Miklósa Erika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Miklósa Erika
2008-ban
2008-ban
Életrajzi adatok
Született 1970. június 9. (53 éves)
Kiskunhalas
Pályafutás
Műfajok opera
Aktív évek 1991
Hangszer ének
Hang koloratúrszoprán
Díjak
Tevékenység operaénekes

Miklósa Erika weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Miklósa Erika témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Miklósa Erika (Kiskunhalas, 1970. június 9.) a Magyar Szent István-renddel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar koloratúrszoprán opera-énekesnő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Gyerekkorában sportolónak készült, lévén szülei is sportolók voltak. Egy baleset következtében le kellett mondania az atlétikáról, érdeklődése a zene és éneklés felé fordult. Gimnazista korában családi rendezvényeken, esküvőkön és egyéb ünnepségeken lépett fel. Egyik ilyen alkalommal figyelt fel a hangjára Madai Lilla énektanárnő. Ezután kezdett el komolyabban napi szinten gyakorolni, magánórákra járni, majd hamarosan felvették a szegedi Liszt Ferenc Konzervatóriumba, ahol a négyéves képzést mindössze két év alatt, 1990-re elvégezte, Berdál Valéria növendékeként.

Közben a Magyar Állami Operaház egyik nyilvános meghallgatásán előadta az egyetlen áriát, amit akkor ismert, Mozart Varázsfuvolájából az Éj királynőjét. Legnagyobb meglepetésre felvették, így az Operaház minden idők legfiatalabb magánénekese lett. 1991. január 21-én Papagena szerepében debütált Mozart Varázsfuvolájában. Ezzel egy időben az Interoperett koncertek állandó szereplője volt a Pesti Vigadóban. Hamari Júlia meghívására 1992 novemberében fellépett a Mester és a jövő című brüsszeli nagykoncerten, ahol Bellini Rómeó és Júlia című operájából énekeltek részleteket.

Nemzetközi karrierje ezek után gyorsan ívelt felfelé. Énekelt New Yorkban, megnyerte a pesti Mozart-énekversenyt, majd fellépett Lipcsében és a kölni operaházban is, valamint Svájcban. Ezt követően előbb Philadelphiában (1996–97), majd 1997–98-ban Milánóban képezte magát, ösztöndíjasként. 1999-ig tagja volt a Magyar Állami Operaháznak, és addig szopránszerepek egész sorát énekelte el: Haydn Élet a Holdon című előadásában Flaminia szerepét bízták rá; Humperdinck Jancsi és Juliska előadásban ő volt az Altatómanó; Kacsóh Pongrác János vitézében a Francia királykisasszony szerepében tűnt fel; ifj. Johann Strauss A denevér című előadásában Adélt játszotta. Mozart Varázsfuvolájának Éj királynőjeként világhírnévre tett szert, nemzetközi meghívások sokaságával és több mint háromszáz előadással büszkélkedhet. 2004 őszén a New York-i Metropolitan Opera három évre szerződtette.

Stekovics Gáspár felvételén

2014 óta a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató verseny zsűrielnöke.

2020-ban az Álarcos énekesben vett részt, ahol a Kakas álarc mögé rejtőzött el. 2023-ban ő lesz a The Voice második évadának egyik coacha.[1]

Magánélete[szerkesztés]

Egy kis bakonyi faluban érzi magát otthon, ahova mindig hazatér. Férjével, Csiszár Zsolttal 2015-ben nyílt örökbefogadással magukhoz vették Bíborkát.[2]

Szerződései[szerkesztés]

Főbb szerepei[szerkesztés]

Televíziós szerepei[szerkesztés]

Év Műsor Csatorna Szerep
2014-2018 Virtuózok M1, Duna, Duna World, M5 Zsűri
2020 Álarcos énekes RTL Versenyző (Kakas)
2023- The Voice (Magyarország) RTL Coach

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Lemezei[szerkesztés]

  • Szivárvány (2000)
  • Alternadíva (2003)
  • Csillagfényben (2003)
  • Az ég szabad – poplemez (2006)
  • Impression – Koncertáriák (2006)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]