Király Júlia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Király Júlia
Született 1957. június 15. (60 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Szülei Király István
Foglalkozása közgazdász,
egyetemi tanár

Király Júlia (Budapest, 1957. június 15. –) magyar közgazdász, a közgazdaság-tudományok kandidátusa, címzetes egyetemi tanár (BCE), 2007-2013 között a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke. Sokáig a Nemzetközi Bankárképző Központ vezérigazgatójaként volt ismert.

2007. június 4-én Simor András MNB-elnök a bank alelnökének javasolta. Sólyom László köztársasági elnök július 10-én nevezte ki, július 3-ai hatállyal, hat évre. A jegybanktörvény június végi módosítása azt is lehetővé tette, hogy Király Júlia csatlakozzon az MNB kamatait meghatározó Monetáris Tanácshoz is.

Bölcsész végzettségű családból származik, édesapja Király István irodalomtörténész, Ady-kutató.

Pályája[szerkesztés]

A Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnáziumban érettségizett. 1980-ban végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Budapesti Corvinus Egyetem), négy évvel később ugyanitt doktorált. 1989-ben a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) kandidátusi fokozatot szerzett.

1980 és 1982 között a Központi Statisztikai Hivatalnál táblázatkészítéssel és modellezéssel foglalkozott. Ezután hét évre az Országos Tervhivatalhoz került, ahol makromodellezés, gazdasági előrejelzési és háztartási modellek készítése volt a feladata.

1989-ben került a Bankárképző Központhoz, ahol előbb témavezető, később oktatási igazgató, vezérigazgató-helyettes, majd vezérigazgató lett. A területek, amelyekkel ennél az intézménynél foglalkozott: monetáris politika, lakossági bankműveletek, likviditásmenedzselés, banküzemtan.

1993 és 1998 között tanított a Láthatatlan Kollégiumban, abban az időszakban, amikor az Hannah Arendt díjat nyert.

A pénzügyi szektorban[szerkesztés]

1990 és 1991 között Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank akkori elnökének tanácsadója. Ugyanezekben az években (1990-1992) a Fidesz gazdaságpolitikai szakértője volt, főleg nyugdíj-politikai kérdésekben.

1994-től félállásban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügyi tanszékén tanított docensként, majd címzetes egyetemi tanárként (Befektetések és Vállalati Pénzügyek Tanszék). Jelentős tapasztalattal rendelkezik a kereskedelmi banki területen: 1995 és 1996 közt a Magyar Hitel Bank igazgatósági tagja, 1997 és 1999 közt az Eximbank, 1999 és 2000 közt a K&H igazgatóságának tagja, 2002 és 2003 között pedig a Postabank és Takarékpénztár elnöke volt. Ő vezényelte le a Postabank privatizációját. („A szakma és a közvélemény szerint is hihetetlenül jó üzletet hoztunk össze a magyar államnak” – nyilatkozta később.[1]

1997 és 2000 közt az Állami Pénztárfelügyelet (ÁPTF, majd Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, PSZÁF) elnöki tanácsadó testületének tagja volt.

2007 közepétől a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke. Matolcsy György jegybankelnöki kinevezése után hamarosan elvette a két alelnök (Király Júlia és Karvalits Ferenc) munkáltatói jogait és szakterület-irányítási lehetőségeit; Király így a készpénzlogisztikáért felelős alelnökké minősült vissza. 2013. július 4-én járt volna le mandátuma a jegybankban, ám 2013. április 8-án benyújtotta felmondását a köztársasági elnökhöz, mivel véleménye szerint „a Matolcsy György MNB-elnök által kialakított új irányítási rend veszélyeztetheti az MNB hosszú évek alatt megszerzett hazai és nemzetközi presztízsét”.[2]

Szerkesztői munkája[szerkesztés]

Király Júlia olyan közgazdász szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja, mint a Közgazdasági Szemle, (1999-től), az Acta Oeconomica (2000-től) és a Hitelintézeti Szemle (2002-től).

Tagságai[szerkesztés]

Nyelvismerete[szerkesztés]

Angolul, oroszul és franciául beszél.

Magánélete[szerkesztés]

Elvált. Fia 1990-ben született.

Nézetei[szerkesztés]

Király Júlia piactorzítónak tartotta a lakásvásárlások kamattámogatását és a banki különadó (2006-ban történt) bevezetését is.[3]

Király Júlia neve több más magyar közgazdászéval együtt (mint Surányi György, Felcsuti Péter, Farkas Ádám, Bokros Lajos, Bodnár Zoltán, Simor András, Karvalits Ferenc, Várhegyi Éva) szóba került a magyar médiában, mint Járai Zsigmond 2007 márciusában távozó Magyar Nemzeti Bank-elnök lehetséges utódja.

A portfolio.hunak 2006 decemberében adott interjújában[4] elmondta: a korábban a jegybank és a kormányzat közt előforduló konfliktushelyzetek rossz hatással voltak a magyar gazdaságpolitikára. Egyben kifejezte azt a véleményét, hogy nem az eddigi, árstabilitásra koncentráló monetáris politika áll hozzá közel. Inkább „korlátozottan diszkrecionális” politikára lát lehetőséget:

„Véleményem szerint ugyanúgy elfogadható az a szélesebb értelmezésű monetáris politikai iskola, amelyik célként egy átfogó gazdasági stabilizációt jelöl meg, mint az a szűkebb területre fókuszáló irányzat, mely szinte kizárólag az árstabilitás elérését tartja kívánatosnak. A stabilizációs politika alapvetően szintén az árstabilitás megteremtését kívánja elérni, de az utóbb említett irányzathoz képest az árakon kívül az összes többi gazdaságpolitikai célban konszenzusra törekszik. Ilyen értelemben tehát lehet két iskoláról beszélni hazánkban is, sőt a két iskola között élénk vita is folyik, ami megítélésem szerint inkább hangsúly-vita. Hozzám talán leginkább Ben Bernanke nézetrendszere áll közel, aki bár az inflációs célkitűzés elméletének egyik legelismertebb szakértője, már megválasztása előtt több írásában nyilvánvalóvá tette, hogy nem a merev célkövetést, hanem a »korlátozottan diszkrecionális« gazdaságpolitikát tartja helyesnek”

A korlátozott diszkrecionalitást magyarázva elmondta: a gazdasági stabilizáció és a növekedés lassulása közepette a jegybanknak nem biztos, hogy célszerű kamatot emelnie.[5] Későbbi interjúiban elmondta: a monetáris politikának ugyan őriznie kell az inflációs cél hitelességét, de a gazdasági növekedést és a gazdaság versenyképességét is szempontoknak kell tekintenie döntéseiben.

Kinevezése előtti parlamenti bizottsági meghallgatásain óva intett az euró erőltetett ütemű magyarországi bevezetésétől és arra hívta fel a figyelmet, hogy a bevezetéshez széles körű társadalmi konszenzusra van szükség. [1]

Művei[szerkesztés]

  • Banküzemtan bankügyintézőknek. Barangolás Gorongolával; szerk. Király Júlia, Májer Beáta; Nemzetközi Bankárképző Központ, Bp., 1997
  • Racionalitás és méltányosság. Tanulmányok Augusztinovics Máriának; szerk. Király Júlia, Simonovits András, Száz János; Közgazdasági Szemle Alapítvány, Bp., 2000
  • Egy bank, amely közel állt Önhöz. A Postabank privatizációjának története, 2002-2003; ÁPV Rt., Bp., 2005 (Számadás a talentumról)
  • Simonovits 70. Társadalom- és természettudományi írások Arkhimédésztől az időskori jövedelmekig; összeáll. Gál Róbert Iván, Király Júlia; MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet, Bp., 2016

Források[szerkesztés]

  1. Király Júlia „udvartartása” – interjú a parvaro.hun
  2. HVG: Lemondott Simor utolsó alelnöke
  3. Király Júlia: Terhek és tények (Figyelő, 2006. június 22.)
  4. „Te kihagytad volna a berni döntőből Puskás Öcsit?” – interjú a monetáris politikáról Király Júliával (portfolio.hu, 2006. december 18.)
  5. „A prognózisokból is egyértelműen látszik, hogy a fiskális oldalról jelentkező megszorításoknak jelentős növekedési áldozata lesz. Ezzel és ennek antiinflációs hatásaival a jegybank is számol, de kérdéses, hogy egy mostani magas nominális kamatszint további emelése a célzott folyamatot érdemben segítheti-e más szempontok jelentős sérülése nélkül.”

További információk[szerkesztés]