962)
  • Rossini: Tell Vilmos (1963)
  • Kosma: Elektronikus szerelem (1963)
  • Orff: Az okos lány (1964)
  • Kodály Zoltán: Székelyfonó (1965, 1972, 1976, 1982, 1998)
  • Gounod: Faust (1966, 1974, 1978)
  • Wagner: Tannhäuser (1967, 1970)
  • Strauss: A denevér (1967)
  • Rimszkij-Korszakov: Az aranykakas (1968)
  • Gershwin: Porgy és Bess (1970, 1973, 1981)
  • Kacsoh-Kenessey: János vitéz (1971)
  • Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára (1976)
  • Durkó Zsolt: Mózes (1977)
  • Mozart: Don Giovanni (1982)
  • Wagner: Parsifal (1983)
  • Andrew Lloyd Webber: Macskák (1983, 1990-1991, 1993)
  • Prokofjev: Eljegyzés a kolostorban (1983)
  • William Shakespeare: Téli rege (1992)
  • Gershwin: Bolondulok érted (1995)
  • Bart: Oliver! (1997)
  • Andrew Lloyd Webber: Az operaház fantomja (2003)

Balettek[szerkesztés]

Táncbetétek musicalekhez[szerkesztés]

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.magyarhirlap.hu/kultura/seregi-dijat-alapitott-az-operahaz/ Seregi-díjat alapított az Operaház. Magyar Hírlap. 2012. december 12.
  2. 2013. január 17-i lekérdezés

Források[szerkesztés]

  • Kaán Zsuzsa: Seregi. Nemzetközi tánc- és kultúra alapítvány, Bp. 2005
  • Körtvélyes Géza: Hagyomány és újítás egysége az Operaház balettszínpadán (Kritika, 1989/4)
  • MTI ki Kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 9789631787283  

További információk[szerkesztés]