Rejtő Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rejtő Jenő
Rejtő Jenő
Rejtő Jenő
Élete
Született 1905. március 29.
Budapest
Elhunyt 1943. január 1. (37 évesen)
Jevdakovo (Kamenkai járás, Voronyezsi terület)
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Írói álneve P. Howard
Gibson Lavery
Jellemző műfaj(ok) regény, bohózat
Rejtő Jenő aláírása
Rejtő Jenő aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rejtő Jenő témájú médiaállományokat.

Rejtő Jenő (született Reich Jenő, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 29.[1]Jevdakovo, Kamenkai járás, Voronyezsi terület, Szovjetunió, 1943. január 1.) magyar író, kabarészerző, librettista.

Látszatra ponyvaregényeket írt, azonban életművét manapság már az irodalmi körök is nagyra értékelik. Olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Salamon Bélához, Latabár Kálmánhoz is.[2]

38 éves korában munkaszolgálatosként halt meg a Szovjetunió (Oroszország) megszállt területén.

Életpályája[szerkesztés]

1905. március 29-én született Budapesten a Szövetség u. 22. szám alatt, egy zsidó család harmadik gyermekeként, Reich Jenő néven. Édesapja Reich Áron (1876–1951), bonyhádi születésű (papír)kereskedő, tisztviselő, édesanyja Wolf Ilona (1879–1944 k.). Bátyjai Lajos („Lali”, utóbb Egri Lajos – sakkmester, szakíró, 1902–1952) és Gyula („Gyulus”, később dr. Révai Gyula jogász, versenybridzs-játékos, 1903–1976). Írói névként a Rejtő nevet választotta magának – hivatalosan soha nem magyarosított (bátyjai is csak a világháború után). Egykori szülőházukat (Izabella tér 5, utóbb Hevesi Sándor tér 5, 2001 óta Rejtő Jenő utca 6, a pontos lakcím: 1. emelet 9. szám) ma emléktábla díszíti. A házzal szemközt található a Pesti Magyar Színház, így feltehetően a gyermek Reich Jenő innét szerezte az első impulzusokat, melyek az operettek és a kabaré világába vezették (családjában nem volt előzménye a művészlétnek, mindkét ágon egyszerű, szegény, részben vidéki felmenőkkel rendelkezett).

Gyenge testalkatú gyermek volt, csak kamaszkorában erősödött meg. Elemi iskoláit a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. Magyarból, németből és történelemből jó volt, de a többiből általában csak elégséges. Elemi után kereskedelmi iskolába került, de onnan hamar kirúgták, mert bántalmazta egyik tanárát, állítólag annak antiszemita megjegyzései miatt.[3] Így sem szakmát, sem érettségit nem szerzett. Megismerkedik Rózsa Jenő bokszolóval, az ő hatására később ökölvívó-edzésekre is eljár. Ekkoriban már magas, izmos alkatú (egy fennmaradt fotó tanúsága szerint termetre több mint 190 cm lehetett, egy fejjel volt magasabb környezeténél). Egyik edzésén edzője, Székely József úgy eltalálta az arcát, hogy eltörte az orrnyergét. Ez élete végéig meglátszott az orrán. Bár egy időben még a Spárta és az FTC edzésére is bejárt, ekkor abba kellett hagynia az edzéseket.

19 éves kora körül színésznek tanult Rákosi Szidi (1852–1935) színitanodájában: átlagos tehetségű, ki-kimaradozik, „Szidi néni” haragszik rá (minderről a PIM-ben őrzött, felerészt kiolvashatatlan Rejtő-naplóból értesülhetünk). Az 1924. januárjában tartott vizsgaelőadáson (Molnár Ferenc: Az ibolya) nem arat különösebb sikert – az előadásról fényképes híradás jelenik meg (Színházi Élet 1924/5. 41. old.).[4] Ez egyszersmind első sajtómegjelenése, fotóval kísérve (melyen gyakorlatilag felismerhetetlen: jelmezben, elmaszkírozva ül a jobb szélen). A nyilvánosság előtt először itt szerepel írói nevén.

A kezdet: fiatalkori versek[szerkesztés]

Most vége... vége... emberek
Bolond az mind ki vár remél
Ősz van az űrben ősz hideg
S a föld a sárga falevél

(Reich Jenő: Világromlás, 1923 k.)

Reich Jenő első, közlésre szánt írásos művei versek – kisebb kötetre valót írt 18 éves kora körül (tervezett kötetének címe: Album), 1923 tavaszán-nyarán – azév márciusában hunyt el 75 évesen apai nagyapja Bonyhádon, így ez az élmény (is) indíthatta be a borongós poéta-mechanizmust. Tipikus fiatalkori zsengék, Ady Endre egyértelmű hatása érződik rajtuk: dagályos, világfájdalmas, kiforratlan alkotások (15 évvel később minden bizonnyal önmaga "ifjú költő" mivoltát parodizálja Troppauer Hümér olvashatatlan – pofonok hatására felolvasott... – költeményeinek emlegetésével). Semmi nyoma annak, hogy akárcsak megpróbálta volna publikálni őket – kevés eredetiséget mutatnak, Ady-epigonként nem vitte volna sokra. "Az új dalok fülembe csengenek / Már nem hallom a régi éneket / Az új dalokban száz vágy muzsikál / Az új dalok termője a halál.” (Az új dalokhoz): nyilvánvaló utalás a nagy példakép 1906-os Új versek kötetére, benne a Góg és Magóg fia vagyok én... költeményre ("Új időknek új dalaival?").[5]

A PIM-béli hagyatékban fennmaradt Babits Mihály Fortissimo c. költeménye gépiratban (egyfajta korabeli szamizdat) – az 1917-es háborúellenes költemény a Nyugatban jelent meg és botrányt kavart: istenkáromlás vádjával elkobozták a lapot. Az ifjú Rejtő tehát komolyabban odafigyelt a kortárs költészetre is, nem csupán az iskolai klasszikusokra (pl. többször idézi-emlegeti Madáchot). Érdekesmód az 1930-as évek végén Babits is olvasta Rejtőt, vagy legalábbis P. Howardot 1940 őszén (közismerten kedvelte a detektívregényeket), amiről Beszélgetőfüzeteiből értesülhetünk: „Hogy hívják? / Hol lehet megszerezni? / Nova / P. Howard / Piszkos Fred, a kapitány / Köszönöm. Mert Gellért Oszkár azt mondja, hogy nem kapható”, valamint „Ismered a most legdivatosabb magyar írót? Howard-ot? / Rejtő Jenő a neve. / Egyet olvastam. Az elején tényleg mulattam, később kicsit meguntam.”[6]

Legismertebb verse, a számtalanszor idézett Sír (a) felirat egy fiatalkori zsenge újragondolása (Sírfeliratom, kezdősora: "Élt huszonnégy évet, meghalt boldogan").[7] A kamaszkori patetikus, "komoly" költeményt (Komédiás volt / A szívével játszott / És fájva sírt hazug rongy könnyeket) dolgozta át keserű-önironikus számvetéssé, valójában egy szóviccel is operáló sírvers-paródiát alkotott – eltűnése előtt 1 évvel az elmúlás már nem kósza tinédzser-melankólia: 1942-ben már "nem babra ment a játék". E verset először Az utolsó szó jogán c. kötetben adták közre (1967), néhány, az értelmezést jelentősen módosító (jelöletlen) változtatással. A legfőbb eltérés: "temetői lant" (és nem hant) – eme hangszer évszázadok óta a poéta attribútuma. A végén pedig nincs lezáró "ámen" – így a szöveg nem kívánkozik automatikusan (keresztény) vallásos kontextusba. Az autentikus szöveg kéziratból közölve (egyike Rejtő néhány kiadatlan, élete végén írott ironikus versének, bővebben lásd):[8]

Pepita füzeteimből agnoszkált ütemek (1942)

Ajánlás: Jegyzeteket csak olyan ember olvasson, aki írni tud.

Sír (a) felirat

Ki itt nyugtalankodik csendesen

Író volt és elköltözött az élők sorába.

Halt 36 évig, élt egy pár napot,

Nem gondolkozott és nem álmodott

És ha kinevették: azt hitte, hogy kacagtatott.

Most itt fekszik e nehéz

Temetői lant alatt,

Zöld koponyáján kiüt a csíra.

És azt álmodja, hogy él.

Béke hangjaira.

Komoly szándékok: nyugati kalandozás, lapkiadás, esszéisztikus útirajz[szerkesztés]

Az 1924–27 közötti esztendőket homály fedi, valószínűleg csak teng-leng, kallódik (míg bátyjai tanulnak és szakmát szereznek: Lajos könyvelő, Gyula elvégzi a budapesti jogi kart, ügyvéd lesz), szülei tartják el. 1927 júliusában riporteri állásért folyamodik (ennek kapcsán keletkezik egyetlen ismert önéletrajza,[9] mely számos csúsztatást tartalmaz), ám azt nem kapja meg. Nemsokára útra kél: Nyugat-Európában csavarog (Bécs, Berlin, Svájc, Németország), alkalmi munkákból él – egyfajta önként vállalt „nyomorkörút” ez: az élet teljességét-mélységét, az emberi természet kendőzetlen megnyilvánulásait akarja megismerni (ennek kapcsán elvetődik pár napra Észak-Afrikába is – ez akkoriban francia gyarmati terület –, a közhiedelemmel ellentétben azonban sem itt, sem másutt nem lépett be az Idegenlégióba). Eredeti tervei között szerepelt, hogy kitanulja a színházi rendezés, a revümenedzselés szakmáját (állítólag eljutott Max Reinhardtig, de gyakornokként nem volt türelme az okuláshoz), ám mint oly sok mindenbe, ebbe is beletörik a bicskája. Családja időközben elszegényedik (kitör a nagy gazdasági világválság, apja elveszti élelmiszer-kereskedői állását), szülei Abbáziába, majd az olcsóbb Crikvenicába költöznek – nem utolsó sorban a mama egészségi állapota miatt.[10] Európai kalandozásáról az először 1997-ben hagyatékból kiadott Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam című (részben fiktív) útinaplójából értesülhetünk, melyet 1931-ben tisztázhatott le.

1930 nyarán tér vissza nyugati körútjáról, majd ez év őszén szerkesztésében jelenik meg a Nagykörut című bulvárlap,[11] mely csak egyetlen számot ér meg – a kezdőtőkét gyermekkori barátja, Buttola Ede dzsesszmuzsikus, szaxofonos, zenekarvezető, dalszerző adta, akivel egy házban laktak. A kiadvány gyenge kivitelű, hevenyészett szerkesztésű (az oldalszámozás teljesen hiányzik belőle!), főképp Nádasi Lászlóval, a későbbi kabaré-szerzőtárssal írták tele. Tartalmát tekintve zömmel aktuális pletykákról, a pesti éjszakai élet figuráiról és celebjeiről intimpistáskodik, de saját nevén közread egy miniponyvát (A menekülő leány[12] – a későbbi tízfilléres regénykéket előlegezve), A lélekelemzésről című ismeretterjesztő írást a pszichoanalízisről (mely egész életében érdekelte), valamint név nélkül egy „technoesszét”: Az új tárgyilagosság meglepően intellektuális írás, korának jelenségeiről, technikai-művészeti jelenségeiről filozofál (összhangban az Art déco és a Bauhaus stíluseszményeivel, elvárásaival – gép és ember viszonya, forma és funkció relációja: „korunkban végre teljesen fedik egymást gyakorlat és ihlet”, „egy autón semmi feleslegeset sem találunk és mégis szép”, „a legnagyobb szerelem legművészibb leírásánál is szebb egy hatalmas lendítőkerék, egy óriási turbina”, „A világon a legszebb, legremekebb művészi alkotás maga az ember.” stb.).[13]

1931 februárjában „az ismert fővárosi társaságbeli fiatalember” halálhírét keltik: több lap is meglebegteti,[14] hogy öngyilkos lett (a Dunának ment). Ennek kapcsán Karinthy Frigyes is ír róla: kérleli, hogy jöjjön haza – ismeretségük ekkortájt kezdődhetett, és az atyai jóbarát élete végéig kitartott (Rejtő is látható Karinthy utolsó, életében készült fotóján a siófoki strandon, Salamon Béla és egy ismeretlen társaságában).[15] Elképzelhető, hogy együtt ötölték ki ezt a „sajtócsínyt” (korabeli mediahacket), Rejtő népszerűségének megalapozása céljából.

A színpadi szerző: kabarék, revük, operettek[szerkesztés]

Az író a rossz egyenes út helyett a jó görbét választja.
Ezen egy éjszaka; 1941

1932-től mint kabarészerző tűnik föl Budapesten: gyermekkori barátja, Nádasi László lesz legfőbb szerzőtársa. Első sikerük a Gangster-idill (címváltozat: Al Capone otthon, 1932).[16] Egyre sikeresebb színpadi szerző, a bohózatokon, jeleneteken, kabarékon és villámtréfákon túl operett-librettókat is ír: a darab cselekményét, szüzséjét jegyzi, míg a dalszövegeket másvalaki (legtöbbször Kellér Dezső), a zenét ismét más. Egyik legsikeresebb művét, az Aki mer, az nyer című „nyári operettet” (zeneszerző: dr. Sándor Jenő) 1934-től csak Pesten mintegy százötven alkalommal adták elő (Honthy Hanna és Törzs Jenő főszereplésével),[17][18] majd vidéken is, számtalan helyen. A Tévedésből jelentik posztumusz kötet (1988) több mint 120 jelenetét sorolja föl, de még ennél is többet írt (és mintegy tucatnyi operettet) – azonban ezek mintegy felének elveszett a szövege, csupán címüket ismerjük korabeli említésekből (bővebben lásd még Alpár Ágnes: A cabaret. A fővárosi kabarék műsora, 1901-1944). A zsidótörvények nyomán számos pályatársának is bedolgozik "négerként", így számos művet (részben) mások neve alatt jegyez.

A fordító[szerkesztés]

A Nova kiadónál először fordítóként kap munkát, 1936-ban jelenik meg Erich Kästnertől Az eltűnt miniatűr (Die verschwundene Miniatür), németből fordítva, majd Pierre Benoit-tól a Nyugat asszonya (La Dame de l'Ouest) franciából. 1936-37-ben párhuzamosan két humortalan P. Howard-kötetet ad közre (A pokol zsoldosai, Menni vagy meghalni), majd ismét két fordítás következik, németből: George Owen Baxter [Frederick Schiller Faust]: Az utolsó golyóig… és Fred Roberts [Robert Heymann jr.]: A bosszú árnyékában. Ezek után talál rá igazi hangjára, a humoros kalandregényekre, pontosabban azok paródiájára – a fordulópont 1938-ban A fehér folt.

A ponyvaíró: tízfilléres ponyvák, pengős regények[szerkesztés]

Mindettől függetlenül azonban „40 filléres szállítás” adásvételi viszonynak megjelölésével kizárólag mócsingot, pirított borjúlábat, rántott kelt, tökfőzeléket és karalábét lehet venni, továbbá regényeimből lopott makulatúrát, ám semmi estre sem egy írói pálya minden nyomorával, éhezésével, fázásával, szenvedésével és szegénységével, annak iskolái és mesterei között végig verekedett pályafutás valamelyik eredményét.
– Rejtő Jenő levele az Aurora Kiadónak, 1941. júl. 11.

[19]

A színpadi művek mellett kezdett kisponyvákat írni, melyek „filléres regény”, tízfilléres ponyva(novella) formájában láttak napvilágot, saját nevén. Első alkotása e téren A párisi front – még a Nyíl regényújságban jelenik meg (1932. július 28.), majd 20 db kisponyvát a Világvárosi Regények[20] sorozatban (Literária Kiadóvállalat) ad közre 1934–1940 között. Az utolsó füzetes regény (Auróra kiadó, 1942, P. Howard álnéven) A detektív, a cowboy és a légió[21] egyfajta összegzése ponyvaíró munkásságának, görbe tükröt tartva a szakma silány „csinálóiról”. Posztumusz jelent meg, hagyatékból kiadva Konzílium az őserdőben című kisregénye, melyet 1942 körül írhatott[22] – alapötletét Albert Schweitzer Orvos az őserdőben c. könyvéből vette. Annak idején vélhetően a kisregény kiolvasható háborúellenessége is közrejátszott abban, hogy nem került nyomdába. A mintegy féltucat verzióban fönnmaradt művet 3 változatban adták közre 2015-ben.[23] Részlet az író javításaival ékes kéziratlappal illusztrált műből: a törzsfőnök haldoklik, mert nem tudja megemészteni a punktroller – masszírozófa – nevű "előételt" (és el kell hívatni Morbicert!)...[2]

1936-ban kerül kapcsolatba a Nova kiadóval (Nova Irodalmi Intézet, Müller Dávid és Pál családi vállalkozása):[3] 1936-ban és 1938-ban 2-2 művet fordítóként jegyez (németből és egyszer franciából) – ezek is, akárcsak saját művei A Nova kalandos regényei sorozatban[24] jelennek meg (címlapgrafikus Pályi Jenő, 1900–1953). Ezek már „pengős regények”: P. Howard álnéven 14 kalandregény(paródia), Gibson Lavery neve alatt 5 db vadnyugati történet, 1936–1941 között (a teljességre törő felsorolást lásd).[25] Kiadója nyomására álnéven publikál (noha minden vágya, hogy saját nevén ismerjék el – sovány vigasz, hogy néhány kötetben P. Howard fordítójaként tüntetik föl), akárcsak a kor legtöbb ponyvaírója: a (napjainkig élő) általános elvárás/babona szerint a hazai közönség kevésbé vevő magyar író művére.

1940 végén szakít a Novával, utolsó művei más-más kiadóknál jelennek meg (ám a címlapok grafikusa ugyanaz marad: Vogel Erik, művésznevén „eric”,[4] 1907-1996, akit a színházi/revü/kabaré világából ismert, ahol jelmeztervezőként dolgozott). 1941-ben a Csillag kiadó következik (Az ellopott futár), majd az Aurora (Piszkos Fred közbelép, A detektív, a cowboy és a légió, 1941–42), utolsó könyve megjelenését már nem éri meg (A megkerült cirkáló, Soóky Margit, 1943). A közönség csak az utolsó 1-2 évben szerzett tudomást arról, hogy P. Howard (szigorúan 'péhovárd', pestiesen ejtve) azonos Rejtő Jenővel – ezt a korabeli szélsőjobboldali sajtó szenzációként tárgyalta.

Magánélet, házasságok[szerkesztés]

Nem voltam ott sem más, mint ember: piszkos, rajongó, aljas, tiszta, szentimentális, bosszúálló, szerelmes, gazember, húszéves, gyilkos, idealista, képzelgő, költő és szerencsétlen.
– Rejtő Jenő 23 éves korában barátjának írott levele

[26]

Fiatalkori "csajozós" levelezéséből kiderül, hogy szerfölött kedvelte a szebbik nemet, a lányok egyenest rajongtak érte. Azonban nem volt kitartó szerető: a rajongás könnyen csapott át féltékenykedésbe, majd hirtelen szakított, és másik hölggyel bonyolódott levelezésbe (vidékiekkel és fővárosiakkal egyaránt, ezek többnyire alkalmi ismeretségeken alapultak). Egynémely kirohanása egyenest kioktató, sőt sértő is volt a női nem képviselőivel szemben. (A levelezés közreadását,[27] ill. Győri Anna kísérőtanulmányát[28] lásd a Rejtő-emlékkötetben.)

Fénykorában rengeteget keres, de nem tud bánni a pénzzel, szenvedélybetegsége a hazárdjáték, keresménye kifolyik kezei közül (elkártyázza), saját lakása nincs, szállodában-panzióban-albérletben-barátoknál-feleségeknél lakik (anyagi helyzetétől, illetve kedélyétől függően...). Egy hivatalos leveléből kiderül, hogy csak a Novától 50 ezer pengőt kapott[29] (mintegy 5 év alatt) – és csupán a pengős regényekért.[30] Ezenfelül jövedelme volt még sajtómegjelenésekből, kabaré- és operettelőadásokból, kisponyvákból, filmírásból és egyéb ún. kisjogokból stb.: az átlag ponyvaíróknál sokkal jobban megfizették.

Rejtő Jenő kétszer nősült, mindkét alkalommal (már elvált) gépírónőit vette el, akiknek műveit diktálta (egyik házasságból sem származott gyerek, Rejtő Jenő utódok nélkül hunyt el). Első felesége Boros Rózsa – aki a Bergen-belseni koncentrációs táborban veszett oda 1945-ben – a szociáldemokrata Szakasits családdal állt rokonságban. 1935 októberében kötöttek házasságot, ám alig fél év együttélés után elhagyta az asszonyt – hivatalosan 1937 januárjában váltak el (a bontóper ügyvédje a feleség részéről tulajdon sógora, Rejtő bátyja, dr. Révai Gyula volt – ezek után az írót havi 120 pengő asszonytartásra kötelezték, valamint a 2200 pengős hozományt is vissza kellett fizetnie...). Alig 2 hétre rá, 1937 februárjában vette el második feleségét, Gábor Magdolnát, aki maga is foglalkozott írással: divatos szerzőktől novellákat, krimiket és kalandos könyveket fordított (többek közt a Rejtő egyik fő publikációs fórumának számító Színházi Élet-ben).[31] 1937-38-ban egy éven át Olaszországban éltek, városról városra költöztek: Rejtő folytatta írói munkáját, felesége pedig a gépírást – Budapestre postázta az elkészült részeket (ekkor íródott A szőke ciklon, melynek címszereplőjében halványan Gábor Magdára lehet ismerni). 1938 szeptemberében Rejtő elhagyta második feleségét, a hivatalos válásra 1940 októberében került sor.[32][33]

A filmíró[szerkesztés]

A regény világsiker lesz. A sajtó hetekig ír róla, egyik kiadás a másik után fogy el. (...) A (...) legfelső körökben botrányok sorozatát idézi elő, (...) átok és népszerűség kíséri az útján.
Miss Halhatatlan – Rejtő Jenő filmszinopszisa, 1938 k.

[19]

Rejtő neve alatt életében hivatalosan két vígjátékot forgattak, de legalább még kettőről lehet tudni, hogy jelentős mértékben az ő szellemi terméke, ám a zsidótörvények miatt csak mint névtelen "néger" (kényszer-társszerző) működhetett közre a produkciókban. Első filmje az 1936-os Sportszerelem nyomán készült – eredetileg szkeccsfilm, a rövid változathoz (mintegy negyedórás lehetett) Rejtőnek még nem volt köze. 1937-ben felkérésre kibővítette a filmnovellát (társszerző Kolozsvári Andor), és azon melegében májusban le is forgatták (bemutató: 1937. júl. 22.), különösebb sikert nem aratott. A "kétlépcsős" munkamenetnek köszönhetően – a korban szokatlan módon – gyakran 2 filmrendező nevéhez kötik (rövid: Kardos László, egészestés: Farkas Zoltán), de megkettőződött az operatőrök és egyéb szakemberek száma is. A szkeccs (egyelőre) nem lelhető föl, vélhetően teljes egészében "föloldódott" a hosszabb változatban – így nem lehet megállapítani, hogy mi volt a kiindulás, ill. Rejtő pontosan mennyit írt hozzá. Forgatókönyvírói: Kolozsvári Andor és Lőrincz Miklós (a pontosítás végett: Rejtő életében nem írt forgatókönyvet , ő az alaptörténetet, a cselekményt alapvonulatát dolgozta ki), az elhangzó dalok szövegét Kellér Dezső, zenéjét Sándor Jenő jegyzi, főbb szereplői: Boross Géza,[5] Delly Ferenc, Latabár Kálmán, Salamon Béla, Zeisler Edith. Az alkotás filmtörténeti jelentősége: ez volt az akkor már közel másfél évtizede színpadon lévő "kis Latyi" debütálása a mozivásznon. A mintegy 65 perces mozialkotás elkészülte nem volt zökkenőmentes, lévén a film beruházói jelentősen belenyúltak az eredeti könyvbe, aminek jogi procedúra lett a következménye: "Rejtő Jenő író zárlati kérelemmel fordult a budapesti törvényszékhez a Sportszerelem című film nyilvános előadása ellen. Kérelmét arra alapította, hogy a producerek forgatókönyvét a film készítése közben távollétében megváltoztatták. Ez szerinte szerzői jogbitorlás, mert az író beleegyezése nélkül az eredeti szövegen még lényegtelen változtatást sem végezhet senki. (...) Rejtő Jenő a film szerzőségét nem vállalja, hiszen az még csak nem is hasonlít az ő alkotásához." Mindezek után "a tárgyalásvezető bíró (...) békés megegyezésre szólította föl a feleket. Ez az egyezség sikerült is" (Népszava, 1937. aug. 19., 8. old.). Így végül Rejtő neve szerepel a főcímben (bővebben lásd vonatkozó szakirodalomban).[34]

Rejtő másik, életében leforgatott filmje az Urilány szobát keres saját korábbi, 1936 végén Budapesten bemutatott zenés színpadi vígjátékának átdolgozása (a filmbemutató dátuma: 1937. szept. 14.). A jóval sikeresebb, napjainkban sem ismeretlen moziváltozat csak nagy vonalakban követi a színházi vígjátékot (a történetet Kulinyi Ernővel közösen jegyzi, a filmre írás László Miklós műve), rendezője galántai Balogh Béla. A főszereplők névsora valóságos sztárparádé: Ajtay Andor, Kabos Gyula, Somló István (a "legangolabb" magyar színész), Zilahy Irén (utóbbinak ez volt az első hazai moziszerepe, korábban francia és osztrák filmekben játszott).

Az Urilány körül is zajlott per, ezúttal egy "külsős", a sztáríró Zilahy Lajos indított jogi procedúrát, ti. amerikai útja során, ú.m. a háta mögött "adták elő Budapesten az Urilány szobát keres című zenés vígjátékot, amelyből most Zilahy Irénnel a címszerepben filmet készítettek", a filmvállalat azonban "a filmet úgy hirdeti, hogy főként az „urilány” szóra és Zilahy Irén névre fekteti a fősúlyt, amivel tisztességtelen versenyt és szerzői jogbitorlást követ el, mert Zilahy Lajosnak van egy Urilány című darabja. Arra kéri tehát a törvényszéket, hogy tiltsa el a filmvállalatot a címnek ilyen megtévesztő módon való használatától."[35] A folytatás mondhatni a tipografizálásba bújtatott reklám eltiltásának diadala, ti. a törvényszék "eltiltotta az alperest olyan hirdetések közzétételétől, amelyek a mozidarabra vonatkozóan az „Urilány” szót egyedül használja és mellőzi a darab címéinek további részét. A címhasználattól, amely a cím teljes szövegét tünteti fel, nem tiltotta el a törvényszék az alperest. Nem tiltotta el a törvényszék Zilahy Irén nevének hirdetését sem."[36] (Bővebben lásd a Rejtő-emlékkötet vonatkozó fejezetében.)[37]

Rejtő egy meg nem valósult mozinovellája, a Miss Halhatatlan 1938 táján keletkezhetett: többi "filmtörténetétől" eltérően nem hazai/pesti, hanem külföldi tematikájú – hollywoodi piacra szánhatta, mert a felvezetésben említett Földes Lajos a Paramount USA-béli gyártócég budapesti képviselője volt. A szinopszisban plágium, tiszti becsület, párizsi bohémvilág, ármány és szerelem körül bonyolódik a történet egy világhírű (végigolvasatlan...) botrányos regény kapcsán (hagyatékból közreadva, lásd Rejtő Jenő-emlékkötet szövegközlései).[38]

Életének utolsó éveiben egyre többet álnéven dolgozik a kirekesztő törvények következtében. Hivatalosan csak a különféle szakmai kamarák tagjai vállalhattak munkát, ahová a zsidónak minősülőket nem vették föl. Ám a "kényelmetlen származású" szerzőket-alkotókat-művészeket nem lehetett egycsapásra "kiírni" a porondról, így többségük továbbra is dolgozott, mások neve alatt. Ennek köszönhetően számos zsidó színházi/mozis szakember írta meg visszaemlékezéseit-anekdotáit, melyek fontos forrásul szolgálnak a korszak tanulmányozásához, bővebben lásd Gajdó Tamás tanulmányát: (Nem) véletlenül történet. Zsidó színházművészek emlékiratai 1939 és 1943 között.)[6] Rejtőt ez annyiban érintette, hogy az 1938-as kiváló Pillanatnyi pénzzavar, ill. az 1940-es, kevésbé sikerült Pepita kabát történetének megírásából is alaposan kivette részét – a vígjátékokat nevének elhagyásával forgalmazták (bővebben lásd a Rejtő-emlékkötetben).[39]

Utolsó évei, megroppanása és halála[szerkesztés]

Én Howardot szívből megutáltam, mert Howard becsapott. Howard piszokul kijátszott, visszaélt a szeretetemmel, nem viszonozta sok száz álmatlan éjszakámat, amikor (...) halálra doppingolva gyúrtam, dolgoztam hajnalig, talán éveket ölve bele az életemből, hogy kievickéljek piszkos anyagi függőségemből – egy cég elismerő magatartásán keresztül. Egy cég, amelyet hűségesen és várakozásán felül szolgáltam hülyének ható szerénységgel, áltájékozatlansággal.
– Rejtő Jenő levele Müller Pálhoz, a Nova kiadó ifjabb tulajdonosához (1941 eleje)

[40]

A Csontbrigád (1940) egyik űrlapjának kefelevonata a szerző javításaival: Rejtőnek még a tipográfiára is volt gondja (Petőfi Irodalmi Múzeum)

Rendkívül gyorsan írt, ennek ellenére sok időt töltött munkával. Először kézzel vetette papírra történeteit, majd gépírónőknek diktált, de már menet közben is sokat változtatott a szövegen. Mondatait akkurátosan csiszolta, nagy műgonddal járt el: nem csupán a pénz érdekelte, hanem igazi íróhoz méltóan kész volt minden egyes szaváért harcba szállani, több fordulóban diktált, s kiadótól-nyomdától is alapos korrektúra-lehetőséget vállalt/követelt. Leginkább azt rója föl slendrián kiadóinak, hogy kéretlenül belenyúlnak szövegeibe, megcsonkítják a humoros részeket: "Ez a Howard kibírta azt is, hogy Az előretolt helyőrség legjobb részeiből 42 oldalt húzzon Troppauer Hümér költőből, mert 'ezeknek az olvasóknak nem kell a humor, csak épp egy kicsi'. Ez kibírta A fehér folt 3x25 oldalas húzását ugyanez érv alapján a magándetektív leveleiből, és A szőke ciklonra erőszakolt afrikai véget."[40]

Gyakran egész éjszakákat átdolgozott, rengeteg kávét ivott, cigarettázott, olykor pedig altatót szedett be,[41] de leginkább a korban legális (patikában kapható), Aktedron[42] nevű amfetamin-származékkal stimulálta magát. Ennek és túl fordulatos fiatalkorának köszönhetően idegrendszere nagymértékben meggyengült, és 1939-től sok időt töltött ideggyógyintézetben (Benedek László ideggyógyász utalta be a Siesta Szanatóriumba – amiképp pár évvel korábban József Attilát is –: ez az élmény ihlette posztumusz kiadott A boszorkánymester című regényét, munkacíme szerint Wallenstein szanatórium). A honi helyzet egyre romlik, kitör a világháború, a zsidótörvények miatt már nem publikálhatott saját neve alatt, így más írók műveiben segédkezett.[43]

1942. október 9-én az Egyedül Vagyunk című szélsőjobboldali, nyilasokkal is kokettáló lap cikket közölt Rejtőről, nehezményezve benne, hogy az író ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót.[43] Az író rögtön beperelte a lapot rágalmazásért (jogi képviselője a bátyja, dr. Révai Gyula volt), ám mivel a cikk álnéven jelent meg, a főszerkesztőn, Oláh Györgyön kérték számon – országgyűlési képviselő lévén azonban mentelmi jog illette, így hosszas jogi huzavona után az ügyet ad acta tették [7] (bővebben lásd Perczel Olivér levéltáros tanulmányát[44] és a peranyagot).[45] Rejtő ekkor már majdnem egy éve halott volt – holtában sem szolgáltattak néki igazságot. A cikk megjelenése után nem sokkal megkapta a behívót (névre szóló behívóparancs, ún. SAS katonai behívó), és ennek nyomán vonult be a nagykátai munkaszolgálatos gyűjtőtáborba (101. Honvéd Kiegészítő Parancsnokság), ahonnét a gyűjtőhely pszichopata, szadista parancsnoka Muray (Metzl) Lipót (1886–1945 – háborús bűnök miatt kivégezve)[46] rövid úton a keleti frontra (Don-kanyar) vezényelte, a 2. magyar hadsereg részeként – az egész század odaveszett.[47] Az embertelen körülmények és a hatalmas hideg hamar felőrölték a szervezetét, és 1943. elején (hivatalosan 1943. január 1-jén – a pontos dátum nem biztos) meghalt. Pontosabban: eltűnt[48] (a korabeli katonai gyakorlat szerint halottnak csak azt lehetett tekinteni, akiről ezt három tanú igazolta jegyzőkönyvileg, ezért a statisztika jóval kedvezőbb volt az elesettek terén) – röviddel az 1943. január 12-i doni áttörést megelőzően.[41]

Cquote2.png A m.kir. I. közérdekű munkaszolgálatos zlj. Pótkeret pságtól a mai napon 9655/ptk. 1943 sz. alatt azt az értesítést kaptam, hogy Reich Jenő a 101/19 táb. Munkásszázad veszteségkimutatása szerint a hónap elején meghalt.

– (Hivatalos választávirat a család érdeklődésére; 1943. május 5.)Cquote2.png

Sok sorstársához hasonlóan jelképes sírját a Voronyezs megyei Rudkino határában elterülő II. Magyar Központi Katonai Temetőben állították fel (létrehozva 2002-ben): "nem halt meg, hanem eltűnt", ill. "halál oka közölve nem lett"." A Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály szervezésében mintegy 56 ezer katonáról és munkaszolgálatosról emlékeztek meg ilymódon, "Reich Jenő kmsz." neve a 63. számú fekete gránittáblán olvasható (alulról a második). "Az exhumálások során, mivel mindenkit nem lehetett beazonosítani, azt a gyakorlatot követték, hogy a rendelkezésre álló veszteségi nyilvántartások alapján az adott temetőből (…) mindenki nevét föltüntették", aki a doni hadműveleti területen tűnt el.[49]

Műveinek utóélete[szerkesztés]

A szedés, a tábla, a vacak kötés nem számít. Azon az én írásom átrágja magát.
– Rejtő levele Müller Pálhoz, a Nova kiadó ifjabb tulajdonosához (1941 eleje)

[50]

1946-47-ben a Nova (akik oly cudarul bántak Rejtővel) feléleszti legsikeresebb sorozatát, A nova kalandos regényeit, amelyben kizárólag Rejtőt ad ki... Nemsokára azonban Müllerék vállalkozását[51] is államosítják és közel egy évtizedig semmi sem jelenik meg tőle idehaza.

Művei a Rákosi-korszakban indexen voltak, 1956 előtt csak a feketepiacon lehetett (borsos áron) hozzájutni. Új kiadásban A láthatatlan légió jelent meg elsőként, 1956 nyarán a Magvető Könyvkiadónál (ennek igazgatója ekkor Hegedüs Géza, Rejtő személyes ismerőse: az igazi olcsókönyvtáros könyvecskéhez előszót is illeszt – amiképp Az utolsó szó jogán című posztumusz kötethez is: ez indítja el az író rehabilitációját). Ekkor állítólag a feketepiaci árusok megfenyegették a kiadó igazgatóját, hogy lelövik, ha kiad még egy Rejtő-regényt... Az úttörő Rejtő-kutatónak Paulay Lajos tekinthető: ő állította össze az író műveinek első bibliográfiáját (gépiratban: OSZK Kézirattára), A fehér folthoz (Neptun Könyvek, Bp., 1957) írott utószavából kiderül: még egyben látta a gazdag Rejtő-hagyatékot, mely a legendával ellentétben nem semmisült meg a világháborúban. A PIM-be azonban a rendszerváltás táján már csak annak töredéke érkezett be (szomorú tény, hogy 1956 őszén Rejtő időközben elhunyt szüleinek házában az óvóhelyen többek közt az író kézirataival fűtöttek...), a kéziratok, hivatalos levelezés stb. többi része (remélhetőleg) lappang.

Az évtizedes szilencium mit sem csorbított az író népszerűségén, sőt: az olvasók továbbra is szívesen forgatták műveit, így egyre nagyobb példányszámban jelentek meg könyvei. 1964-től az Albatrosz könyvek sorozatban minden P. Howard-ot közreadnak (az általa is gyengébbnek tartott Gibson Lavery-könyveket nem), beleértve 4 posztumusz (be nem fejezett) "pengős regényét" – ezeket az író bátyja, dr. Révai Gyula hozta tető alá. Ezzel párhuzamosan 1966–68-ban szintén ő rendezett sajtó alá 5 kötetet a bécsi Novák könyvkiadónál, zömmel kisregényeket/tízfilléres ponyvanovellákat (eme művek az Albatrosz-sorozatban nem jelentek meg).

1967-ben a Magvető Kiadó Az utolsó szó jogán adta közre az író kevésbé ismert írásait (szerk. Révai Gyula): novellák, esszék, filmtervek (hagyatékból kiadva, ill. korábban csak sajtóban megjelent művek).[52] 1988-ban jelent meg Tévedésből jelentik címmel az író bohózatainak és kabarétréfáinak válogatott gyűjteménye (szerk. Dallos József, Magvető Kiadó, Bp., 1988), alapos bibliográfiával (122 tétel). 1997-ben hagyatékból adták közre legnagyobb lélegzetű, kéziratban maradt művét, az 1931 körül keletkezhetett útinapló-szerűséget: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam (Szukits, Szeged, 1997), amely merőben eltér a megszokott humoros Rejtő-könyvektől. Folytatásképpen jelent meg 6 év múlva a részben szintén kiadatlan Rejtő-novellákat tartalmazó Bedekker csavargók számára (Szukits, Szeged, 2003) – mindkettőt Varga Katalin, a PIM Kézirattárának vezetője rendezte sajtó alá.

2015-ben Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő emlékkötet (PIM–Infopoly Alapítvány, Bp., 2015) vállalkozott az író munkásságának számbavételére: az alapos tanulmányok és bibliográfiák (külföldön kiadott, ill. idegen nyelvre fordított művei, adaptált Rejtő-képregények) mellett számos dokumentum, fotó, kézirat, sajtómegjelenés, színlap stb. is helyet kapott benne, akárcsak Rejtő elfeledett-kiadatlan szövegei (szerelmi és hivatalos levelezés, fiatalkori versek, újságcikkek, Konzílium az őserdőben c. kisregény etc.)[8]

A rendszerváltás után számtalan gyűjteményes kötet, válogatás, (félbemaradt) sorozat, újabban (főleg a 2014-es jogdíj-kötelezettség lejárta után) e-book, hangoskönyv adja közre az író életművét, idehaza és külföldön egyaránt. Mindezek ellenére nem létezik egyetlen hiánytalan-csonkítatlan Rejtő-összkiadás sem (2016 nyári állapot).

Spencer Walls (Havas Zsigmond), a negyvenes évek híres magyar krimiszerzője egyik művét P. Howard emlékének ajánlotta.

Fontosabb adaptációk, színpadra állítások[szerkesztés]

  • 2005

Magyar Színház, A néma revolverek városa, dramaturg: Schwajda György, rendező: Iglódi István (bemutató: 2005. nov. 11.)

  • 2006

József Attila Színház Vanek úr Afrikában, dramaturg: Tasnádi István, rendező: Méhes László (bem. 2006. jan. 7.)

  • 2008

2008-ban Hamvai Kornél átiratában a Nemzeti Színház állította színpadra[53] Rejtő Vesztegzár a Grand Hotelben regényét (bemutató. 2008. ápr. 6.), a zenét Darvas Benedek, a versszövegeket Varró Dániel jegyzi.[54]

Szkéné Színház, Csontbrigád, rendező Deák Tamás (bem. 2008. május 31.)

Picaro Művészeti Produkciós Műhely, A tizennégy karátos autó, rendező: Regős János (bem. 2008. december 19.)

  • 2009

Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis, A láthatatlan légió, Tamási Zoltán rendezésében (bem. 2009. júl. 10.)

  • 2014

Móricz Zsigmond Színház, Az ellopott futár, rendező: Silló Sándor (bem. 2014. nov. 8.)

  • 2015

Játékszín, A szőke ciklon, rendező-dramaturg: Szente Vajk (bem. 2015. aug. 14.)

Humora, irodalmi figurái[szerkesztés]

Elsősorban humoros témájú könyvek írójaként ismert: művészetében dominál a nyelvi humor, a többjelentésű/félreérthető kifejezésekre épülő fordulatai, szóviccei miatt majdhogynem idegen nyelvre átültethetetlen (noha tucatnyi nyelven is kiadták, részben "lebutítva", a fordíthatatlan szóvicceket kihagyva). Sajátos humorú, gyakran idegenlégiós témájú kalandregényeket, krimiket jelentetett meg (zömmel a Nova kiadónál: itt 14 P. Howard és 5 Gibson Lavery, ill. 4 "pengős" fordítása jelent meg), valamint saját nevén főleg a Világvárosi Regények kolportázsregény (füzetes ponyvák, "tízfilléres") sorozatban. Stílusában tudatosan törekedett a filmszerű vágások technikájára: „bementünk a bakterházba, azután elhelyeztük a baktert az ágy alatt”, a felgyorsult cselekményt rövid, egy-két szavas mondatokkal fejezte ki. Humora bölcselkedő megjegyzéseiben is érvényesült, például: Egy szabó mondja: „Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye – rövid és céltalan.” (A szőke ciklon) Más: „A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.” (Piszkos Fred közbelép)

Hegedüs Géza szerint, aki személyesen ismerte az írót: "Kortársa volt az iszonyat kibontakozásának, felismerte, és a maga sajátos humorával igyekezett a rémület fölé emelkedni; kora szorongásos életérzésének különös tanúja volt, ahogy kinevette és kinevettette az embertelenséget. Hanem amikor teljes apokalipszisével tárult ki a szenvedés és halál kora (...), akkor a tanú, aki nem volt többé P. Howard, az álangol álponyvaszerző, hanem újra Rejtő Jenő, az agyonkínzott pesti kisember, nem tanúskodhatott többé: a korai áldozatok egyike lett." A pesti (zsidó) humor volt az igazi közege, hisz "nem véletlen, hogy amikor íróként megindult, a kabarétréfában találta meg korai műfaját. Az a sajátos pesti humor nevelte, amelyben elkeveredik a cinizmus, az öngúny, a csattanóra élezett vicc, a felismert hibák némiképpen megbocsátó kifigurázása, és egy életszerető törekvés a valóság sötét és súlyos óráinak könnyebb elviselésére. Nyilván az egész magyar történelem és a budapesti magyarság etnikai kikeveredése húzódik a pesti humor mögött."[55]

Akármennyire is átélik olvasói az általa teremtett helyzeteket, s hiába drukkolnak hőseinek, a valóság merőben más: Rejtő nem járta meg az Idegenlégiót, nem töltött éveket egzotikus helyszíneken, nem verekedett kínai kalózokkal és nem vetélkedett hexaédervetésben turpungi bivalytejfölöző rulettkasznárokkal – legjobb kalandos könyveiből egyáltalán nem a realista író beszél, akármennyire is szeretnék rajongói emlékiratok gyanánt megélni írásait... Veres András megállapítása szerző és korabeli közönség viszonyáról 80 évvel későbbre vonatkoztatva is mértékadó: "Rejtő vagány hősei hangsúlyozottan irodalmi teremtmények. A romantikából elszármazott, meseszerű jelmezeket viselnek, egyszerre képviselik a kifordult világból való kilépés és a fortélyos felülkerekedés lehetőségét. Érthető, hogy az 1930–1940-es évek fordulóján miért vált az egyre szorongatottabb pesti közönség körében annyira népszerűvé a szabadságvágynak ez a lapidáris, a vásári ponyvából eredeztethető megjelenítése."[56]

Emlékezete, kultusza[szerkesztés]

Rejtő Jenő-emlékbélyeg (Jeles magyarok, IV.), Dudás László. Megjelent az író születésének 100. évfordulójára, 2005-ben
Rejtő Jenő és a kártyaaffér; Pytheas, Bp., 2015; 23 old., illusztrált, Könyvmanufraktúra sorozat 3.
Rejtő-legendárium, MMA – Pesti Vigadó, Sinkovits Imre Kamaraszínpad, 2015. márc. 26.
  • 2001 óta Budapest VII. kerületében (Erzsébetváros) a szülőháza körüli területet róla nevezték el: Rejtő Jenő utca utca[57]
  • Fülig Jimmy Pálinkaház (a termékek dizájnját Korcsmáros Pál képregény-figurái ihlették) Vigántpetenden
  • 2002-ben Századfordító magyarokRejtő Jenő címmel készült portré az íróról (MTV), ismeretlen dokumentumok bemutatásával
  • 2003-ban emlékkiállítása[58] (egyfajta kiállítás-paródia, az író szellemiségének jegyében) nyílott a Petőfi Irodalmi Múzeumban (rendezte Horváth Csaba és Thuróczy Gergely).[59] A kiállítás ideje alatt ugyanitt bemutatták a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Érem Szakosztálya által kiírt „Országos Rejtő Jenő emlékérem-pályázat”-ra beérkezett műveket.[60] Az I. díjat ifj. Szlávics László szobrászművész nyerte el.[9] A Rejtő-emlékkiállítás vándortárlat formájában azóta tucatnyi helyszínen vendégszerepelt az ország különböző helyszínein (a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében, lásd pl. Vanek úr Tatán)[10]
  • 2003 óta a Képes Kiadó felújítva-kiszínezve adja közre Korcsmáros Pál (1916-1975) évtizedekkel korábban rajzolt képregényeit (az unoka, Korcsmáros Gábor vezetésével). A rendkívül aprólékos munka miatt évente egy-egy szerfölött igényes kötet készül el.
  • Születésének 100. évfordulójára, 2005. tavaszán a Magyar Posta Rejtő Jenő-emlékbélyeget bocsátott ki (Jeles magyarok IV., tervezője Dudás László).
  • 2008. április 1-én Láng István akadémikus, az MTA egykori főtitkára kezdeményezésére egynapos Rejtő Jenő-konferenciát tartottak (Bolondok Napján, az áprilisi tréfálkozás jegyében) a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében és előcsarnokában: Rejtő Jenő, a ponyva klasszikusa mint meteorológus és hidrológus címmel, egynapos kiállítás kíséretében,[61][62] lásd Láng István: Piszkos Fred és Társai az Akadémián. Derűs tudomány; in: Ponticulus Hungaricus, XVI. évf. 7–8. szám, 2012. július–augusztus[63]
  • 2009 márciusában a Magyar Zsidó Múzeumban (MZSM) Rusznák Rita kurátorságával[64] nyílt nagyszabású kiállítás P. Howard – Rejtő Jenő legendás élete címmel[65][66]
  • Piszkos Fred, a kapitány (2010) stratégiai társasjáték (részben "piszkos trükk", "piszkos húzás" is megengedett...)[11]
  • 2010-ben Varsányi Ferenc rendezésében készült el a Volt egyszer egy regényhős, akit P. Howardnak hívtak [67] című ismeretterjesztő rövidfilm,[68] amely a készülőfélben lévő animációs Rejtő-moziból is ízelítőt nyújt (figuratervek Korcsmáros Pál rajzai nyomán Garisa H. Zsolt grafikus, képregényrajzoló)
  • 2013 májusában 300 négyzetméteres köztéri falfestmény került Budapesten az erzsébetvárosi Mika Tivadar-ház (Kazinczy u. 47) tűzfalára, amely Rejtő Jenő készséges pincérét ábrázolja [12]
  • 2013 decemberében posztumusz Magyar Örökség díjjal tüntették ki [13]
  • 2014. szeptember 10-én a Goldmark Teremben tartottak szögletasztal-beszélgetést a 71 éve elhunyt íróról: Rejtő Jenő visszaüt címmel. Budapest Főváros Erzsébetváros Önkormányzata, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) közös rendezvénye (résztvevői a készülőfélben lévő Rejtő-emlékkötet munkálatairól számoltak be alkalmi kiállítás kíséretében: Győri Anna történész, Perczel Olivér levéltáros, Szilágyi Zsófia Júlia szerkesztő, Thuróczy Gergely irodalmi muzeológus), a Magyar Holokauszt Emlékév keretében.[69]
  • 2015. február 28-án alkalmi bibliofil kiadvány jelent meg az író tiszteletére (Pytheas Könyvkiadó/Könyvmanufaktúra, a Könyvmanufraktúra sorozat 3. darabjaként): Rejtő Jenő és a kártyaaffér. A japán hajtású könyvészeti technológiával készült kötetke jelentősége, hogy közel fél évszázad múltán hasonmásban közli Rejtő nevezetes sírvers(paródiájának) Sír (a) felirat autentikus szövegét (a PIM-ben őrzött hagyatékból), amelyet az 1967-es közreadás során hibásra "átigazítottak".[14]
  • 2015. március 26-án, az író 110. születésnapja tiszteletére a Magyar Művészeti Akadémián (Pesti Vigadó) emlékeztek meg az íróról Rejtő-legendárium címmel.[15][16]
  • 2015. szeptember 17-én a budai Hadik Kávéházban "Fogják meg!" Rejtő Jenő dokumentumai címmel nyílott kamaratárlat: számos, az íróhoz kötődő ismeretlen dokumentum, plakát és fotó volt látható[70]
  • 2015. novemberében a 21. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron[71] a Petőfi Irodalmi Múzeum Erdélyben mutatta be[72] a "Fogják meg!" Rejtő Jenő dokumentumai anyagát, irodalmi beszélgetéssel kísérve.[73]
  • 2016. február 25-én az MKB Professzori Klubja keretében exkluzív zenés irodalmi est zajlott le, melynek során ritka szövegek, ill. évtizedek óta nem hallott (Rejtő operettjeiből való) dallamok csendültek föl. Aki mer, az nyer – A Rejtő-operettektől a P. Howard-ponyvaparódiákig címmel. Az est hangképes felvétele:[74], meghívó:[75], fotók:[76], beszámoló:[77]
  • 2016. tavaszán Aki mer, az nyer? – 111 éve született Rejtő Jenő címmel nyílott emlékkiállítás a Holokauszt Emlékközpontban, amely a legújabb kutatások eredményeit mutatta be (az író kevésbé ismert alkotói oldalára koncentrálva: Rejtő, az operettszerző és filmíró),[78] alapos összefoglaló a kiállításról és a kutatás jelenlegi állapotáról.[79]

Főbb művei[szerkesztés]

Kisponyvák, füzetes könyvek, tízfilléres regények (egy kivételével saját nevén)[szerkesztés]

  • 1932

Rejtő Jenő: A párisi front; in: Nyíl [regényújság], 1932/30., júl. 28., 61. regény

2. kiadása – Rejtő Jenő: A párisi front; [Románia], 1937? [kalózkiadás, kiadói adatok ismeretlenek]

  • 1934

Rejtő Jenő: El a pokolból! Literária Kiadóvállalat Kft., Bp., 1934; 62 o.; Világvárosi regények, 109.

  • 1935

Rejtő Jenő: Gyilkos?! Literária, Bp., 1935; 64 o.; Világvárosi regények, 185.

Rejtő Jenő: Halálsziget; Literária, Bp., 1935; 64 o.; Világvárosi regények, 209.

  • 1936

Rejtő Jenő: Vissza a pokolba! Literária, Bp., 1936; 64 o.; Világvárosi regények, 297.

Rejtő Jenő: Vér és mahagóni; Literária, Bp., 1936; 64 o.; Világvárosi regények, 334.

  • 1937

Rejtő Jenő: Akik életet cseréltek; Literária, Bp., 1937; 64 o.; Világvárosi regények, 361.

Rejtő Jenő: Trópusi pokol; Literária, Bp., 1937; 64 o.; Világvárosi regények, 401.

Rejtő Jenő: Jó üzlet a halál; Literária, Bp., 1937; 63 o.; Világvárosi regények, 447. ]  [1957-ben Szép kis üzlet! címmel adták ki újra: Vasárnapi Regények sorozat]

Rejtő Jenő: Minden jó, ha vége van; Literária, Bp., 1937; 63 o.; Világvárosi regények, 455.

  • 1938

Rejtő Jenő: Legény a talpán (Egy vén tengerész fecsegése); Literária, Bp., 1938; 63 o.; Világvárosi regények, 490.

Rejtő Jenő: Az elsikkasztott pénztáros; Literária, Bp., 1938; 63 o.; Világvárosi regények, 498.

Rejtő Jenő: A fekete kapitány; Literária, Bp., 1938; 63 o.; Világvárosi regények, 518.

Rejtő Jenő: Az úr a pokolban is úr; Literária, Bp., 63 o.; Világvárosi regények, 539.

Rejtő Jenő: A drótnélküli gyilkosság; Literária, Bp., 1938; 63 o.; Világvárosi regények, 548.

Rejtő Jenő: A Halál fia; Literária, Bp., 1938; 63 o.; Világvárosi regények, 587.

  • 1939

Rejtő Jenő: Vikend a pokolban; Literária, Bp., 1939; 63 o.; Világvárosi regények, 603.

Rejtő Jenő: A sárga garnizon; Literária, Bp., 1939; 63 o.; Világvárosi regények, 613.

Rejtő Jenő: Pipacs, a fenegyerek; Literária, Bp., 1939; 63 o.; Világvárosi regények, 639.

Rejtő Jenő: Az ellopott század; Literária, Bp., 1939; 63 o.; Világvárosi regények, 643.

  • 1940

Rejtő Jenő: Járőr a Szaharában; Literária, Bp., 1940; 31 o.; Világvárosi regények, 777.

  • 1941

P. Howard: A detektív, a cow-boy és a légió; in: Színházi Magazin, melléklete, 1941/16.

2. kiadása – P. Howard: A detektív, a cow-boy és a légió; Aurora, Bp., 1942; 48 o.

  • 1942 k.

Rejtő Jenő/P. Howard: Konzílium az őserdőben; in: Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 292-328. o. [3 változatban]

Légiós regények (P. Howard álnéven)[szerkesztés]

Humoros és/vagy bűnügyi történetek (P. Howard álnéven)[szerkesztés]

  • Az elveszett cirkáló (1938)
  • A szőke ciklon (1939)
  • Vesztegzár a Grand Hotelben (1940)
  • Piszkos Fred, a kapitány (1940)
  • Az ellopott futár (1941)
  • Piszkos Fred közbelép... Fülig Jimmy őszinte sajnálatára (1941)
  • A megkerült cirkáló (1943)
  • Egy bolond száz bajt csinál (megj. 1969, Albatrosz könyvek)[81]

Pesti történetek (posztumusz kiadva)[szerkesztés]

  • Ezen egy éjszaka (Kabos Gyulának ajánlva, megj. 1969, Albatrosz könyvek)[82]
  • A boszorkánymester (megj. 1970, Albatrosz könyvek)[83]

Westernregények (Gibson Lavery álnéven)[szerkesztés]

  • A Nevada szelleme (1939)
  • Pokol a hegyek között (1939)
  • Texas Bill, a fenegyerek (1939)
  • Tigrisvér (1940)
  • Nincs kegyelem (1941)

Westernregény (P. Howard álnéven, posztumusz kiadva)[szerkesztés]

  • A Néma Revolverek Városa (megj. 1969, Albatrosz könyvek)[84]

Útirajz[szerkesztés]

  • Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam (posztumusz kiadva: 1997)[85]
  • Bedekker csavargók számára (posztumusz kiadva: 2003)[86]
  • Az utolsó szó jogán c. válogatás egyes novellái (1967)[87]

Meg nem jelent művek[szerkesztés]

  • Parancs, az parancs (A három testőr Afrikában folytatása lett volna.)[88]

Egyéb művek[szerkesztés]

Regényeken kívül írt színpadi jeleneteket, kabarétréfákat és operettszövegeket, színdarabokat is.

Híres Rejtő-alakok[szerkesztés]

  • Buzgó Mócsing, az igazi Trebitsch, részeges tengerész (Rejtő valós személyről mintázta)[89]
  • Fülig Jimmy szállásmester („fregattfőhadnagy”), majd első tiszt, egy ideig a Boldogság-sziget nevű állam uralkodója, rendszeresen naplót vezet, „helyesírása” (ami nem éppen helyes) messze földön híres. Meggyőződése, hogy a jómód és az ízlés legjobb kifejezője egy bőrkamásli és egy lornyett, mely mindenki más számára idétlen viselet. Összeférhetetlen Piszkos Freddel, az öreg kapitány rengetegszer becsapta, mégis sokszor összeállnak különböző alkalmakkor a haszon reményében, legyen az életmentő akció vagy csatahajólopás.
  • Piszkos Fred, a »Kapitány«, egykori fregattkapitány, Fülig Jimmy örökös bajbakeverője. Mindig magánál hord egy hatalmas revolvert, öltözete egy hatalmas, hónaljban kissé bő nadrág, és egy elnyűtt kapitánysapka. Karvalyorrú és -körmű alak, aki pénzért bármire hajlandó, kivéve a mosakodást. Kétszínű, lelkivilágáról, ha van neki olyan, keveset tudni. Talán apja a Boldogság-szigetek trónörökösének, talán megmentett egy egész hajónyi embert is. A szingapúri alvilág mitikus alakja, a „Serény múmiák” klub tagja, ahova rajta kívül csak egy elvetemült bűnöző tartozik. Legendás tengeri medve, viszont a legdurvább kikötői jasszok is félreállnak, ha közeledik. Igaz, ha rejtőzködni kell, párját ritkítja ötletekben. Egy alkalommal a San Franciscó-i rendőrség alagsorában lakott, máskor egy poggyászban utazott a Honolulu Star óceánjárón. „Delhiben kilopta a háromezer éves Buddha rubin szemét, és egy sorompó piros üvegjelzőjével helyettesítette. Nagy botrány lett, mert amikor a Buddha belsejében fellobogott az örömtűz, az Isten szeme azt hunyorogta a hívők felé, hogy: Stop!... Stop!... Stop!”
  • Senki Alfonz, Tuskó Hopkins és Csülök (John Fowler) három idegenlégiós, többször megmentették Franciaország becsületét.
  • Potrien őrmester, Senki Alfonz, Tuskó Hopkins és Csülök ugratásainak állandó célpontja.
  • Török Szultán (Boulanger úr), akinek valódi „barátsága” a mai napig kérdéses.
  • Nagy Levin, akiről senki se sejti, hogy miért híres.
  • Galamb (Jules Manfred Harrincourt), a törhetetlen légiós, aki meg akar halni (persze nem sikerül neki), egészen addig, amíg nem találkozik Magde Russellel, azután meg kell oldania barátaival a Szahara-vasút problémáját, sőt egy lázadást is le kell vernie.
  • Troppauer Hümér: érzékeny lelkű, mindemellett bivalyerős költő. Költészete kevés megértésre talál környezetében.
  • Wagner úr: Előéletéről keveset tudni. Valamikor a telegráf feltalálása előtt részegedett le, azóta szinten tartja magát. Egy hatalmas pofontól egyszer belezuhant egy kád zománcfestékbe, azóta kék szakállal járja a világot. Néha operarészleteket énekel, mindenkit Sztrovacseknek hív. Egy expedícióra az összes eszköz, amit magával vitt egy csokor száraz virág és egy kajütajtó volt.
  • Gorcsev Iván: A Tizennégy karátos autó című regényben tűnik fel. A legfiatalabb ember aki elnyeri a Nobel-díjat (kártyán), majd hamarosan el is veri, alkalmazza Vanek urat – az elmebeteg öreget – titkárnak. Egy légiós tábornok lányára hajt, hogy bizonyítsa rátermettségét az atya előtt, belép a légióba, ahol Vanek úr helyettesíti „egy kis időre”. Családi bonyodalmai végigkísérik a Vanek úr Párizsban című történetet.
  • Vanek úr: Gorcsev Iván személyi titkára. Gorcsev Nizzában találkozott vele, mikor frissen meggazdagodva járta a várost. Vanek úr a kikötőmunkások gyülekezőhelyén álldogált, barna zakóruhában, fekete fürdőnadrágban és szalmakalapban, miközben vállára sárga frottírtörülközőt borított. Vanek úr gyorsan a magántitkára lett, útja hamarosan az idegenlégióba vezetett, ahol Ivánt helyettesítette. Becsületrenddel szerelt le, de nem tehetett róla.
  • Hallgatag vagy Nyolcemeletes Drugics: Ő verte állba Wágner urat, aki ettől beleszédült a hajófestékbe. Melanie-t, a nyolcfokos festőlétrát mindenhová magával viszi. Bányász és robbantási szakértő volt régen, most az alvilágban páncélszekrény-robbantási szakértő. Ha a létra hatodik fokán támaszkodva énekel, akkor az nagyon magas fokú részegségre utal.

Műveiből vagy életéről készült filmek[szerkesztés]

  • A Sportszerelem c. filmnek (1936) Rejtő írta a forgatókönyvét, ám azt az ő engedélye nélkül kezdték forgatni, és a film meglehetősen nagy bukás volt[90]
  • Az Urilány szobát keres című film az első Rejtő-adaptáció, mely 1937-ben készült Zilahy Irén Kabos Gyula és Somló István főszereplésével.
  • A Pepita kabát (1940) c. filmnek a forgatókönyvét Szilágyi Lászlóval és Segesdy Lászlóval együtt írta Rejtő. A film stáblistáján nem szerepel a neve.
  • Meztelen diplomata címen Palásthy György rendezte meg Vesztegzár a Grand Hotelben című regényének filmváltozatát 1963-ban.
  • A fehér foltot Férjhez menni tilos! címen Zsurzs Éva vitte vászonra, szintén 1963-ban.
  • A halhatatlan légiós, akit csak Péhovardnak hívtak (r. Somló Tamás, 1970) c. film Rejtő utolsó heteit, napjait mutatja be munkaszolgálatosként. Közben megjelennek halhatatlan szereplői is.
  • A három testőr Afrikában (r. Bujtor István, 1996)
  • A fekete múmia átka címen Madarász István rendezte meg A detektív, a cowboy és a légió alapötlete nyomán – jelentős átigazítással – a tévéfilm-változatot 2015-ben.

Hangoskönyvben megjelent művei[szerkesztés]

  • A tizennégy karátos autó (előadó: Rudolf Péter)
  • Az elveszett cirkáló (előadó: Rudolf Péter)
  • Piszkos Fred, a kapitány (előadó: Bodrogi Gyula)
  • Vesztegzár a Grand Hotelben (előadó: Rudolf Péter)
  • Piszkos Fred közbelép (előadó: Rudolf Péter)
  • Az elátkozott part (előadó: Gálvölgyi János)
  • A Láthatatlan Légió (előadó: Reviczky Gábor)
  • A három testőr Afrikában (előadó: Reviczky Gábor)
  • A szőke ciklon (előadó: Kovács Patrícia)
  • A halál fia
  • Az előretolt helyőrség (előadó: Reviczky Gábor)
  • Vanek úr Párizsban (előadó: Benedek Miklós)
  • Néma Revolverek Városa (előadó: Rudolf Péter)
  • Texas Bill, a fenegyerek (előadó: Varanyi Lajos)
  • Menni vagy meghalni (előadó: Galambos Péter)
  • Az ellopott futár (előadó: Kovács Patrícia)
  • Víkend a pokolban
  • Minden jó, ha vége van (előadó: Korompai Vali)
  • Csontbrigád (rádiójáték)
  • A Nevada szelleme (előadó: Búzási Béla)
  • A sárga garnizon (előadó: Barna Emese)
  • A fehér folt (előadó: Nagy Péter)
  • A megkerült cirkáló (előadó: Rudolf Péter)
  • Jó üzlet a halál (előadó: Barna Emese)
  • Pipacs, a fenegyerek (előadó: Engler József)
  • Tigrisvér (előadó: Papp Noémi)
  • Ezen egy éjszaka (előadó: Szoboszlai Éva)
  • Egy bolond száz bajt csinál (előadó: Reviczky Gábor)

A Magyar Elektronikus Könyvtárban[szerkesztés]

Rádiójáték, rádiókabaré[szerkesztés]

Szép kis üzlet. Bemutató: Kossuth Rádió, 1961. március 10. Rejtő Jenő regényét rádióra alkalmazta Bojár Iván, rendezte Varga Géza. Szereplők: Sinkovits Imre, Szegedi Szabó István

Wagner úr és a többiek. Vidám műsor Rejtő Jenő írásaiból. Bemutató: Kossuth Rádió, 1968. január 27. Szerkesztő Dorogi Zsigmond, rendezte Cserés Miklós. Szereplők: Agárdi Gábor, Feleki Kamill, Greguss Zoltán, Kibédi Ervin, Latinovits Zoltán, Szabó Gyula, Verebes Károly.

Barbara tejbár (zenés játék A detektív, a cowboy, és a légió nyomán). Bemutató: Kossuth Rádió, 1969. január 1. Rejtő Jenő kisregényéből írta Semsei Jenő, zene Tamássy Zdenkó, dramaturg és zenei rendező Ruitner Sándor, rendezte Bozó László. Szereplők: Bárdi György, Buss Gyula, Csákányi László, Domján Edit, Kibédi Ervin, Rajz János

Kislemez: Részletek a Barbara tejbár zenés játékból (Domján Edit énekel, Qualiton, 1984, SEP 26682). 1. A kenyereslány dala,[17] 2. A kenyereslány álma,[18] 3. Szerelmi kettős;[19] előadók: Buss Gyula, Domján Edit

A detektív, a cowboy, és a légió. Rádióra alkalmazta Farkasházy Tivadar. Bemutatta: a Magyar Rádió Karinthy-színpada (1990)

Műveiből készült képregények[szerkesztés]

Első közlések[szerkesztés]

(Kiss Ferenc gyűjtése alapján)

(12 rész, 36 oldal, 156 kép), (Füles 1961/46. szám–1962/4. szám), (Ajánlás: 2xA), Fekete-fehér, 1 ajánlás a Magyar Ifjúságban jelent meg!
  • A tizennégy karátos autó (forgatókönyv: Cs. Horváth Tibor Rajz: Korcsmáros Pál),
(18 rész, 54 oldal, 211 kép), (Füles 1963/31–48.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(1 rész, 40 oldal, 171 kép), (Füles évkönyv 1995), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
  • Az elveszett cirkáló (forgatókönyv: Kovács Sándor Rajz: Kovács Sándor),
(46 rész, 46 oldal, 138 kép), (Tolna megyei Népújság 1964. május 6.július 8.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
  • Az elveszett cirkáló (forgatókönyv: Cs. Horváth Tibor Rajz: Korcsmáros Pál),
(20 rész, 20 oldal, 162 kép), (Lobogó 1968. 11–30. sz.), (Ajánlás: A), Lavírozott
  • Piszkos Fred, a kapitány (forgatókönyv: Cs. Horváth Tibor Rajz: Korcsmáros Pál),
(18 rész, 72 oldal, 243 kép), (Füles 1964. 17–34. sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
  • Piszkos Fred közbelép (forgatókönyv: Tobischka Péter Rajz: Tobischka Péter),
(22 rész, 22 oldal, 126 kép), (Napló 1972. november 6.december 2.), Fekete-fehér
  • Piszkos Fred közbelép (forgatókönyv: Cs. Horváth Tibor Rajz: Korcsmáros Pál),
(18 rész, 36 oldal, 212 kép), (Füles 1973. 35–52. sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(12 rész, 24 oldal, 144 kép), (Füles 1983. 11–22. sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(23 rész, 69 oldal, 224 kép), (Füles 1965. 15–37. sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(22 rész, 69 oldal, 225 kép), (Füles 1966. 29–50. sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(24 rész, 72 oldal, 261 kép), (Füles 1967. 18–41. sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(16 rész, 48 oldal, 219 kép), (Füles 1969. 5–21. sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér, 3 oldalas, 13 képkockás ajánlás!
(12 rész, 36 oldal, 136 kép), (Füles 1969. 41–52. sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(16 rész, 32 oldal, 219 kép), (Füles 1971. 34–49. sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(18 rész, 18 oldal, 129 kép), (Magyar Ifjúság 1967g. 14–34. sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(16 rész, 32 oldal, 190 kép), (Füles 1982. 20–35. sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér, II., újrarajzolt változat!
(16 rész, 16 oldal, 136 kép), (Magyar Ifjúság 1969. 30–45. sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(16 rész, 16 oldal, 204 kép), (Magyar Ifjúság 1971. 33–48. sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér, Színnyomott!
(23 rész, 46 oldal, 225 kép), (Füles 1996. 3–25. sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(12 rész, 36 oldal, 196 kép), (Füles 1999. 8–19. sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(1 rész, 12 oldal, 55 kép), (Füles évkönyv 1963), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(8 rész, 16 oldal, 117 kép), (Füles 1970. 17–24. sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
  • Pipacs a fenegyerek (forgatókönyv: Giddy Rajz: Giddy),
(5 rész, 18 oldal, 83 kép), (Móricka 1998. 95–99. sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(8 rész, 16 oldal, 120 kép), (Füles 1970. 33–40. sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(8 rész, 16 oldal, 110 kép), (Füles 1971. 8–15. sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
  • Legény a talpán (forgatókönyv: Giddy Rajz: Giddy),
(4 rész, 16 oldal, 75 kép), (Móricka 1998. 104–107. sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(8 rész, 16 oldal, 115 kép), (Füles 1970. 25–32. sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(1 rész, 16 oldal, 99 kép), (Füles évkönyv 1972), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(7 rész, 14 oldal, 84 kép), (Füles 1972. 36–42. sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(1 rész, 18 oldal, 90 kép), (Rejtő-sorozat 22. füzet 1989), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(7 rész, 21 oldal, 133 kép), (Füles 1995. 1–7. sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér

Irodalom[szerkesztés]

  • Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; szerk. Thuróczy Gergely, Petőfi Irodalmi Múzeum–Infopoly Alapítvány, Bp., 2015 ISBN 9786155517082
  • Rejtő Jenő: Az utolsó szó jogán; Magvető, Bp., 1967
  • Rejtő Jenő: Tévedésből jelentik; Magvető, Bp., 1988
  • Alpár Ágnes: A cabaret. A fővárosi kabarék műsora, 1901-1944; Magyar Színházi Intézet, Bp., 1978
  • Boross Elemér: Péhovard. in: Velük voltam; Szépirodalmi, Bp., 1969
  • Lányi András: Az írástudók áru(vá vá)lása. Az irodalmi tömegkultúra a két világháború közti Magyarországon; Magvető, Bp., 1988 (Gyorsuló Idő sorozat)
  • Veres András: A ponyva klasszikusa. Rejtő Jenő; in: A magyar irodalom történetei 1–3., II. kötet, 381–189 old. Szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Veres András, Gondolat, Bp., 2007
  • Hámori Tibor: Piszkos Fred és a többiek… (Történetek Rejtő Jenő életéből); Ságvári Endre Könyvszerkesztőség, Bp., 1981 ISBN 963-422-348-6
  • Hámori Tibor: Rejtő Jenő rejtélyes élete; magánkiadás, 1999 ISBN 963-640-252-3
  • Rejtő-lexikon. Rejtő Jenő 27 nagyregényének világa 2500 szócikkben; Quattrocento, Bp., 2012 ISBN 6155262043
  • „– Uram! A késemért jöttem!”: 841 Rejtő Jenő (P. Howard)-idézet; Maruzs Print Magyar–Kanadai Kft., Salgótarján, 1995 ISBN 963-04-1687-5

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Születése bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári születési akv. 976/1905. folyószáma alatt; hasonmásban közreadva (Budapest Főváros Levéltára): Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM – Infopoly, Bp., 2015, 333. old.
  2. Hetven éve halt meg Rejtő Jenő (megemlékező cikk)
  3. Száz éve „költözött az élők sorába” Rejtő Jenő (magyar nyelven). Mementó. Erdélyi Riport IV. évfolyam 16. szám. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  4. http://epa.oszk.hu/02300/02343/00498/pdf/EPA02343_szinhazi_elet_1924_05.pdf.
  5. Bővebben lásd: Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 22-23. old.
  6. Babits Mihály Beszélgetőfüzetei 1938, 1940–1941, I–II. (Műhely sorozat), szerk. Belia György, Szépirodalmi, Bp., 1980, 28. és 149. old.
  7.  Hámori Tibor: Rejtő Jenő rejtélyes élete; magánkiadás, Bp., 1999, 152. old.
  8. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIMInfopoly, Bp., 2015, 79-81. old.
  9. olvasható Rejtő Jenő: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam; szerk. Varga Katalin, Szukits, Szeged, 1997, 300–301. old.; hasonmásban közreadva: Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM – Infopoly, Bp., 2015, 216–217. old.
  10. A családi levelezés fennmaradt része megtalálható az Országos Széchényi Könyvtárban: OSZK Kézirattár, Fond 423.
  11. Hasonmásban közreadva lásd: Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM – Infopoly, Bp., 2015, 218–245. old.
  12. http://mek.oszk.hu/01000/01045/01045.htm#12
  13. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM – Infopoly, Bp., 2015, 240–241. old.
  14. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM – Infopoly, Bp., 2015, 51. old.
  15. „Nézzétek meg ezt a fotográfiát”. Karinthy Frigyes összes fényképe; szerk. Kovács Ida, PIM – Népművelési Propaganda Iroda, Bp., 1982, Fototéka 3., 295. old., 222. tétel) http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_PIMU_Foto_03_Karinthy_Frigyes/?pg=296&layout=s&query=SZO%3D%28rejt%C5%91%29
  16. Színházi Élet, 1935/5, 143. old.; hasonmásban lásd: Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM – Infopoly, Bp., 2015, 249. old.
  17. Pári Mirella Mirjám: Rejtő Jenő, P. Howard és Gibson Lavery (magyar nyelven). MAZSIKE, 2006. január. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  18. Rejtő Jenő, P. Howard és Gibson Lavery (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2008. január 5.)
  19. ^ a b Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 273. old.
  20. Bálint Gábor: A Világvárosi  Regények  története; in: Magyar Könyvszemle, 2003/1, 126-137. old., lásd http://epa.oszk.hu/00000/00021/00036/pdf/MKSZ_EPA00021_2003_119_01_126-134.pdf
  21. http://mek.oszk.hu/01000/01045/01045.htm#2
  22. Bővebben lásd Szilágyi Zsófia Júlia tanulmányát: Kéziratlapok rejtélye. Konzílium-gépiratok, in: Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 386-397. old.
  23. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 292-328. old.
  24. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00045/Ksz2005-2-04.htm
  25. http://katherines-bookstore.blogspot.hu/2011/04/rejto-jeno-osszes-regenye-es-kisregenye.html
  26. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 385. old.
  27. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 172-209. old.
  28. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 366-385. old.
  29. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 270-271. old.
  30. egyhavi átlagfizetés 120-150 pengő körül mozgott.
  31. http://epa.oszk.hu/02300/02343
  32. Perczel Olivér: Rejtő Jenő nyomában a levéltárban. Adalékok egy megír(hat)atlan életrajzhoz.
  33. Rejtő házasságairól in: Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 335-339. old.
  34. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 107-109. old.
  35. Budapesti Hírlap, 1937. aug. 27., 7. old.
  36. Budapesti Hírlap, 1937. szept. 19., 12. old.
  37. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 110-113. old.
  38. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 258-259. old.
  39. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 113-114. old.
  40. ^ a b Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 265. old.
  41. ^ a b UHU: Rejtő Jenő (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2008. január 5.)
  42. http://www.caesarscoins.com/bm672-31.jpg
  43. ^ a b Czupy György: Rejtő Jenő (P. Howard, Gibson Lavery) szomorú élete – 1–3. (magyar nyelven). Kultúra, művészet. HetedHéthatár, 2002. június 28. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  44. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM – Infopoly, Bp., 2015, 340–351. old.
  45. http://holocaust.archivportal.hu/sites/default/files/document/doc/hu_bfl_vii_5_c_1942_12259.pdf
  46. Dr. Papp Attila: A lapátos hadsereg… - Kanizsa Újság. (Hozzáférés: 2016. június 23.)
  47. Bús Ilona interjúja Rejtő apjával, in: Szivárvány, 1946. nov. 30., 13. old.; hasonmásban közreadva: Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 492. old.
  48. Bővebben lásd a Béke poraikra... I-III. dokumentumköteteket, http://www.hadifogoly.hu/web/hadifogoly/page10
  49. Hadisír nyilvántartó. www.hadisir.hu. (Hozzáférés: 2016. június 25.)
  50. Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 264. old.
  51. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00378/Ksz2008_2_kozl_03.htm
  52. http://mek.oszk.hu/01000/01045/01045.htm
  53. http://7ora7.hu/programok/vesztegzar-a-grand-hotelben/nezopont
  54. http://nava.hu/id/591726
  55. Jenő, Rejtő: Az utolsó szó jogán, 2000. január 1. (Hozzáférés: 2016. június 23.)
  56. A magyar irodalom történetei III.|Digitális Tankönyvtár (hu-HU nyelven). www.tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2016. június 23.)
  57. [1]
  58. http://epa.oszk.hu/00700/00777/00005/pdf/00005.pdf
  59. http://www.litera.hu/hirek/az-ellopott-tragedia-cimu-kiallitas-tarlatvezetoje
  60. Az országos Rejtő Jenő emlékérem-pályázat első díjat nyert alkotása
  61. http://www.litera.hu/lathatas/rejto-jeno-mint-meteorologus-es-hidrologus
  62. http://nol.hu/archivum/archiv-487095-287200
  63. http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/humor/rejto-lang.html
  64. http://nava.hu/id/798804/
  65. http://www.milev.hu/pastexhibit/a-megkerult-tragedia-phoward-rejto-jeno-legendas-elete
  66. http://www.museum.hu/kiallitas/8250/P_Howard_-_Rejto_Jeno_legendas_elete
  67. https://www.youtube.com/watch?v=pUjpGBE2-hY
  68. http://www.port.hu/volt_egyszer_egy_regenyhos,_akit_p._howardnak_hivtak/pls/w/films.film_page?i_film_id=119245
  69. http://www.irodalmijelen.hu/2014-szep-11-2010/rejto-rejtelyek-nyomaban
  70. http://kultura.ujbuda.hu/esemeny/esemenyek/fogjak-meg-rejto-jeno-dokumentumai-kiallitas
  71. http://www.irodalmijelen.hu/2015-nov-15-1827/folyoiratok-kerekasztala-rejto-mitoszok-rendhagyo-szinhazi-produkciok-kepes
  72. http://www.szekelyhon.ro/aktualis/marosszek/gazdag-kulturalis-kinalat-a-marosvasarhelyi-nemzetkozi-konyvvasaron
  73. http://vasarhely.ro/konyvvasar/pehovard-ellopott-elete
  74. https://www.youtube.com/watch?v=Nz8HENQnV7A
  75. https://www.mkb.hu/dl/media/group_463afc792a1fd/group_569e05ffcfcd7/group_56a9e07a8eb7c/item_5984.pdf
  76. https://photos.google.com/share/AF1QipNjcxfwQok7UE8mS5i9I5-oWrdHOkgLWiJX6ZIT6-pxEbnAyhKdDrG1Vlk81H6DMQ?key=U2RQLXh0MEVEU2E0X0J5U0pMczE4T3M3cXlidER3
  77. https://www.mkb.hu/dl/media/group_463afc792a1fd/group_569e05ffcfcd7/group_56a2036bba146/item_6044.pdf
  78. http://www.ma.hu/kulturport.hu/275620
  79. http://frissvideok.hu/regionalis/755212-video-111-eve-szuletett-rejto-jeno-promontor-televizio
  80. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/666549
  81. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1255548
  82. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1257783
  83. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1258144
  84. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1257294
  85. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/396635
  86. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/956073
  87. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1056457
  88. "Az Aurora kiadásában legközelebb megjelenik P. Howard szenzációs regénye: Parancs, az parancs! melyben régi ismerőseink, a Török Szultán, Tuskó Hopkins és Csülök újabb kalandjairól számol be a szerző." Megjelent Michael Sule [Szüle Mihály] Nyaraljon a Sing-Sing-ben! (Aurora, Bp., 1941) c. regényének utolsó oldalán, ill. hátsó borítóján. Hasonmásban közreadva: Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 460-461. old.
  89. Bárány Krisztián (2010 tavasza.). „Az igazi Trebitsch”. Múlt-kor, Budapest (2010. tavasz), 12-13. o, Kiadó: Múlt-kor Kulturális Alapítvány. ISSN 2061-3563. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 5.)  
  90. Hámori Tibor: Piszkos Fred és a többiek… – Történetek Rejtő Jenő életéből (Ságvári Endre könyvszerkesztőség, 1982)

További információk[szerkesztés]