Eszenyi Enikő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eszenyi Enikő
Eszenyi Enikő.jpg
Életrajzi adatok
Született 1961. január 11. (54 éves)
Csenger
Származás magyar
Pályafutása
Aktív évek 1982 – napjainkig
Díjai
Kossuth-díj 2001
Jászai Mari-díj 1989
Érdemes művész 1996

Eszenyi Enikő az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Eszenyi Enikő (Csenger, 1961. január 11. –) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, színházi rendező, érdemes művész, a Vígszínház igazgatója.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eszenyi Enikő Csengerben született, Szabolcs-Szatmár-Megyében. Tanulmányait a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte, ahol színésznőként szerzett diplomát 1983-ban. Mesterei Horvai István és Kapás Dezső voltak. A Vígszínházban töltötte két éves főiskolai gyakorlatát, majd 1983-ban oda is szerződött. Színészként számos fontos szerepet eljátszott már a drámairodalom remekműveiből, elsősorban Shakespeare nőalakjai közül Lady Annát, Lady Machbeth-et, Kleopátrát, Rosalindát, Violát, a Lear királyban pedig Cordéliát és a Bolondot. Emlékezetes alakításai között szerepel Szent Johanna (Shaw: Szent Johanna), Nasztya (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Blanche (Tennessee Williams: A vágy villamosa), Margaret (Tennesse Williams: Macska a forró tetőn), Alison (Osborne: Dühöngő ifjúság), Nóra (Ibsen: Nóra), Lulu (Frank Wedekind: Lulu), Ranyevszkaja (Csehov Cseresznyéskert). Színészi munkáját  a szakma több előadásban is a legjobb alakításért járó díjjal jutalmazta. Az elmúlt évadokban három új szerepben lépett színpadra: Hadar Galron Mikve és Yasmina Reza Az öldöklés istene című darabjában, valamint Bertolt Brecht Jóembert keresünk című drámájában, melyben főszerepet játszik. Ez az alakítása, Sen Te / Sui Ta megformálása az elmúlt évek egyik legnagyobb színészi sikere lett. Eszenyi Enikő 1991-ben kezdett rendezni. Első bemutatójára a Budapesti Kamaraszínházban került sor, ahol Büchner Leonce és Lénáját állította színpadra, mely hét díjat nyert az 1991-es Országos Színházi Találkozón – köztük a legjobb rendezésért járó elismerést és a legjobb férfi illetve legjobb női főszereplőnek járó díjakat is –, és nagy sikerrel játszották további öt évadon keresztül. Következő évadban Marton László igazgató felkérésére a Vígszínház nagyszínpadán megrendezte A West Side Story-t, mellyel ismét elnyerte a legjobb rendezés díját. Következő munkája – Kleist Heilbronni Katicája – is hasonló szakmai- és közönségsikert aratott és elnyerte a legjobb díszlet és a legjobb jelmez díját, és az egyik színész munkáját a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjjal honorálták. Shakespeare-rendezéseinek első állomása a Pozsonyi Nemzeti Színház Ahogy tetszik című előadása volt, melynek bemutatójára 1996-ban került sor, és ez elnyerte a Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztiválon a legjobb női- illetve férfi-főszereplőknek járó díjat és a legjobb rendezésért járó elismerést is. Öt évvel később, 2002-ben ismét jelölték erre a rangos díjra, az Antonius és Kleopátráért, amit a pozsonyi Nemzeti Színházban rendezett. A kétezres évek elején a prágai Nemzeti Színházban és a Vígszínházban is megrendezte a Sok hűhó semmiért című vígjátékot, és Prágában színpadra állította a Tévedések vígjátékát illetve aVízkereszt vagy amit akartok című műveket. Shakespeare-rendezéseinek fontos darabja az Othello, amit 2009 őszén mutatott be a Vígszínház, Eszenyi Enikő első igazgatói évadának nyitó- és programadó előadásaként. 2011 márciusában pedig az ő rendezésében mutatták be a Rómeó és Júliát, melyet azóta is sikerrel játszanak, és már több mint 35.000 látták. Külföldi rendezői karrierjének folytatásaként 2003 őszén a prágai Bez Zábrádli Színházban megrendezte Örkény István Tóték című abszurdját, 2005-ben pedig Lope de Vegától A kertész kutyáját a prágai Nemzeti Színházban. Európai rendezői sikereinek köszönhetően meghívást kapott a washingtoni Arena Stage-től, ahol 2004 januárjában színpadra állította Brecht Egy fő az egy fő című drámáját Külföldi munkái mellett fáradhatatlanul rendezett Budapesten a Vígszínházban illetve a Pesti Színházban. A klasszikus drámairodalom remekművei közül színpadra állította Osztrovszkij Négy lába van a lónak, mégis megbotlik és Beumarchais Figaro házassága című drámáját; a kortársak közül pedig Grumberg Varrónők; Winterberg-Rukov-Hansen Az ünnep és Tracy Letts Augusztus Oklahomában című művét. Az Augusztus Oklahomában rendezése több szakmai elismerést illetve díjat kapott, és sikerrel szerepelt a Pécsi Országos Színházi Találkozón. Kortárs drámák iránti vonzalmának jele, hogy 2011-ben megrendezte Simon Stephens Punk Rock-ját, most pedig Hanoch Levin Átutazók című színművének rendezésén dolgozik. Eszenyi Enikő otthonosan mozog a zenés színházi műfajokban is. Az utóbbi pár évben két operetett is rendezett: a Bál a Savoybant a Budapesti Operettszínházban és a Marica grófnőt a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A legutóbbi vígszínházi rendezései közül a Hegedűs a háztetőn és A lovakat lelövik, ugye? nagy közönségsiker, és kivívta a kritika elismerését is. Több mint 25 nagyjátékfilmben és legalább ugyanennyi tévéfilmben szerepelt. Filmes alakításaiért több szakmai- és közönségdíjat is magáénak tudhat. Önálló estjeivel pedig – melyből öt készült – országszerte nagy sikereket aratott. Eszenyi Enikő munkásságát nemcsak szakmai díjakkal és elismerésekkel, de több állami kitüntetéssel jutalmazták: a Jászai Mari-díj és az Érdemes Művész elismerés után 2002-ben megkapta a Kossuth-díjat, ami a legrangosabb magyar állami kitüntetés, 2007-ben pedig a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét. 2010-ben a Magyar Kultúra Nagykövetének választották. 2012 januárjában az Év Embere díjazottjai közé választották, és elnyerte az Év Művésze 2011 díjat. 2009. február 1-jén a Vígszínház igazgatójának nevezték ki. Igazgatóként fontos számára, hogy a társulattal közösen, a hagyományokat megőrizve, új energiákkal szülessen újra a színház, mely erőteljes, friss, mai hangon tud szólni közönségéhez.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: Szerep: 66.; rendezés: 18. Ugyanitt tizenkilenc színházi fotón is látható.[1]

Színpadi szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Molnár: Játék a kastélyban (Annie)
  • Molnár: Liliom (Juli)
  • Osborne: Dühöngő ifjúság (Alison)
  • Turgenyev: Egy hónap falun (Natalja)
  • Békés Pál: Össztánc
  • Shaw: Szent Johanna (Johanna)
  • Szomory: Hermelin (Tóth Hermin)
  • Gurney: Sylvia (Sylvia)
  • Szigligeti Ede: Liliomfi (Mariska)
  • Anouilh: Colombe (Colombe)
  • Tennessee Williams: A vágy villamosa (Blanche)
  • Tennessee Williams: Macska a forró bádogtetőn (Margaret)
  • Henrik Ibsen: Nóra a babaházban (Nóra)
  • Shakespeare: Antonius és Kleopátra (Kleopátra)
  • Eisemann–Békeffi–Éri Halász: Egy csók és más semmi (Annie)
  • Dodo Gombár: Ég és nő között (A nő)
  • Schiller: Stuárt Mária (Stuárt Mária)
  • Lope de Vega: A kertész Kutyája (Diana, Belflor grófnője)
  • Csehov: Cseresznyéskert (Ranyevszkaja, Ljubov Andrejevna, földbirtokosnő)
  • Frank Wedekind: Lulu - Lulu
  • Galron: Mikve

Tévészerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Heten Budapest ellen
  • Én és a kisöcsém
  • Börtönkarrier
  • A hét akasztott
  • A kaméliás hölgy
  • A hirdetés
  • Szakíts helyettem
  • Területrendezés
  • Liszt Ferenc élete (sorozat)
  • A szembesítés eredménytelen
  • Fürdő show
  • Síremlék Pilinszky János színművének
  • Csalással nem!
  • A lázadó
  • A tribádok éjszakája
  • A félelem fokozatai
  • Az ibolya
  • Lement a hold
  • Kémeri (sorozat)
  • Rutinmunka
  • Molitor-ház
  • Szemet szemért
  • Gül baba
  • Szarkofág
  • Biblia
  • Szomorú keringő (szlovák film)
  • Csodálatos vadállatok
  • Privát kopó

Filmszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önálló produkciói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Büchner: Leonce és Léna (Budapesti Kamaraszínház)
  • Bernstein: West Side Story (Budapest, Vígszínház)
  • Kleist: A heilbronni Katica avagy a tűzpróba (Budapest, Vígszínház)
  • Brecht: Baal (Budapest, Vígszínház)
  • Labiche: Olasz szalmakalap (Budapest, Vígszínház)
  • Brecht: Kispolgárnász (Pesti Színház)
  • Shakespeare: Sok hűhó semmiért (Vígszínház)
  • Shakespeare: Antonius és Kleopátra (Vígszínház)
  • Grumberg: Varrónők (Pesti Színház)
  • Ábrahám Pál: Bál a Savoyban (Budapesti Operettszínház)
  • Shakespeare: Tévedések vígjátéka (Vígszínház)
  • Osztrovszkij: Négy lába van a lónak, mégis megbotlik (Pesti Színház)
  • Beaumarchais: Figaro házassága (Vígszínház)
  • Shakespeare: Tévedések vígjátéka (Vígszínház)
  • Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen: Az ünnep (Pesti Színház)
  • Tracy Letts: Augusztus Oklahomában (Vígszínház)
  • Shakespeare: Othello (Vígszínház)
  • J. Stein - J. Bock - S. Harnick: Hegedűs a háztetőn (Vígszínház)
  • Heltai Jenő: Lumpáciusz Vagabundusz (Vígszínház)

Külföldi rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Shakespeare: Sok hűhó semmiért (Cseh Nemzeti Színház)
  • Shakespeare: Ahogy tetszik (Szlovák Nemzeti Színház)
  • Shakespeare: Tévedések vígjátéka (Cseh Nemzeti Színház)
  • Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok (Cseh Nemzeti Színház)
  • Shakespeare: Antonius és Kleopátra (Szlovák Nemzeti Színház)
  • Örkény István: Tóték (Prága, Bez Zabradli)
  • Brecht: Egy fő az egy fő (Washington, Arena Stage)
  • Lope de Vega: A kertész kutyája (Cseh Nemzeti Színház)
  • [Sólem Aléchem regénye alapján]: Hegedűs a háztetőn (Vígszínház)

Lemezei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Igyime Prága (Argumentum Kiadó, 2001.)

Díjak, kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2011. március 17.-i lekérdezés

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]