Márk Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Márk Tivadar
Emléktáblája
Emléktáblája
Született 1908. május 11.
Budapest
Elhunyt 2003. szeptember 27. (95 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása iparművész,
jelmeztervező,
pedagógus
Kitüntetései
Sírhely Farkasréti temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Márk Tivadar témájú médiaállományokat.

Márk Tivadar (Budapest, 1908. május 11. – Budapest, 2003. szeptember 27.) magyar iparművész, Kossuth-díjas jelmeztervező, a Zeneművészeti Főiskola óraadó tanára volt opera-szakon, a Magyar Állami Operaház Mesterművésze és örökös tagja.

Életpályája[szerkesztés]

A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányokat az Iparművészeti Iskola textiltervező tanszakán és a budapesti egyetem művészettörténet szakán folytatott. 1934-ben bekerült az Operaházhoz jelmeztervezőnek, egész aktív életét itt töltötte, tevékenysége teljesen összeforrt a színházi együttes munkájával. Jelmezeit ismerve más fővárosi színházak, köztük az Operettszínház, vidéki színházak, nagy szabadtéri színpadok, külföldi színházak is igényt tartottak tevékenységére.

A Szegedi Szabadtéri Játékoknak évtizedekig hűséges jelmeztervezője volt, a nagy szabadtéri színpadra való tervezés új kihívásokat jelentett, Márk Tivadar ennek is megfelelt. Nagyobb tömeget lehetett és kellett öltöztetni, még nagyobb szerepet kapott a látvány, a szabad ég alatt a légmozgás is befolyásolta a ruhák suhogását. Tehetsége mellett páratlan szorgalma is segítette abban, hogy a megrendeléseknek eleget tudott tenni.

A balettjelmezek tervezését tartotta a legnehezebbnek, hiszen nem lehetett eltakarni a táncoló testet, ezért minél kevesebb ruhával kellett kifejezni a karaktert. Ebben a műnemben a jelmez nem gátolhatja a táncos mozgását, az ugrások ívét, a karok hajladozását, éppen ellenkezőleg, ki kell, hogy emelje azokat. A színpadi jelmezeken és díszleteken kívül filmjelmezeket is készített, sőt könyvek illusztrálásával[1][2] is foglalkozott.

A filmjelmez megint egy új kihívás volt számára, hiszen a filmeken naturalistának kell lenni, semmit nem lehet elnagyolni, mert a kamera bármit közel hoz, megmutat, a jelmezeken ott minden gombnak a helyén kell lennie. E követelménynek igyekezett megfelelni legjobb tudása szerint, számos rendező, köztük Kalmár László, Nádasdy Kálmán, Keleti Márton, Bán Frigyes, Marton Endre, Hintsch György, Szinetár Miklós szívesen hívta meg filmjeihez jelmeztervezőnek. Mintegy húsz film jelmeztervezője volt főleg az 1950-es és az 1960-as években.

1992-ben szervezte meg Turnai Tímea színháztörténész, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) Szcenikai tárának vezetője Márk Tivadar első önálló kiállítását a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A kiállításhoz nyomtatott katalógust adtak ki.[3]

Magánélete[szerkesztés]

Az Operaház volt az ő második otthona, nem nősült meg, testvérével, aki szintén az Operaház jelmez-részelegénél dolgozott, élt közös háztartásban.

Megvalósított színpadi jelmezterveiből[4][szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 400.[5]

  • Liliomfi (főiskolai diplomamunka)
  • Hovanscsina
  • Bohémélet
  • Bánk bán
  • Manon Lescaut
  • A trubadúr
  • Hoffmann meséi
  • A Rajna kincse
  • Petruska
  • Igor herceg
  • János vitéz
  • Turandot
  • Pillangókisasszony
  • Vérnász
  • Don Carlos
  • Spartacus
  • Pomádé király
  • Don Juan
  • Aida
  • Don Pasquale
  • Bahcsiszeráji szökőkút
  • Térzene
  • Sylvia
  • A csodálatos mandarin
  • Coppélia


Jelmeztervei filmekhez[szerkesztés]

  • 1942, Fráter Lóránd, r.: Kalmár László;
  • 1949, Ludas Matyi, r.: Nádasdy Kálmán és Ranódy László;[6]
  • 1951, Déryné, r.: Kalmár László;
  • 1951 Föltámadott a tenger, r.: Nádasdy Kálmán;
  • 1954, Fel a fejjel, r.: Keleti Márton;
  • 1954, Hintónjáró szerelem, r.: Ranódy László;
  • 1956, Gábor diák, r.: Kalmár László;
  • 1957, A csodacsatár, r.: Keleti Márton;
  • 1958, Gerolsteini kaland, r.: Farkas Zoltán;
  • 1957, Don Juan utolsó kalandja, r.: Keleti Márton;
  • 1959, Szegény gazdagok, r.: Bán Frigyes;
  • 1961, Napfény a jégen, r.: Bán Frigyes;
  • 1961, Katonazene, r.: Marton Endre, Hintsch György;
  • 1964, Pacsirta, r.: Ranódy László;
  • 1965, Háry János, r.: Szinetár Miklós;
  • 1964, Rab Ráby r.: Hintsch György;
  • 1967, Nem várok holnapig, r.: Kormos Gyula;
  • 1970, Szerelmi álmok I-II., r.: Keleti Márton;
  • 1973, Csínom Palkó, r.: Keleti Márton, Mészáros Gyula;
  • 1980, Színes tintákról álmodom, r.: Ranódy László.


Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Régi muzsika kertje / ... összevál. Szabolcsi Bence ; Márk Tivadar rajzaival. Budapest : Magyar Kórus, [1947]. 126 p.
  2. Gyermekjátékdalok : nyomtatott kotta / közread. Kerényi György ; [...ill. Márk Tivadar]. 2. kiad. Budapest : Ed. Musica, 1968. 131 p.
  3. Márk Tivadar (tervezőművész) életműkiállítása. Katalógus. Kiáll. rend., [bev.] Turnai Tímea. Kiad. az Országos Színháztörténeti Múzeum és Int. Budapest, 1992. 27 p.
  4. Listák Tóth Ágnes Veronika szakcikke nyomán, i.m.
  5. 2011. július 21.-i lekérdezés.
  6. Ludas Matyi színes magyar játékfilm, 107 perc, 1949; reklám, jelmeztervező: Márk Tivadar[halott link]
  7. Rákosmente díszpolgárai
  8. Az Operaház mesterművészei. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 12.)

Források[szerkesztés]