Plautus
| Plautus | |
 | |
| Élete | |
| Születési név | Titus Maccius Plautus |
| Született |
i. e. 254 körül Sarsina |
| Elhunyt |
i. e. 184 körül Róma |
| Nemzetiség | római |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | komédia |
| Fontosabb művei | Poenulus, Amphitryon, Captivi, Persa |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Plautus témájú médiaállományokat. | |
Titus Maccius Plautus római köztársaságbeli komédiaszerző volt. Nem tudjuk, mettől meddig élt pontosan (i. e. 254 körül – i. e. 184 körül), csak azt, hogy műveit először i. e. 205 és i. e. 184 körül adták elő. 21 darabja maradt fent.
Tartalomjegyzék
Élete, művei[szerkesztés]
Plautus komédiái a latin irodalom legkorábbi egészben fennmaradt művei, a szüzséket főként a görög újkomédia szerzői, legtöbbet Menandrosz darabjai szolgáltatták. A karakterek általában hangsúlyozottan görög színeken jelennek meg, görög díszletekkel, illetve még pontosabban olyan körülmények között, amit egy római görögnek képzelhetett. Az idegen díszletek közé állított hazabeszélő társadalomkritika teljességgel nyilvánvaló a darabokban.[1] Legtipikusabb figurája az okos rabszolga, aki gazdáját manipulálja. Ez a tény aláássa egyes elképzeléseinket a római társadalom társadalmi normáiról.
Páratlan nyelvmester volt, színművei ma az archaikus irodalom korának római nyelvét a leggazdagabban bemutató kincsesbánya. Plautus munkássága sok későbbi színműírónak ötleteket adott, William Shakespeare-nek, Molière-nek, Lessingnek és másoknak. Komédiái szolgálnak alapul egy 1962-es musicalnek (Különös dolog történt a fórum felé vezető úton).
Plautus rendkívüli népszerűsége folytán halála után számos kortárs szerző terjesztette darabjait a neve alatt, így a „plautusi művek” száma idővel 121-re növekedett. Marcus Terentius Varro vállalkozott arra, hogy rendet tesz a zűrzavarban, alapos vizsgálódás után 21-et ítélt hitelesnek, és ezek maradtak aztán meg az utókorra, a legfontosabbak: Poenulus, Amphitryon, Captivi, Persa, Miles Gloriosus (A hetvenkedő katona), Aulularia, Trinummus, Rudens, Mercator, Curculio, Stichus, Menaechmi, Mostellaria, (Kísértetek) és Asinaria. Több műve Diphilosz munkáin alapul.
Magyar fordítói[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kortárs párhuzam: Hofi Géza görög díszletek között zajló előadása, a Hofisszeusz.
Szakirodalom[szerkesztés]
- Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre, Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1982. ISBN 963-11-3181-5
- Falus Róbert: A római irodalom története, Budapest, Gondolat, 1970.
- Dér Katalin: Plautus világa, Budapest, Európa, 1989. (Írók világa.) ISBN 963-074710-3
- Sebestyén Károlyː A római irodalom története – szemelvényekkel magyar írók latin műfordításaiból, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés Kiadása, 1902, 22–25. o.
- Leffler Sámuelː Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 32–35. o.
További információk[szerkesztés]
|
