Zórád Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zórád Ernő
Zórád Ernő (balra) és Kuczka Péter (1986)
Zórád Ernő (balra) és Kuczka Péter (1986)
Született 1911. október 16.
Balassagyarmat
Meghalt 2004. április 8. (92 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Stílusa realizmus
Mestere(i) Haranghy Jenő

Zórád Ernő (Balassagyarmat, 1911. október 16.Budapest, 2004. április 8.) képregényrajzoló, festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista, iparművész, a "Precíz Bohém".

Önmagáról[szerkesztés]

Saját elmondása szerint a képregény műfaját eleinte utálta és lenézte, kényszerűségből kezdett vele foglalkozni; mégis, miután felismerte, hogy "a képregény az alkalmazott grafika lehető legnehezebb műfaja", annak talán legelismertebb és legnagyobb hatású hazai képviselőjévé vált, nagy szerepe volt a művészi értékű képregény kialakításában.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Zórád felvidéki, elszegényedett középnemesi családból származott, Zórád Miklós és Wéber Kamilla gyermekeként született Balassagyarmaton. Gyermekéveit a Hont vármegyei Dacsókeszin töltötte. Családjának 1921-ben, komoly anyagi gondok miatt el kellett hagynia a trianoni békediktátum alapján Csehszlovákiához került Dacsókeszit, és Budapestre költöztek, a Tabánba.[1] Kiemelkedő rajztehetsége korán megmutatkozott, 1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolában tanult Haranghy Jenő tanítványaként. Évfolyamtársa volt Ehrenfeld Miklós[2] és Tóth Imre, aki később Michel Gyarmathy és Amerigo Tot néven vált ismertté. 1933. február 11-én Budapesten házasságot kötött az újpesti születésű Printz Ilonával, Printz Rezső és Péter Anna lányával.[3]

Zórád a második világháborúban a lovastüzérségnél szolgált Galíciában. A háború után kezdett a sajtóban dolgozni, először a Parragi György vezette Magyar Vasárnapnak, majd a Pesti Izének is rajzolt grafikákat, karikatúrákat. E lapok megszűnése után, 1951-ben került az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalathoz, ahol kezdetben címlapokat rajzolt a Füles rejtvénymagazinnak. Első képregénye, a Karl May regényéből készült Winnetou 1957-ben jelent meg. Ezt a munkáját egyáltalán nem tartotta sokra (mint mondta, "minden utálatom meglátszott rajta"); jelentősége abban áll, hogy ez volt az első magyar szóbuborékos képregény, azelőtt ugyanis Magyarországon csak képaláírásos történetek jelentek meg.

Az erőd című képregény egyik képkockája a Füles rejtvénymagazinból (a jelenetben Edit Nicharchos bemutatja Sorensennek az erődöt)

A következő évtizedekben számtalan képregényt rajzolt (főként Cs. Horváth Tibor szövegíróval), amelyek a kor szűkös lehetőségei miatt csaknem mind irodalmi művek adaptációi voltak és néhány oldalas fekete-fehér folytatásokban jelentek meg különböző magazinokban. A '70-es és '80-as években néhány munkája teljes füzetekben, akvarellel színezett, nagyalakú albumokban, egész oldalas festményekkel gazdagítva látott napvilágot (1975-ben a Winnetout is újrarajzolta); ezek a füzetek – jobbára szintén irodalmi adaptációk és történelmi képregények – ma a gyűjtők féltve őrzött kincsei. Zórád alkalmazta először 1970 körül a kollázs-technikát, ami védjegyévé vált: a korhangulat megteremtése érdekében metszeteket, fényképrészleteket helyezett el a rajzok között.

Rendkívüli grafikai tudása mellé széles körű műveltség párosult, ennek köszönhetően mindig hitelesen tudott megrajzolni letűnt korokat; a történelmi személyeket és helyszíneket igyekezett a legapróbb részletekig hűen visszaadni.[4][5] Vallotta, hogy egy képregényrajzolónak mindent tudni kell, minden tudományterületen jártasnak kell lenni ahhoz, hogy hitelesen mutathassa be a művének tárgyát. Olyan művész volt, aki nem leereszkedett a lenézett műfajhoz, hanem a képregényt emelte művészi színvonalra.

Zórád nem csak a képregényben alkotott maradandót, 1952-től kezdve számos diafilmet készített,[6] magazinokat, könyveket illusztrált. Sok illusztrációt készített kedvenc írói, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, és Móricz Zsigmond műveihez. Eredeti hivatásának, a festészetnek sosem fordított hátat, akvarelljeiből többször nyílt kiállítás (először 1947-ben Budapesten) itthon és külföldön egyaránt.[7] Mesterien bánt a vízfestékkel, és annak fedőfestékes változatával, a gouache-sal. Legismertebb és talán legszebb képsorozatán az 1930-as években lebontott bohém Tabánt örökíti meg (a képeket évtizedekkel a városrész lebontása után, egykori vázlatai alapján és emlékezetből festette). Művei Balassagyarmaton és Ipolyságon a Városi Képtárban láthatók.

Zórád Ernő 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, az I. kerületi önkormányzat a "Budavár Díszpolgára" címet adományozta neki.[8]

Nagybátyja, Zórád Géza, ismert festő volt. Unokatestvérének, Zórád Eta (Etelka) költőnek több könyve is megjelent a két világháború között.[9][10]

Művei[szerkesztés]

Színes képregények

  • Könyves király
  • Utazás Plutóniába
  • Pompeji utolsó napjai
  • Névtelen vár
  • Az időspirál
  • Winnetou
  • Visszatérés a Földre
  • Titok a világ tetején
  • Doktor Diagoras
  • A titkos övezet rejtélye
  • Az ezüstflotta kincse
  • Hajdúk kapitánya
  • Sztrogof Mihály
  • A titokzatos automaták
  • A Musgrave-szertartás
  • Family Hotel
  • VII. Emánuel
  • Az utolsó mohikán
  • A fekete marshall
  • Huszárkaland

Könyvei, albumai

  • Egy vándorfestő ifjúságai 1911-1951 (önéletrajz, 1990, 2003)
  • Tabán – A háromszáz éves kártyavár (1997)
  • Krúdy világa (1998)
  • Kalandozások egy régi fiákeren (2001)
  • Tabán – A lebontott romantika (2003)[11]

Fantasztikus történetek (Kuczka Péter szerkesztésében, Zórád Ernő illusztrációival)

  • Az aranybogár, Fazékember
  • Vurdalak család - A Kísértethegy - Mimi - Nasi - Hojcsi legendája[12]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Emléktábla Budapesten az I. kerületben, a Csap utca-Aladár utca sarki ház falán.[16][17]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zórád 1990 7-26. o.
  2. Michel Gyarmathy (Gyarmathy Mihály) (1908-1996), magyar származású francia rendező, színházigazgató
  3. Bp. IV. ker. állami házassági akv. 63/1933. folyószám.
  4. Déli lap – Zórád Ernő (1911-2004) kiállítása Szegeden a Dugonics András Piarista Gimnáziumban
  5. Zórád, Dickens és a Jó Öreg Cheshire Sajt - Bayer Antal blogja
  6. Zórád Ernő diafilmjei
  7. Zórád életrajza a db.képregény.net-en
  8. Elhunyt Zórád Ernő, a Tabán festője – Index.hu
  9. Zórád 1990 61-62. o.
  10. Sághyné Zórád Eta: Vasárnap: versek (1938); összeáll. Saághyné Zórád Etelka, Vándoryné Kövér Ilona: Magyar asszonyok versei (1941); Saághyné Zórád Eta: Mesélj valamit: magyar mesegyűjtemény (1944)
  11. Festmények
  12. OSZK - LibriVision - A Vurdalak család
  13. Horváth Endre Díjazottak
  14. PIM
  15. Tabánért Alapítvány
  16. Zórád Ernő emléktáblája
  17. Van Zórád-legenda!

Források[szerkesztés]

  • Aki életre keltette WinnetoutPeterdi Pál interjúja Zórád Ernővel a Fülesben
  • Istállófiú a Pegazuson – A Duna TV portréfilmje
  • KÉPÍRÓ (16’)Kertész Sándor és Fazekas Sándor Pamach portréfilmje
  • Zórád 1990: Zórád, Ernő. Egy vándorfestő ifjúságai (1911-1951). Héttorony Könyvkiadó (1990)