Ugrás a tartalomhoz

Fodor Tamás (színművész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fodor Tamás
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Született1942. szeptember 3. (83 éves)[1][2]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • színész
  • színházigazgató
  • rendező
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1994. június 27.)
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1965)
KitüntetéseiJászai Mari-díj (1988)
Színészi pályafutása
Tevékenységszínész
Díjai
Jászai Mari-díj
1988
A Wikimédia Commons tartalmaz Fodor Tamás témájú médiaállományokat.

Fodor Tamás (Budapest, 1942. szeptember 3. –) Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, a Stúdió K Színház igazgatója, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Életpályája

[szerkesztés]

Alapító színésze, rendezője volt 1960-ban az Universitas együttesnek. Magyar-pedagógia szakon végzett 1965-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Diplomája megszerzése után két évig a József Attila Színház társulatában volt. Szinkronszínészként és szinkronrendezőként dolgozott az elkövetkező két évben. 1969–1972 között az Irodalmi Színpadnál dolgozott, ahol rendezett is.

1971-ben vezetésével alakult meg az Orfeo Stúdió, amelynek 1974-től Stúdió K Színház a neve.[3] 1972–1983 között a Pannónia Filmstúdió szinkronrendezője volt. 1982–1987 között a Zeneművészeti Egyetem ének szakán tanított. 1986-ban a Szigligeti Színház tagja, 1987–1990 között pedig főrendezője volt.

Az 1990-es országgyűlési választáson a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben országgyűlési képviselővé választották. 1991–1994 között az Országgyűlés kulturális, oktatási, tudományos, sport-, tv- és sajtóbizottság alelnökeként tevékenykedett. 1996 és 2000 között a Magyar Rádió kuratóriumának SZDSZ által delegált elnökségi tagja volt. 1997–2003 között az Alternatív Színházak Szövetségének alelnökének tisztségét töltötte be. Három évig volt a Magyar Színházi Társaság vezetőségének tagja 1999–2001 között.

Színpadi szerepei

[szerkesztés]
  • Deák Tamás: Fictus és Laodiké... Theopompos, jós pap a császár kíséretében
  • Majakovszkij: Gőzfürdő... Ivan Ivanovics
  • Büchner: Woyzeck... Mesterlegény
  • García Márquez: A szűz, a hulla, a püspök és a kések... Vizsgálóbíró
  • Gyarmati Kata: Skalpoljuk meg szegény Józsit!... Fröbel Károly, veterán
  • Edward Bond: Emberek... Margerson
  • Jacob Wassermann: Caspar Hauser... Elnök
  • Munkácsi Miklós: Lisszaboni eső... Tamás
  • Jean Anouilh: Becket avagy az Isten becsülete... A kisbarát
  • Jean Anouilh: A barlang... Alexis, kukta
  • Kállai István: A csodabogár... Major Ferenc
  • Gyárfás Miklós: Kényszerleszállás... Robin
  • Danilo Kis: A görény dala... Lyon polgármestere, író, miniszter
  • Borchert: Az ajtón kívül... Beckmann, egy a sok közül
  • William Shakespeare: Szeget szeggel... Vincentio, Bécs hercege
  • Lenz: Bűntelenek... Diák
  • Aiszkhülosz: Oreszteia... Oresztész
  • Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné... Kuruzs
  • Erdélyi Sándor: Imádság Zsuzsáért... Feri
  • Hubay Miklós: Egy szerelem három éjszakája... Bálint
  • Rejtő Jenő: Piszkos Fred málnaszőrt iszik és kavarja Fülig Jimmy őszinte sajnálatára... Buzgó Mócsing, avagy az igazi Trebitsch
  • Plautus: Amphitruo... Sosia
  • Euripidész–Devecseri Gábor: Alkésztisz... Heraklesz
  • Füst Milán: Catullus... Metellus, ez évben Róma consulja
  • Schnitzler: A zöld kakadu... Lansac márki
  • Székely János: Caligula helytartója... Petronius, római patricius
  • Vihar, avagy a bűnbocsánat színjátéka... Gonzalo, tanácsos
  • Szűcs Bernát: Galambot neveltek szívükön... Fiatal munkás
  • Peter Weiss: Makinpot úr, avagy miként hajtják belőle az ő nyavajáit... Egyik angyal
  • Hubay Miklós: A Szfinx, avagy búcsú a kellékektől... A néma fiú
  • Hubay Miklós: Lélekzetvisszafojtva... Fiú
  • Györe Imre: Orfeo szerelme... Pedro
  • Arany János: Toldi estéje... Egyik ifjú bajnok
  • Karinthy Ferenc: Budán... Páhy Gyula
  • George Bernard Shaw: Barbara őrnagy... Undershaft, az U&U Fegyver- és Hadianyaggyár tulajdonosa
  • Jean Giraudoux: Párizs bolondja... Pincér
  • Berkesi András: Húszévesek... A meditáló húszéves talán egyetlen barátja
  • Plautus: Szamárvásár... Leonida, szolga
  • Euripidész–Szophoklész: Elektra... Nevelő
  • Schwajda György: Ballada a 30l-es parcella bolondjáról... A bolond idők tanúja
  • Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij: Ártatlan bűnösök... Nyil Dudukin

Rendezései

[szerkesztés]

Filmszerepei

[szerkesztés]

Játékfilmek

[szerkesztés]

Tévéfilmek

[szerkesztés]

Rádió

[szerkesztés]
  • Reymont, Wladislaw: Parasztok (1968)
  • Rolland, Romain: Colas Breugnon (1970)
  • E.T.A. Hoffmann: Gőzölög a cikóriakávé...! (1974)
  • Grothe, Horst: A harmadik pecsét (1974)
  • Hárs László: Csupa elalvás előtti... (1976)
  • Angyalok citeráján: Dsida Jenő költészete (1977)
  • Radnóti László: Halálfúga (1977)
  • Andrej Hieng: Cortez visszatér (1978)
  • Odze György: A terasz (1979)
  • Babits Mihály: A gólyakalifa (1984)
  • George Ciprian: Gácsérfej (1984)
  • Siga Naoja: A késdobáló (1985)
  • Bolgár György: A Horatio-papírok (1986)
  • Markovits Ferenc: Láttál-e roppant fényt a magasban? (1986)
  • Balázs Attila: Ki ölte meg Mészáros Kelement? (1987)(rendező)
  • Albert Camus: A közöny (1988)
  • Smocek, Ladislav: Labirintus (1990)
  • Zalán Tibor: Kaland a nagy családerdőben (2002) (rendező)
  • Szigethy András: Pilátus az ügyész előtt, avagy a birodalmi ember vallomása (2005) (rendező)
  • Füzi László: Kötések, szakadások (2013)
  • Dóka Péter: A kék hajú lány (2015)
  • Lator László: A megmaradt világ (2015)
  • Az ördög egy fekete kutya - Jászberényi Sándor novellái (2015)
  • A gyógyító halál - Magyar írók novellái az elmúlásról és a gyászról (2018)
  • Bogdán András-Fazakas Péter: Őfelsége magánnyomozója (2018)
  • Kontra Ferenc: Wien. A sínen túl (2019)

Szinkron

[szerkesztés]

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fodor_Tamás_(színművész)&oldid=28868380”