Olasz nő Algírban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Olasz nő Algírban (olaszul L'italiana in Algeri) Gioachino Rossini kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Angelo Anelli írta Luigi Mosca azonos című librettója alapján. Ősbemutatójára 1813. május 22-én került sor a velencei Teatro San Benedettoban. Rossini három legismertebb és legjátszottabb olasz vígoperája közül a legkorábbi („társai” A sevillai borbély és a Hamupipőke).

A mű az önállóan is gyakran hallható nyitányból, 16 zárt számból és secco recitativókból áll. Játékideje: I. felvonás: 65–66 perc, II. felvonás 60–62 perc.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Musztafa, az algíri bej basszus
Elvira, Musztafa felesége szoprán
Zulma, rabszolganő, Elvira bizalmasa mezzoszoprán
Haly, az algériai kalózok vezére basszus
Lindoro, fiatal olasz, Isabella szerelme, Musztafa kedvenc rabszolgája tenor
Isabella, olasz hölgy koloratúralt
Taddeo, Isabella kisérője basszus
Eunuchok, kalózok, olasz rabszolgák, „pappatacik” (férfikar). Háremhölgyek (néma szereplők)

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Algír
Idő: 17. század

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Musztafa bej ráunt feleségére Elvirára, akit itáliai rabszolgájához, Lindoróhoz akar hozzáadni és megbízza Halyt, hogy szerezzen neki olasz feleséget. Így kerül Lindoro szerelme, Isabella, a bej udvarába, nyomában Taddeóval, a makacs öregemberrel, aki reménytelenül szereti. A nő átlátja a helyzetet és gyorsan a bej kegyeibe férkőzik. Midőn a gyanútlan Lindoro és Elvira is a tettek mezejére lépnek, általános zűrzavar kerekedik: senki sem tudja, ki kivel tart és mit akar.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Isabella és Lindoro szökésüket tervezik és Taddeóval is megosztják tervüket. Egy szertartás során a nő a Pappataci-rendet (Isabella kitalációja) ajándékozza a bejnek, aki mindhiába erőlködik, hogy szerét ejtse a nővel való meghitt együttlétnek. Miközben a bej serényen gyakorolja a kitüntetéssel járó feladatokat, Isabella, Lindoro és Taddeo megszöknek. A rászedett bej bűnbánóan visszatér feleségéhez.

Híres áriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cruda sorte! Amor tiranno! - Isabella áriája (első felvonás)
  • Ai capricci della sorte - Isabella és Taddeo duettje (első felvonás)
  • Ho un gran peso sulla testa - Taddeo áriája (második felvonás)
  • Per lui che adoro - Isabella áriája (második felvonás)
  • Pensa alla patria - Isabella áriája (második felvonás)

Fontosabb felvételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű etalonfelvétele a kritikai kiadás alapján készült:

Népszerű a Marilyn Horne, Kathleen Battle és Samuel Ramey előadásában, Claudio Scimone vezényletével készült felvétel. Gabriele Ferro vezényel azon a korongon, amelyen Lucia Valentini Terrani énekli Isabella szerepét. Silvio Varviso vezényelte a Firenzei Maggio Musicale Zenekarát, a főbb szerepeket Teresa Berganza, Luigi Alva, Paolo Montarsolo éneklik.

Bár a mű többször is megjelent DVD-n, klasszikusnak egyik változat sem nevezhető kisebb-nagyobb hibáik és megoldatlanságaik miatt. Jennifer Larmore énekel az Andrei Serban által rendezett előadásban (2007): a fantasztikus jelmezek és pontos rendezés sem feledteti a főszereplő fakó hangját. Hasonló gondokkal küszködik a Doris Soffel címszerepelte változat (Schwetzinger Festspiele, 1987, rendezte Michael Hampe). Marilyn Horne és Paolo Montarsolo főszereplésével rögzítette Jean-Pierre Ponnelle rendezését a Metropolitan Opera DVD-re (vezényel: James Levine).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]