Király István (irodalomtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Király István
Király István irodalomtörténész egy mátrai kiránduláson. Fortepan 101078.jpg
Született 1921. július 15.
Ragály
Elhunyt 1989. október 19. (68 évesen)
Budapest
Állampolgársága Magyarország
Nemzetisége magyar
Gyermekei Király Júlia
Foglalkozása irodalomtörténész, országgyűlési képviselő, pedagógus
Díjak Kossuth-díj (1953)
Állami Díj (1973)
Alföld-díj (1986)
SZOT-díj (1988)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Király István témájú médiaállományokat.

Király István (Ragály, 1921. július 15.Budapest, 1989. október 19.[1]) magyar irodalomtörténész, Ady Endre-szakértő, országgyűlési képviselő (1971-től), a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Testvére Király Kálmán. Második felesége Landler Mária, Landler Ernő lánya volt.[2] Lánya Király Júlia közgazdász, 2007-től a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.

Életpályája[szerkesztés]

Apja református lelkész volt. A középiskolát a Sárospataki Református Gimnáziumban végezte 1931–1939 között, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán tanult magyar–német szakon, Eötvös-kollégistaként. Eközben állami ösztöndíjjal a berlini egyetemen is tanult. 1944-ben tanári diplomát szerzett.

1945-ig Debrecenben tanított, ezután 1947-ig Budapesten az Országos Köznevelési Tanács volt titkára, majd 1948-ig könyvtáros az Országos Széchényi Könyvtárban. 1948-ban az Eötvös József Collegiumban tanított a kollégium megszűnéséig. 1949-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem irodalomtörténeti tanszékén dolgozott docensként. 1957–1959 között a szegedi egyetemen tanított. 1959-ben visszakerült az ELTE-re: a XX. századi magyar irodalomtörténeti tanszéken volt egyetemi tanár, majd tanszékvezető, 1988-ig.

Király István 1953–1956 közt a Csillag folyóiratot szerkesztette, 1962–1969 között a Kortárs, 1970–1989 között pedig a Szovjet Irodalom című folyóiratot. 1970-től haláláig a Világirodalmi lexikon főszerkesztője volt, 1967-től a Magyar életrajzi lexikon szakszerkesztője.

Kutatási területe[szerkesztés]

Fő kutatási és tanítási téméja Ady Endre volt. Fő műve négy kötetes Ady-monográfiája. Jelentős irodalomtörténeti alkotás korai Mikszáth monográfiája és a kései Kosztolányi monográfia. Komját Aladárról 1960-ban jelent meg tanulmánya a Társadalmi Szemlében (Az első magyar kommunista költő - Komját Aladár költői fejlődése).

Művei[szerkesztés]

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Király István urnafülkéje is.
  • Mikszáth Kálmán (monográfia, 1952)
  • Az első magyar kommunista költő - Komját Aladár költői fejlődése (tanulmány, 1960)
  • Világirodalmi Lexikon I-XI. (főszerkesztő, 1970-1989)
  • Ady Endre I-II. kötet (monográfia, 1970)
  • Hazafiság és forradalmiság (tanulmány, 1974)
  • Irodalom és társadalom (tanulmányok, cikkek, interjúk, kritikák, 1976)
  • Intés az őrzőkhöz. Ady Endre költészete a világháború éveiben (monográfia, 1982)
  • Kosztolányi. Vita és vallomás (monográfia, 1986)
  • Kultúra és politika (cikkek, interjúk, tanulmányok, elemzések, 1987)
  • Útkeresések (tanulmányok, cikkek, interjúk, kritikák, 1989)
  • Király és Tandori (szerkesztette Zsoldos Sándor, 1996)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1963)
  • Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981)
  • Németh László-emlékérem (1989)

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]