Miklósa Erika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Miklósa Erika
Miklosa Erika.jpg
Életrajzi adatok
Született 1970. június 9. (48 éves)
Kiskunhalas
Pályafutás
Műfajok opera
Aktív évek 1991
Hangszer ének
Hang koloratúr szoprán
Díjak
Tevékenység

Miklósa Erika weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Miklósa Erika témájú médiaállományokat.

Miklósa Erika (Kiskunhalas, 1970. június 9.) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar koloratúrszoprán opera-énekesnő.

Életpályája[szerkesztés]

Gyerekkorában sportolónak készült, hiszen szülei is sportolók voltak. Egy baleset következményeként azonban le kellett mondania az atlétikáról, és érdeklődése a zene és éneklés felé irányult. Gimnazista korában családi rendezvényeken, esküvőkön és egyéb ünnepségeken lépett fel. Egyik ilyen alkalommal figyelt fel a hangjára Madai Lilla énektanár. Ezután kezdett el komolyabban napi szinten gyakorolni, magánórákra járni, majd hamarosan felvették a szegedi Liszt Ferenc Konzervatóriumba, ahol a négyéves képzést mindössze két év alatt elvégezte, Berdál Valéria növendékeként. Közben a Magyar Állami Operaház egyik nyilvános meghallgatásán előadta az egyetlen áriát, amit akkor ismert, Mozart Varázsfuvolájából az Éj királynőjét. Legnagyobb meglepetésre felvették és így minden idők legfiatalabb magánénekese lett az Operaháznak. 1991. január 21-én Papagena szerepében debütált Mozart Varázsfuvolájában. Ezzel egy időben az Interoperett koncertek állandó szereplője volt a Vigadóban. Hamari Júlia meghívására 1992 novemberében fellépett a Mester és a jövő című brüsszeli nagykoncerten, ahol Bellini I Capuleti e i Montecchijéből énekeltek részleteket. Nemzetközi karrierje ezek után gyorsan ívelt felfelé. Énekelt New Yorkban, megnyerte a pesti Mozart-énekversenyt, majd fellépett Lipcsében és a kölni operaházban is, valamint Svájcban. Ezt követően előbb Philadelphiában, majd Milánóban képezte magát, ösztöndíjasként. 1999-ig tagja volt a Magyar Állami Operaháznak, és addig szoprán szerepek egész sorát énekelte el: Haydn Élet a Holdon című előadásában Flaminia szerepét bízták rá; Humperdinck Jancsi és Juliska előadásban ő az Altatómanó; Kacsóh Pongrác János vitézében a Francia királykisasszony szerepében tűnt fel; ifj. Johann Strauss A denevér című előadásában Adélt játszotta. Mozart Varázsfuvolájának Éj királynőjeként világhírnévre tett szert, nemzetközi meghívások sokaságával és több mint háromszáz előadással büszkélkedhet. 2004 őszén a New York-i Metropolitan Opera három évre szerződtette.

Stekovics Gáspár felvételén

2014 óta a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató verseny zsűrielnöke.

Egy kis bakonyi faluban érzi magát otthon, ahova mindig hazatér.

Iskolái[szerkesztés]

Szerződései[szerkesztés]

  • 1990 Magyar Állami Operaház
  • 1991 Budapest
  • 1992 Mannheim, Németország
  • 1993 Stuttgart, Németország
  • 1994 Köln, Németország
  • 1996 Philadelphia, USA
  • 1997 Milánó, Olaszország
  • 1999 Bécs, Salzburg, Ausztria
  • 2000 Zürich, Svájc; Firenze, Olaszország
  • 2001 Berlin, Németország
  • 2002 Genova, Olaszország
  • 2003 Bologna, Olaszország
  • 2004 New York, USA
  • 2005 New York, Párizs, London, Madrid, Baden-Baden, Modena
  • 2006 New York, Berlin
  • 2007 New York, San Francisco, Washington, Los Angeles
  • 2008 London

Főbb szerepei[szerkesztés]

  • Bellini: I Capuleti e i Montecchi – Giulietta
  • Delibes: Lakmé – Lakmé
  • Donizetti: Lammermoori Lucia – Lucia
  • Donizetti: Don Pasquale – Norina
  • Mozart: Varázsfuvola – Éj királynője
  • Mozart: Szöktetés a szerájból – Konstanze
  • Rossini: Olasz nő Algírban – Elvira
  • Rossini: Ory grófja – Adèle de Formoutiers grófnő
  • Ifj. Johann Strauss: A denevér – Adele
  • Richard Strauss: Arabella – Fiakermilli
  • Verdi: Rigoletto – Gilda
  • Verdi: Az álarcosbál – Oscar
  • Verdi: Traviata – Violetta

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Lemezei[szerkesztés]

  • Szivárvány (2000)
  • Alternadíva (2003)
  • Csillagfényben (2003)
  • Az ég szabad – poplemez (2006)
  • Impression – Koncertáriák (2006)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]