Szomory Dezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szomory Dezső
Szomory Dezső
Szomory Dezső
Élete
Született 1869. június 2.
Budapest, Magyarország
Elhunyt 1944. november 30. (75 évesen)
Budapest, Magyarország
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) novella, színmű
Irodalmi irányzat naturalizmus, szecesszió, romantika
Fontosabb művei Hermelin
Habsburg-trilógia
A párizsi regény
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szomory Dezső témájú médiaállományokat.
születési neve: Weisz Mór

Szomory Dezső, született: Weisz Mór (Pest, 1869. június 2.Budapest, 1944. november 30.) magyar író, drámaíró.

Szavai, pianissimo- és fortissimo-i leginkább a muzsika hullámaira emlékeztetnek. Írásmodora egyenesen lisztferenci.
Kosztolányi Dezső
Szomory a világ beteg részét szereti festeni. Vonzódik a különlegeshez, a szertelenhez, a misztikumhoz, és mindenhez, ami - aberráció. Amilyen érzékiek s mégis érzéken túliak (mert irreálisak) Szomory alakjai, oly buja és beteg a nyelve és stílusa is. A nyelv törvényeinek egyszerűen fittyet hány.
Napkelet, 1926. / IX.

Életpályája[szerkesztés]

Zenei tanulmányokat folytatott, de abbahagyta. Jobban vonzotta a sajtó. Újságíró lett. Eleinte a "Nemzet", azután a "Pesti Hírlap" és a "Pesti Napló" munkatársa lett. Dolgozott az "Élet" című lapnak is, melyet Vikár Béla szerkesztett. 1890-ben a katonai szolgálat elől Franciaországba költözött. Ott, majd Londonban élt, közben a Magyar Hírlapban publikált. Csak 1906-ban költözött haza. 1908-ban csatlakozott a Nyugathoz.

Műveinek témája általában a gyorsan polgárosodó Magyarország társadalmában felmerülő új konfliktusok megragadása. Ma már gyakran modorosnak ható írásait az intenzív zenei hatások, bizonyos romanticizmus jellemzi. Nagyszerű novellái mellett igazi sikereit a – mind a mai napig játszott – színműveivel aratta.

Első művei a 19. sz. végi francia naturalizmus hatását mutatják, majd a 20. sz. eleji szecesszió nyomán egyre erősebb zeneiségű s mind szeszélyesebbé és modorosabbá váló, stilizáltan romantikus nyelvet alakított ki. Fő törekvése olyan költői nyelv kiképzése volt, amely zeneileg hat, de túlzásai sokszor öncélúvá tették ezt az igyekezetét. Pályája kezdetén konzervatív, arisztokratikus póz jellemzi műveit. A feudális erőkkel, hagyományokkal szemben álló polgárság hangját szólaltatja meg társadalmi problémákat feszegető írásaiban. Az I. világháború borzalmai, majd az ellenforradalmi viszonyok hatására valamivel élesebbé válik kritikája, olykor gúnyosan ábrázolja a vidéki és a fővárosi polgárság életét. Tehetséggel művelte a novellát, de leginkább drámáival aratott sikert. Ezek sorában is első helyen áll a Habsburg-trilógia.

Az 1939-es törvények miatt darabjait nem játszhatták többé, a jobboldali sajtó támadásainak céltáblájává vált, még az utcán is tüntettek ellene. A háború előrehaladtával egyre megtörtebb lett, teljesen visszavonult. Testvére, Szomory Emil Szent István körúti lakásáról a nyilasok egy Pozsonyi úti védett svéd házba hurcolták. Szomory Emil haláltáborba került, ő maga pedig állítólag éhen halt. „Vége nemsokára az egésznek – mondta Szomory Dezső – én érzem és érzem azt is, milyen tehetségtelen dolog volna meghalni az utolsó negyedórában...” (Füsi József naplójából)[1]

Művei[szerkesztés]

Szomory II József.png

Drámák[szerkesztés]

  • Péntek este (1896)
  • A nagyasszony (Bp., Nyugat, 1910)
  • A rajongó Bolzay leány (Bp., Nyugat, 1911)
  • Györgyike, drága gyermek (Bp., Nyugat, 1912)
  • Bella (Bp., Singer és Wolfner, 1913)
  • Mária Antónia (Bp., Singer és Wolfner, 1914)
  • Hermelin (Bp., Singer és Wolfner, 1916)
  • II. József császár (Bp., Pallas, 1918)
  • Matuska (Bp., Pallas, 1918)
  • A Habsburg drámák (Bp., Pallas, 1918)
  • Incidens az Ingeborg-hangversenyen (1918)
  • II. Lajos király (Bp., Athenaeum, 1922)
  • Királydrámák (Bp., Athenaeum, 1927)
  • Glória (Bp., Athenaeum, 1923)
  • Szabóky Zsigmond Rafael (Bp., Athenaeum, 1924)
  • Takáts Alice (Bp., Athenaeum, 1930)
  • Szegedy Annie (Bp., Athenaeum, 1931)
  • Bodnár Lujza (Bp., Athenaeum, 1936)
  • Sába királynője (?)
Szomory Dezső sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 1A-10-20.

Próza[szerkesztés]

  • Elbukottak. Hat novella (Bp., Singer és Wolfner, 1892)
  • A tudósok. Regény a modern magyar társadalmi életből (megjelent folytatásokban, 1894)
  • Les Grands et les Petits Moineaux (Párizs, Lemerre, 1895)
  • Mesekönyv (Bp., Grill, 1896)
  • Budapesti Babylon: pikáns mesék (Bp., Boros, 1898)
  • Az isteni kert (Bp., Nyugat, 1910)
  • Ünnep a Dühöngőn és egyéb szerelmek (Bp., Nyugat, 1911)
  • Lőrinc emléke (Bp., Nyugat, 1912)
  • A pékné (Bp., Athenaeum, 1916)
  • Az élet diadala (Bp., Nyugat, 1917)
  • Harry Russel-Dorsan a francia hadszíntérről (Bp., Pallas, 1918)
  • A selyemzsinór (Bp., Genius, 1921)
  • A mennyei küldönc (Bp., Athenaeum, 1926)
  • Levelek egy barátnőmhöz (Bp., Athenaeum, 1927)
  • Térjetek meg végre hozzám (Bp., Athenaeum, 1928)
  • Párizsi regény (Bp., Athenaeum, 1929)
  • Gyuri (Bp., Athenaeum, 1932)
  • Horeb tanár úr (Bp., Athenaeum, 1934)
  • Emberi kis képeskönyv (Bp., Athenaeum, 1936)
  • Kamarazene (Bp., Athenaeum, 1937)
  • Az Irgalom Hegyén (Bp., Magvető, 1964)

Életműkiadás[szerkesztés]

(Múlt és Jövő Kiadó, szerk. Kőbányai János)

  • Horeb tanár úr (I. kötet)
  • Gyuri (II. kötet)
  • Harry Russel-Dorsan a francia hadszíntérről (III. kötet)
  • Zene és ének hangjainál. Zenei írások (IV. kötet)
  • Levelek egy barátnőmhöz (V. kötet)
  • A párizsi regény (VI. kötet)
  • Emlékek szárnyán. Újságprózák (VII. kötet)
  • Szamosmenti táj (VIII. kötet)

Játszott művei[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 59.

  • Péntek este (1896-1897, 1935)
  • A búcsú (1897)
  • Angyalka (1909)
  • A nagyasszony (1910, 1927)
  • A rajongó Bolzay lány (1911)
  • Györgyike, drága gyermek (1912, 1957, 1983, 1991, 2003-2004, 2011)
  • Bella (1913, 1972, 1986, 1997, 1999)
  • Mária Antónia (1913)
  • Hermelin (1916, 1969, 1982, 1990, 1992, 1996, 2001, 2007) (a budapesti Nemzeti Színházban)[2]
  • II. József császár (1918, 1933)
  • Matuska (1919)
  • Takáts Alice (1930, 1946, 1985, 1987, 2011)
  • Szegedy Annie (1931)
  • Botrány az Ingeborg-koncerten (1959, 1990)
  • II. József (1964, 2004)
  • Incidens az Ingeborg hangversenyen (1970, 1974, 1983, 1993, 2000)
  • II. Lajos király (1972, 1987)
  • Hagyd a nagypapát! (1982, 1992, 1996, 2000)
  • Szabóky Zsigmond Rafael (1986)
  • Botrány az Ingeborg hangversenyen (1995)

Irodalom[szerkesztés]

  • Kellér Andor: Író a toronyban (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1958)
  • Réz Pál: Szomory Dezső alkotásai és vallomásai tükrében (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971)
  • Vas István: Szomory Dezső: Horeb tanár úr (Holmi, 2010/szeptember.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Szomory Dezső témában.